Ma is nagyon szürkén és borongósan indul a nap, de most nem volt fagy. 

Böbe kinn töltötte az éjszakát. Nem tudom honnan tudják ezek a macsok, hogy milyen idő lesz, de tudják. Talán csak a vihart nem érzik meg, mert olyan már volt párszor, hogy Böbét a nagy zuhé közepén kellett behozni, mert olyan kis maflává tud válni, amikor megijed. Vagy csak kényeskedik, nem tudom, mert azt is nagyon tud ám!

Az előbb kaptak enni (miközben a szárazkaja egyfolytában ki van téve nekik).  Ennek ellenére Herkules még most is itt ül az ablakban és néz befelé. Kicsit raktam még szárazat az edényébe, de nem annyira érdekli őt, eszméletlenül kitartó, azt hiszem rám ismert, hogy úgyse bírom ki és akkor kap egy kis repetát. Nem csodálkoznék, ha valami olyasmit álmodnék, hogy éhes belek tekeregnek körülöttem és fel akarnak falni. :)))) Én ilyen falánk népeket, mint a macskák még sose láttam. Ha valaki szólt volna előtte, hogy innentől kezdve pincérkedéssel leszek elfoglalva, akkor meggondoltam volna, hogy befogadom-e őket. 

Herkulesről nem is lehet másféle fotót készíteni, minthogy éhesen néz be az ablakon, mert ő a nap 24 órájában éhes. Közvetlen evés után is éhes... bélgépezet.

A asztalos tegnap nem lett kész... Elvitte tegnap a kis konyhaszekrényt, hogy megragasztja és délután felteszi, de nem száradt meg. Mára beszéltük meg, hogy megcsinálja, már fenn is van, tök jó lett, ugyanolyan, mint a konyhabútorom. A konyhastúdióban megvolt nekik minden, a szín és a minta is, csak a méretekre volt szükség. Jobb így a konyha, hogy nem tátong ott az az üresség, nekem meg rengeteg új helyem lett a pakoláshoz. 
Már csak a kis polcot kéne feltenni a falra, amit a JYSK-ből hoztam, de majd decemberben, amikor szabin leszek, lesz időm rá. 

 Kitakarítottam az asztalos után, aztán kimentem és kimostam a kis madáretető alját is, mert összekakilták a kis hülyék, mégse egyenek már a szarról! Egy régi fogkefével jól kisúroltam, felitattam papírtörlővel és megraktam nekik napraforgómaggal és kölessel. A nagyot még nem tettem ki. 

Aztán leszedtem a kapu fölül a szőlőt, nem mindet, a fekete hull már, mint a nyavalya, de a fehér nagyon édes. Egyelőre a vödörben hagytam, majd holnap valahogy elrakom a pincébe. Tavasszal le fogom vágni, de az is lehet, hogy kivágom onnan a fenébe, elég az, ami van, ez csak fut magasra, nem győzöm visszarángatni a tujákról is, létrára kell mászni, hogy leszedjem...  nem kell ez nekem. 

Igen ködösen indult a reggel, -2 fokkal. Mikor fél hét körül felkeltem még tisztább volt az idő, jól lehetett látni a dértől szinte hófehérré vált határt, most (délelőtt) már nem lehet ellátni még a közeli dombokig se. 

Ma jött az asztalos. Csináltattam a konyhaszekrényhez még egy darabot a mosogató fölé, mert nem férek el. Sajnos fönt nincs kamra, ezért nem egyszerű a pakolás. Az egyik mély fiókot és egy nagy polcot rögtön elfoglalták a kajafélék, kell nekik a hely, nem szaladgálhatok mindenért az alagsorba. Lenn nagy kamra van, ott tartom a befőtteket, savanyút, krumplit, szárazárut, konzervet és mindent, amiből több is van, föntre csak azt hozom, ami és amennyi szükséges.
Szóval lesz egy új darab a konyhaszekrényhez és az egyik szekrényrészbe polcokat kértem. 
Eredetileg palackos gázzal működött a tűzhely, ezért az a szekrény a palacknak készült. Most ebbe kerül két polc, azzal is több helyem lesz. 

Megrendeltem a padlásfeljárót is, illetve nem feljáró, csak az ajtó és a keret, mert ami most ott van, az a világ csúfja, nem is szigetel rendesen és még zsanérok sincsenek rajta. Csak úgy a fejemmel kiemelem, amikor fel kell menni a padlásra és kiakasztom egy szeghez, hogy ne essen a fejemre. Nem túl biztonságos, ehelyett rendeltem egy normálisan kinézőt, ami szigetelt is... meglátjuk milyen lesz. Sajnos a formája miatt és amiatt is, hogy elég kicsi a hely, nem lehet lehúzható létrát tenni oda, pedig jó lett volna. 

Gondolkodtam azon is, hogy kiviszem a feljárót a verandára, de ahhoz meg a tetőhöz kellett volna olyan mértékben hozzányúlni, hogy végül úgy döntöttem, hogy marad ahol van. 

Ez közben elkészült, ilyen volt: 

És ilyen lett: 

A falat majd még javítani kell körülötte, mert lehullott némi vakolat, aztán majd együtt lefestem az egyéb foltokkal. 

És a veranda alatti kis pakolórészre is rendeltem ajtót és ablakot, hogy zárható legyen, talán így nem hűl majd annyira alulról a veranda sem, az ablakot pedig azért kértem, hogy legyen rendben, legyen egyforma. Minden apró részlet (is) nagyon le volt itt pukkanva ezen a házon, de majd fokozatosan rendbe szedem. 

Merthogy ilyenem is van. Máig nem értem miért nem lettem kertész... 

Gyakorlatilag úgy hívom a Kertbirodalmat  (Molehill Empire), hogy ez a túlélő játékom. 2011. tavaszán kezdődött az egész, amikor már eléggé hiányzott a kertem. Gyakorlatilag fejben folyton kertészkedtem, erre egy nap megjelent az orrom előtt ennek a játéknak a hirdetése. Persze azonnal regisztráltam és elkezdtem játszani is. 
Egy darabig ingyenesen lehet vele játszani,  illetve bármeddig lehet csak a pluszok nélkül nem olyan kényelmes és eléggé haladatlan is. 

Ez a játék nekem akkor szinte szó szerint mondhatom, hogy az életemet mentette meg, mert már bele voltam betegedve Pesten a reggel elmegyek dolgozni és este holtfáradtan hazamegyek állapotba. Az igaz, hogy akkoriban már jógáztam is, de az reggel korán - még a munka előtt - megvolt, estére már nemigen volt nekem akkoriban energiám semmihez. Az igaz, hogy minden évben elutaztam valahová szabadságra, de az a két-három hét nem töltött fel egész évre és közben bizony nem nagyon volt időm semmire. És akkor "kaptam" ezt a játékot és úgy éreztem, hogy - kicsit más módon ugyan - de teljesült a vágyam. :) 

Aztán pár év múlva eluntam (azt hiszem kicsit túlbonyolítottam magamnak, valami módon kötelességgé vált és abból amúgy is volt elég) és abbahagytam. Majdnem 4 évet hagytam ki, amikor egyik kollégám szóbahozta, én meg megnéztem megvan-e még az accountom egyáltalán és megvolt. És azóta persze játszom megint. :) Majdnem visszatornáztam magam oda, ahol eleinte voltam és nagyon elől voltam, hiszen anno majdnem az elsők között kezdtem el játszani. 

Tulajdonképpen szeretem ezt a játékot, vannak benne kertek, vízikert, kaktuszház, pihenőkertek, gombatermesztés, bonsai termesztés, időszakos fűszerkert, méhészet, madárház, parképítés és a legújabb egy csigafuttató, amit kicsit nehezen tudok értelmezni, de ha már van, akkor játszom vele. Van piac, kölönböző fejlesztési lehetőségek (kutatások), be lehet lépni céhekbe is, rengeteg feladat is van, üzletek (farm, aquabolt stb. ahol a termesztendő növényeket lehet venni), rengeteg dolog van benne. 

Még nem vagyok teljesen önellátó a játékban, de már nem vagyok messze attól, hogy ne kelljen fizetnem érte, de egyre ritkábban kell befizetnem, hogy legyen érmém. Ugyanis a játék szervezői az érméket (amit a befizetésért kapunk) kiengedték a piacra, így mindig van eladó érme és itt működik a piac, mennek az árak le és fel elég rendesen. A pandémia hatása még itt is érződik, kevesebben fizetnek be pénzt, ezt az érme ára mutatja, mára megduplázódott a tavalyihoz képest. Hát ez van, de én már ott tartok, hogy nekem a játékban "jól megy".  :))))))