Lett kecskerágóm!  Az út mellett egy helyen annyit láttam belőle, olyan színekben pompázva, hogy kiszálltam a kocsiból és nem átallottam lemászni egy dombon, vizesárkon, meg tökön-paszulyon át, hogy közelebbről is szemrevételezzem őket. 
Nagy bokrok voltak, rengeteg, én meg ott mászkáltam körülöttük és mit ad Isten, találtam kettőt, amik friss magoncoknak tűntek, nem volt még az a vastag, fás törzsük. Fiatalok és mind a kettőt simán kihúztam a földből... és már itt röhögnek a kertemben beültetve! 

Hoztam erdei kutyatejeket is, 3 tövet. Nem nagyok, mert a nagy anyatövet nem vettem ki, hatalmas volt, nem akartam, hogy esetleg elpusztuljon, hanem mellette, vagyis inkább alatta voltak kisebb szaporulatok és elhoztam belőlük hármat. 
Van már itthon, gyorsan nő, szaporodik is, de mindnek lett helye így is. 
Kiültettem a rózsaszín krizantémot mégiscsak, elkészítettem a helyet, kiástam a gödröket a krizantémoknak is, amiket kapni fogok, átültettem a törpe, oszlopos somot (Cornus sanguinea Compressa), mert nem volt jó neki ott, ahol volt, nagyon kínlódott szegénykém és a levelei se színeződtek el, pedig ennek az őszi lombszíne lenne a poénja, bár azért nyáron se kutya. Szépek a levelei is, de a formája is. 
Kiültettem az összes dugványomat, nem tudom, hogy majd mi marad meg belőlük, tavaszra kiderül. 3 puszpáng dugvány és egy Ilex Crenata, utóbbi szerintem nem lesz életképes, de gyakorlatilag mind erősen kérdéses. 

Hoztam egy vagon követ is (ami a csomagtartóba fért), mert le szeretném még az idén rakni őket.

És hoztam az erdőből 3 darab fát is (ami befért a kocsiba), úgy gondoltam, hogy ezekkel (ilyenekkel) fogom kijelölni az ösvényt hátul, az új részen és majd darálékkal borítom be. Nekem nagyon bejön a faaprítékos takarása az ösvényeknek, olyan erdei hangulatot kölcsönöz neki. 
Csak letettem őket, hogy lássam, hogy fog kinézni, jobbra is lesz majd ösvény lefelé, balra is, ezért azt a fát majd onnan fel is veszem. Majd hozok még. 
Amíg a kövekkel határolt rész van, az a bejárat és ahonnan a fákkal határolt ösvények lesznek, az az új rész, aminek még nincs neve. 

Reményeim szerint jövőre a kert képe sokkal gazdagabb lesz már ezeken a részeken is, mint az idén volt, feltéve persze, hogy lesz csapadék és a növények tudnak majd nőni.
Hatalmas még ez a terület, amit meg akarok hódítani, ha ez is benépesül növényekkel, itt maga lesz a földi paradicsom. :) Nekem már most is az. :)

A lenti képen látszik milyen óriási még a meghódítandó rész. A kép bal felső sarkában van a rész, amiket most raktam ki kövekkel, középen és jobbra felül az új rész és ez az alsó terület is nagyon nagy, ahonnan fotóztam, még mögöttem is van egy nagy darab. Ezek együtt az egész kertnek majdnem az egyharmadát teszik ki. 

Az elmúlt héten, egyáltalán nem volt semmi kedvem a kerthez, aztán nem tudom mi történt hétvégére, de megtáltosodtam. :) Biztos erre a csodálatos hétvégi, tavaszias időre reagáltam így, vagy csak elég volt a pár nap kivonódás és megint feléledt bennem a kert iránti szenvedély.
Kimentem és elkezdtem berakni termésköveket szegélynek pár ágyáshoz. Nem sok, egész rövid kis szegélyek, mert közöttük az ösvényeknek kihagytam a bejáratot, mert oda a fűnyírót is be szoktam tolni. 
Már eléggé kopáros a kert, vissza vannak vágva az évelők, a kis fák leengedték a lombjukat, alig van valami, de végül is már november van. 

Aztán betettem a kert végébe vezető 3 lépcsőfokhoz még további kettőt. Kicsit szedett-vedett, azokból a lapokból van, amiket felszedtem nyár végén, amikor az új ösvényeknek raktam le a betonlapokat, de egyelőre jók lesznek oda. Ha beültetem szép, színes sziklakerti növényhabokkal, nem is fog látszódni. Persze azoknak kell idő, hogy megnőjenek, vagy ha végképp ronda marad, akkor majd megcsináltatom. 

Ez lentről nézve, jobbra az új "ív", fenn balra pedig az évelőágyások mellé rakott kövek, amiket a sárga vonal mentén fogok még folytatni, hogy a lefelé vezető ösvényt kirajzolják. A szürke paca egy nagy kő lesz, fölötte a bal oldalon a 3 kis pálcikánál (a bal felső sarokban) van az Elaeagnus multiflora, ami kb. 2-3 méteres lesz és szeretném egy alacsony, esetleg több törzsű, kis fának nevelni. 

Itt van közelebbről, picike még, kb. 30 centis ha van. 

Aztán amikor ezzel meglettem, akkor betettem még egy nagy követ az Északi-sziklakert fölé (ez az a rész, amivel tavasszal úgy maradtam, mert a nyáron nem lehetett semmit csinálni a csontszáraz talajjal és az aszályban ültetni is minek), de közben azon agyaltam, hogy a fűnyírót se akarom én annyira letologatni, mert ott már eléggé meredek. 
Végül fogtam az ásót és egy félkörívben kiástam a szegélyköveknek a helyet és le is talicskáztam oda a köveket és beraktam. Aztán az egész területet letakartam papírkartonokkal és geotextillel. 
Így a fűnyíróval se kell olyan mélyre menni és tudok majd növényeket ültetni oda is. 

Itt látszik (alul) az ágyásszegély, középen az új ívvel határolt ágyás, balra pedig a verem előtti rész. 

Kicsit távolabbról. 

Ezzel gyakorlatilag kialakult az a rész, amiről már írtam, hogy az lesz a bejárat hátra, arra a részre, ahol a diófa alatti részt kezdtem el beültetni és egyben az az ösvény is, ami lefelé vezet a kert végébe. Kéne ezeknek a kertrészeknek nevet adni, hogy jobban tudjak rájuk hivatkozni. 
Persze most még nagyon kezdetleges, de rengeteg növény van már van benne, amik fel fognak nőni és teljesen másképp fog kinézni az egész. Majd milyen jó lesz elővenni az ilyen volt, ilyen lett képekkel ezeket. :) 

Aztán még voltam annyira elvetemült, hogy levittem a csodaásóvillát és felvilláztam egy részt a geotextiles takarásból. Felhajtottam a geotextilt és ami fantasztikus, hogy egyetlen gyökeret, semmit nem kellett kiszednem a talajból, csak villáztam. Legalább ennyi haszna volt a nyári aszálynak, hogy tökéletesen kidöglött minden alatta. Viszont le fogom takarni szénával. 

A villa mellett balra látszik a kis fehér őszibarackfám, amit magról vetettem tavaly ősszel... és már ekkora! :) 

Itt jobban látszik az őszibarackfám.
Nem fogom teljes hosszában végigvillázni, de pár ágyásra szükségem lesz, mert jövőre kicsit terjeszkedni akarok a veteményessel és itt szeretnék földimogyorót termeszteni, de ide lentre szánom a koreai paprikákat is... kell egy hordó ide (is), hogy tudjak öntözni. 
Aztán hosszabb távon nem lesz itt tartható a veteményes, mert a felnövekvő fák el fogják árnyékolni, de legalább a talaj el lesz egyengetve és ha be kell füvesíteni, akkor is a fűnyíró majd tolható lesz rajta, nem úgy, mint most.
Addig pedig könnyebb gyomlálni, mint kaszálni.  

Közben egyébként rájöttem, hogy ha megnőnek a fák, akkor a kerítésnél lévő mézbogyóim is árnyékba fognak kerülni, csak reggeli napot fognak kapni... majd meglátom mi lesz velük. 
Mindig van valami, amit át kell rendezni, de így tanulja meg az ember a kertészkedést. 

Sajnos az idei kiültetett krizantémok közül 4 máris megfagyott az első faggyal... kinn hagyom azért őket, hátha a tövük túlél. Tavaly is volt ilyen és az egyik él. 

Ez egy szaporítvány abból, ami a következő képen van. 
Úgy tervezem (illetve már tavaly is úgy terveztem, de ezen a száraz nyáron nem szaporítottam az öntöznivalót), hogy mindegyikből, ami áttelel és akkora, hogy lehet róla hajtást levenni, gyökereztetek újakat, mert nem tudom, hogy mikor és miért halnak ki, de időről időre kihalnak. Néha a szaporítványok is, de azok kevéssé. 
Lehet, hogy az is benne van a pakliban, hogy ezek a növények nem hosszú életű évelők, van ilyen más is, pl. az évelő szarkalábak.  

Ez a tő már egészen szépen bírja egy pár éve, két képet is hoztam róla, nagyon szép a színe. Nem olyan nagy az idén, ahogy semmi sem, de legalább nyílik. Ez a legkorábbi egyébként, jóval hamarabb virágzik, mint a többi. 

A következő 3 idei szerzemények és már ki is vannak ültetve. Kíváncsi vagyok, hogy jövőre megjelennek-e. 

Ezt a kettőt tavaly ültettem be és szépen kihajtottak az idén is. 

 Ez a kettő is idei vásárlás, de már mutattam őket, viszont itt is helyet napnak. 

A többi krizantém nyílására még várunk, ezért ebből is lesz újabb bejegyzés.