Nagyon mérges vagyok most, tudom, hogy szerencsétlen állatok éhesek és szomjasak, de én is annyit küszködök a kerttel, erre jönnek és rombolnak. 

Letépték két szép ágát a naspolyának, amin persze gyümölcs is volt. Kifordították a földből az egyik új magas varjúhájat, a másik kettőt lerágták tövig. 

Szintén kifordították a földből a svéd madárbirset és a macskatalpat is, mindent visszaültettem. 
Bementek a veteményesbe is, megették a mángoldot, belezabáltak a zöldbabba, megették a piros bélű retkek közül a legszebbeket és szétverték az alagút vázat is. Egy kis zöld pálca hiányzik is, ha megette a hülye, akkor abba beledöglik, mert  üvegszálas a belseje... járkáltam a kertben, hátha megtalálom, esetleg csak elsodorták valahová, de egy pálca hiányzik. 

Ez a mángold, a leveleket én fektettem köré, mert valamelyik nap szedtem belőle és a szakadt leveleket leraktam köré, a többit leszedtem, csak a közepén hagytam az új leveleket, hogy legyenek szép, frissek megint... hát leharapták. 😞

Pedig direkt levittem az ólra egy napelemes nagy, színes fényfüzérsort és ott lógnak lefelé... most átállítottam villogósra, hátha jobban elriasztja őket. És persze ott van a szarvasriasztó is, de azt hiszem sokkal éhesebbek, mint amennyire félnek. 

Azt hittem, hogy a szomszéd felől jönnek be (ezelőtt onnan jöttek), arra felé néz a riasztó is, de ezúttal nem onnan jöttek. Később vettem észre, hogy az egyik részen teljesen meg van bontva a kerítésem, így nem is tudom, hogy mi szedte szét, de szerintem inkább vaddisznó volt és a szarvas csak bejött a lyukon.
Nem csináltam fotót, eszembe se volt, rögtön nekiestem megoldani. 
Fél délelőttöm elment azzal, hogy a kerítést javítottam, visszafonogattam a drótokat, de még a kerítésfeszítő drótot is teljesen újra kellett feszíteni, mert az a csavaros elem, ami kifeszíti, az is ki volt akadva a helyéből és teljesen ki volt tekeredve. 
Egy pillanatra az is megfordult bennem, hogy esetleg ember volt, de ember nem zabálja fel a bokor alól a rohadt almát és nem harapja le a mángoldot se. Hull a dió is, szerintem az is idecsábítja őket, pedig szedegetem minden nap, de ami estétől hull, az sajnos idevonzza őket. 
Azt hiszem a kerítés mellé tavasszal, feltéve, hogy látunk még valaha az életben esőt, akkor be fogok oda ültetni egy pár tűztövist. Azon nem fognak tudni átjönni, ha megnő. 
Gondolkodtam, hogy pl. a szomszéd felé  vannak ott bokrok, amik már eléggé benőttek a kerítésbe és ki akartam onnan szedni őket, de majd csak kitisztítom, hogy legyen hely a bokor és a kerítés között és meghagyom azokat is. 

Később észrevettem, hogy le van rágva az egyik kis, fehér Aster is, amit most most ültettem, először azt hittem, hogy azt is a szarvas harapta le, de találtam egy spanyol csigát a tövében... na, azt kinyírtam. Van étvágya, majdnem az egészet lerágta, virágostul. Most majd ezt is figyelni kell. 

Végül úgy döntöttem, hogy a veteményből zöld színű zöldbabot kiszedem, összesen 56 dkg zöldbabot tudtam leszedni róla... ennyiért kár volt vele szarakodni. Pár szemet már a sárga hüvelyűről is tudtam levenni, azzal együtt ennyi. 

A sárgát még hagyom, megvárom, hogy lesz-e eső, hagyom megázni (micsoda optimizmus!) és be fogom takarni fóliával, ha addig meg nem eszik a vadak. Nagyon sok van rajta, de még kicsik. Talán ha egy héttel korábban vetettem volna... de ez a nyár szinte semmit nem engedett. 

Ilyen rohadt évet, mint ez még nem pipáltam. 
Nagyon gondolkodom azon, hogy jövőre tényleg minimumra veszem a veteményest, mert az idén is rengeteget dolgoztam, szinte a semmiért. 
Zöldbabot végül is vettem a boltban, bár ez az őszi zöldbab próbálkozás jobbnak tűnik, de elég lett volna egy ágyás és akkor az öntözés se olyan bajos.
Céklát is vennem kellett és ültetni való fokhagymát, mert nem termett annyi, hogy legyen az őszi ültetéshez. 
Mást ugyan nem kellett vennem, de mindenből kevés lett, talán a hagyma lesz elég és a borsó és a paprika is elég volt.
Viszont nem sokat tudtam berakni paradicsomból, pl. ketchupot egyáltalán nem tudtam főzni. Nem tudtam eltenni padlizsánkrémnek valót, csak összekockázott padlizsánt, amiből tudok majd krémet csinálni, de másfélét. 

Ez az év áprilistól kezdve egy nagy rakás szerencsétlenség volt. 

A cukorsüvegfenyőnek is annyi, éppen öntöztem és amikor hozzáértem, lehullott róla az összes levél. Szerintem nem is él már, de egyelőre nem veszem ki, bár akkor se lesz már soha szép, ha esetleg él még valamelyik része. 

 A magnólia legalább szép, egy-két nap alatt sárgultak meg a levelei és lassan le is fogja engedni őket. Majd elhordom a cserjés részre, de már nem oda fogom vinni az összeset, ahogy eddig, mert a cserjésben már elég nagy a kikeleti bangita is, aminek a saját lehulló levelei is adnak egy réteget. De a labdarózsa is ad már ott levelet. 

A magnólia levelek többi részét majd hátra fogom vinni, mert kell védelem az Elaeagnus körül is, de a ráncos levelű bangita körüli részen is. Nagy ez a kert, van hová tenni a leveleket. 

A magnólia az idén tele van terméssel is, nagyon szépek rajta. Majd szét fognak nyílni ezek a tokok és narancssárga magok lesznek bennük. 

De megcsináltam! 😄

Gondolkodtam, hogy egyáltalán mutassam-e, de végül is ez is hozzá tartozik a kerthez. 

A múltkor már írtam, hogy letakarítottam az ól tetejét, mert szeretném megfogni róla a vizet. Persze ehhez eső is kéne, de csatorna is kellett. 
Elmentem, megvettem a csatornát, végzárókat, kifolyót, csatornavasakat. Aztán itthon szembesültem azzal, hogy az ól egy része annyira el van hátul korhadva, illetve úgy van megcsinálva, hogy nem tudok minden vasat felfogatni, így öt helyett négy vas fogja most és még meg fogom dróttal is erősíteni. 
Először egy iszonyú keményfa deszkával küzdöttem meg, de az legalább erősen tart két vasat. 
A harmadiknak ki kellett vágnom egy jó 6-7 mm vastag gumit, amivel be van burkolva a gerenda, amire csavarozni akartam a csatornát. Végül nagy nehezen felfogattam. 

Aztán rájöttem, hogy ezeket a csatornákat nem lehet csak úgy egymásba csúsztatni, így egy fogóval felhajtogattam a szélén a behajtott részeket és úgy egymásba mentek, aztán fogóval visszanyomkodtam. 
Arra ügyeltem (az AI mondta), hogy úgy rakjam egymásba őket, hogy toldásnál a lejtés felé legyen mindig alul a csatornadarab, hogy a víz jól le tudjon folyni. 
Elvágni persze nem tudtam a csatornát, ezért jól egymásba toltam őket, de így is hosszabb mind a két végén. 5 m az ól és 3 db 2 méteres csatornát vettem, de viszonylag jól össze tudtam rakni. 
A végzárókat könnyű volt rátenni, lemezvágó ollóm viszont nincsen, ezért fémfúróval vágtam ki a kör alakú lyukat a kifolyónak. Körbefúrogattam, előtte megütöttem szöggel, hogy ne csúszkáljon el a fúró hegye, aztán egy lapos csavarhúzóval és kalapáccsal átvágtam a lyukak közt a lemezt és kész is lett a lyuk. Ráspollyal kicsit megdolgoztam, hogy a kis maradék fogak lefelé álljanak, így a levelek és egyebek nem akadnak fenn benne. 
Még majd kell vennem szilikont, hogy az illesztéseknél kikenjem, de annyira nem is fontos. Ami itthon volt, már be volt száradva, pedig bontatlan volt. 

Aztán megpróbáltam feltenni és akkor szembesültem az egyenes csatornát látva, hogy az ól hátuljában még mindennek a tetejébe egy görbület is van. Nem elég, hogy korhadt, még görbe is... de akkor már nem bántam, felszuszakoltam a csatornát, mert ha már megvettem, akkor ott csatorna lesz, ha addig élek is! 😄

Így néz ki a gyönyörűséges görbülettel, amit nem láttam, amíg a csatorna oda nem került. 🙈

A görbület a másik irányból nézve, illetve a lyuk, amit a fúróval csináltam. 

Ez pedig a kifolyó.

Igaza van annak, aki azt mondja, "Ki minek nem mestere, gyilkosa az annak.", hát van benne valami, ahogy abban is, hogy belőlem se lesz má' bádogos mester. 😄

Aztán még azzal is szembesültem (amit azért menetközben már erősen sejtettem), hogy a kifolyó így nagyon alacsonyan van, be se fér alá egy tisztességes hordó. 60 cm-re van a földtől, tehát max. 70 centis valami fér alá.  
Azért a "Nincs ez elb@szva, csak másra lesz jó!" állapotot nem értem el vele, azt hiszem a funkcióját végül is be fogja tölteni. 😄

Jelen pillanatban lövésem sincs, hogy mit fogok alá tenni, hogy gyűjtsem a vizet. Megfordult bennem, hogy szerzek egy régi kádat, de egy öntöttvas kádat oda levinni... aztán törhetném a fejem, hogy fedjem be, ezért ezt elvetettem. 
Gondoltam nagy és lapos szüretelőkádra is, annak esetleg van teteje is, de abból meg nehéz lesz kiszedni a vizet. A szivattyúval nem is fogom tudni, bár a szivattyút éppen tudom itt nélkülözni, a víz a fontos. 

Nem tudom, ezért most ezt félretettem, hátha szembejön valami megoldás. 
A hordót beásni se tudom, mert ott a diófa, nem tudok a gyökerek miatt leásni olyan mélyre, hogy egy fél 310 literes hordót bele tudjak süllyeszteni és a diófát se kockáztatom.  

Még egy ötletem van, hogy az ellenkező irányba teszem a lejtését és a hordó a másik oldalra kerülne, de nem tudom, hogy át tudnám-e szerelni a csatornavasakat, vagy akkor nem lenne lejtése. 
Még meglátom, egyelőre a szüretelőkád ötlete tetszik a legjobban. 
Illetve még majd valami rácsot fogok rátenni, hogy felfogja a diófa lombját.

Nekiálltam az ól "felvirágoztatásának" is. Jelen pillanatban ez nem szó szerint értendő, sőt tavasszal se úgy fogom felvirágoztatni, ahogy a szó klasszikus értelmében értjük, mert nem szeretném locsolgatni az ott lévő növényeket. 

Nagyobb kánikulákban el se megyek olyan messzire a kertben, nem még, hogy öntözzek is. :))))

Nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi legyen ezzel az alkotmánnyal itt lenn, el is akartam bontatni, de végül úgy döntöttem, hogy marad. 
Egyrészt nem lehet rá embert találni, másrészt nem annyiból állna, hogy szétlökik és kész, mert betonos az alja, azt fel kéne törni és a rengeteg szétszedett cuccot is el kéne szállítani, tehát fel kéne onnan hordani... 
Másrészt lehet még rá szükség is, ahogy lesz is, mert ekkora tetőfelületről jó sok vizet össze lehet gyűjteni, száraz tárolóhelynek is jó, pl. most benne van a szénám, amit jövőre mulcsnak szeretnék használni. 
Cicahaciendának akartam, de nem nagyon használják, bár vannak jó kis gömbölyű fészkek benne, valószínűleg csak én nem látom, amikor benne vannak. 
Manapság az ilyet "rusztikusnak" hívjuk, van, aki szereti is, én inkább kényszerből hagyom meg, de ha már, akkor úgy döntöttem, hogy megpróbálok valami érdekes látványelemet kihozni belőle, aztán meglátjuk mivé alakul a végén.  

Ezért első lépésként már beültettem elé egy-két éve egy loncot, ami sajnos a szárazság miatt eléggé lassan növekszik, de a terv az, hogy szépen végigfuttatom az elején.
Egyébként ott a bal oldalát már szépen takarja is. Amikor majd végigfut az elején és a ferde támasztókon pedig vadszőlő és kúszó kecskerágó fog felmászni, akkor egész más lesz a fizimiskája az egésznek. 

Feltettem a zöld ásót is dísznek, ez már muzeális értékű, mert ez volt az első szerzeményem, amikor enyém lett a ház. Nem tudtam mit vegyek, ezért sikerült ezt az ebben a talajban használhatatlan lemez ásót vennem, de dísznek tök jó! 
Tőle balra van még egy magasabb gerenda, arra szeretnék valami nagy, kerámia lekvárosfazekat vagy valamit, de most nincs ilyenem, remélem találok valahol. 

Majd tavasszal felszedem a talajtakarásokat is, addig hadd irtsák ki a gyomot maguk alatt és viszek le oda zsályát meg levendulát. Az ólat egész nap tűzi a nap, oda csak olyasmi mehet, ami ezt bírja. 
Még azzal a beton itatóval kéne valamit kezdeni, legalább felfordítani, hogy tényleg lehessen itatónak használni. 

Ha szemben állunk vele, akkor a bal oldalán van egy másik nem futó lonc bokor is, ami a diófa ellenére nagyon szépen növekszik ott lenn és kora tavasszal nagyon illatos virágokat hoz. Mire a dió észbe kap, ez már túl is van a virágzáson és nem utolsó sorban takarja az ól oldalát. 

Itt egy kicsit közelebbről a bal oldala a futó lonccal, de látszik egy kicsit a másik lonc bokor is. 

Hoztam le bele pár dolgot, a teáskannát, a nagy köcsögöt, fonott tányéralátétet és pár régi horgolt kis terítőt, amiket még anyukám csinált, de nem horgolta végül össze terítővé. Vagy egy csomó ilyen kis korongom, gondoltam itt jó lesz belőle egy pár darab. 😊

Hoztam le nagy cserepeket is, majd fokozatosan kicserélem nagy agyagcserepekre őket és beültetem kövirózsákkal és egyéb sziklakerti növényekkel, amik elvannak annyi vízzel is, amit az égből kapnak. 

Feltettem keresztbe a meghajlott gereblyémet is, meg pár kis bádog edénykét, aztán majd még meglátom mi kerül ide. 
Egyébként kezdek megbarátkozni vele, az kell, hogy benőjék a növények és akkor takarásban lesz. 
Ültettem is be pár növényt már egyébként is, amik majd távolabbról is takarják, mint pl. egy oszlopos tiszafát és a most hozott tejfehér madárbirset, de nő az ól előtt egy nagy mogyoróbokor is már. 

Ha van valakinek valami jó kis DIY ötlete, akkor mondjátok, hátha eszetekbe jut valami jó kis mutatós dolog hozzá. 

Lassan elkezdtem rendbeszedni a veteményes még hátralévő részeit. 
Pár ágyást már akkor kigyomláltam és letakartam szénával, amikor kiszedtem belőlük a növényeket, de van egy rész, amihez elég régóta nem nyúltam hozzá. Úgy benőtte a folyondár, hogy nincs is sok kedvem hozzá, de most már muszáj volt kezdeni vele valamit, különben tavasszal lett volna nagyon sok dolgom. Tavaly ősszel se tettem rendbe sok részt a veteményesben és tavasszal szívtam vele, nem szeretném ezt megismételni. 

Elsőnek a saláták ágyását gyomláltam ki, majd kap egy kis marhatrágyát is. 

Sajnos a szalmabáláim nem érkeztek meg, nem tudom mi van, apu intézte, de még jó, hogy nem fizettem ki semmit. 
Na mindegy, a helye elő van készítve. 

Sajnos az idén nem tudok mustárt vetni az ágyásokba téli takarásnak és majdani tápanyagnak, mert nem volt eső és a vizemre, ami még van, arra szükségem van és nem is akarok ezzel kínlódni most. Szerintem késő is van már hozzá.
Van mit öntöznöm is, ott a sok kiültetett új növény. Ezt most nem engedi az időjárás oszt kész. Mindenesetre addig szeretném ezeket is megcsinálni, amíg nem lesz hideg a talaj, mert a jéghideg földben nyúkálni már nem annyira jó. 

Ebben az ágyásban voltak az idén a földimogyorók. Először lehúzgáltam róla a szénatakarást és kigyomláltam, aztán kapott érett marhatrágyát, amit bekapáltam bele és visszaraktam rá a szénát-gyomot és a feldarabolt földimogyoró leveleket is. Attól olyan zöldes, de majd összefonnyadnak. 
Ide tervezem beültetni a jövő évre való fokhagymát és a pár darab elefántfokhagymámat is. Kb. egy hét és mehetnek is a földbe. 

Aztán haladtam tovább (balra), egy fél ágyásban még további földimogyorók voltak, azt is kigyomláltam, még nem kapta meg a takarást, lehet, hogy ezt nem is fogom takarni. 
Még egy fél ágyással balra pedig édesburgonya volt benne, de nem tudott megnőni, de még a szára se, annyira sem, hogy a levélnyeleket szedhettem volna. Szerettem volna megkóstolni, de majd talán jövőre. A remény hal meg utoljára... sajnos nem volt ennyi vizem, hogy ezt is locsoljam. 

Ez ugyanaz, csak a másik oldalról nézve. 

Gondolkodom egyébként a csepegtető öntözésen, de lehet, hogy az egész veteményest át kéne hozzá fazonírozni, másképp rendezni az ágyásokat is, de talán még a középen lévő ösvényt is megszüntetni, amit nem biztos, hogy szeretnék. 
Az is visszatart, hogy egyáltalán érdemes-e ekkora munkát belefektetni, aztán ki tudja arra is lenne-e elegendő vizem. 
Ami viszont mellette szól, hogy egy jó vastag mulcstakaróval talán elég lenne hetente alaposan beöntözni a kertet. Még gondolkodom, hogy kéne elvezetni a csepegtetőszalagokat.

Mivel csak hordóból tudok öntözni, mert a kút már elég hamar kiürül, az is lehet, hogy egy másik nagy vizeshordót lenne érdemes letenni az ösvény  másik oldalára is és akkor úgy lenne, hogy húznék egy-egy hosszú gerincet a veteményes hosszában a csepegtetőcsőből és mindkét gerincről leágazásokat húznék az ágyások felé. 
Végül is a hordószivattyúval meg lehetne oldani, mert az kikapcsol ha kifogy a víz, időzíthető is, a nyomáscsökkentő meg mindenképpen kellene, még akkor is, ha sima csapról menne az öntözés. 

Ha elég lenne hetente egyszer locsolni, akkor talán a kút is utolérné vízzel, bár egyre több lesz már a hordó a kertben. Azokat tele is kell majd tölteni. 
Majd kitalálom, hogy lenne a legpraktikusabb. 

Rendbeszedtem a metélőhagymák ágyását is. Egyébként a metélőhagymák egész jól bírták a szárazságot, az igaz, hogy az idén még nem nyírtam le róluk a leveleket. Hagyom őket erősödni és szaporodni, tavasszal még csak pár szál, aprócska valamik voltak, alig találtam meg őket. 

Haladtam tovább is a veteményessel. Sajnos ez az egész takaratlan marad, mert a meglévő szénámat már tartogatom, hogy jövőre is legyen mulcsom. Egyedül a fokhagymák helye van mulcsolva, de azoknak kell, mert  nemsokára földbe mennek. 

Az epres is épp, hogy él. Kiszedtem a tövük mellől a füveket, ne szívják el tőlük az életet. 

Ez a rész készen is van, a nagy veteményes a másik oldalon van, ott a fügén is túl (meg a nyúlon túl, :D), annak jó része már rendben van, a többit pedig majd fokozatosan megcsinálom. 
Ha lenne eső (hahaha), akkor még talán elszórnám a mustármagot ezekbe az ágyásokba, de a láthatáron nincs semmi még most sem, pedig ígérték. 

 Ha már veteményes, akkor mutatom, hogy virágzik a perillám is, remélem tudok magot gyűjteni majd róla.