Este elkezdett esni az eső végre és egész éjjel szakadt, de nagyon. 29 mm volt reggel a csapadékmérőben. Valamelyik nap már bevettem a fagyok miatt (a tavalyi sajnos szétfagyott), most viszont kitettem, mert kíváncsi voltam a mennyiségre. 

Az 500 literes hordó is túlcsordult, nem is tudom, mikor láttam ennyi vizet utoljára. 
Vödörrel átmeregettem korán reggel a nagy hordóból a vizet a 310 literesbe, a többit kinyomtam belőle a kertre, most megy éppen a másik hordóból is ki a víz a tuják alá. 

Böbike jobban van, tegnap napközben már semmi futkosás nem volt kifelé, bár keveset evett nagyon. 
Amikor már nagyon hangosan felszólalt, akkor tettem ki neki egy kis szárazat, de pár falat után abbahagyta, ezért (éppen lazacot sütöttem), lazacot kapott, de nem volt több 3-4 dkg-nál, az is a fűszerezés nélküli belső részéből. Az lement a torkán.  
Aztán megfőztem neki egy darab csirkemellet, csak natúr, só nélkül, abból evett egy kicsit, de nem igazán szereti. Elza se... a lazac bőrét viszont Elza egy pillanat alatt eltüntette. 🐈😺

Éjjel viszont kiment és nem jött be csak hajnalban. Fél négy körül felriadtam és kinéztem, akkor bejött, de fél 6 körül megint kiment. Ezt most nem tudom, hogy WC ügy-e... vagy csak az agyára ment a beszorultság. Elza is kinn töltötte az éjszakát ebben az esőben. Persze vannak helyek készítve, ahová el tudnak húzódni ilyenkor. 
Megkérdeztem az AI-t és megerősített, hogy lehet-ez fertőzés is, de okozhatja akár az a valamelyik napi stressz, ami érte a Böbét. Nem tudom mi volt az, de nagyon meg volt rémülve a Cocó. 
Meglátjuk, még figyelem őt, nem bágyadt és most már a kimászkálás se gyakori... jelen pillanatban nem látom okát az állatorvoshoz menésnek. Főleg ha a stressz miatt van neki, akkor nem szeretnék még egy lapáttal rárakni, utálja az állatorvost. 

***

Azon kevesek közé tartozik a birsalma a kertben, ami kapott permetezést. Egyrészt tavasszal a lemosót, ezt mindig megkapják a gyümölcsfák, különben esélyük se lenne, de az idén vettem Chorust és virágzáskor megpermeteztem, mert évek óta tobzódott a kertben a monília. 
Az idén egy moníliás birsem se lett, a szilván nyilván nem látszott az eredménye, mert szilva is alig volt a tavaszi nagy visszanyesés miatt, de az a pár szem szilva ami volt, azok egészségesek voltak.  

Lett egy nagy vödörrel, nem gondoltam volna ez után a nyár után, hogy képes lesz a fa felnevelni a birseket és még kukacosnak se tűnnek, még soha nem voltak ilyen ép birsalmáim. 
Kettő darabot kellett kidobnom, mert a fele rohadóban volt, azokban volt a kukac. 
Jól el fogok velük szórakozni, mert nincs akkora edényem, hogy egyszerre meg tudjam csinálni az összeset, ezért majd adagokban készítem el. 
A terv birsalma sajt, évek óta nem csináltam és bevallom kedvem most se volt hozzá, de ha már itt van ez a sok gyümölcs, akkor nem hagyom kárba veszni. 
Még az a jó a birsalmában, hogy legalább hámozni nem kell, csak jól lemosni róla a szőröket és csak kibelezni, aztán mehet a fazékba, de van, aki úgy csinálja, hogy lemossa róla a szőröket és magházastul főzi meg és utána magozza ki, amikor már megpuhultak. Talán annyi előnye van ennek, hogy így még több pektin marad benne és jobban kocsonyásodik tőle a birsalmasajt, de én most nem így csináltam. 
Találtam egy olyan receptet is a FB-on, hogy fél napig állni kell hagyni és utána főzni és kevergetni se kell, csak a legvégén... teccik... nem kell sokat vacakolni vele, de végül nem is így csináltam. 

A felét kb. megmostam, van egy jó kis érdes kesztyűm, amivel könnyű lesikálni róla a bolyhokat. Így is sok lett, mert nem fért bele a lábasomba. 3,5 kg fér bele, plusz 1 kg cukrot adtam hozzá, nem adtam hozzá annyit, amennyit bele szoktak tenni, mert az borzalmasan sok. Van, aki 60-80 dkg cukrot tesz bele, de nekem ezzel is túl édes, ami benne van.
Így 40 dkg cukor lett benne kilónként és egy teáskalnál citromsav, de így is olyan szép sötét lett a birsalmasajt... na meg kozmás, mert egy kicsit sikerült odaégetnem. Akkor vettem észre, amikor összeturmixoltam és a turmix felkapta a kozmát... sokat... hát... az most már benne van ebben az első adagban, de ki nem dobom miatta. Sorry. 
Ajándékba majd a következőből adok, ez a kozmás meg marad az enyém. 

Az első adag, amikor főtt. Itt már puha volt, ekkor vettem le róla a fedőt és utána már anélkül forrt tovább alacsonyabb lángon. Nem kevergettem, nem is kell, de oda kell(ett volna) figyelni, mert amikor már jól besűrűsödik, akkor már keverni kell folyamatosan, én sajnos egy kicsit későn kezdtem, ezért kozmált oda. 

Ezt az egészet bizony darabokban kell megcsinálnom, mert egyszerre nem megy, de úgy néz ki, hogy még kétszerre sem.  
Végül egyébként kora délután lettem meg az első adag darabolásával és a belezéssel és úgy döntöttem, hogy nem hagyom állni, hanem odatettem főni rögtön, hogy estére kész legyen. A legközelebbi adagnál nagyon oda kell figyelnem, hogy ne kozmáljon oda.  

Itt vannak tálakba öntve. Kicsit vizeztem a tálakat. Azt hittem, hogy másnap reggel már ki is tudom borogatni, de nem jöttek ki belőlük, pedig nagyon szépen összebőrösödött a tetejük, jól meg vannak keményedve... majd meglátom később hogy sikerül kiszedni. Egyelőre a szobában szikkadnak a radiátor előtt. 
Az egész ház tele van birsalma illattal, nagyon finom! 
Gondolkodtam azon is, hogy török bele diót, de elég ez a rengeteg cukor benne, nem pakolom tele még olajos maggal is, mert nem az a cél, hogy megdögöljek tőle. 😁

Lehet, hogy jövőre meg fogom kicsit ritkítani a birsalmát a fán (ha el nem fagy), úgy nagyobb gyümölcsök lesznek, de kevesebb, mert ez rengeteg, már a fülemen is birsalma sajt csorog kifelé. Ennyi birsalma sajtot az életben nem fogok elfogyasztani, de majd szétosztogatom. 

Megfőztem a 2. adagot is és még azután is maradt egy csomó... tudom, hogy nemcsak birsalmasajtot lehet belőle készíteni, de még 5 éves befőtt és lekvár is van lenn az alagsorban... még anyukám főzte be nekem. 
Nem nagyon fogy nálam a birs, még a leginkább a birsalmasajtot fogyasztom el. Jó lenne, ha nem kéne bele ez a sok cukor, de anélkül meg nem jó. 

Ez a 2. adag, rá se fért a képre, az ovális tálból kettővel lett. 
Végül a maradék birsalmákat beraktam egy szatyorba, tűztem rá egy címkét, hogy birsalma és elvihető és kitettem a kuka tetejére (kukás nap volt éppen), el is vitték. 
Abból egy családnak való birsalmasajtot tudnak főzni. 

Amelyik a szilikon tortaformában volt, azt már ki is borítottam belőle, de a többit egyelőre nem tudom, hogy fogom kivenni az edényekből. Bár olvastam olyat is, hogy van, amikor egy hét is kell, hogy annyira megszikkadjon, hogy kijöjjön az edényből. Most emiatt izgulok egy kicsit. 
Be fogok szerezni szilikon formákat, mert így sokkal könnyebben szárad. Addig is megböködtem a tetejüket villával, hogy könnyebben tudjon száradni. 

A hordókból még az eső előtt kihordtam az összes vizet a kertre, jó sok kanna volt, az 500 literes hordó félig volt, a 310 literes meg majdnem tele. Most már eshet megint az eső napokig. 
Kihúztam a leghosszabb slagot is, hogy ne kelljen kannázni az eső után, hanem kiviszem a szivattyút és kinyomatom a kertre a vizet a hordókból, hogy üresen álljanak a következő esőre (végül a poszt elejére beleírtam a jelen helyzetet, már az esőn is túl lettünk és az újbóli vízkiszivattyúzáson is).

Böbike nincs jól... hasmenése volt/van, nehéz éjszakánk volt, mert vagy hatszor ki kellett őt engednem. Utána meg nem nagyon mertem elaludni, mert azt nem akartam, hogy kinn legyen a nyirkos, hűvös időben betegen, de így is volt, hogy bealudtam, aztán  meg felugrottam, hogy a JajaBöbekinnvan!
Az almot ilyen célra a Böbe nem használja, a nagydolgait soha nem végezné benn, ezt így alakította ki magának és ettől nem tágít. 
Elvettem előle az edényeit, ma nem lesz kajálás, se nedves, se száraz, aztán estére meglátom mi lesz. Ha nem javul, akkor holnap irány az állatorvos. 
Nem tudom, hogy ez mitől van, a múltkori nagy ijedtsége után alig volt kinn, bár végül is elég egy beleszimatolás is valami fertőzőbe. Kaja biztos nem okozhatta, mert mindig frisset kapnak és Elza is mindig ugyanazt kapja. 
Ez azért alakult így, mert régebben mindig azt kapták, amit aktuálisan szerettek, de Elza mindig berongyolt, amikor nyílt az ajtó és csekkolta, hogy mi van a Böbe tálkájában és belezabált. Látszott rajta, hogy tökéletesen tudatában van annak, hogy nem azonosak a kaják és irigykedett, pedig ő is jót kapott, azt amit szeretett. Elza azt is tudja, hogy ő a verandán lakik, a Böbe meg benn és ez különböző dolog, az ő hátrányára. 
Így elkezdtem nekik egyformán adni, jutifalatokat is egyformán és komolyan ügyelni kell rá, de azóta Elza irigykedése és piszkálódása a Böbével jócskán alábbhagyott és elégedettebb is a CicaNéni és nem rohan be befalni a Böbe kajájába sem, már az ellenőrzés is megszűnt. Mindig mondom, hogy ezek sokkal okosabbak, mint az ember gondolná. 
Fufu se kapta meg már tegnap se a Böbe maradékát, inkább kidobtam, nehogy továbbmenjen a fertőzés (ha arról van szó).
Szegény kis Böbim, olyan  elesett most és fáradt is, meg nyűgös is, nem szabad simogatni se, mert frászt kap most attól is, hagyom őt pihenni, most alszik és hajnal fél 4 óta nem kellett kimennie. Ez jó jel. 

*** 

Folyamatosan hordom ki az aprítékot a kertre. Pl. vittem ki a ház elé a kiültetett csörgőfa csemete köré, de terítettem le a mocsári hibiszkusz és a barátcserje köré is. 
Újabb réteget terítettem le a kapu előtti kicsi részre is, ami szintén cserjékkel és évelőkkel van beültetve. 

Benn a kertben pedig ezt a kicsike, keskeny ösvényt borítottam be vele, mert mindig nagyon csúnya és gyomos volt. Ez az egyik oldalról, de látszik, ahogy belemegy a szélesebb, már eddig is aprítékkal borított ösvénybe. 

Ez pedig a másik oldalról fotózva, ahogy jobbról jön a kis ösvény bele a nagyba. Így tagoltabb lett az ágyás is, jobban átlátom, hogy mi van benne. 

Még mindig vannak színek a kertben, de azt hiszem már tényleg az utolsó fotók ebben a szezonban, aztán végképp beáll az enyészet, de hát ennek van most az ideje. A bomlás, a termékeny rothadás, az oszlás időszaka ez, a levelek lehullanak és tavaszra csak a finom, hálós erezet marad, minden más visszaadja magát a természetnek, majd később ezek a kis hálók is eltűnnek, hogy majd tavasszal más formában, táplálékként felvegyék őket a növények és új leveket hajtsanak a segítségükkel. 
A természetben befejeződik egy szezon és egyben most  kezdődik a jövő évi új élet táplálása. 

Gólyaorrok leveleinek a csodás színei. 

A gyönyörű kék virágok után a tarackoló kékgyökér most a leveleivel díszít még. 

A jezsámenek is lehullatják már a leveleiket. Egész tekintélyes levélmennyiséget adnak már le, de ez mind az övék is marad. 

A közönséges gyöngyvessző bokra a napfényben. Ott a háttérben, a kép jobb oldalán látszik, hogy a ház előtt is van ilyen bokor, kettő is és mind a kettő csodás színekben pompázik még most is. 

Ez az új orbáncfűcserjém, ilyen fekete bogyói lesznek, de nagyon szépek azok a színes (talán csészelevelek?) is a bogyó körül. Amikor nagy lesz a cserje és tele lesz ilyen bogyókkal, akkor gyönyörű látvány lesz. 

Ezt a farkas kutyatejet tavasszal hoztam be a kertbe, mert tavasszal is nagyon szép, rezes színei vannak és meglepetés hogy őszre is színeződik. Nagyon szép ez a kutyatej, pedig ez vadnövény, nem kertészeti, de vetekszik azokkal a kutyatejekkel, amiket árulnak. 

A sárga krizantémok, még jó, hogy nem vártam tovább a nyílásukra és csináltam fotót, mert a szarvasok ezt is lezabálták. 

 Bemutatom a Vörit. Szerintem ezt a cicát is itt rakhatták ki, mert valamikor tavasszal, vagy a nyár elején feltűnt itt és azóta itt lakik valahol. Gyakran láttam lopakodni, de eddig hagytam őt létezni, nagyon nem szeretnék már újabb cicát, de sajnos nem úszom meg. 
Eddig nagyon vad volt, de mostanában kicsit közelítget... már nem rohan el hanyatt-homlok, ha meglát és valamelyik nap olyan könyörgőn rám nyávogott. Tettem le egy téliesített dobozt kb. 2 hete az ólba egy nagy párnával benne, hogy el tudjon majd bújni a hideg elől. 
Amióta bejöttek a fagyok, azóta szoktam kitenni neki is olcsóbb tápot, de sokat és meg is eszi becsülettel. Azt hiszem fiúcica, mert Fufu nagyon nyávog miatta. 
Anno Herkuló volt kiakadva a Fufutól, most Fufu van kiborulva a Vöri miatt. 
Ez, ha kapott itt enni, már innen el nem megy... pedig nem lesz jó, ha itt lesz, mert megint az a helyzet fog előállni, hogy az én cicáim nem mernek kinn lenni a saját udvarunkon. Az is lehet, hogy a Böbét ő bántotta valamelyik nap, mert Böbe csak másnap kora délután merészkedett ki a lakásból. 

Ez meg a Fufu, nem tudom mi történt, de az utóbbi napokban kétszer is odaszaladt hozzám és simogatni is hagyta magát, sőt még hempergett is és a hasát is megmutatta. Még soha nem kedveskedett nekem, lehet, hogy veszélyben érzi a pozícióját a Vöri miatt? 
Lenn tanyázott az ólban a szénán, ez a kép is ott készült... nem tudom miért csípnek engem ennyire a macskák, de egyszerűen beköltöznek és kész. 

Jó ez az esős időszak és nemcsak a várva-várt eső miatt, hanem azért is, mert végre benn is tudok nyugiban tevékenykedni. 
Amikor jó idő van, akkor mindig minden a benti dolgok rovására megy, mert rohanok ki a kertbe és ott rendezkedek és hát - ugye - egy seggel, egyszerre, egy lovat... 

Az örökzöldekről a teljesség igénye nélkül... mert vannak többen is és olyan is van, mint pl. az egyik kúszó boróka, a törpefenyők és a babérmeggy, amit a múltkor a cserjékkel együtt már mutattam. 

Azért szedtem most össze őket, mert a szezonban mindig viszi valami róluk a fókuszt, pedig nagyon lényegesek a kert szempontjából és nemcsak télen. Nagy a szerepük télen is, mert ők adják télen a kert arcát, de mindig fontosak, mert egy állandó zöld  jelentlétet képeznek a kertben, akár háttérnek, akár egy ritmusnak. 
Még nem mutatják ezek sem azt az elképzelést, ami miatt a beültetésük megtörtént, de növögetnek, ha nem is olyan tempóban, mint vártam. 

Bár ez éppen erre a Velencei kutyatejre nem igaz, mert ezt tavaly (2025) tavaszán ültettem ide kb. 2-4 centis korában és már ekkora. Nagyon megszerettem ezt a növényt, pedig az elsőket rossz helyre ültettem be és leginkább csak a bajom volt velük, azokat ki is szedtem. Végül a sok magoncot kezdtem el beültetni úgy, ahogy elképzeltem és most már tetszenek. 
Eleinte sok ilyen rossz beültetésem volt, mert nem volt helyem, ahogy haladtam úgy töltöttem fel a helyeket, sokszor beültetve olyan növényt, ami nem lett jó az adott helyre. Gyakorlatilag növényfelhalmozásban voltam, ami végül jó lett, mert nem most kell mindent beszerezni, hanem csak át kell ültetni őket a megfelelő helyre. 

A sokat emlegetett "örökzöld mix" egyik tagja. Kb. 20-25 centis volt, amikor megvettem. Négyen voltak, egyet sajnos elvitt a 2022-es aszály, de a többi életben van és szépen fejlődnek, még az idei nyarat is túlvészelték. 

A magyalom, ezt mutattam a múltkor, de most talán jobban látszik ezen a képen, nagyon szépen fejlődik. 

Az aranytarka kúszó kecskerágó bokrom, ez még anyukámtól van, ezért nagy becsben tartom, hagyom is nőni, amerre csak akar és már van belőle több is a kertben, de sajnos a szarvasok nagyon szeretik és már megkóstolták ezeket is. 

Ezt például nagyon megcsócsálták, sajnos. Ráadásul jobbra fenn ott van a kiszáradt cukorsüveg fenyő is, szóval ez most sajnos így néz ki. 

Ez pedig egy fekete fenyő, nagyon picurka volt, amikor elültettem és évekig nem haladt sehová, de most mintha végre megindulna, már egészen fenyő formája van. Kapott ez is faforgácsot és úgy tűnik, hogy szereti. Ez majd ki fog magasodni (elvileg) a tűztövis és a tamariska közül, már ha az időjárás is úgy akarja. 

Ez egy másik talajon kúszó (a másikat a múltkor mutattam a cserjékkel) örökzöld, nem tudom a nevét, de az biztos, hogy nem szereti a gyom konkurenciát. Azért vettem, mert azt hittem, hogy majd jól kiirt maga alatt, de nem bírja a társaságot, ezért ezen is papírdobozzal segítettem és arra faforgácsot szórtam, azóta jobban van. Előtte a folyondár szinte megette.  

A lucfenyőm, az idén nagyon beindult, de aztán visszafogta magát. Azóta sok vizet kihordtam rá, de nem nyáron, hanem az őszi csapadékból. Nyáron a mellette lévő 2 nagy bokor bugás hortenziának adott vízzel gazdálkodtak közösen, de nem kaptak túl sokat. Nálam az idén nagyon ridegtartás volt... de szokniuk kell. 

Ez is meglepetés, egy oszlopos tiszafa, ami nagyon nehezen indult neki. Azért ültettem, hogy azt a falat ott takarja, ahogy a mellette lévő mahóniának is az a funkciója. Illetve ez a falhoz képest egy északi hely, nekik épp jó itt. 

A mahónia, nagyon szép nagy már, tele van sötétkék bogyókkal. Mellette az a rács majd valószínűleg fel lesz szedve, a csigák ellen volt körbevéve a kínai hamuvirág, valószínűleg kipusztult a nyáron, de várok tavaszig, hátha... és van még ott egy japán juhar is, ami sajnos úgy néz ki, hogy nem élte túl a nyarat, de őt is meg fogom nézni tavasszal, hogy kihajt-e. 

Ez is egy oszlopos tiszafa, tavaly ősszel ültettem be. 

 Szintén  oszlopos tiszafa, az Északi-sziklakert csücskében, ahol a Rézsűvel találkozik, fölötte pedig egy nehézszagú boróka nő a sarokban. 

A tiszafa termése. Olyan szépek, mint a kis csengők! 

Ez (a zöldborzasztó mellett) egy másik kúszó kecskerágó, fehér és zöld színű, a tamariska alatt lakik és már elkezdett felkúszni a tamariska törzsére is. Illetve nyuszifülek vannak még itt. 

Totemciprus az előkertben. Itt kevesebbet fotózok, mert mindenhogy benne van valami, ami nem szép. Itt van a gázóra, a vízóra akna, a szennyvíz akna, de a ház falán megy a gázvezeték és most oda került a villanyóra is, a teljesítménybővítés után, mert nem volt más hely, ahová célszerű lett volna tenni. 
Így itt a maradék helyen van a "kert", de ezzel sajnos nem tudok mit tenni. 

Buxusok, 3 darab van belőle, ezeket itt a szomszéd városban szedtem dugványnak tavaly és ez a 3 maradt életben. Érdekessége, hogy az első kettő a nyáron egyáltalán nem kapott öntözést, nem is nőttek, de élnek. A harmadiknak jutott némi víz, mert az egyik májvirág van mellette és oda párszor lottyintottam vizet, ezért az hajtani is tudott. 

Japán kecskerágó... lehet, hogy csak volt, nem tudom képes lesz-e túlélni, sajnos nagyon szeretik a szarvasok és meg is ették a leveleit. 

Törzses yuccák, ezeket már ráncbaszedtem, le vannak vágva az alsó leveleik. Az előkertben is vannak, de azokról még le kell vagdosnom az elhalt, öreg, alsó leveleket. És persze a háttérben a hatalmas keleti életfák vannak, amik hosszában átszelik a kertet, ezek már jó 7-10 méteresek, ahogy azok is, amik keresztben az Árnyas kertnek adják az árnyékot (következő kép).