Tegnap nem szakadtam meg a kertben, de még ki akartam használni a jó időt és felvilláztam az egyik ösvényt a már feldolgozott ágyások között. Mit mondjak? Annyi fű volt benne, mint 3 ágyásban szokott és - ösvény lévén - jól le is volt taposva. Nagyon rögös volt, a kezemmel morzsolgattam szét a földet, úgy ráztam ki belőle a füveket. 
Majd húzok ki madzagot és úgy jelölöm is az új ösvényt, amit szeretnék majd a fűnyíróval rendbe tartani. 

Aztán még viszketett a tenyerem és felszedtem a talajtakaró fóliákat az epres mellől, de felvillázni nagyon nedves volt a föld, hagyom egy kicsit szikkadni. 
Leterítettem másik helyre az agroszöveteket, azokat a részeket majd tavasszal dolgozom fel.  

Ennyire halt ki alatta a gyom nyár vége óta. Az epresnél pedig azt néztem, hogy még van hely a geotextil szélénél egy sor epernek, de már csak tavasszal telepítem majd bele. 
A kép tetején lévő agroszövetet egészen közel tettem le a szőlők tövéhez, mert borzalom ami ott is van... kerek repkény, mi más lenne. Ki fogom szedni onnan, ha a fene fenét eszik akkor is. 

Így néz ki, nem lesz egyszerű dolgom, az már biztos, de gatyába akarom rázni a szőlőket is. Tavasszal kapnak új karókat és szépen kitisztítom alattuk a talajt és trágyát is fognak kapni, azt nem tudom, hogy a tövükhöz-e és/vagy permet formájában lombtrágyát, de valamit.  

Végre kinyíltak a túlélő krizantémok is majdnem teljesen. Ezek a sárgák és a lilák szoktak lenni az utolsók a kertben mielőtt végképp pihenni térnek a növények. 
Jó volt ez az őszi időszak és remélem lesz még jó idő, hogy többet is kinn lehessek. 
Szabályosan tobzódtam ezen az őszön a kertben, biztos azért, mert ez a döglesztően forró nyár úgy beszorított. Írtam is, hogy nem elégült ki a kertészkedési mániám, de ez a gyönyörű ősz kárpótolt minden nyári bebújva töltött pihegésért.