Mivel a szombati nap eléggé szétmászott az asztalosmunkák miatt és majdnem haszontalan lett (mármint az én tevékenységeimet illetően), szombat késő délután nekifogtam a birsalmának (vasárnapra terveztem, de akkorra meg már asztalost nem terveztem) és estére meg is főztem egy újabb adag birsalma sajtot. Így legalább hasznonak ítéltem a napot a magam részéről is mert amúgy csak néztem, hogy mit csinál az asztalos és néha inaskodtam, hogy feladjak neki valamit, amikor fenn volt a padláson.
Az újabb adag birsalmasajt már edényekben van, még hagyom bennük dermedni kicsit és aztán kiteszem a rácsra száradni. Most picivel tovább főztem, mint a múltkor remélem kevesebb nedvesség maradt benne. Jól teleraktam dióval is. 

Jó dolog ez a birsalmasajt, főleg a saját bio termésemből. Jövőre viszont a lemosón túl kell további permetezés is neki, mert szinte mind férges volt. Majd utánanézek, hogy mikor és mivel kell lefújni, illetve milyen kártevői vannak. 

Felvágtam a már elkészült birsalmasajtot is, jó kemény lett, nagyon finom, nem túl édes, mert nem raktam bele 1:1 cukrot, nem kell annyi. Így is ritka csemegének fogom enni, mert miután összeszárad nem olyan sok ez a sajt, tehát a cukortartalma elég magas. Nem akarok pár hét alatt egy kiló cukrot bevinni a szervezetembe és szeretném, ha maradna karácsonyra is belőle.  
Szépen felkockáztam egy kis darabot, könnyen vágható. Adok belőle anyuéknak is, apunak adtam már, mert éppen itt volt, aztán a kezébe nyomtam egy nagy darabot. Anyu főzött egy csomó birsalmalekvárt (nekem is), de sajtot nem csinált, szóval viszek nekik is belőle. 

Böbe meg egyszerűen hihetetlen, reggel bejön, reggelizik, aztán fel az íróasztalra, majdnem belecsócsált a kávémba, úgy kaptam el előle, aztán lábat tisztít... az asztalomon. Látom, hogy nagyon nyammog a lábán, aztán phö... és kiköpi a sárgalacsint. Csinált vagy hármat, most már azt is tudom, honnan vannak a galacsinok a lakásban. :))))