Ez egy elöregedett, elvadult, nagy kert volt. Kevés gondozást kapott az elmúlt évtizedekben és bár megvolt az igény a szép növényekre is, amikor elkezdtem itt 2018-ban a kertészkedést, minden ebek harmincadján volt benne.

Nagyon szépek a hatalmasra nőtt tuják, azonban olyan sűrűségben lettek ültetve bokrokkal vegyesen, hogy a 10 méteresre nőtt (még nem tudom milyen tuják, szerintem keleti életfa) teljesen elnyomták a másik fajtákat, amik kúp formájúra nőttek volna... ha lett volna helyük. Közöttük öreg és nyúlánkra nőtt gyöngyvessző cserjék próbálkoznak a fény felé hajolni, de találtam feltekeredett loncot is, aminek olyan vastag a tekergő törzse, mint a karom. Tavasszal az egyik tuja tövében babarózsát találtam nyílni, később pedig a másik oldalon mályvacserjéket, de van a kertben aranyvessző is, hóbogyó és jezsámen bokrok is vannak. Rengeteg növény van itt, a kerítésnek támaszkodva van valami szúrós örökzöld, ezüst színű, nagyon öreg. 

Egy óriási magnóliafa. 2018. áprilisban annyira gyönyörű volt, tele hatalmas, halványrózsaszín  virágokkal, alig győztem fotózni. Óriási borostyánok voltak, amik befonták már a kerítést, de egy másik tő az egyik tujára mászott fel. A kertnek ezt a sarkát hívom a vadregényes saroknak, mert a szomszéd kerítésének kőlábazata, a fára kúszó és lecsüngő borostyánok, a kerítés valami ódon hangulatot kölcsönöz annak a kicsi résznek. Előtte egy nagy részen narancssárga sásliliomok szaporodtak el. 

Van pár termő gyümölcsfa is, nem igazán jó fajták és öregek is, ezért ezeket lassan, átgondolva elkezdtem kivágatni. Az első két "távozó" fa két eperfa volt és egy nem túl öreg diófa. Utóbbit picit sajnáltam, mert szép diófa volt és jó dió volt rajta, de összesen 6 diófa van a kertben és nem volt szükségem ennyire, viszont volt szükségem helyre a veteményesnek. 

A másik probléma a fákkal, hogy annyira össze-vissza vannak ültetve, hogy elnyomják egymást. Egy nagy diófa pl. agyonnyomja az almát, de alatta van egy naspolya is... Egymás hegyén-hátán vannak, de nem akarok ész nélkül minden fát kivágatni, csak átgondoltan. Az egyik kivágott eperfa alól felszabadult egy birskörte, azóta volt már rajta szép termés is. 

Kivágásra került egy hatalmas cseresznyefa is, két körte, pár szilvafa, de van még meggy, cseresznye, almák és szilvák is, utóbbiakat  nem biztos, hogy megtartom.
Volt még sok-sok szőlő, amiből viszont csak keveset tartottam meg. Volt pár jófajta és kevésbé jófajta is... sok tervezést és át-, illetve kialakítást fog igényelni a kert.
Jelenleg a kert hosszában két részre van osztva, növények osztják ketté és ez így is marad, mivel középen, hosszában (is) vannak nagy tuják és a gyöngyvesszők, amelyeket meg akarok tartani. Nemcsak mert szépek és már olyan nagyok, hanem azért is, mert ezek biztosítanak intimitást a ház körüli részen, elzárják a szomszédtól a belátást.

Ebben az állapotában, a kert egyik fele szinte csupasz, és már a másik oldalt is megtisztítottam kicsit. Az az oldal, amiben a szőlő volt, tele volt fákkal is, azon az oldalon pedig, ahol a ház áll, szinte semmi sincs, Egy fiatal diófa növekszik a kert hátsó harmadában, amit  eleinte meg akartam hagyni, de a kert nagy előnye a gyönyörű panoráma, amit ez a felnövekvő fa éppen ki fog takarni. Így aztán annak is mennie kell hamarosan.  

A többi hely szabad préda az ültetésre, elengedhetem a fantáziámat kedvemre. Parkosra tervezem a mostani üres részt.