Elkészült a manóajtóm is, ez is első próbálkozás, mint a tündérházikó volt. Majd fejlődik ez is és változik, ahogy egyre többet fogok csinálni. 
Elég sokáig álltam ezzel is, elkészült az ajtó és az ablak, aztán gyűjtöttem köveket és azokat rakosgattam. Felraktam vagy harmincszor, mindenféle változatban, de nem tetszett. Aztán rájöttem, hogy az a bajom vele, hogy kéne valami keret köré. Elkezdtem keresgetni a kertben sétálva hozzávalót, amikor megláttam ezt a kivágott szőlőt. Felmászott a tujákra, onnan rángattam le, gondolom még akkor ültethették, amikor kicsik voltak a tuják, közben viszont belenőtt, én meg nemrég kivágtam onnan, de a szára még ott hevert.  Ki is vettem az egész szárat, jó lesz még másik manóajtóra is (gondolom) és ezt is körbekereteztem vele. 
Aztán az ablak mellé még felragasztottam a 4 kis kék mozaikot, azok is ablakot jelképeznek. 

Az üres csigákat is a kertben találtam, azok díszítésként vannak fenn, aztán a kavicsokat is felragasztottam. Remélem majd megtartja ez a ragasztó... sima faragasztóval vannak feltéve, de van itthon épületragasztóm is, lehet, hogy legközelebb inkább azt fogom használni. 

Azon is gondolkodtam, hogy keverek kész betont és azzal tömöm ki a kavicsok között, de még sose csináltam és már nem akartam elrontani ezt az ajtót, ezért a moha mellett döntöttem, miután kipróbáltam egy kicsi részen. Majd időnként meg kell permetezni, de meglátom, hogy mennyire lesz tartós. Ha nem, akkor még mindig kifugázhatom a kövek között, de addigra ki fogom próbálni, hogy kell. Szerintem az lesz a következő "projekt".  

 Aztán kitömködtem a mohával a kövek között, felragasztottam az angyalkát is az ablakba. 

Kicsit üresnek találtam ott az ablak körüli részt, ezért még további mohát is raktam oda, illetve a legaljára, a küszöbhöz még ragasztottam egy elemet, olyan anyagból, amiből az ablak kerete készült, ez még szárad. 
Majd megmutatom akkor is, amikor kitettem a helyére, de most éppen zuhog az eső és nagyon viharos szél fúj, szerintem az elkövetkező pár napban nem lesz kimenés, de legalábbis kicsi az esélye. 

Jó idő volt tegnap is egészen délutánig, mert akkor feltámadt a szél, viszont nem voltam kinn sokat, most nem volt kedvem hozzá.
Összehúztam egy nagy zsák levelet és apró gallyakat onnan, ahová beültettem a babérmeggyet, elvittem az egészet oldalra a cserjék alá. 

*Miközben írok, Elza, mint egy őrült veri az ajtót és arra gondoltam, hogy most aztán megyek és szétrúgom a fenséges macskai seggét, de csak kidörömböltem neki. Elhallgatott... egyelőre. 

Aztán összehúztam még egy nagy adag levelet, de már nem volt kedvem bezsákolni, majd jól szétviszi a szél... és el is fog ázni, de hát ez van, az eső kell és úgy tűnik, hogy jön is. Nagyon beborult tegnap délutánra az ég is, de észak és nyugat felé már vasárnap is sötét felhős volt az ég, itt meg sütött a nap. 

Főztem egy adag húslevest is, már elég régen ettem, ritkán kívánom meg, de most jól esik. Mivel karalábém az idén nem lett (négyszer vetettem), kimentem a kertbe és hoztam be bele karalábélevelet (mert az van bőven), leveles kelt és friss fodros petrezselymet és nagyon jó ízt adtak a levesnek. 
Nem mintha nem tudnék karalábét venni, de már szinte sportot űzök abból, hogy szinte nem veszek a boltban zöldségfélét. Amit csak lehet megoldok a saját terméseimből, mert olyan jó érzés, hogy magam megtermelem. 
Nekem Pesten mindent meg kellett vennem, amit enni akartam és most nagyon élvezem, hogy van sajátom és mennyivel finomabbak! 

Ez a fodros metélőpetrezselyem. 

Ez toszkán fekete tépőkel...

... ez pedig a sima fodros kel. 

Még virít az Aster is, ez a sötétlila nyílt ki legutoljára és ez bírja legtovább is. Mellette a velencei kutyatej...

... és közelebbről is. Nem fogom őket takarni az idén, kíváncsi vagyok, hogy bírják majd a telet. Persze ha lesznek mínusz tizenfokok, akkor lehet, hogy be fogom bugyolálni, de jó lenne, ha nem lenne olyan hideg. 
Éppen azon gondolkodtam, hogy mennyire adaptálódtam a nyáron a meleghez, a hideghez nehezebben szokom hozzá. 
Nem lehetne, hogy ez az idei tél elmarad és rögtön a tavasszal folytatjuk? 

Nem tudom ki, hogy van vele, de valamiért én imádom ezt a novemberi hűvös, csendes, kissé ködös időt, de csak akkor, amikor olyan zúzamarára hajló, vagy akár már zúzmarás. 
Nagyon szeretem az erdőt, amikor beborítja a zúzmara, olyankor olyan, mintha egy mesébe csöppennék és minden ezüstből lenne körülöttem.  
Most nincs még zúzmara itt  lenn nálunk, de magasabban az erdő már hófehér tőle. 

Ki is mentem tüzeskedni. Kivittem a kis üstkályhát és begyújtottam benne. Szinte egész nyáron nem sütöttem kinn semmit, annyira meleg volt végig, nem volt kedvem még tüzet is rakni. Aztán az ősz java része is eltelt és akkor sem...

Most viszont rájöttem, hogy van a hűtőben egy üveg bontott vörösborom és kb. ezer éve nem ittam már forralt bort (tényleg években mérhető), pedig itt van a szezonja. 
Ki is vittem a kis öntöttvas kondért, beleöntöttem a bort, cukrot, fahéjat, szegfűszeget és egy kis narancshéjat és szépen felforraltam. Hagytam is egy kicsit forrni, hogy az alkoholtartalma hadd csökkenjen le, aztán feljebb emeltem a tűztől és már csak hagytam, hogy a parázs melegen tartsa. 

Jó volt a tűz mellett ücsörögni, Herkuló is felmászott az ölembe. Ezt is megértük! Az én évekig nem szelídíthető fekete kandúrcicám magától felkapaszkodott az ölembe. :) Ott élvezte velem a tűz melegét a CicaÚr. :)
A képen a helyemen csücsült, nem nagyon tágított egész nap. Böbike nem igazán mert tőle odajönni, de a tüzet azért ő is megkíváncsizta. Nagyon fél Herkulestől, pedig már nem bántja őt, amióta ő is ivartalanítva van, de Böbinek még idő kell, hogy erre rájöjjön. 

Böbike tisztes távolságban maradt inkább, jah és a kőcicától legalább nem fél. :))))
Bevettem a kőcicát még a nyáron erre a száraz helyre, mert tavaly télen picit megrepedt szegényke. Most már ott is marad, nem teszem ki a szabadba, mert ez is tönkre fog menni, mint a madáritatóm. 

Dobtam a parázsba pár szem krumplit is, de legközelebb be fogom csomagolni, mert így a nagy része a komposztra került és nehéz volt megenni is. Végül kettévágtam őket és kanállal kikapartam a krumplit belőle, de kormos volt, hamus meg minden, szóval jobb, ha alufóliában sül meg. 

Azt hiszem többször fogok kinn sütögetni. Annyira jól esett kinn lenni, nem is akaródzott bejönni még később se. Majdnem sötétedésig kinn lebzseltem, visszavágtam megint egy pár virágot, Astert, szibériai íriszt és még öntöztem is, az újonnan telepített kis fáimat és az oregoni hamisciprust, de kapott vizet a cukorsüveg fenyő is. 
Állítólag jön az eső, de ki tudja végül mennyi lesz belőle.