Nem látványos melókákat csináltam tegnap, de mindre szükség volt és nagyon örülök, hogy ezek is megvannak.  

Elkezdtem behordani a nem áttelelő növényeket a pincébe.
Bevittem a pókliliom hagymáit a nagy cseréppel. Az idén egyetlen szál virágot se hoztak, gondolom a csigapusztítás miatt, mert nagyon szerették, nemcsak a csupaszok, hanem a házasok is. Minden nap szedtem róla, de éjjel felmásztak rá és leették a leveleit. 
Bevittem a bordó kálát is, már csak a Nerine van kinn, azt a ház déli falához vittem át. 

Be akartam röffenteni a fűnyírót is, hogy a magnólia leveleit összevagdossam vele, de nem indult be... nem tudom mi van, talán túlszívta magát, mert nem csak 3-szor pumpáltam meg, hanem vagy 3*5 alkalommal. 
Egyszer beindult, aztán leállt. Benzin van benne, szórakoztam vele egy jó darabig, de aztán feladtam, mert már nem bírtam olyan erővel megrántani, hogy beinduljon, elfáradt a karom. 
Végül fogtam egy nagy sittes zsákot és elkezdtem abba összeszedni a leveleket, lett vagy 6 zsákkal és még van, amit a fa alatt nem gereblyéztem össze. 
Elhordtam a cserjés részre a leveleket és vittem egy zsákkal a jujubák köré is és a most ültetett datolyaszilvám köré is raktam. 

A többit majd akkor szedem össze, amikor megjön a másik datolyaszilva és a szecsuáni borsfa és majd köréjük fogom rakni. 

Kiöntöttem a vizet az amforából is végre. Leereszteni már nem lehetett, mert a csap magassága alatt volt a vízszint, de azért nehéz volt megborítani. Nagy dög az, 360 literes. Bevittem a teraszra a sarokba, ahol a telet szokta tölteni.

Kiültettem  egy új, halványrózsaszín krizantémot is (tényleg, le se fotóztam...hmmmm... majd holnap)  és egy magas, nagyvirágú lilát. Ilyenem van, ez egy dugvány volt róla. 

Aztán feltettem töltőre (mert már napok óta eszemben volt) az ágvágóm akkumulátorait, úgy voltam vele, hogy legalább azok ne menjenek tönkre, hátha még jók lesznek valamire, mert az ágvágó nem működött. 
Aztán amikor az első feltöltődött, gondoltam egyet, hogy kipróbálom én azt az ágvágót, mert anno (vagy 3 éve nem ment már) úgy tettem le, hogy kutya baja se volt, de legalább most már keresek valakit, aki megjavítja. 
És lőn... az ágvágó működik. Halleluja! 
Hát én ennyire régen örültem valaminek! 
Egyébként szerintem az volt a baj, hogy a gomb, amit nyomni kell rajta (olyan, mint a pisztolyon a ravasz), csak egy bizonyos módon indítja be, csak akkor, ha a legvégét nyomom. Ez egy hosszú izé és ha egy centivel odább nyomom akkor se kép, se hang.
Úgy megörültem, hogy rögtön ki is próbáltam, a kivágandó diófáról rögtön lecsaptam egy nagy ágat vele és a kert végében lévő diófákról is egy-egy ágat, amik nagyon zavartak kaszáláskor, mert alacsonyan voltak és bujkálni kellett alattuk. 
A kivágandó fáról ezzel úgy fogom levágni az ágakat, hogy megmaradjon a fa törzse és pár ága és tavasszal majd ültetek mellé Clematist. 
Szóval ez volt a nap öröme, fel is töltöttem mindkét akkut, úgyhogy indulhat a melókázás vele. Pl. a ház előtt az orgona már nagyon öreg és van pár nagy elszáradt ága. Ezzel szépen meg fogom fiatalítani majd az öreg fát és így nem kell megszabadulnom tőle, szeretem az árnyékát nyáron itt az ablaknál. Télen meg olyan szép, amikor behavazódik. 

Kiültettem még pár gyökeres és nem gyökeres tarkalevelű fagyalt is és ennek azt hiszem, nagyobb hatású folyománya is lesz, ezért remélem, hogy sikerül nekik rendesen meggyökeresedniük a földben. 
Az ok az, hogy ezzel szeretnék megkezdeni egy sövényt a kertben, ami nem lesz magas, kb. 1 méteresre tervezem és keskenyre, hogy ne foglaljon sok helyet. A szomszéd kerítésétől akkora távolságra lesz, hogy el tudjon menni a fűnyíró és az ösvény túloldalán lesz még egy kb. 70 centi széles ágyás a kerítés mellett. Így egy picit elszeparálom a kertet és elkezdek azon a részen egy zegzugos kialakítást. 

Most valahogy belódult a fantáziám, azt is kitaláltam, hogy szeretném megoldani a kapubejáratnál a belső részt, de ez legyen még a jövő zenéje. Például a tavaszé, mert akkor nyílik az ibolya, kivéve ezt itt, ami kissé el van tévedve. 

A sárga túlélő krizantémjaim is kinyílnak lassan (mire jönnek a fagyok...). 

És a hólyagvessző a szárnyas kecskerágóval... hát ezek így együtt csodásak!