Foglalkoztam a fáimmal is végre egy kicsit, mert nagyon megsínylették a nyarat. 

A meglévő pawpaw kapott egy csomó vizet és elkotortam az összes köré rakott füvet-gyomot, hogy kigyomláljam, mert állítólag nem kedveli a gyomok társaságát. 
Utána visszaraktam a sok félig korhadt gyomot, a saját leveleit és kapott egy zsák fenyőfa aprítékot is. 
Nincs már rajta lomb, alig látszik, de körülötte az apríték igen. 

Ugyancsak megöntöztem a bambuszomat is és az is kapott egy zsák fenyőfaaprítékot maga köré, kicsit tágasan, hogy majd tavasszal ki tudjon hajtani. 
Ez egy nem tarackoló bambuszfajta, sövénybambusznak vettem, Fargesia murielae a neve és tényleg nem bújik elő méterekre az anyanövénytől, de azért észen kell vele lenni. 

Kapott papírdobozos takarást maga köré a kis őszibarack (Poncichter Fehér húsú Barack ), amit magról neveltem. Egyelőre csak ez van körülötte, hadd irtsa ki a gyomot, hogy majd szépen ki tudjam tányérozni és tavasszal majd kap trágyát meg visszakapja a dobozokat ( a trágya majd alá fog menni és valami csinos takarást még a dobozokra, most télen jó lesz így. 

Ugyancsak papírdobozos takarást kapott maga köré a lenti datolyaszilva, ami első évben is elfagyott, aztán minden takarás ellenére tavaly is elfagyott, de megint kihajtott és nagyon is egészségesnek néz ki, ezért meghagyom. 

Körülötte óriási volt a fű, rengeteg disznóparéj és fehér libatop volt körülötte, ezek védték meg a nyáron, de mind magot hozott, most vágtam le őket és össze is daraboltam, leraktam őket összeaprítva a kis fa köré a dobozokra... jövőre ott egész telepek lesznek, de legalább jó lesz mulcsnak. 
Épp csak látszik bármi is a képen, annyira elkottyannak a kicsi fák, de nézegettem, hogy kb. 3-4 méter van közöttük, nem sok minden fér már oda, legalábbis nem fa. 

A jujubák szénát kaptak maguk köré, az ő tövüket nem kell annyira védeni, mert teljesen télállók, nyáron meg szeretik a meleg talajt, ezért majd tavasszal el is veszem onnan a szénát. Most azért kapták, hogy azt a kis nedvességet, ami van, azt megtartsa. 

Erősen belocsoltam a nashikat is, ők még a nyár végén, ősz elején kaptak a tövük köré száraz gallyakat és ki is árkoltam, hogy az eső jobban megmaradjon benne és onnan szívódjon bele a talajba. 

Leszedtem az alma zömét is, rengeteget megvágtak a szajkók. Ezeknek kész terülj asztalkám van nálam, a diófák alatt  tele van félbevágott diókkal, az almák megvágva... zabálógépek és nagyon sokan vannak, de szeretem őket, olyan szép madarak. 
Nem sok az egész alma, pedig dugig volt a fa, a nagy ága le is tört a nyáron, de ebben a szárazságban nem tudta megtartani az almákat. Lehullott a 90%-a. 

Beraktam egy pár új követ is, mert lassan elindítom a lefelé vezető ösvényt, de még nem tudom pontosan, hogy merre menjen. Két irányba is mehetne, még az is lehet, hogy elágaztatom, de egyelőre hagytam így, majd kialakul ez is. Szeretném, ha le tudnám oda lentre is tolni a fűnyírót, hogy ne kelljen a kaszával erősködnöm. 

Van ott a képen egy velencei kutyatej is, azt is kivettem és odébb ültettem, hogy ne lógjon majd rá az alakuló ösvényre. Illetve ezen a képen látszik a kis őszibarack körül a dobozos takarás is. 
És közben a fekete geotextilből is felhajtottam már és oda került be a Cido, kb. egy vonalba az oszlopos tiszafával. 
Most már csak víz kéne, sok-sok-sok és még több eső és jövőre is, hogy tudjanak nőni és fejlődni az elültetett növények. 
Ezeket még az eső előtt csináltam, tegnap 7,5 mm eső esett, nem sok, de valami. Félig telt az 500 literes hordóm, a lenti kicsi az ól mellett tele lett. Ezeket is ki fogom locsolni, hadd ázzon át mélyebben a növények körül a talaj. 

Esik az eső! 👏👏👏😀

Amit hoztam, az egy ecetfa, vagy ecetszömörcének is hívják (Rhus typhina), kb. fél méteres lehet most. Nem bálványfa, sajnos még mindig sokan keverik.

Van egy nagy ecetfás rész az egyik szomszéd település szélében, onnan vettem ki, azon a helyen, ahonnan hoztam, egy egész erdő van belőle, rengeteg sarjjal. A rengeteg úgy értendő, hogy van ott sok-sok ezer sarj, ezt csak úgy kézzel kivettem a helyéből gyökerestül.
A levele már színeződik és a szára még nem fás, hanem bordós és még lágyszárúnak néz ki és érdekes, majdnem vízszintesen szétterülő gyökerei vannak.
Évek óta nézegetem már, hogy hozok belőle, de annyira sarjadzós, annyira szapora, hogy nem mertem hazahozni. 

Aztán a napokban beszélgettem az AI-val, mert van egy hatalmas cserepem, amibe nem tudok mit kitalálni ültetni, ami bírja nyáron a napos, forró teraszomat és ami télen is bírná és nem tetszett egyik ötlete sem, megláttam viszont az ecetfákat és úgy döntöttem, hogy hozok belőle, aztán végül az AI-val abban maradtunk, hogy megpróbálom a cserépben nevelni. 
Így két legyet ütök egy csapásra, mert nem kell félnem a gyökérsarjaitól és az üres cserép kérdése is megoldódott. 
Ha nem jön be, akkor kidobom... vagy ha nem marad meg, hozok másikat, akár százat is. 
Itt van a cserépben, az AI tanácsára kibéleltem buborékfóliával, elvileg ez nyáron egy kicsit szigetel a gyökereinek. 
Nagyon szép fa, a formája is, az őszi színei is, a termése is (ha van), csak hát kicsikét túlzottan is szapora a lelkem. 
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy majd a cserépben mit sikerül kihoznom belőle. 

Éssss! Megrendeltem a DM Kerttől újabb 3 növényt. 
Rendeltem már tőlük és eddig minden nagyon szépen megmaradt. Tőlük van a kínai álbirsem, a japán szentfa és a tavasszal a 3 piros virágú bugás hortenziát is tőlük rendeltem. 
Ezúttal viszont 2 fa és egy cserje érkezett. Fantasztikusan gyorsak voltak, 18-án adtam le a rendelést és 21-én délután már itt voltak a növények, pedig nem a szomszédból küldték. 

Tudom, tudom, fogadkozásaim meg minden 😁, de alapvetően úgy gondolkodom, hogy a lenti részt, amit most alakítok, minél hamarabb be kell telepítenem, ha még az életemben látni szeretném, hogy bármi is felnő. 
Illetve ha most leállok, mert azt gondolom, hogy az aszály úgyis mindent visz és ha mégse lesz olyan hosszú és szörnyű aszály, akkor éveket veszíthetek. Ha viszont aszály lesz és netán kipusztulnak, akkor lesz ennyi veszteségem, a pénzem és a munkám... úgy döntöttem, hogy inkább ezt vállalom be. 

Előkészítettem a gödröket még a rendelés leadása után, nem is tudtam egyszerre kiásni a gödröket, vizet kellett bele önteni, mert nagyon száraz a talaj. 
Belekevertem az érett marhatrágyát is, arra talajt, hogy ne érjen a gyökereihez, majd szépen belenőnek, jól belocsoltam és azonnal ki is tudtam ültetni a növényeket a kicsomagolásuk után. 

Ami most érkezett, az egy Merlot kanadai júdásfa (Cercis canadensis `Merlot`)

Lentre terveztem beültetni az ól elé. Rajzolgattam és megnéztem, hogy hol vannak azon a részen olyan üres helyek még, ahová elférnének fák és cserjék és meg is lett a helye. Szeretném, ha az a lenti rész egy szép, ligetes hellyé alakulna át, ahol az egyik részén gyümölcsök teremnek, a másikon pedig szép, dekoratív növények élnének. 
Ez a fa nemcsak tavasszal nagyon különleges az ágait beborító rózsaszín virágaival, hanem az őszi lombszíne is nagyon szépnek ígérkezik. 
Elég kompakt kis fának ígérkezik, elvileg 4 m magas és széles lesz, nagy levelei vannak, ami nagyon jó, mert árnyékot ad és saját maga alatt fogja táplálni is a talajt a lehulló leveleivel. 

Néztem a helyi kertészetben is a múlt szombaton, volt bordó levelű (nem ez a fajta) júdásfa, sokkal nagyobb, mint amit én rendeltem, de a nagy 19.000 Ft volt...  úgy döntöttem, hogy felnevelem a kisebbet és inkább  megrendelem még a tavasz óta halogatott pawpaw-ot is. 

Beültetve a kis növény, a színe már most is látszik, csodás lesz, amikor megnő. 

Sunflower papau, pawpaw, indián banán, OLTVÁNY (Asimina triloba `Sunflower` OLTVÁNY)

Nehezen döntöttem, hogy melyik fajta legyen a rengeteg közül, de elég drága oltvány, ezért inkább a biztonsági játékra mentem rá. 
Elvileg öntermékeny, de van itthon egy magoncom, amit 2023. áprilisában hoztam haza, azaz 3 éves volt már az idén, tehát előbb-utóbb fogja porozni, mert pawpaw-nál azért nem árt, ha kettő van belőle. 
Az idei év után nagyon rezgett a léc, hogy mi legyen, megtartsam-e díszfának, de annyira szerettem volna már a kezdetektől és annyira kíváncsi vagyok rá, hogy végül úgy döntöttem, hogy megveszem. 
És persze egymás porzói lehetnek, tehát ez azt jelenti, hogy erről a fáról porzódhat a magonc fám is, tehát két termő pawpaw-om is lehet. 

Beültetve. Ez nagy, legalább 50-60 centis, szép kis fácska. 

A harmadik rendelt növényem pedig a Cido gyümölcstermő japánbirs, Északi citrom (Chaenomeles japonica `Cido`)

Van két japánbirsem, amikkel porzódhat, de a szomszédban is van egy nagy bokor. Nagyon kíváncsi vagyok a termésére. 
Sokat töprengtem a gránátalmán is, de nem akarok megint egy fagyérzékeny növénnyel kínlódni, lenn a kert végében igen nagy valószínűséggel takargatni kéne, ezért inkább emellett döntöttem (amúgy se szeretem a gránátalmát, illetve az ízét szeretem, de túl sokat kell vele vacakolni). 
Különben is szeretem a különlegesebb gyümölcstermőket, remélem ez jól fogja érezni magát nálam. 

És itt van beültetve, körbevettem őket karókkal, nehogy véletlenül kitapossam. Kaptak még mindannyian faforgácsot maguk köré, hogy a nedvességet jobban megőrizze a talaj. 
Már nem sok van a tavasszal összegyűjtött faforgácsból, pedig de jó lenne még ugyanennyi, akkor le tudnék takarni még több növényt a kertben, de ennek is nagyon örülök. 

Nagyon boldog vagyok most az új szerzeményeimmel! 

Megint lehet nézni, hogy fejlődnek, nagyon szeretem én magam felnevelni a növényeket. Akkor is, ha pl. a fákat nem is biztos, hogy mindet látni fogom igazi felnőtt korában... majd meglátjuk, hogy mi adatik meg. 

Találtam a kerítés tövében egy bordó levelű kis cserjét. A szára is bordó és a levele is, szerintem bordó szárú veresgyűrű som lehet (Cornus sanguinea). 
A kinézete alapján lehet még fehér som is (Cornus Alba (Sibirica)), de jóval kisebb a valószínűsége. 

Tavaly hoztam be a veresgyűrű somból a kertbe, de nem maradt meg, ez viszont magától nőtt. Nem tudom honnan jöhetett, mert nem a közelben nő, tavaly is elég sokat gyalogoltam érte. Persze ezek magról is szaporodnak, az is lehet, hogy a környező kertek valamelyikéből hoztak nekem magot a madarak. 
A veresgyűrű som őshonos nálunk, de a fehér is előfordulhat a környékbeli díszkertekben is. 
Akármelyik is lesz, mindenesetre nagyon  örülök neki! 😊
Van már egy kis mahónia magoncom is, amit így találtam kinn a ház előtt szintén a kerítés tövében. 

A kis som itt sunnyantott a szomszéd kerítésének a tövében, szerintem ez biztos, hogy egy magonc. 

Kivettem, úgy kellett kiműteni a rácsok közül és át is ültettem hátra a Diófás sarokba és azzal az esővízzel locsoltam be, amit az ól tetejéről gyűjtöttem! 
Nem a száráért fogom tartani, hanem szeretném fának nevelni, mert elég nagyra nő és őszre ilyen szép bordóra váltanak a levelei. A naspolya mögé ültettem be, de nem fog nagy árnyékot kapni, mert a naspolyát nem engedem magasra, hogy elérjem a gyümölcseit. 
Viszont ilyenkor ősszel a naspolya gyönyörű narancs-pirosra vált és majd mögötte a sötétbordó lomb szerintem nagyon szép lesz. 
Ha pedig ez mégsem veresgyűrű som, hanem fehér som, a levelei akkor is bordók lesznek, de még hófehér termései is lesznek, szerintem jövőre kiderül. 

Ültettem még egy vadszőlőt is az ól (ha szemben állunk vele a jobb oldali) ferde tartóoszlopa elé, hadd fusson jövőre, ilyenkor majd gyönyörű pirosban fognak tündökölni a levelei. Mire színeződik, a nem messze lévő mogyoró már lehullatja a leveleit. 

A másik tartóoszlophoz pedig fehér-zöld kúszó kecskerágót ültettem, szeretném azt is felmászatni a ferde oszlopra. Ennek majd az ott növő mogyoró fog árnyékot adni. 
Lassabban fog nőni, mint a vadszőlő, de örökzöld és télen is mutatós lesz, amikor a mogyoró már kopáros. 
Aztán másnap megcseréltem őket. 😁
Az volt az első elképzelés is, hogy jobbra a kecskerágó és balra a vadszőlő, volt valamilyen meggondolásom, hogy megcseréltem, de amikor néztem az ólat kicsit, akkor rájöttem, hogy a vadszőlőt jobb lesz a közepénél felfuttatni, mert onnan el tudom ágaztatni jobbra is balra is. Illetve sokkal gyorsabban is nő, mint a kecskerágó. Utóbbival várhatnék sokáig, hogy az a ferde oszlop eltűnjön végre a szem elől. 
A másikat viszont takarja a mogyoró, ott nem baj, ha lassabban nő egy kicsivel a kecskerágó. 

Tervezem az ól előtti részt is, mert oda még nagyon sok növény fog elférni. Közben észrevettem, hogy az Északi sziklakert aljában lévő kis kúszó kecskerágót is leharapták a szarvasok. 😞
Visszanő majd, de így elölről kell kezdenie és később lesz szép nagy. 
Egyfolytában lenn mászkálok az utóbbi napokban és már le is rajzoltam nagyjából, de itt nehezen tudom elképzelni a fákat, hogy fogják betölteni a teret. 
A rajzon olyan helyre is terveztem fákat, ahová be se férne... akkor láttam, amikor lementem és megnéztem a fák közötti távolságokat. 
Tényleg nehéz elképzelni, mert szinte nem is látszanak a kis csemeték még, de mind több méteresre fog megnőni. A felületes szemlélő számára ez egy tök üres tér, pedig benn van a két oszlopos tiszafa (jobbra fenn), a kis tejfehér madárbirs, az őszibarack, a szecsuáni borsfa, a mogyoró az ól előtt és a fekete berkenye is, de ott vannak a mézbogyó bokrok is, de picivel feljebb ott növekszik a két jujuba is. 
Majd ha megnézzük 2-3 év múlva, akkor lesz ez igazán érdekes. 
A kép jobb oldalán a kősor pedig a Rézsű alja. Az almafaágkupacot meg már elraktam onnan és majd fel fogom darabolni, csak érjek el addig. 

Az AI-val azért nem terveztettem, mert hiába töltök fel neki fotót, egyszerűen nincs térérzéke, a fotókról nehéz érzékelni a lejtőket is, a távolságokat is és ezáltal nem tudja visszaadni azt a teret, ami ott van. Illetve a növényeket se tudja a helyükre tenni megnövelve. Máshová rakja, szóval ebben a témában elengedtem (egyelőre). 
Megkérdeztem tőle, hogyan tudnék neki segíteni, hogy jobb képet tudjon adni és megbeszéltük, hogy ha adok neki alaprajzot a növényekkel és a méretekkel, akkor újra megpróbáljuk. Majd nekilátok valamelyik nap méricskélni kicsit és pontosabban megrajzolni neki. 

Egyébként rengeteg vizet hordok ki a kertre, hogy egy kicsit mélyebben is meg tudjam áztatni a földet. Főleg a frissen ültetett növényekre és a facsemetékre, a fenyőkre és a cserjékre. 
A lágyszárú évelőkkel már úgy vagyok, hogy könnyebben pótolhatók, de azért azokat is próbálom életben tartani, ami már eddig túlélte, az ne most csekkoljon ki, amikor már volt egy kis eső. 

 Az Asterek is nyílnak még mindig, de azt hiszem lesz pár, amiknek új helyet kell majd keresnem tavasszal. 

A rózsaszín Asterek tobzónak a virágokban. 

A sötétlila is kinyílik lassan. 

Gyérek szegények az idén a szárazság miatt, de már mutatkoznak a fehér Asterek is és a sötét magenta(?) színű is. Csak árnyékuk önmaguknak. 

Ez meg portulácska, azért mutatom, mert tavasszal elszórtam az egyik ösvény mellett a magokat, de aztán a vízhelyzet miatt el is feledkeztem róluk és most találtam, ez is egy kisebb kerti csoda, hogy életben maradt és virágzik. 

Az előkertben előbukkant a hiányolt őszi kikerics, emlékeztem és meg is volt jelölve is a helye, de már azt hittem valami lett a hagymájával, de csak kicsit később jött elő, talán kellett neki az a múltkori eső.