Én nem tudom miféle széllökések vannak mostanában, de egy ideje figyelem és elég furcsa. 
Lehet messziről hallani a zúgását, ahogy halad felénk és borzasztó sebességgel átrobog, megrázza a redőnyöket is 1 vagy 2 percig és megszűnik. Szellő se marad a nyomában. 
Olyan, mintha valami hatalmas jármű haladna át, csak éppen nem látni. Az egész nagyon rövid ideig tart. Most is volt egy ilyen hajnalban, olyan 4 óra felé.
Lehet érezni, hogy egy nagy tömeg halad át, persze biztos valamilyen légtömeg, de akkor is furcsa. Régebben nem voltak ilyenek. 
Ahogy a szagok is furák. A múltkor megkérdeztem az AI-t, hogy mi lehet az a csípős, fojtó szag, amikor akkor terjeng, amikor leesik pár mm eső és volt is rá magyarázata, most nem keresem ki, de régebben nem volt ilyen sem. Nem tudom... 5 éve még nem így működött a fizika, mert akkor nem éreztem ilyen szagot soha, vagy az én orrom lett érzékenyebb? 

Úgy tűnik, hogy a kertben a terep most a rózsaszín virágoké... hát nem sok van. 
Ez a szegény csodatölcsér is kész csoda, hogy egyáltalán megnőtt és kinyílt, biztos ezért csodatölcsér a neve. :) Ennek is olyan szikkadtak a szirmai, sokkal teltebbnek kéne lennie, szegény növények. :(
Pedig azért vetettem egy csomó egynyárit, hogy legyen virág nyár végére is a kertben. Az volt az elképzelésem, hogy majd  tele lesz a kert kúpvirágokkal, csodatölcsérekkel, Cosmosokkal, őszirózsákkal és mindennel egész nyáron. Úgy terveztem direkt, hogy majd sorban nyílnak egymás után és így is volt, csak nem annyi kelt és nyílt ki, nem nőttek meg mind és nem akkorára és nem olyan szép a virágzásuk sem. 
Úgy szeretnék még egyszer (mindig) egy buja, egészséges és virágoktól tomboló kertet ilyenkor nyár végén is! 

 Magas pillangóvirág. Sokat ültettem szét mindenfelé, annak reményében, hogy majd kimagasodnak és ontani fogják a virágokat... egy-kettő maradt életben. 

Eddig ezt az egy szál őszirózsát sikerült találnom, van még pár szál, nem tudom, hogy majd ki tudnak-e nyílni.

Ez a bordó levelű varjúháj valahogy nem tudja megtalálni a helyét a kertben. Tavasszal hoztam át ide, ez már legalább a harmadik helye, de itt se lesz jó, mert mellette éldegél egy déli borsófürt, ami elég nagyra nő. Idén azt nem is mutattam, mert nem hozott virágot. 
Szóval megint költözni fog a varjúhájam, de majd csak tavasszal. 

Ez pedig - ugyan nem rózsaszín - egy jégvirág végre! Hogy egy kis sikerélmény is legyen már ebben az évben a kertben.
Most találtam, kis csenevészke, de nagyon örülnék, ha szórna magot, mert én ezzel a növénnyel évek óta kísérletezem és nem akart eddig összejönni sehogy sem. Soha nem kelt ki egy sem. 
Nézem két házzal odébb a szomszédban és hatalmasak nőttek ki egy olyan száraz helyen, ahol aztán tényleg csak annyi vizet kapott, ami az égből leesett. 
Remélem sikerül meghonosítanom a kertemben. Az Írország haragjaival is sokat küszködtem és most már elég megbízhatóan nő 3. éve, talán ez is megmarad végre, nagyon szeretném. 
Szárazságtűrő és olyan szép növény, legalább 60 cm magasra nő, szétágazik és nagyon mutatós. 

Kihordtam pár zsák aprítékot a kertbe, mert a tavasszal lerakott fűrészpor már nem szép és szét akarom rakni az aprítékot még a tél előtt az ösvényekre és ahová kell. 
Fák tövébe nagyon sokat jelentett a nyáron, ott ahová leterítettem. Fák és cserjék körül, pl. ez valami kúszó tuja, vagy boróka, de soha nem látszott ki a gyomból. leterítettem papírdobozzal és arra szórtam le az aprítékot. 
Ennyi haszna volt a szárazságnak, hogy legalább a doboz alatt így könnyebben kidöglenek a gyomok, száraz is, sötét is, így amikor majd esni fog az eső (fog még esni valaha?), akkor már nem lesz erejük kinőni a takarás alól. 
Egyszer csak meg tud ez is nőni annyira, hogy már teljesen eltakarja a talajt. Vagy nem... 

Egyébként a zsákokat, amikbe gyűjtöttem nagyon megette a nap és az UV sugárzás, kész rémálom összeszedni, mert a zsákok nem emelhetők meg. Foszlanak szét... ááááá! Kézzel kell megint összekaparnom, hogy ne menjen pocsékba, szóval megdolgozom ezzel az aprítékkal duplán. 
Amit meg tudok emelni, az úgy foszlik, hogy utána a műanyagfoszlányokat egyesével szedegetem ki az apríték közül, mint Hamupipőke. 

Itt még nem értem vele végig, majd ma reggel leterítem a maradék részt is. 

Kicsit gyomláltam is, mert elég sok szürke madársóska volt a fatörzses ágyás egyik ösvényében, szépen kivagdostam őket és minden egyebet is, a kivagdosott füveket pedig visszakotortam a növények közé. 
Innen már semmi ki nem megy, mindennek vissza kell adnia magát a talajnak.

Kinyílt újra ez a futórózsa is, de szegénynek olyan szikkadtak a szirmai. 
Nem kis irigységgel nézem most a koreai videókat, azokat szép, élettől duzzadó növényeket. Itthon minden csak árnyéka önmagának. 

Borzasztóan néz ki a kert... nem tudom már hová porciózzam a vizet, mert mindenhová kéne.

Mérséklődött az előrejelzésben, 34 helyett már csak 32 fokot mutatnak, azt is csak egy napra, úgy tűnik, hogy augusztus 20-a után mégiscsak fordul az időjárás, ennyi megmaradt az eddig megszokottból, ha kissé lájtosabban is, de legalább ez még ismerős az időjárásban. Csak esőt is mutatnának már.

Megint kiszedtem pár paradicsomot, egy paprikát... fokozatosan építem le a veteményeskertet, nincs már kedvem... ugyanúgy kilúgozódtam így nyár végére, mint tavaly... ha nem jobban. 
Tavaly ilyenkor már elkezdett esni és többször is volt eső, de most nincs. 
A tegnapelőtti és a tegnapi felhők csak áthaladtak fölöttünk, eső sehol. 

Lenn jártam a kert végében, a jujubák most kezdenek észhez térni és gyümölcsöt növeszteni, de szerintem már semmi esély rá, ahogy a fügék beérésére sem, pedig tele van velük a fügefa, még a kicsi is. 
A hólyagvessző nem tudom, hogy túléli-e. 

A jujuba termései itt tartanak csak. 

Van egy rakás kipusztulófélben lévő évelőm, amik talán, ha ősztől tavaszig (pontosabban ettől a pillanattól) lenne csapadék, akkor túlélnének, de ha úgy lesz, akkor is át kell őket ültetni, de nem tudom hová... mindenütt száraz, amikor nem esik. 
Lehet, hogy sok lágyszárú évelőtől meg kell majd válnom. 

Megöntöztem ami még van a veteményesben, de már legszívesebben szabadulnék tőlük... pedig még akár teremhetnek is... nem tudom hogy lesz kedvem az ősziek gondozásához, de ha már elvetettem őket, akkor csak összeszedem magam valahogy. 

A konyhai aprítógéppel összedaráltam az összegyűjtött tojáshéjakat is, lassan ideje lesz kiszórni őket. Az idén csak 66 dkg van, tavaly először 80 dkg-ot, aztán majdnem fél kilót szórtam ki, úgy tűnik az idén kevesebb tojás fogyott. 

Van egy pár cserép gyökereztetni való cserjém is, amiket metszéskor levágtam róluk, azokat dugtam be földbe és letakartam levágott végű vizesflakonokkal, hogy az tartsa nekik a párás, egyenletes környezetet és persze árnyékban voltak. 
Van két cserépben az Elaeagnus multiflorából egy csomó hajtás, élni látszanak, de nem tudom, hogy gyökeresedtek-e, ezekkel még várok. 
Van pár darab fagyal dugványom is, amik hajtanak, de még hagyom őket kicsit, de ezekről a mirtuszloncokról levettem a flakont, mert annyira nőnek, hogy már kibújtak a flakon száján. 
Ez nagyon jó növény, bírja a szárazságot és takarja a talajt is, persze amíg kicsik, addig kell őket öntözni és később is, néha juttatni nekik vizet, mert nagyon sokáig semmi nem bírja. 

Ez a kínai selyemmirtusz már másodszor nyílik, a másik még csak most bontakozik, de visszanéztem a tavalyi képeket és akkor is később virágzott. 
Szeretem őket, télen takarni kell, tavaly sok vissza is fagyott belőlük, ezért évről évre nem lettek eddig nagyobbak, de a virágja akkor is nagyon szép.