Írogattam már itt, hogy mennyi, de mennyi virágmagot vettem tavaly télen, illetve az idei év elején január-február tájékán. A Vatera igazi kincsesbánya és többnyire az volt a mag, amit rendeltem, egy esetben nem. A bársonyos kakukkszegfű helyett törökszegfű kelt ki, legalábbis annak néz ki, de majd jövőre kiderül. 

Aztán tavasszal kezdődött a nagy virágültetési láz. Propagátorba ültettem a magokat (soha többé!), majd létrehoztam a virágiskolát, ami csupán egy bő négyzetméternyi hely deszkákkal körbevéve. Viszont arra nagyon jó volt, hogy az aprócska növényeket bele tudtam ültetni és szeparált helyen voltak, nem tapostam őket agyon. Már ami megmaradt egyáltalán, mert a propagátorban nekem valamiért  sosem fejlődnek rendesen a növények. Nem is ültetek többé bele semmit. Maradok a pici cserepeknél, amiket így ültettem, azok közül egy se pusztult el, a propagátorban meg mintha nem bírnák egymás közelségét. 
Lehet, hogy azonos növényeknek jó, mert a büdöskék pl. egész jól bírták, de a vegyesek nem szerették. 

De kezdem azzal, ami rendben van, mert annyival több új virágom lesz jövőre, annyival több szép fotóval. :) 
Az egynyáriakról szedtem magot, szóval esélyes, hogy lesz belőlük valami jövőre is. 

Egynyáriak: Szeplőlapu, Egynyári mézontófű (kék), Fekete búzavirág, Ricinus - piros termésű, Datura lila, Délvirág és Törpe hajnalka - róluk voltak fotók az idén is, kivéve a délvirágot, mert addig nem jutott el, hogy virágozzon. 

Az évelők pedig, amik az idén zömében nem nyíltak még (csak pár): 

Kúszó kék (vagy fehér) harangvirág, (nem tudom melyik lesz, még nagyon pici, remélem nem fagy ki)
Szirti ternye (valami kikelt, de nem ismerem, ez majd jövőre derül ki, hogy végül mi lesz belőle)
Kaktuszvirágú dália és egyszerű virágú dália színkeverék (remélem sikerül átteleltetni a gumóikat)
Évelő rózsaszín vagy fehér léggömbvirág, (ez is pici még, értük izgulok, de kiültetés után növekedtek szépen)
Fehér évelő margaréta (rengeteg lett, hatalmas bokrok, jövőre biztos tele lesz virággal, több helyre is ültettem belőle)
Kokárdavirág színkeverék (ez már a nyár alatt nagyon nagy lett és virágzott is, kettő volt, egy maradt életben)
Kúpvirág Gloriosa Daises (a kúpvirág is nagy lett és virágozott is, többféle is lett, de nem tudom évelők lesznek-e)
Sásbokor - vááá, ezt nagyon várom, hogy jövőre virágozzon)
Kasvirág sárga 
Len virág PIROS, (ez is virágzott)
Rózsaszín szappanvirág,  
Évelő madárhúr,
Napvirág színkeverék,
Szibériai encián, (ő is picike nagyon, 1 kelt ki, de vettem is egyet, így most kettő van) 
Rózsaszín pünkösdi szegfű,
Égőszerelem (ő virágozott, egy picike virág volt rajta, nagyon örültem neki)
Hölgyestike
Macskamenta (a macskák eléggé megkínozták, remélem megmarad)
Sudárzsálya (borzasztó picik maradtak, remélem túlélik a telet)
Deres csenkesz
Bögrevirág
Rozmaring

Ez  nagyon sok növény és még ott vannak, amiket vettem. Nem is tudom, kellene csinálnom egy leltárt a kertről, iszonyú sok fajta virágot összegyűjtöttem már bele. 

Összegyűjtöttem egy csomó keleti - indiai kenyér receptet, amik nem hagyományos kenyerek. Tulajdonképpen a világban nem túl sok helyen esznek ilyen kenyeret, amit mi. És igaz ami igaz, ezek tele vannak tartósítóval és  élesztővel. Nagyon kevés helyen lehet kovászos kenyeret kapni és ami azt illeti, én nem tartozom azok közé, akik a pandémia alatt elkezdtek kovászt nevelni háziállatként. Gondolkodtam már rajta, de csak eddig jutottam, a munka mellett nincs annyi időm, amennyit szarakodni kell vele eleinte. Majd ha nyugdíjas leszek, akkor lesz időm, de az még olyan messzinek tűnik... messzi is, hacsak nem történik valami csoda.

Az első próbálkozásom a PURI volt, amit nagyon szeretek és ez élesztő nélküli. Anno elég sokat kajáltunk a Govindában a krisnáknál, mert isteni kajákat csinálnak és ott majdnem mindig ettem purit. Viszont nem fogok minden nap enni, mert rengeteg vaj van benne, illetve benne csak 1 kanállal van, viszont bő vajban (ghí-ben) kell kisütni és emiatt nem is olyan olcsó és nagyon nagy szaga van a lakásban. Szóval a puri ritka csemege lesz, én szabdzsival szeretem. 
Még gyakorolni is kell, mert nekem az első adag nem is lett olyan, mint az igazi, jó, krisnás puri, mert sokkal jobban fel kellett volna hólyagoznia, azt hiszem kevés volt a vaj, amiben sütöttem. 

A receptet a krisna.hu oldalról vettem.

Hozzávalók:  (én fél adagot csináltam, az is bőven elég)

250 g teljes kiőrlésű liszt
100 g fehér liszt
1/2 kávéskanál só
1 evőkanál vaj vagy ghí
175 ml meleg víz (a fél adaghoz nekem kicsivel több víz kellett, mert nem állt össze a tészta)
ghí vagy növényi olaj a sütéshez (a sütéshez vajat használtam, 10 vaj nem volt elég 4 db-ho,legalább a duplája kell - kétszerre sütöttem ki, 4-4-et )

A sót és a kétfajta lisztet elkeverjük, és elmorzsoljuk benne a vajat vagy a ghít. Lassanként hozzáadjuk a vizet. Vajas kézzel 5-8 percig gyúrjuk. Fényes, kemény tésztát kapunk. A ghít felmelegítjük. közben a tésztát 16 gombócra osztjuk, és egy kis ghí segítségével kerek, egyenletes vastagságú lepényeket nyújtunk belőlük.
(Ne használjunk lisztet, mert a lepényekről lehulló liszt beszennyezné a ghít.) Mikor a ghí füstölni kezd, vegyük kisebbre a lángot. Csúsztassunk bele egy lepénykét, óvatosan, hogy nehogy megégessük az ujjunkat. Pár másodperc múlva a felszínre fog emelkedni. Azonnal finoman nyomkodjuk le egy lukacsos kanál hátuljával. Luftballonként fel fog fúvódni. Fordítsuk meg, és süssük a másik oldalt további kb. 15 másodpercig, aztán egy szűrőben vagy szalvétán csöpögtessük le. Ugyanígy járunk el valamennyi purival. Forrón tálaljuk. Bármely étel kiváló kísérője.

Mivel a szombati nap eléggé szétmászott az asztalosmunkák miatt és majdnem haszontalan lett (mármint az én tevékenységeimet illetően), szombat késő délután nekifogtam a birsalmának (vasárnapra terveztem, de akkorra meg már asztalost nem terveztem) és estére meg is főztem egy újabb adag birsalma sajtot. Így legalább hasznonak ítéltem a napot a magam részéről is mert amúgy csak néztem, hogy mit csinál az asztalos és néha inaskodtam, hogy feladjak neki valamit, amikor fenn volt a padláson.
Az újabb adag birsalmasajt már edényekben van, még hagyom bennük dermedni kicsit és aztán kiteszem a rácsra száradni. Most picivel tovább főztem, mint a múltkor remélem kevesebb nedvesség maradt benne. Jól teleraktam dióval is. 

Jó dolog ez a birsalmasajt, főleg a saját bio termésemből. Jövőre viszont a lemosón túl kell további permetezés is neki, mert szinte mind férges volt. Majd utánanézek, hogy mikor és mivel kell lefújni, illetve milyen kártevői vannak. 

Felvágtam a már elkészült birsalmasajtot is, jó kemény lett, nagyon finom, nem túl édes, mert nem raktam bele 1:1 cukrot, nem kell annyi. Így is ritka csemegének fogom enni, mert miután összeszárad nem olyan sok ez a sajt, tehát a cukortartalma elég magas. Nem akarok pár hét alatt egy kiló cukrot bevinni a szervezetembe és szeretném, ha maradna karácsonyra is belőle.  
Szépen felkockáztam egy kis darabot, könnyen vágható. Adok belőle anyuéknak is, apunak adtam már, mert éppen itt volt, aztán a kezébe nyomtam egy nagy darabot. Anyu főzött egy csomó birsalmalekvárt (nekem is), de sajtot nem csinált, szóval viszek nekik is belőle. 

Böbe meg egyszerűen hihetetlen, reggel bejön, reggelizik, aztán fel az íróasztalra, majdnem belecsócsált a kávémba, úgy kaptam el előle, aztán lábat tisztít... az asztalomon. Látom, hogy nagyon nyammog a lábán, aztán phö... és kiköpi a sárgalacsint. Csinált vagy hármat, most már azt is tudom, honnan vannak a galacsinok a lakásban. :))))