Sütöttem sajtos és szezámmagos rudakat, nagyon szeretem ezt a sütit. És ami a csodák-csodája, hogy Böbike evett belőle! 
Nem eszik szinte semmit a macskakaján kívül, de mindenre kíváncsi, akármit eszem, mindig rám kiabál és adni szoktam neki falatot mindenből, hogy ismerkedjen vele, persze szinte sose eszi meg. :))) Nem úgy most a sütit, 3 falatot is evett belőle. :)) Tettem még ki neki belőle apró falatkákat, de az már nem kellett neki. 

Így még nem jártam egyébként ezzel a sütivel, hogy kétszer kellett sütni... biztos vagyok abban, hogy a sajt a ludas, mert a szezámmagosak szépen sültek, ahogy szoktak. 
A sajtos tetején a sajt olyan hamar megpirult, hogy a sütik nem sültek meg rendesen. 
Végül hasra fordítottam őket és visszaraktam még sülni, de a sajt így is túl piros lett, viszont az íze jó. 
Ezer éve készítem ezt a sütit, csak a sajtot tudom okolni, mert még nem vettem ezt a fajta sajtot sosem, amit most tettem rá, ezután se fogok ilyet venni, legalábbis sütéshez nem.  
Azért nem írom a nevét, mert egyébként nem rossz sajt, enni nekem ízlik, kicsit olyan tejes ízű, mint a paneer sajt, sütéshez majd nem használom. Maradok a goudánál, vagy az edaminál, ezekkel szoktam ezt a sütit készíteni. 
Most kevesebb lett a szezámmagos, de azt tervezem, hogy sütök majd még egy adagot (azóta meg is sütöttem), de azt zömében szezámmaggal a tetején.

Visszanéztem és sehol nem írtam még a receptjét, ezért most leírom: 

Hozzávalók: 

80 dkg liszt
25 dkg vaj, ezeket össze kell morzsolni egymással. 
3 tk só, 
1 csomag sütőpor
1 kis pohár 12%-os tejfölben elkeverni 
2 tojássárgáját
+ 1 kikevert tojás a kenéshez
a tetejére reszelt sajt
szezámmag


Össze kell gyúrni a tejfölös tojássárgáját a vajjal elmorzsolt liszttel (amiben már benne van a só és a sütőpor), ha nem áll össze, akkor én egy kis langyos vizet szoktam hozzáadni és azzal gyúrom össze.
A nagy darab tésztát 4 felé szoktam osztani és egyszerre egy negyedet nyújtok ki. A többit addig folpackkal letakarom, hogy ne szikkadjon ki. 
A tésztát lisztes (hogy ne ragadjon oda) gyúrótáblán kinyújtom vékonyra (kb. fél centisre), a tetejét megkenem egy kikevert tojással, derelyevágóval feldarabolom és rászórom a reszelt sajtot, vagy a szezámmagot. 

Két nagy gáztepsit használok a sütéshez, sütőpapírt teszek a tepsikbe, a sütőt 180 fokon, hőlégleveréssel használom,  előmelegítem egy pár percig az első tepsi előtt. 
A tepsiket egymást felváltva használom, nem egyszerre teszem bele, de így gyorsabb, amíg az egyik sül, a másikat megtöltöm a sütikkel. Kicsit aprólékos egyesével pakolászni ezeket a kis rudakat és egy kis helyet is kell közöttük hagyni, hogy ne nőjenek össze. 
Nem szabad barnára sütni, csak éppen hogy legyen színe, nem úgy mint az enyémnek most. 

A formája is lehet másféle, vannak, akiknél vastagabb és keskenyebb, de olyat is ettem már, amik egészen vékonyak, rövidebbek és keskenyek voltak voltak. Utóbbi nagyon finom volt, de a nyavalya se Hamupipőkézik azzal a rengeteg apró sütivel. 

Egyébként rengeteg ilyen recept kering a neten, de mind nagyon zsíros. Feleennyi liszthez tesznek sokan még több vajat, vagy margarint (margarinnal nekem nem is ízlik, kipróbáltam), de olyat is láttam, aki nem adja hozzá a tojássárgáját, nekem anélkül se ízlett. Persze ízlés dolga, nekem ezekkel az arányokkal tetszik a legjobban. 
Arról nem is beszélve, hogy így is egy kalóriabomba, ha valaki kétszer annyi zsiradékot tesz bele, nem is értem, hogy nem döglik meg tőle. :)))

Így is 10 dkg-ban 376 kcal van, nem teljesen pontos, mert 10 dkg sajtot vettem a számoláshoz, de lehet, hogy picivel több vagy kevesebb ment a tetejére, de ha több, kiegyensúlyozza a szezámmag, mert abból jóval kevesebbet használtam, csak pár dekát, az első adagnál.

Nnna! És mióta megírtam a posztot, azóta el is fogyott, mert elosztogattam belőle sokat és ettem is bőven, ezért tegnap megint sütöttem egy adagot, ezúttal kevesebb sajtosat, azt is alacsonyabb hőfokon (170 fokon), hogy jól átsüljön és a sajt ne égjen meg. A zöme viszont most szezámmagos, valahogy ez most jobban ízlik nekem és nagyon szépen megsültek. 

Ezt a nagy üvegtálat, amin van a süti, úgy kell ám elképzelni, hogy bő 35 cm átmérőjű, szóval nagy és a süti is rengeteg. 

Írom Luca napjától kedve az időjárást, most kicsit részletesebben, mint szoktam. Majd benne lesz a decemberi hónap időjárásáról szóló posztban. Tudjátok, mindig írom és a hónap végén szokott közlésre kerülni a poszt az egész havi időjárás leírásával, napokra bontva. 
Eddig (ha bejön, de még sose jött be igazán), úgy néz ki, hogy áprilisig hűlni fog az idő, a május se fog túl jól indulni, de azért melegedés lesz és a végén csapadék is, de addig egy szem se... na majd meglátjuk. 

Leszedtem a kínai keleket, ha már elvetettem őket, akkor használjam is el. Nem fejesedett be, nem volt ideje és nem volt sok használható levele sem, mert kilyuggatták valami bogarak. Nem földibolhák, hanem jóval nagyobbak, kékesfeketék és ebben a hűvös időben is nagyon jól érzik magukat rajta. 
A közepét tudtam csak elhasználni mindegyiknek. 

Egyébként a koreaiaktól nemcsak főzni, hanem enni is tanulok. Soha nem jutott volna eszembe, hogy a kínai kel belső, szép, halvány leveleit nyersen egyem, de most kóstoltam belőle és nagyon finom nyersen is. 
A többit alapos mosás után apróra vágtam és belekevertem tócsninak valóba, aminek az alapja reszelt cukkini és sárgarépa volt. Tulajdonképpen cukkinitócsnit akartam, de kevésnek találtam még a répával együtt is, ezért hoztam be bele a kínai keleket a kertből. 
Sajtot ezúttal nem reszeltem bele, mert érezni akartam a káposzta ízét benne, így is nagyon finom lett a szokásos tócsni fűszerezéssel (só, bors, fokhagyma). 
Ez is egy másik ízvilág, nekem ízlik a kinai kel. Ez a fajta, ami nekem van, nem olyan, mint amit a boltban lehet venni, ez egy kicsit csípős, mustáros-retkes ízű és egy kicsit szúrós is a levele (elkészítve persze már nem).
Engem inkább a mustársalátára emlékeztet. 
Megnéztem a zacskóját: Kínai kel 'Granaat' fajta.
Jövőre is akarok kínai kelt a kertbe, de azt hiszem palántát fogok nevelni és azokat ültetem majd ki, feltéve, hogy az időjárás normális lesz. Az idén ezeket magról vetettem, helybe. 
Tócsniba viszont ki fogom próbálni a leveles kelt is, van belőle kinn a kertben a fólia alatt. 

A nyavalyás szarvasok most már teljesen, tövig leharapták kinn a kapu előtt a tavasszal kiültetett kis aranytarka kecskerágómat, sőt megcsócsálták még a törpe loncot is, de a szintén az idén kiültetett kék csenkesz csomóról is leharapták a javát. 
A loncnak egy csomó ágáról leszopták az amúgy örökzöld leveleket, de több ágat le is haraptak, pedig már olyan szép nagy volt. 

A kép bal oldalán alig kivehetőn van a 10 centis kis maradék ágacskája a kecskerágónak, de alapvetően, ha nem tudnám, hogy ott van, én se venném észre. 

Tettem ki mosószappan darabokat, megnézem, hogy hat-e ellenük, de hát itt járnak ki az erdőből. Viszont úgy viselkednek, mintha kizárólag ezen az 1 nyomorult négyzetméteren lenne számukra csak kaja, pedig itt van az egész erdő és mellettem a sokat emlegetett 4-5 hektárnyi legelő... és b+ nekik ez a pár kis növendék növény kell. 
De nem ám pár szavasnyom van, az egész terület agyonra le van taposva, vagy inkább felszántva. Nem is csoda, vannak vagy harmincan ebben a csordában és több csorda is van, szoktam látni őket a nagy legelő másik végében is, a patak felől is sokan szoktak jönni, rengetegen vannak itt. Őzikék is, de inkább szarvasok. Nagy falánk lovak!  Mi lesz még itt tavaszig! 
Végig fogom rakni a szomszéd oldalánál is szappannal a kerítés tövében, mert ha bejönnének a kertbe, onnan tudnak könnyedén átjönni. De remélem nem jönnek be. Nincs hideg, nő a fű mindenütt, nem tudom mi vonzza most őket ide a kapu elé.  
Viszont a kiültetett velencei kutyatej szépen növekszik (ha le nem tapossák), azt még egyikük se kóstolta meg. 
A narancssárga sásliliom évek óta érintetlen, ahogy a zsálya is, nyáron a muskotályzsálya is, a kakukkfű is és a nyáron kiültetett barátcserje csemetéhez se nyúltak. Ezek a liliom kivételével mind nagyon illatosak. 

A kép elsősorban a paprikák miatt van itt, mert még mindig a saját paprikáimat eszem. Ennyit a "nem érdemes termeszteni semmit" hozzáálláshoz és hogy még most is mennyien mondogatják és eszik a boltból az agyonvegyszerezett zöldség- és gyümölcsféléket. 

Lenn a kamrában, a hűvösben (bár nem elég hűvös), papírba csomagolva jól elállnak és még most is van pár darab, de azokat már el kell fogyasztanom, mert eléggé fonnyadnak. Ha az októberi fagyok miatt nem kellett volna leszedni, azóta is kinn lehettek volna... az az egy-két nap fagy nagyon nem kellett volna októberben. Az idén (is) az időjárás, mintha direkt szívatósra vette volna, de az idén nagyon. 

Egyébként tojáskrémet csináltam, semmi extra: főtt tojások összetörve, só, bors, mustár és remulád mártás (majonéz is jó).  Nagyon szeretem pirítósra. 

Kedvet kaptam egy kis ágaprításhoz és össze is daráltam egy zsáknyi ágat megint. Ezúttal nem az Árnyas kerthez öntöttem ki, hanem itt a "Fatörzses  ágyáshoz", mert már nagyon megette az idő azt a réteget, amit tavaly aprítottam erre a részre. 
Az aprítékot tekintve, azt gondoltam, hogy lassan élezni lehet majd a pengéket az aprítóban, mert eléggé darabos lett és pár vastagabb ágat, amiket még kéne aprítania, már nem darabolt fel. De! Szétnéztem a YT-on és találtam videót erről a jelenségről, viszont nem a kés éle okozza, hanem az, hogy beszorult egy kis gallydarab bele. Szét fogom szedni és megnézem, mert lehet, hogy nálam is ez van. 

Ennyi lett az egy zsák apríték leterítve. 

Annyira jól esett kinn lenni, hogy fogtam magam, kivittem a kis üstkályhámat, ülőkét, asztalt, vittem ki fát, tűzgyújtót és elkészítettem a kaját is (kolbász, kenyér, lilahagyma), illetve egy üveg Tokaji Furmint bort, hozzá poharat, felhúztam két darab kolbászt a nyársra és szépen megsütöttem őket. Most nem sült olyan szépre, mint a múltkor, de így is nagyon finom lett. 
Ittam hozzá két pohár bort és tulajdonképpen ezzel a kajával el is voltam egész nap, este még almát ettem. 
A képen látható nagyobb darab kolbász még meg is maradt mára. 

Ez a kis üstkályha a legjobb cucc, amit csak vehettem ide magamnak, mert minden épp jó rá. Jó rá a bográcsom is, épp bele tudom tenni, de tökéletes rá a flekkensütőm is, az öntöttvas WOK is pont jó rá és vettem egy roston sütő rácsot is, az kicsit nagy, de végül is jó, mert sütni is lehet rajta, de ha pl. kisebb edényt akarok rátenni, akkor épp jó a rács az edény alá. 
Még a tetőcserepek is passzolnak rá, két cserép épp eltakarja, így ha marad benne parázs, akkor  ráteszem a cserepeket és nem fújja ki a szél a parazsat, hanem a tűz szépen kialszik és nekem ott marad a csodás fahamu, amit később elhasználok a kertben. 
Kinn hagytam, aztán késő délután eleredt az eső... nem baj, majd beviszem, bár a napokban már nem ígérnek újabb esőt. 

Rengeteg zsír kicsöpög a kolbászból, de nagyon finom, lila hagymát ettem hozzá.