Nah, tegnap végül nem kellett visszamenni a dokihoz, felszívtam még egy kis fájdalomcsillapítót, kb. amennyit kiköpött és hagyta, hogy beadjam neki, szerintem rájött az elsőnél, hogy neki jó... és ennek örömére evett is dél körül. Nagyon apróra összevágtam neki egy kis csirkemellet és kb. fél…

Én úgy letöttyedtem a nyári kánikulás semmittevésben, hogy ha kimegyek a kertbe, 5 perc alatt lefáradok. Olyan gyenge vagyok, mint a harmat (más hasonlatot is tudnék, de azt a blogon azért mégsem... hehe), szóval valamit kell csinálnom a télen is majd, amikor a kertből beszorulok. Vagy jógázni vagy…