Végre esett az eső! Egész este tűkön voltam már, hamarabbra ígérték, de még este 9-kor is csak némi csepergés volt. 
Aztán valamikor fél 11 körül néztem ki és akkor már esett és reggel 5 óra után még esett, az igaz, hogy lassan és gyengén, de ez akkor is eső. Így legalább be tud szivárogni a talajba, nemcsak lefolyik valahová máshová. 
Nagyon örülök neki, ez a 24. óra utolsó percének is az utolsó másodperce volt. 

Sajnos már nem minden növény érte meg, de az eső az egész kertet éri, nem úgy, mint a locsolás, most minden négyzetcentiméter kap vizet... talán ezután már kicsivel több lesz a csapadék és ez tovább ki is fog tartani, mert nem lesz már olyan meleg, hogy túl hamar kiszárítsa a talajt. Remélem elég lesz az életben maradáshoz azoknak a növényeknek, amikben még maradt egy kis életenergia és az újonnan ültetettek is talán megmaradnak így. 

Tegnap délután 4 körül jöttek meg a felhők. Még kinn ültem a kertben egy tőkén és csak nézegettem, élveztem a kinnlétet. Valószínűleg az utolsó melegben ücsörgés volt az idén. Olyan csend volt, békés, mégis feszült, mintha minden lélegzetvisszafojtva arra várt volna, hogy végre essen már az eső. Ahogy arra is várt minden, a növények, az állatok és az emberek is. 

Az utóbbi napokban egyébként  - az időjáráshoz képest - elég sok virág kinyílt a kertben. Azt hittem, már kb. semmi nem lesz, de a természet megy a maga útján. Tényleg ámulva nézem, hogy már tavaly óta is mennyit alkalmazkodtak a növények, már ami tudott. A képek még az eső előtt készültek. 

Még mindig mutatom a magas varjúhájakat, lassan sötétedik a színük. Halvány rózsaszínnel kezdték és lassan, fokozatosan egyre sötétebbé válnak. 

Ezt nemrég mutattam, de annyira szép. 

Ez a velencei kutyatej, ez is nagyon bírja, ahogy a télen a hideget is nagyon bírta. Az 'Ascot rainbow' nálam nem telelt át, ez pedig simán, takarás nélkül. Arról nem is beszélve, hogy ezt tavaly (2025) tavasszal ültettem ide és kb, 2 centis volt. 

Pillangóvirág.

Ez a másik törpe Aster, amit tavaly ősszel a helyi piacon vettem, nagyon szép a színe. 

A barátnőmtől kapott krizantém nagyon szépen kinyílt már. 

Ez vad őszi kikerics, kapott törpe írisszel költözött be a kertbe, biztos közte volt a hagymája. Tavaly már volt egy másik is, de most nem jött elő, talán elpusztult a hagymája. Nem hiszem, hogy bármi megette volna, mert nagyon mérgező. 

Az a kert aljában, a mézbogyók mögött lakó Aster, már mutattam a múltkor, de egyre több virágot nyit ki. Nagyon szép és hatalmas, majdnem akkora magas, mint én vagyok. 

A vetővirágok végül csak kibújtak. Meg voltam ijedve, hogy hová lett az a nagy telep, de csak később bújtak elő egy kicsivel az idén. 

***

A szavasok ellen kilógatott mosószappanok úgy tűnik, hogy hatottak, mert szombat reggelre nem volt szarvasjárás, előtte napokon keresztül benn mászkáltak. 
Kaptam egy ingyenes trágyázást cserébe, sok (legalább 10) helyen találtam a kertben bogyókat. 

***

A jó étvágyat kép után, akkor közvetlenül elmesélem 😁, hogy megint sütöttem kenyérpótlót és ez egyben rágcsa pótló is. 
Lehet kapni készen is, LIDL-ben és ALDI-ban is szoktam látni, de jobb, ha magamnak készítem el, mert ebben tudom mi van és valamiért a sajátból nagyon jól lehet lakni két kis szelettel (kb. 25 gr/szelet), a boltiból meg több nagy szeletet is megennék. 

Ez állítólag egy skandináv recept és nagyon finom lett. 
Persze ezen is változtattam, itt is a tökmagot hagytam el, bár lehet, hogy majd veszek egy csomaggal és csak pár darabot szórok bele, kevéstől nincs bajom. 
Az is fontos ezeknél, hogy nincs benne glutén. Nem vagyok kimutathatóan gluténérzékeny, de időről időre szoktam gluténmentes diétát tartani és érezhetően megkönnyebbül tőle a szervezetem. 

Íme a recept: 

Hozzávalók:
120 g aprószemű zabpehely
100 g teljes kiőrlésű rozsliszt (én csicserilisztet tettem bele, mert jobb az íze)
20 g szezámmag
40 g napraforgómag
30 g tökmag (durvára vágva) (ezt kihagytam)
20 g lenmag
10 g sörélesztő pehely (sajt ízt ad, azért szeretem, mert finom, ellenben nem zsíros, mint a sajt, tele van vitaminnal és ásványi anyagokkal, probiotikus hatása van, sok mindent tud, amit a sajt nem, de persze használok sajtot is, amikor az kell)
1 tk só
1 ek méz
300 ml langyos víz, 
kevés őrölt bors

Elkészítés
Egy tálban alaposan keverd össze az összes száraz hozzávalót.
Keverd el a mézet a langyos vízben, majd öntsd a magvakhoz és liszthez. Hagyd állni 15-20 percig, amíg a magok felszívják a folyadékot.
Oszlasd el a masszát sütőpapírral bélelt tepsin. A tetejét nedves kanállal simítsd el nagyon vékonyan és egyenletesen.
Előmelegített sütőben (légkeverésen 200°C-on) süsd amíg a teteje szépen ropogósra sül.
Kb. a sütés felénél kivettem és egy pizzavágóval megvágtam, hogy amikor elkészül, könnyen szét lehessen tördelni. 

Nagyon mérges vagyok most, tudom, hogy szerencsétlen állatok éhesek és szomjasak, de én is annyit küszködök a kerttel, erre jönnek és rombolnak. 

Letépték két szép ágát a naspolyának, amin persze gyümölcs is volt. Kifordították a földből az egyik új magas varjúhájat, a másik kettőt lerágták tövig. 

Szintén kifordították a földből a svéd madárbirset és a macskatalpat is, mindent visszaültettem. 
Bementek a veteményesbe is, megették a mángoldot, belezabáltak a zöldbabba, megették a piros bélű retkek közül a legszebbeket és szétverték az alagút vázat is. Egy kis zöld pálca hiányzik is, ha megette a hülye, akkor abba beledöglik, mert  üvegszálas a belseje... járkáltam a kertben, hátha megtalálom, esetleg csak elsodorták valahová, de egy pálca hiányzik. 

Ez a mángold, a leveleket én fektettem köré, mert valamelyik nap szedtem belőle és a szakadt leveleket leraktam köré, a többit leszedtem, csak a közepén hagytam az új leveleket, hogy legyenek szép, frissek megint... hát leharapták. 😞

Pedig direkt levittem az ólra egy napelemes nagy, színes fényfüzérsort és ott lógnak lefelé... most átállítottam villogósra, hátha jobban elriasztja őket. És persze ott van a szarvasriasztó is, de azt hiszem sokkal éhesebbek, mint amennyire félnek. 

Azt hittem, hogy a szomszéd felől jönnek be (ezelőtt onnan jöttek), arra felé néz a riasztó is, de ezúttal nem onnan jöttek. Később vettem észre, hogy az egyik részen teljesen meg van bontva a kerítésem, így nem is tudom, hogy mi szedte szét, de szerintem inkább vaddisznó volt és a szarvas csak bejött a lyukon.
Nem csináltam fotót, eszembe se volt, rögtön nekiestem megoldani. 
Fél délelőttöm elment azzal, hogy a kerítést javítottam, visszafonogattam a drótokat, de még a kerítésfeszítő drótot is teljesen újra kellett feszíteni, mert az a csavaros elem, ami kifeszíti, az is ki volt akadva a helyéből és teljesen ki volt tekeredve. 
Egy pillanatra az is megfordult bennem, hogy esetleg ember volt, de ember nem zabálja fel a bokor alól a rohadt almát és nem harapja le a mángoldot se. Hull a dió is, szerintem az is idecsábítja őket, pedig szedegetem minden nap, de ami estétől hull, az sajnos idevonzza őket. 
Azt hiszem a kerítés mellé tavasszal, feltéve, hogy látunk még valaha az életben esőt, akkor be fogok oda ültetni egy pár tűztövist. Azon nem fognak tudni átjönni, ha megnő. 
Gondolkodtam, hogy pl. a szomszéd felé  vannak ott bokrok, amik már eléggé benőttek a kerítésbe és ki akartam onnan szedni őket, de majd csak kitisztítom, hogy legyen hely a bokor és a kerítés között és meghagyom azokat is. 

Később észrevettem, hogy le van rágva az egyik kis, fehér Aster is, amit most most ültettem, először azt hittem, hogy azt is a szarvas harapta le, de találtam egy spanyol csigát a tövében... na, azt kinyírtam. Van étvágya, majdnem az egészet lerágta, virágostul. Most majd ezt is figyelni kell. 

Végül úgy döntöttem, hogy a veteményből zöld színű zöldbabot kiszedem, összesen 56 dkg zöldbabot tudtam leszedni róla... ennyiért kár volt vele szarakodni. Pár szemet már a sárga hüvelyűről is tudtam levenni, azzal együtt ennyi. 

A sárgát még hagyom, megvárom, hogy lesz-e eső, hagyom megázni (micsoda optimizmus!) és be fogom takarni fóliával, ha addig meg nem eszik a vadak. Nagyon sok van rajta, de még kicsik. Talán ha egy héttel korábban vetettem volna... de ez a nyár szinte semmit nem engedett. 

Ilyen rohadt évet, mint ez még nem pipáltam. 
Nagyon gondolkodom azon, hogy jövőre tényleg minimumra veszem a veteményest, mert az idén is rengeteget dolgoztam, szinte a semmiért. 
Zöldbabot végül is vettem a boltban, bár ez az őszi zöldbab próbálkozás jobbnak tűnik, de elég lett volna egy ágyás és akkor az öntözés se olyan bajos.
Céklát is vennem kellett és ültetni való fokhagymát, mert nem termett annyi, hogy legyen az őszi ültetéshez. 
Mást ugyan nem kellett vennem, de mindenből kevés lett, talán a hagyma lesz elég és a borsó és a paprika is elég volt és az uborka is.
Viszont nem sokat tudtam berakni paradicsomból, pl. ketchupot egyáltalán nem tudtam főzni. Nem tudtam eltenni padlizsánkrémnek valót, csak összekockázott padlizsánt, amiből tudok majd krémet csinálni, de másfélét. 

Ez az év áprilistól kezdve egy nagy rakás szerencsétlenség volt. 

A cukorsüvegfenyőnek is annyi, éppen öntöztem és amikor hozzáértem, lehullott róla az összes levél. Szerintem nem is él már, de egyelőre nem veszem ki, bár akkor se lesz már soha szép, ha esetleg él még valamelyik része. 

 A magnólia legalább szép, egy-két nap alatt sárgultak meg a levelei és lassan le is fogja engedni őket. Majd elhordom a cserjés részre, de már nem oda fogom vinni az összeset, ahogy eddig, mert a cserjésben már elég nagy a kikeleti bangita is, aminek a saját lehulló levelei is adnak egy réteget. De a labdarózsa is ad már ott levelet. 

A magnólia levelek többi részét majd hátra fogom vinni, mert kell védelem az Elaeagnus körül is, de a ráncos levelű bangita körüli részen is. Nagy ez a kert, van hová tenni a leveleket. 

A magnólia az idén tele van terméssel is, nagyon szépek rajta. Majd szét fognak nyílni ezek a tokok és narancssárga magok lesznek bennük. 

De megcsináltam! 😄

Gondolkodtam, hogy egyáltalán mutassam-e, de végül is ez is hozzá tartozik a kerthez. 

A múltkor már írtam, hogy letakarítottam az ól tetejét, mert szeretném megfogni róla a vizet. Persze ehhez eső is kéne, de csatorna is kellett. 
Elmentem, megvettem a csatornát, végzárókat, kifolyót, csatornavasakat. Aztán itthon szembesültem azzal, hogy az ól egy része annyira el van hátul korhadva, illetve úgy van megcsinálva, hogy nem tudok minden vasat felfogatni, így öt helyett négy vas fogja most és még meg fogom dróttal is erősíteni. 
Először egy iszonyú keményfa deszkával küzdöttem meg, de az legalább erősen tart két vasat. 
A harmadiknak ki kellett vágnom egy jó 6-7 mm vastag gumit, amivel be van burkolva a gerenda, amire csavarozni akartam a csatornát. Végül nagy nehezen felfogattam. 

Aztán rájöttem, hogy ezeket a csatornákat nem lehet csak úgy egymásba csúsztatni, így egy fogóval felhajtogattam a szélén a behajtott részeket és úgy egymásba mentek, aztán fogóval visszanyomkodtam. 
Arra ügyeltem (az AI mondta), hogy úgy rakjam egymásba őket, hogy toldásnál a lejtés felé legyen mindig alul a csatornadarab, hogy a víz jól le tudjon folyni. 
Elvágni persze nem tudtam a csatornát, ezért jól egymásba toltam őket, de így is hosszabb mind a két végén. 5 m az ól és 3 db 2 méteres csatornát vettem, de viszonylag jól össze tudtam rakni. 
A végzárókat könnyű volt rátenni, lemezvágó ollóm viszont nincsen, ezért fémfúróval vágtam ki a kör alakú lyukat a kifolyónak. Körbefúrogattam, előtte megütöttem szöggel, hogy ne csúszkáljon el a fúró hegye, aztán egy lapos csavarhúzóval és kalapáccsal átvágtam a lyukak közt a lemezt és kész is lett a lyuk. Ráspollyal kicsit megdolgoztam, hogy a kis maradék fogak lefelé álljanak, így a levelek és egyebek nem akadnak fenn benne. 
Még majd kell vennem szilikont, hogy az illesztéseknél kikenjem, de annyira nem is fontos. Ami itthon volt, már be volt száradva, pedig bontatlan volt. 

Aztán megpróbáltam feltenni és akkor szembesültem az egyenes csatornát látva, hogy az ól hátuljában még mindennek a tetejébe egy görbület is van. Nem elég, hogy korhadt, még görbe is... de akkor már nem bántam, felszuszakoltam a csatornát, mert ha már megvettem, akkor ott csatorna lesz, ha addig élek is! 😄

Így néz ki a gyönyörűséges görbülettel, amit nem láttam, amíg a csatorna oda nem került. 🙈

A görbület a másik irányból nézve, illetve a lyuk, amit a fúróval csináltam. 

Ez pedig a kifolyó.

Igaza van annak, aki azt mondja, "Ki minek nem mestere, gyilkosa az annak.", hát van benne valami, ahogy abban is, hogy belőlem se lesz má' bádogos mester. 😄

Aztán még azzal is szembesültem (amit azért menetközben már erősen sejtettem), hogy a kifolyó így nagyon alacsonyan van, be se fér alá egy tisztességes hordó. 60 cm-re van a földtől, tehát max. 70 centis valami fér alá.  
Azért a "Nincs ez elb@szva, csak másra lesz jó!" állapotot nem értem el vele, azt hiszem a funkcióját végül is be fogja tölteni. 😄

Jelen pillanatban lövésem sincs, hogy mit fogok alá tenni, hogy gyűjtsem a vizet. Megfordult bennem, hogy szerzek egy régi kádat, de egy öntöttvas kádat oda levinni... aztán törhetném a fejem, hogy fedjem be, ezért ezt elvetettem. 
Gondoltam nagy és lapos szüretelőkádra is, annak esetleg van teteje is, de abból meg nehéz lesz kiszedni a vizet. A szivattyúval nem is fogom tudni, bár a szivattyút éppen tudom itt nélkülözni, a víz a fontos. 

Nem tudom, ezért most ezt félretettem, hátha szembejön valami megoldás. 
A hordót beásni se tudom, mert ott a diófa, nem tudok a gyökerek miatt leásni olyan mélyre, hogy egy fél 310 literes hordót bele tudjak süllyeszteni és a diófát se kockáztatom.  

Még egy ötletem van, hogy az ellenkező irányba teszem a lejtését és a hordó a másik oldalra kerülne, de nem tudom, hogy át tudnám-e szerelni a csatornavasakat, vagy akkor nem lenne lejtése. 
Még meglátom, egyelőre a szüretelőkád ötlete tetszik a legjobban. 
Illetve még majd valami rácsot fogok rátenni, hogy felfogja a diófa lombját.

Nekiálltam az ól "felvirágoztatásának" is. Jelen pillanatban ez nem szó szerint értendő, sőt tavasszal se úgy fogom felvirágoztatni, ahogy a szó klasszikus értelmében értjük, mert nem szeretném locsolgatni az ott lévő növényeket. 

Nagyobb kánikulákban el se megyek olyan messzire a kertben, nem még, hogy öntözzek is. :))))

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi legyen ezzel az alkotmánnyal itt lenn, el is akartam bontatni, de végül úgy döntöttem, hogy marad. 
Egyrészt nem lehet rá embert találni, másrészt nem annyiból állna, hogy szétlökik és kész, mert betonos az alja, azt fel kéne törni és a rengeteg szétszedett cuccot is el kéne szállítani, tehát fel kéne onnan hordani... 
Másrészt lehet még rá szükség is, ahogy lesz is, mert ekkora tetőfelületről jó sok vizet össze lehet gyűjteni, száraz tárolóhelynek is jó, pl. most benne van a szénám, amit jövőre mulcsnak szeretnék használni. 
Cicahaciendának akartam, de nem nagyon használják, bár vannak jó kis gömbölyű fészkek benne, valószínűleg csak én nem látom, amikor benne vannak. 
Manapság az ilyet "rusztikusnak" hívjuk, van, aki szereti is, én inkább kényszerből hagyom meg, de ha már, akkor úgy döntöttem, hogy megpróbálok valami érdekes látványelemet kihozni belőle, aztán meglátjuk mivé alakul a végén.  

Ezért első lépésként már beültettem elé egy-két éve egy loncot, ami sajnos a szárazság miatt eléggé lassan növekszik, de a terv az, hogy szépen végigfuttatom az elején.
Egyébként ott a bal oldalát már szépen takarja is. Amikor majd végigfut az elején és a ferde támasztókon pedig vadszőlő és kúszó kecskerágó fog felmászni, akkor egész más lesz a fizimiskája az egésznek. 

Feltettem a zöld ásót is dísznek, ez már muzeális értékű, mert ez volt az első szerzeményem, amikor enyém lett a ház. Nem tudtam mit vegyek, ezért sikerült ezt az ebben a talajban használhatatlan lemez ásót vennem, de dísznek tök jó! 
Tőle balra van még egy magasabb gerenda, arra szeretnék valami nagy, kerámia lekvárosfazekat vagy valamit, de most nincs ilyenem, remélem találok valahol. 

Majd tavasszal felszedem a talajtakarásokat is, addig hadd irtsák ki a gyomot maguk alatt és viszek le oda zsályát meg levendulát. Az ólat egész nap tűzi a nap, oda csak olyasmi mehet, ami ezt bírja. 
Még azzal a beton itatóval kéne valamit kezdeni, legalább felfordítani, hogy tényleg lehessen itatónak használni. 

Ha szemben állunk vele, akkor a bal oldalán van egy másik nem futó lonc bokor is, ami a diófa ellenére nagyon szépen növekszik ott lenn és kora tavasszal nagyon illatos virágokat hoz. Mire a dió észbe kap, ez már túl is van a virágzáson és nem utolsó sorban takarja az ól oldalát. 

Itt egy kicsit közelebbről a bal oldala a futó lonccal, de látszik egy kicsit a másik lonc bokor is. 

Hoztam le bele pár dolgot, a teáskannát, a nagy köcsögöt, fonott tányéralátétet és pár régi horgolt kis terítőt, amiket még anyukám csinált, de nem horgolta végül össze terítővé. Vagy egy csomó ilyen kis korongom, gondoltam itt jó lesz belőle egy pár darab. 😊

Hoztam le nagy cserepeket is, majd fokozatosan kicserélem nagy agyagcserepekre őket és beültetem kövirózsákkal és egyéb sziklakerti növényekkel, amik elvannak annyi vízzel is, amit az égből kapnak. 

Feltettem keresztbe a meghajlott gereblyémet is, meg pár kis bádog edénykét, aztán majd még meglátom mi kerül ide. 
Egyébként kezdek megbarátkozni vele, az kell, hogy benőjék a növények és akkor takarásban lesz. 
Ültettem is be pár növényt már egyébként is, amik majd távolabbról is takarják, mint pl. egy oszlopos tiszafát és a most hozott tejfehér madárbirset, de nő az ól előtt egy nagy mogyoróbokor is már. 

Ha van valakinek valami jó kis DIY ötlete, akkor mondjátok, hátha eszetekbe jut valami jó kis mutatós dolog hozzá.