Megtáltosodtam
Az elmúlt héten, egyáltalán nem volt semmi kedvem a kerthez, aztán nem tudom mi történt hétvégére, de megtáltosodtam. :) Biztos erre a csodálatos hétvégi, tavaszias időre reagáltam így, vagy csak elég volt a pár nap kivonódás és megint feléledt bennem a kert iránti szenvedély.
Kimentem és elkezdtem berakni termésköveket szegélynek pár ágyáshoz. Nem sok, egész rövid kis szegélyek, mert közöttük az ösvényeknek kihagytam a bejáratot, mert oda a fűnyírót is be szoktam tolni.
Már eléggé kopáros a kert, vissza vannak vágva az évelők, a kis fák leengedték a lombjukat, alig van valami, de végül is már november van.
Aztán betettem a kert végébe vezető 3 lépcsőfokhoz még további kettőt. Kicsit szedett-vedett, azokból a lapokból van, amiket felszedtem nyár végén, amikor az új ösvényeknek raktam le a betonlapokat, de egyelőre jók lesznek oda. Ha beültetem szép, színes sziklakerti növényhabokkal, nem is fog látszódni. Persze azoknak kell idő, hogy megnőjenek, vagy ha végképp ronda marad, akkor majd megcsináltatom.
Ez lentről nézve, jobbra az új "ív", fenn balra pedig az évelőágyások mellé rakott kövek, amiket a sárga vonal mentén fogok még folytatni, hogy a lefelé vezető ösvényt kirajzolják. A szürke paca egy nagy kő lesz, fölötte a bal oldalon a 3 kis pálcikánál (a bal felső sarokban) van az Elaeagnus multiflora, ami kb. 2-3 méteres lesz és szeretném egy alacsony, esetleg több törzsű, kis fának nevelni.
Itt van közelebbről, picike még, kb. 30 centis ha van.
Aztán amikor ezzel meglettem, akkor betettem még egy nagy követ az Északi-sziklakert fölé (ez az a rész, amivel tavasszal úgy maradtam, mert a nyáron nem lehetett semmit csinálni a csontszáraz talajjal és az aszályban ültetni is minek), de közben azon agyaltam, hogy a fűnyírót se akarom én annyira letologatni, mert ott már eléggé meredek.
Végül fogtam az ásót és egy félkörívben kiástam a szegélyköveknek a helyet és le is talicskáztam oda a köveket és beraktam. Aztán az egész területet letakartam papírkartonokkal és geotextillel.
Így a fűnyíróval se kell olyan mélyre menni és tudok majd növényeket ültetni oda is.
Itt látszik (alul) az ágyásszegély, középen az új ívvel határolt ágyás, balra pedig a verem előtti rész.
Kicsit távolabbról.
Ezzel gyakorlatilag kialakult az a rész, amiről már írtam, hogy az lesz a bejárat hátra, arra a részre, ahol a diófa alatti részt kezdtem el beültetni és egyben az az ösvény is, ami lefelé vezet a kert végébe. Kéne ezeknek a kertrészeknek nevet adni, hogy jobban tudjak rájuk hivatkozni.
Persze most még nagyon kezdetleges, de rengeteg növény van már van benne, amik fel fognak nőni és teljesen másképp fog kinézni az egész. Majd milyen jó lesz elővenni az ilyen volt, ilyen lett képekkel ezeket. :)
Aztán még voltam annyira elvetemült, hogy levittem a csodaásóvillát és felvilláztam egy részt a geotextiles takarásból. Felhajtottam a geotextilt és ami fantasztikus, hogy egyetlen gyökeret, semmit nem kellett kiszednem a talajból, csak villáztam. Legalább ennyi haszna volt a nyári aszálynak, hogy tökéletesen kidöglött minden alatta. Viszont le fogom takarni szénával.
A villa mellett balra látszik a kis fehér őszibarackfám, amit magról vetettem tavaly ősszel... és már ekkora! :)
Itt jobban látszik az őszibarackfám.
Nem fogom teljes hosszában végigvillázni, de pár ágyásra szükségem lesz, mert jövőre kicsit terjeszkedni akarok a veteményessel és itt szeretnék földimogyorót termeszteni, de ide lentre szánom a koreai paprikákat is... kell egy hordó ide (is), hogy tudjak öntözni.
Aztán hosszabb távon nem lesz itt tartható a veteményes, mert a felnövekvő fák el fogják árnyékolni, de legalább a talaj el lesz egyengetve és ha be kell füvesíteni, akkor is a fűnyíró majd tolható lesz rajta, nem úgy, mint most.
Addig pedig könnyebb gyomlálni, mint kaszálni.
Közben egyébként rájöttem, hogy ha megnőnek a fák, akkor a kerítésnél lévő mézbogyóim is árnyékba fognak kerülni, csak reggeli napot fognak kapni... majd meglátom mi lesz velük.
Mindig van valami, amit át kell rendezni, de így tanulja meg az ember a kertészkedést.
