Még mindig a hétvégénél tartok, rengeteg dolgot megcsináltam, de ki is pukkadt a lufim, jól elfáradtam megint. 
Nincs is már olyan sok nagyobb dolog erre az őszre. Jó volt még kinn lenni a csodás novemberi ajándék melegben, de most már tényleg jó lesz pihenni is. 
Aztán ha jó idő lesz, akkor lehet, hogy villázgatok még itt-ott, de már tényleg jó lesz befejezni ezt a szezont és még azt se mondhatom, hogy ne lennék elégedett, mert az vagyok, még a szörnyű nyár ellenére is.  

A két grácia, Böbe és Elza nem jöttek be vasárnap este megint. Nem volt hideg, 11 fok volt reggelre, mégis elég volt nekik ahhoz, hogy másnap egész nap és még éjjel se mentek ki. Kedden reggel úgy kellett kilökni őket, főleg a Böbét, hogy legalább WC-s ügyeit intézze el, de aztán nagyon hamar bejöttek megint a melegbe. :)))

A kertben vasárnap kitakartam még egy részt a geotextil alól és nekiláttam a csodaásóvillával felvillázni. Elég sokat trappoltam rajta amióta le volt takarva, de ahhoz képest egész könnyű volt villázni, voltak egészen meglepően porhanyós részek is benne. 

Aztán a vasvillával vettem ki az ólból a behalmozott szénából, amit tavaly hordtam oda a cicáknak és betakartam vele az egész frissen felvillázott részt. 

Még a jujubák mellől felvettem az agroszövetet és leraktam az ágyás mellé, hogy ott is gyomtalanítson ki. 
Gondolkodtam már sokat, hogy mi legyen azzal a lejtővel, ami a jujubák alatt van, de egyelőre az lesz a tökös rész (csak rendeletben be ne tiltsa a fránya tököket a polgármester :P).
Ott nőhetnek a tökök, cukkinik stb. aztán amikor a jujubák nagyra nőnek, akkor meglátom, hogy mit bír el az a rész úgy, hogy a fákhoz is odaférjek leszedni a gyümölcsöt. 
A jobb oldalon a szárnyas kecskerágó, mögötte a bordó levelű hólyagvessző, amögött pedig a bordó levelű cserszömörce lángol, elképesztő színek vannak az idén. 

Leraktam a szombaton hozott köveket is, ne maradjon már félbe ez az ágyásszegélyezős dolog, de végül úgy döntöttem, hogy nem a lépcső felé hozom, hanem elkanyarodtam kicsit, így arrafelé is lesz egy ösvény, oda kell majd még pár kő és akkor bezáródik ott egy negyed körcikk alakú ágyás. 
A lépcső mellett pedig kövirózsák lesznek, már van ott egy kis sziklakerti évelő szegfű is, de majd meg fog nőni és elterpeszkedik a lépcső felé a téli bangita, ami a képen balra van lenn. Elég nehezen látszik a sok fű között, de azért kivehető. 

Kicsit közelebbről, a bangita nélkül. 

Ez pedig távolabbról. Nyáron szebb lesz, amikor a fák majd kihajtják a lombjukat, főleg majd a jujubákkal. És ha olyan tempóban nőnek majd a fák, ahogy az idén, akkor jövőre már teljesen más képet fog adni az egész terület és nyáron az évelő virágok is mind kinn vannak, most az összes vissza van már vágva.
Az egyik jujuba gyakorlatilag megduplázódott,  a szecsuáni borsfa is és az őszibarack, ami magról kelt az idén tavasszal, most kb. 60 centis. Ha ilyen ütemben nő, jövőre abból is egy szép kis fácska alakul, na és ott van még lenn a datolyaszilva is az egyik. 

Szóval én már látom magam előtt, hogy kb. mivé fog alakulni. 

 Tulajdonképpen már most is lehet ilyen volt, ilyen lett képeket nézegetni. 
2022. januárjában még a feljebb fekvő részeken se volt semmi. 

2023. februárjában se nyúltam még hozzá ehhez a részhez. 

Ha csak a felnövekvő cserjéket nézzük, akkor is hihetetlen, hogy 2 és fél év alatt mi lett itt. Egyébként ezen a képen látszik talán a legjobban a talaj lejtése. 

Lett kecskerágóm!  Az út mellett egy helyen annyit láttam belőle, olyan színekben pompázva, hogy kiszálltam a kocsiból és nem átallottam lemászni egy dombon, vizesárkon, meg tökön-paszulyon át, hogy közelebbről is szemrevételezzem őket. 
Nagy bokrok voltak, rengeteg, én meg ott mászkáltam körülöttük és mit ad Isten, találtam kettőt, amik friss magoncoknak tűntek, nem volt még az a vastag, fás törzsük. Fiatalok és mind a kettőt simán kihúztam a földből... és már itt röhögnek a kertemben beültetve! 

Hoztam erdei kutyatejeket is, 3 tövet. Nem nagyok, mert a nagy anyatövet nem vettem ki, hatalmas volt, nem akartam, hogy esetleg elpusztuljon, hanem mellette, vagyis inkább alatta voltak kisebb szaporulatok és elhoztam belőlük hármat. 
Van már itthon, gyorsan nő, szaporodik is, de mindnek lett helye így is. 
Kiültettem a rózsaszín krizantémot mégiscsak, elkészítettem a helyet, kiástam a gödröket a krizantémoknak is, amiket kapni fogok, átültettem a törpe, oszlopos somot (Cornus sanguinea Compressa), mert nem volt jó neki ott, ahol volt, nagyon kínlódott szegénykém és a levelei se színeződtek el, pedig ennek az őszi lombszíne lenne a poénja, bár azért nyáron se kutya. Szépek a levelei is, de a formája is. 
Kiültettem az összes dugványomat, nem tudom, hogy majd mi marad meg belőlük, tavaszra kiderül. 3 puszpáng dugvány és egy Ilex Crenata, utóbbi szerintem nem lesz életképes, de gyakorlatilag mind erősen kérdéses. 

Hoztam egy vagon követ is (ami a csomagtartóba fért), mert le szeretném még az idén rakni őket.

És hoztam az erdőből 3 darab fát is (ami befért a kocsiba), úgy gondoltam, hogy ezekkel (ilyenekkel) fogom kijelölni az ösvényt hátul, az új részen és majd darálékkal borítom be. Nekem nagyon bejön a faaprítékos takarása az ösvényeknek, olyan erdei hangulatot kölcsönöz neki. 
Csak letettem őket, hogy lássam, hogy fog kinézni, jobbra is lesz majd ösvény lefelé, balra is, ezért azt a fát majd onnan fel is veszem. Majd hozok még. 
Amíg a kövekkel határolt rész van, az a bejárat és ahonnan a fákkal határolt ösvények lesznek, az az új rész, aminek még nincs neve. 

Reményeim szerint jövőre a kert képe sokkal gazdagabb lesz már ezeken a részeken is, mint az idén volt, feltéve persze, hogy lesz csapadék és a növények tudnak majd nőni.
Hatalmas még ez a terület, amit meg akarok hódítani, ha ez is benépesül növényekkel, itt maga lesz a földi paradicsom. :) Nekem már most is az. :)

A lenti képen látszik milyen óriási még a meghódítandó rész. A kép bal felső sarkában van a rész, amiket most raktam ki kövekkel, középen és jobbra felül az új rész és ez az alsó terület is nagyon nagy, ahonnan fotóztam, még mögöttem is van egy nagy darab. Ezek együtt az egész kertnek majdnem az egyharmadát teszik ki. 

Az elmúlt héten, egyáltalán nem volt semmi kedvem a kerthez, aztán nem tudom mi történt hétvégére, de megtáltosodtam. :) Biztos erre a csodálatos hétvégi, tavaszias időre reagáltam így, vagy csak elég volt a pár nap kivonódás és megint feléledt bennem a kert iránti szenvedély.
Kimentem és elkezdtem berakni termésköveket szegélynek pár ágyáshoz. Nem sok, egész rövid kis szegélyek, mert közöttük az ösvényeknek kihagytam a bejáratot, mert oda a fűnyírót is be szoktam tolni. 
Már eléggé kopáros a kert, vissza vannak vágva az évelők, a kis fák leengedték a lombjukat, alig van valami, de végül is már november van. 

Aztán betettem a kert végébe vezető 3 lépcsőfokhoz még további kettőt. Kicsit szedett-vedett, azokból a lapokból van, amiket felszedtem nyár végén, amikor az új ösvényeknek raktam le a betonlapokat, de egyelőre jók lesznek oda. Ha beültetem szép, színes sziklakerti növényhabokkal, nem is fog látszódni. Persze azoknak kell idő, hogy megnőjenek, vagy ha végképp ronda marad, akkor majd megcsináltatom. 

Ez lentről nézve, jobbra az új "ív", fenn balra pedig az évelőágyások mellé rakott kövek, amiket a sárga vonal mentén fogok még folytatni, hogy a lefelé vezető ösvényt kirajzolják. A szürke paca egy nagy kő lesz, fölötte a bal oldalon a 3 kis pálcikánál (a bal felső sarokban) van az Elaeagnus multiflora, ami kb. 2-3 méteres lesz és szeretném egy alacsony, esetleg több törzsű, kis fának nevelni. 

Itt van közelebbről, picike még, kb. 30 centis ha van. 

Aztán amikor ezzel meglettem, akkor betettem még egy nagy követ az Északi-sziklakert fölé (ez az a rész, amivel tavasszal úgy maradtam, mert a nyáron nem lehetett semmit csinálni a csontszáraz talajjal és az aszályban ültetni is minek), de közben azon agyaltam, hogy a fűnyírót se akarom én annyira letologatni, mert ott már eléggé meredek. 
Végül fogtam az ásót és egy félkörívben kiástam a szegélyköveknek a helyet és le is talicskáztam oda a köveket és beraktam. Aztán az egész területet letakartam papírkartonokkal és geotextillel. 
Így a fűnyíróval se kell olyan mélyre menni és tudok majd növényeket ültetni oda is. 

Itt látszik (alul) az ágyásszegély, középen az új ívvel határolt ágyás, balra pedig a verem előtti rész. 

Kicsit távolabbról. 

Ezzel gyakorlatilag kialakult az a rész, amiről már írtam, hogy az lesz a bejárat hátra, arra a részre, ahol a diófa alatti részt kezdtem el beültetni és egyben az az ösvény is, ami lefelé vezet a kert végébe. Kéne ezeknek a kertrészeknek nevet adni, hogy jobban tudjak rájuk hivatkozni. 
Persze most még nagyon kezdetleges, de rengeteg növény van már van benne, amik fel fognak nőni és teljesen másképp fog kinézni az egész. Majd milyen jó lesz elővenni az ilyen volt, ilyen lett képekkel ezeket. :) 

Aztán még voltam annyira elvetemült, hogy levittem a csodaásóvillát és felvilláztam egy részt a geotextiles takarásból. Felhajtottam a geotextilt és ami fantasztikus, hogy egyetlen gyökeret, semmit nem kellett kiszednem a talajból, csak villáztam. Legalább ennyi haszna volt a nyári aszálynak, hogy tökéletesen kidöglött minden alatta. Viszont le fogom takarni szénával. 

A villa mellett balra látszik a kis fehér őszibarackfám, amit magról vetettem tavaly ősszel... és már ekkora! :) 

Itt jobban látszik az őszibarackfám.
Nem fogom teljes hosszában végigvillázni, de pár ágyásra szükségem lesz, mert jövőre kicsit terjeszkedni akarok a veteményessel és itt szeretnék földimogyorót termeszteni, de ide lentre szánom a koreai paprikákat is... kell egy hordó ide (is), hogy tudjak öntözni. 
Aztán hosszabb távon nem lesz itt tartható a veteményes, mert a felnövekvő fák el fogják árnyékolni, de legalább a talaj el lesz egyengetve és ha be kell füvesíteni, akkor is a fűnyíró majd tolható lesz rajta, nem úgy, mint most.
Addig pedig könnyebb gyomlálni, mint kaszálni.  

Közben egyébként rájöttem, hogy ha megnőnek a fák, akkor a kerítésnél lévő mézbogyóim is árnyékba fognak kerülni, csak reggeli napot fognak kapni... majd meglátom mi lesz velük. 
Mindig van valami, amit át kell rendezni, de így tanulja meg az ember a kertészkedést.