Egy ideje csak kijártam a Diófás sarokba és nézegettem az ösvényeket, amik le vannak takarva agrofóliával, illetve geotextillel. 
Néztem, hogy valahogy neki kéne kezdeni egy kicsit vízszintesbe hozni a talajt, de ahhoz kövekre volt/van szükségem, sok-sok és még több kőre. 

Olyan ötletem is volt, hogy nem köveket teszek le szegélynek, mert a kövek nagyon sok melóval járnak, hanem veszek fa ágyásszegélyt  és azt rakom bele. 
Aztán rájöttem, hogy a talaj egyenetlensége miatt, hogy kb. mindenfelé lejt, nem lenne jó ez a fajta szegély, mert nagyon nehéz lenne úgy betenni a talajba, hogy a fölső szélei legalább valamennyire egyenletesek legyenek. Nagy a lejtés is... szóval ezt elengedtem és maradtam a köveknél. Szerintem jó döntés volt ilyen talajegyenetlenségek mellett. 

Szerintem úgy lehet ezt jól és praktikusan megcsinálni, ha az alsó (jobb oldali) szegélynek lerakom a nagyobb köveket és csak utána kezdeném el a földet igazítani, mert úgy a kövek rögtön megfognák a talajt, amit oda kell húznom, hogy ne legyen lejtős az ösvény. 

Hoztam is haza egy kocsi követ, ezek nem mind görgeteg kövek, de visszafelé megálltam egy helyen és - mivel minden puskaporszáraz - találtam egy olyan helyet, ahová a kocsival be tudok farolni és rengeteg nagyon szép görgeteg kő van. 
Jó sok forduló lesz mire annyit elhozok, amire szükségem van, de ez most kell. 

Ez az első forduló, nem mindet most hoztam, látszik azokon, amik hátrébb vannak, hogy azok kisebbek is és már lemosta őket az eső is, illetve azok mind görgetegek. 

Úgy tervezem, hogy most az ősszel és a télen meghordom a köveket, berakom és megcsinálom az ösvényt (közel) vízszintesre. 
Legalább lesz programom egész őszre és télre is, egyrészt ez a kőhordás jó móka, másrészt portyázni fogok, hogy még több kőlelőhelyet fedezzek fel, ahová könnyen odaállok az autóval is. 
Túl sokat egyszerre nem merek bepakolni, most is úgy hoztam, hogy az első ülés lábáhához is raktam párat, hogy ne álljon a kocsi orra az égnek és persze a csomagtartóba is csak annyit, hogy nehogy letörjön ott nekem valami a súlytól. 

Aztán a további terv az, hogy amikor vízszintesre lesz igazítva és már megvannak az ösvények szélei, akkor újból le fogom takarni az agrofóliával, mert csak jövő ősszel fogom tudni folytatni. Szeretném bevetni valami nagyon szárazságtűrő fűmaggal (mediterrán vagy hasonló típusú fűmaggal). Azért ősszel, mert ha tavasszal vetem be, akkor meg fogja inni a vizemet meg a világ összes vizét. Ősszel sokkal kevesebbet kér és akkor már a kert se kér annyit. Reméljük... aztán meglátjuk, hogy alakul a jövő év. Ha nem engedi az időjárás, akkor nem fű lesz az ösvényen, bár jó lenne, mert ez a fajta utána már nem kér öntözést és mégse melegszik fel annyira egy füves ösvény, mint ha pl. zúzalékkal lenne leöntve. És nem nem is szeretem a zúzalékot. Nekem nem tetszik, túl nagy kompromisszum lenne, amit nem szeretnék meghozni. Akkor már inkább a lapos lépőköveket választanám. 

Mindenesetre nem bírtam magammal, amikor meghoztam az első kőadagot. Először csak azt gondoltam, hogy kitalicskázom oda hátra, aztán végül nekiestem. Nem raktam be az összeset, ennyihez volt energiám és kedvem, de már mutatja, hogy valami alakulni fog itt. 

Egyébként nem üres már ez a rész sem, a frissen berakott kövek mellett van egy fagyal, az orvosi szappanfüvek, mögötte a bordó levelű veresgyűrű som, amögött pedig a most beültetett Cola cserje, illetve a kerítés felé, ahol csak egy bambuszpálca látszik, ott van a lenti nashi körte és még van beültetve a diórönk mellé egy svéd madárbirs is, amit nemrég hoztam. 

Balra fenn van az állattemető, ott is rengeteg évelő van már, de ősz lévén most nem látszanak. Illetve bal oldalon a legnagyobb és legközelebbi kőrakás (kutyasír) mögött van egy szintén most beültetett fagyal, ott van a nem tudom életben marad-e terülő boróka, a második kutyasír előtt pedig beültettem egy Elaeagnus multiflora dugványt...  nem volt nagy gyökere, de hátha. 
Szóval indulhat a növekedés. 

Egy kicsit a diófát is belevettem a képbe, úgy jobban látszik, hogy milyen a terület. Balra a karó mellett, a fenti nashi körte csemete, jobbra pedig nem látszik a képen, de kb. 1 méterre van a naspolya fa. 

Aztán akövetkező nap megint hoztam egy rakás követ, ezúttal már görgeteg köveket, amiket a patak hozott le a Mátrából. 
Azt hittem megszakadok az egyikkel, nagyon nagy lett (már az én erőmhöz képest), többet ekkorát nem hozok. 
Így is azzal voltam elfoglalva reggel, hogy nyújtsam az ellentétes izmaimat, mert meghúztam kicsit a jobb oldalon a derekamat az előző adag kővel. 
Most nem vacakoltam a kövekkel, nem csak kiraktam az autóból, hanem azonnal a talicskába tettem őket és kitoltam hátra a Diófás-sarokba és ott raktam le, így eggyel kevesebbszer kell emelnem őket, de a nagyon nagyot azt hiszem már csak gurítani fogom. 

Most nem raktam be őket rögtön, de majd arra is sort kerítek még ezen az őszön, ha az időjárás engedi. 

Vettem ki a mákkóróból tövet és a cserjés részre ültettem be belőle. 
Van ott egy rész, ami eléggé üres maradt, miután kivettem onnan a Clematist és azóta se tettem oda semmit. Remélem, hogy megmarad. Ha nem bújik elő tavasszal, akkor majd újra ültetek át belőle, tavasszal úgyis mindig akar terjedni. Tarackol ez is, de az utóbbi két száraz évben nem sokat növekedett, nem volt vele semmi bajom. Nem kellett megfékezni, sőt, az idén már örültem, hogy egyáltalán annyira megnőtt, amennyire. 

Vittem hátra a Diófás-sarokba az állattemetőbe megint növényt, ezúttal a molyhos madárhúrból vettem ki és két helyre is beültettem. Hadd nője ott be a köveket, amivel az állatsírok vannak takarva. 

Letakartam télire a két dohánygyökeret is (Lewisia), remélem át fognak telelni. Megcsináltam mindent, amit a Lewisia szeret, sziklakertben vannak, mind a kettő be tudja süllyeszteni a gyökerét mélyre a tufakövek közé, ami elég sokáig tartja a nedvességet és nyáron hűvös is nekik, télen védi a kifagyástól, a rózsájuk pedig majdnem függőlegesen van, ahogy a természetes körülményeik között is élnek. 
Most télire kaptak a fejük fölé egy-egy tetőcserepet, hogy ne tudjanak kirohadni és így még fényt is kapnak. 

A múltkor emlegettem a keleti, illetve a nyugati tájolású beültetést. A "nagykönyv" szerint a keletit szereti... hát... nálam ez a nyugat felé néző Lewisia tőlevélrózsája és sokkal szebb. 

Ez pedig a kelet felé néző... nem tudom, hogy a keleti nap égető hatása miatt kisebb-e, vagy azért, mert túl hamar elmegy a nap és nem kap eleget, de a másik sokkal szebb és nagyobb. Az igaz, hogy ez virágzott rengeteget a nyár elején. 

Ilyen volt, amikor virágzott. 

Még mindig szépek a magas varjúhájak is a kertben, nagyon megszerettem őket, egész évben díszítenek. 

Böbe megkezdte a benti henyélést. 🐈💤💤💤 Előző estétől ez szép mutatvány. 
Olyan pozitúrákat tud felvenni, hogy nem tudom némelyikben hogy lehet aludni, de őt nem zavarja. 😆
Mostanában ellepte az egyik fotelt és éjjel se engem boldogít az ágyban végre! Most nincs bemászás a paplanom alá sem, nyugiban tudok aludni. Remélem nem szokik vissza... nagyon szeretem őt, de úgy be tud helyezkedni az ágyamba, hogy lehúzza rólam a paplant is, nem egyszer arra ébredtem már, hogy majd megfagyok és el is vagyok gémberedve, mert álmomban húzódok a takaró alá, de se így, se úgy nem férek be rendesen, mert ő ki van terülve az ágy közepén. 😆 Ráadásul olyan, mint egy nagy, nehéz tégla, alig lehet elmozdítani, úgy kell taszigálni, hogy mozduljon már el egy kicsit... szóval most jó, hogy nyugi van tőle. 😆

Tegnap úgy kellett őt kitenni délután 2 körül, hogy menjen már, végezze el a dolgait kinn. Nem tudom hogy bírja, előző este 8 óta benn volt és amikor kitettem a szűrét se nagyon lett volna esze ágában se kimenni. Majd felhozom már télire neki az almot a biztonság kedvéért, mert amúgy nem használja. 

Tegnap reggelre megint esett egy kis eső, 4 mm, nem sok, de eső. 
Utolsó pillanatban vettem észre az előrejelzésben, már majdnem sötét volt kinn, de lenyargaltam a kert végébe és az ólnál lévő tartályból gyorsan kihordtam a vizet a növényekre, ne vesszen kárba az a 90 liter se, amit most a lenti kis tartály fel tud fogni. Nem örültem volna, ha csak úgy mellé folyik a víz és nem a növényeimnél hasznosul. 

Kiültettem a ház elé végre a csörgőfát is, amit magról neveltem. Tavaly ősszel vetettem el a magokat és tavasszal ki is kelt egy pár. 
Végül úgy döntöttem, hogy a kertbe nem ültetek belőle, már elég sok minden van és nem lett volna rendes helye, vagy másokat nyomott volna el. 
A ház előtt viszont árnyékra van szükségem, ezért kiültettem egyet. Kapott maga köré csirkehálót, mert kívül a szarvasok garázdálkodnak (belül már nem!) és azt mondja az AI, hogy szeretik. 
Ebben növögethet egy darabig, legfeljebb majd bővíteni kell a hálón. Aztán a magasítást majd kitalálom, hogy legyen, ha egyáltalán elér addig ez a fa, mert minden a vízen fog múlni és ha valamit megint el kell engedni jövőre, akkor a ház előtti növények azok, amiket el fogok. 

Egyébként a ház előtt, ahol nagyon meleg van, mert déli oldal és reggeltől délutánig tűzi a nap, ez után a nyár után is életben maradt:

a barátcserje
levendula,
muskotályzsályák,
egyfajta vad mályva,
orvosi zsálya,
törpe íriszek,
mirtuszlonc,
macskamenták,
kasvirág,
mocsári hibiszkusz,
kúszó phlox,
molyhos madárhúr,
citromfű,
tarackoló kékgyökér,
nyuszifül és
az aranytarka kúszó kecskerágó is, de őt megint megették a szarvasok. 

Az összes többit viszont meg se érintették. Úgy tűnik, hogy ezeket az eléggé átható illatú növényeket nem komálják. Pl. a barátcserjének is nagyon intenzív illata van, de most figyeltem a mocsári hibiszkuszt is, amikor visszavágtam, hogy ennek is erős illata van. 

Ültettem ki valamelyik nap a ház elé a jószagú cickafarkból is, nem tudom, hogy azt megeszik-e. Napokon belül kiderül. 😁
Amikor bejöttek a kertbe, a gilisztaűző varádicsot sajnos rögtön leharapták, pedig azon is gondolkodtam, hogy teszek ki belőle a ház elé, de azt ezzel el is vetettem. 

Megcsináltam még pár átültetést is. 
Egy Astert, amit tavasszal beültettem az életfák alá, ezzel a lendülettel ki is vettem, mert ugyan él, de 10 centisre nőtt meg tavasz óta. 
Átvittem hátra a Diófás sarokba az egyik ösvény melletti részre. 
Ugyancsak kiszedtem egy csomó bársonyos kakukkszegfű magoncot, ötöt, amik az ösvénybe nőttek bele és azokat is elvittem hátra a Diófás sarokba. Ezekre van konkrét reményem, hogy megmaradnak, mert egy már él ott és virágzott is, az igaz, hogy az a vad rózsaszín, ezek meg fehérek, vagy a fehéres-rózsaszín, tehát kertészeti változatok, de majd kiderül, hogy bírják-e a gyűrődést azon a száraz, juglonos részen. 

És végül kiástam az életfák alól az ott lakó bugás hortenziát is, mert az is épp hogy él, virágot se tudott hozni. Alig kellett hozzáérni és ki is jött a talajból, annyira fenn voltak a gyökerei. 
Tavaly ilyen szép volt október végén, az idén levél is alig volt rajta. 

Levittem a jujubák előtti lejtőbe, mert van ott egy rész a két fa között, amit beültetek, hogy ne a csupasz talaj díszelegjen ott, úgy csak jobban kiszárad. Meglátom milyen helye lesz ott. 
Gondolkodtam egy darabig, hogy mit ültessek a helyére, ami bírja azt, hogy a tuják alatt van, nagyon száraz és ami a délelőtti napot is elviselné. Végül a kúszó aranytarka kecskerágó mellett döntöttem, mert pár méterrel odébb már van egy és elég szépen növöget, pedig ott még a jezsámenek is szívják előle a vizet. 

Ugyanott a tuják alatt, csak a másik oldalon él ez a tölgylevelű hortenzia, sajnos ez se nőtt akkorát, mint kellett volna normális körülmények között, de az idén nem (sem) voltak normális körülmények. 
Az őszi lombja sincs olyan gyönyörű, mint tavaly volt, sajnos. 
Nem ültettem be direkt körülötte, mert hogy kell neki a hely, ezért most eléggé kopáros. Lehet, hogy az idei őszi krizantémokat oda fogom beültetni és ha megnő valaha, akkor majd elköltöztetem őket. 

Végszóra a japán juhar is szép színekbe öltözött, azt hittem a leveleit se lesz képes megtartani, van is pár gally, ami csupaszka, de azért szép így is.