Felfogatta nekem apu a kinti lámpa vezetékét, szóval most már jó. Nem süt a nap, de ennek ellenére látni, ahogy töltődik, kíváncsi vagyok estére mit tud majd produkálni. 

Vasárnap reggel itt volt az asztalos is, befejezte a melót, feltette kis ajtót a veranda alatti pecóra. Nem mondom, hogy nem szedett-vedett, mert az ajtó fölötti deszkák megmaradtak, olyan 'jóvanazúgy' alapon, (én kértem így) de ki kellett volna bontani a falat és annyira már nem akartam belemenni a dologba. Majd tavasszal előveszem a csiszológépet, szépen lecsiszolom, lefestem és az tökéletesen elegendő lesz. 

Összeszedtem egy zsáknyi magnólialevelet is még, illetve levágtam a vadspárgát is, azt is belegyömöszöltem a zsákba, majd elviszik. A lilaakác leveleit a komposztra vittem hátra, a többi meg majd bekomposztálódik a talajba, azokkal nem foglalkozom. 

A macsekok ez alatt benn vannak, Böbe az íróasztal tetején henyél, Elza kinn a verandán a dobozában, Herkulót pedig az "emeleti" dobozban láttam. Ennek nagyon örülök, a fedett részen, a farakás mellett a maradék nagy téglák tetejére tettem a dobozt, alatta van egy kőzetgyapot kocka, benne pedig szalma. Eddig nem vettem észre, hogy bárki is lakott volna benne, de Herkuló most ott alszik. :) Az a doboz is téliesített, jó vastag, dupla fala van, közte hungarocellel és papírokkal és azon a helyen védett is, pillantok alatt ki tud belőle ugrani és eltűnni a farakáson vagy a másik oldalon, szóval van menekülőút, ha netán idelátogatna a róka. 

Délután is kimentem, nem bírom én ki, hogy ne csináljak valamit, ha már viszonylag jó az idő. El akartam menni kirándulni, de nem bírt kisütni a nap, nem volt fotózós idő, így maradtam inkább itthon. Megnéztem a letakart részek alatt, hogy néz ki és úgy döntöttem, hogy ásóvillázok egy kicsit. Tényleg kicsit, kb. 1,5 nm-t csak, olyan volt a talaj, mint a beton. Száraz és nagyon gyomos, az a rész csupa lóhere volt előtte. Kirázogattam a gyökereket és elvittem a feltöltendő emésztőgödörbe. 
Tavasszal majd újra felvillázom, hogy jól fellazuljon, mert biztos lesznek még benne gyomok-gyökerek, amik ki akarnak majd hajtani, azokat kiszedem és ha laza lesz, akkor utána is könnyebben kiszedem belőle a füvet. Egynyáriakat fogok beletenni, azután még ősszel is felvillázom és mehetnek bele az évelők.

Így hódítom a kertet, szinte négyzetméterenként. 

Azután a nyáron és ősszel  összehalmozott füvet is beraktam egy vasvillával az emésztőgödörbe, az alja már tök jó komposztos volt, azt otthagytam a talajon, majd oda is ültetek valamit. Jó vastag fala van ennek, jó lesz benne az óriás bambusz. 

Azt hiszem majd valamikor áttalicskázom bele azokat is, amik az egyik műanyag komposztálódobozban vannak, mert majdnem szét van már esve, nem jól raktam össze, úgy nem maradhat. 

Elhordtam onnan azokat a fákat is. Aztán még összeszedtem a lépcsőház melletti pici részről a törmeléket is, azt is beöntöttem ide a gödörbe, összegereblyéztem belőle a leveleket, meg ami még ott volt benne, pl. a levagdosott trombitafolyondár szárakat is. Majd fel kell ásni és kivagdosni a trombita gyökereit, na az nagy menet lesz. 

Csodás idő volt tegnap, meleg és sütött a nap is. Jól esett kinn lenni, pedig az utóbbi pár hétben úgy éreztem, hogy szinte eldobtam a kertet. Fáradtnak éreztem magam és nem volt kedvem kinn lenni, az igaz, hogy mindent el is végeztem, ami fontos. 

Apu átjött délután és feltette nekem a kapu fölé az új lámpát, sajnos a "régi" megdöglött. Az idézőjel azért, mert 2 éves volt a lámpa, egy ledreflektor volt, hát... elég hamar megadta magát. Remélem az új tartósabb lesz. 

Aztán - ha már itt volt - megemlítettem neki, hogy mit össze szenvedtem a napelemes lámpával és szépen felcsavarozta nekem. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy nem voltak jók a csavarok, amikkel próbálkoztam. Ezért még délelőtt bementem a barkácsüzletbe és felszerelkeztem csavarokkal, szegekkel, másfajta csavarokkal, alátétekkel és egy új kalapáccsal. Apukám pedig felcsavarozta nekem a napelemet és a lámpát, én meg inaskodtam. Már szépen világít a teraszon, pedig délután tettük fel, amikor már nem is sütött oda a nap és mégis töltődött. Ez nagyon jó! A vezetéket majd később felfogatjuk, de nem volt itthon olyan kábelfelfogató, ami kell hozzá. 

Azt hiszem, hogy fogok még beszerezni pár napelemes lámpát a kert kivilágításához. 

Aztán mivel olyan klassz idő volt, összeraktam 3 csomag ágat megint, mert a jövő héten lesz zöldhulladék szállítás, majd holnap összekötöm őket és kihordom a ház elé. 
Vettem ki  retket is, egész szépek lettek, augusztus környékén ültettem őket. Müncheni sör és fekete retek is van, de utóbbihoz még nem nyúltam, hadd nőjenek, amíg nem fagy meg a talaj is. Majd akkor kiszedem. 

Közben észrevettem, hogy valami kibújt a lehullott levelek között és lám! Az őszi kikericsek, amiket valamikor októberben ültettem kihajtottak. Szenzációs a természet, itt vagyunk november harmadik hetében  és ez a virág kihajt és virágot hoz. 

És még egy fontos dolgot megcsináltam, a régi emésztőgödör tetején volt egy nagy darab vastag gumi, takaróként. Viszont most már félig fel van töltve a gödör sittel, a másik felébe komposztnak való növényeket fogok rakni, hogy beültethető legyen, ezért a gumit elvonszoltam lejjebb egy nagy füves részre, hadd irtsa ki maga alatt a füvet. Az egy olyan rész, ahol már pici darabokat felvilláztam, de nagyon szívósan füves, hát ez alatt majd megadja magát. Nem tudtam az egész területet lefedni vele, mert a barátcserje épp ott van, de addig húztam, amíg csak a cserje engedte. 
Azon is elgondolkodtam, hogy oda (az emésztőgödörbe) lehetne ültetni óriásbambuszt, mert betonból van az egész, abból nem igazán tudnak olyan könnyen kitörni, vagy akár az oldalát körberakhatom valami bádog vagy műanyag akármivel és akkor tökéletes bambuszhelyem van. Váááá! És akkor folyamatosan lesznek bambuszrudaim is. Na, most ettől a bambuszötlettől teljesen felvillanyozódtam! 

És a nap jó híre: a szomszéd kivágatta a nagy, öreg birsalmafáját. Nincs több szedegetés! Rengeteg beteg, moníliás birsalma hullott át mindig, sok munkám volt vele, na meg a rengeteg levéllel is. Szóval örülök neki. 
Van nekem saját birsalmafám, majd körülötte én is kitakarítom kicsit a terepet, mert nagyon benőtte a mögötte lévő teret a hóbogyó bokor. tavasszal, vagy még most a télen majd megritkítom kicsit, hogy jobban hozzáférhető legyen a birsfa.  

Mindig megesik a szívem a MosogatóCicán, mert olyan szép, nagy cica, de most már tényleg erőt kell vennem magamon és nem adni neki enni. Tegnap este eszembe jutott, hogy nem vettem be a szárazkajás tálkát és amikor nyitottam az ablakot, láttam, hogy éppen itt van és eszik. Ezért adtam még neki hozzá. És reggel szellőztetéskor már hallottam is a macskaüvöltést, ott álltak a tetőn Herkulessel szemben egymással. Herkuló - ugye - védte a területét, a MosogatóCica meg szemben vele. Tapsoltam egyet, mire a MosogatóCica leugrott a tetőről, de nem ment el. Ugyan nem láttam őt, de Herkules továbbra is hátán felborzolt szőrrel üvöltött, ezért kimentem és elzavartam a MosogatóCicát. 
Ilyenkor nem jön egy darabig, mert szerintem megalázó lehet neki Herkules előtt, hogy  el kell hordania az irháját. 
Viszont azt tapasztaltam, hogy amikor tőlem kap enni, nem csak úgy kinn talál kaját, akkor egyből elkezdi magáénak érezni a terepet és rögtön át akarja venni a  hatalmat és elűzni Herkulót. 
Ez most már többszörösen is megmutatkozott, szóval nem adok neki többet. Rettenetesen sajnálom, bár gazdás cica, mert nagyon jó húsban van, de ez Herkuló otthona, nem fogom hagyni, hogy bárki el akarja őt űzni innen. 
Egyébként Herkuló nagyon bátran kiáll ám mindig, nem szorul a védelmemre egyáltalán, csak azt nem akarom, hogy csúnyán megsebezzék egymást, bár eddig még mindig csak éktelen üvöltözést rendeztek, tettlegesség nem volt. 
Viszont nem akarok kockáztatni, tél van, jön a hideg, mind a ketten kinti cicák, nem kell sérülés senkinek, ami csak legyengítené őket.  

Monsieur Hercule, az én mini fekete párducom: 

És a MosogatóCica, olyan bácsika feje van: :)))))

Tegnap egyébként éhes estét tartottunk az összes Micával, mert már megint elszabadult a válogatás. Elkezdődött megint a nyammogás és a kaja otthagyása. Ilyenkor szoktunk éhes estét vagy akár éhes napot tartani (száraz azért mindig van kinn) és egyből jobban értékelik a kaját.