Huh, hát mára nem semmi vacak idő lett.
Felmentem Pestre, de hazafelé alig lehetett látni az utat, úgy el volt simulva minden egyenletes szürkére és szakadt a eső, az autók csapták a vízpárát... de szerencsésen hazaértem.

Beszereztem egy ledlámpát a kinti bedöglött helyére, egy akkumulátoros kézi erős fényű lámpát, ami USB-ről tölthető, egy napelemes nagy reflektort a terasz megvilágításához (még lövésem sincs, hogy fogom feltenni) és persze egy karácsonyi izzósort, kb. a nemistudomhányadikat, de kell, na! Mert a karácsonyi izzósorból sose elég. 

Az előző napokban igyekeztem mindent megcsinálni, amit csak lehetett mielőtt beköszönt a rossz idő. Tegnap reggel megint elég nagy fagy volt, ilyenkor nem szeretek kimenni, meg kell várni, amíg melegedik odakinn az idő. Nem is mentem ki dél előtt. 
Addig persze benn tevékenykedtem, megtisztítottam egy rakás petrezselyem gyökeret és elraktam kis zacsikba adagolva a fagyasztóba. Még mindig rengeteg van, de már lövésem sincs hová fogom tenni őket, mert egyszerűen nincs több hely.
Lehet,  hogy holnap sütök egy lecsót, mert akkor kimegy a fagyóból egy nagy zacsi paprika és két boboz paradicsom, annak a helyére pedig ismét tudok rakni petrezselymet. 
Innentől ez így lesz, egész télen a kertet fogom enni. 

Tegnap még búcsúzóul elővettem a csodaásóvillámat és megcsináltam a virágok helyét, ahonnan a büdöskéket és az őszirózsákat szedtem ki. Illetve egy kis darab volt kimaradva abban az ágyásban, amiben tavasszal a borsó volt, azt is befejeztem és ezzel tényleg kész vagyok az őszi talajműveléssel. 

Felszedtem megint két zsák magnólialevelet, ezzel elfogytak a zsákjaim, a többi már a komposztba megy, bár egy kivétellel minden tele van. Mára már nem is látszik, mert megint lehullott egy csomó levél... 

Elültettem a maradék törpe nárcisz hagymákat is, rengeteg volt, ez úgy szaporodik, mint a csicsóka. Jövőre szerintem árulni fogom. 

Aztán jól megszívattam magam a madáretetőkkel. Végül csak a kicsit sikerült feltennem a szilvafára, de még nem raktam meg, csak két cinkegolyót akasztottam az oldalára. Persze előtte legalább ötször feltettem és levettem, mert volt, hogy leszaladt a csigáról a kötél, mert rövid volt. Aztán hoztam másik kötelet, de az meg a kezemből csúszott ki, azért szaladt le. Aztán kötöttem rá csomót, hogy megakadjon a csigán és ne tudjon leszaladni, de kicsi volt a csomó... aztán rákötöttem az etetőt a kötélre, de a csiga kampója még nem volt fenn a fán és együtt jóval nehezebb feltenni, ezért leszedtem megint... ehhez képest nem káromkodtam, egész türelmesen végigcsináltam, de most már fenn van a fán a kis nyomorult. 

Utolsó őszi napsugaras képek, egy darabig biztos. 

-4 fok van kinn...

"Közel a tél, tudd meg, ember, kórót zörget a november" - most olvastam egy cikkben. Igen, sajnos ez még csak az eleje a hosszú őszi-téli időszaknak. Jaj, de messze még a tavasz!
Próbálok én pozitívkodni és a pihenős oldalát nézni (ami egyébként jól is fog esni), de akkor is hideg és sötét a tél. Persze tényleg mindegyikben van valami jó a kertész lelkű embernek. A november az, amikor jól esik behúzódni és megpihenni az őszi munkálatok után, decemberben ott a karácsony, amit imádok. Készülődés és az idén két hét szabadság, mert egész évben nem voltam hosszú szabin. Januárban már lehet nézni, hogy hosszabbodnak a nappalok, februárban (ha nem olyan, mint a tavalyi volt) már lehet kimászkálni és szemmel növeszteni a hóvirágot, márciusban pedig palántaültetés, krókuszok és akkor már minden van, ami a kertész életét beindítja. Gondolom, akinek üvegháza van, annak nem is ér véget a szezon, de nekem sajnos még nincsen. 

De vissza a tegnaphoz, nem tudom mi volt/van velem. Tegnap déltől 3-ig dolgoztam kinn a kertben, de úgy jöttem be, mint a vert seregek. Mindenem fájt és rettenetesen fáradt voltam. Napok óta tartanak ezek az izomfájdalom-szerűségek. 

Viszont legalább túlteljesítettem a tervet. Reggel sütöttem egy pörköltet, kiporszívóztam, aztán pedig felhoztam egy csomó birsalmát. Megmostam, feldaraboltam (a magházat is kiszedtem) és megfőztem 1 citrom levével. Aztán leöntöttem róla a levet, összetrutymóztam a krumplinyomóval, hozzáadtam kb. 80 dkg cukrot (nem tudom mennyi volt a birsalma, szerintem másfél-két kilónyi, vagy kicsivel több) és összefőztem. A végén még egy citrom levét belelöttyintettem, beleszórtam a diót, rottyantottam rajta egyet és kiszedtem őzgerincbe és egy tepsibe, amit előzőleg folpackkal kibéleltem. Egész nap a konyhában volt, estére pedig betettem a hűtőbe, már meg van dermedve. Ma reggel kivettem a formából és anyagpelenkára tettem a sütőnek a rácsára, hogy alulról is szellőzzön. És akkor most következik két hét, amikor csorogni fog a nyálam érte, mert majd többször meg kell forgatni, hogy jól ki tudjon szikkadni, de nem ehetek belőle. Csodálatos birsalma sajt lett belőle, az íze nagyon finom, még melegen kóstoltam. 

Itt még a fán vannak: 

 Itt pedig már a tepsiben: 

 Aztán amikor kész lettem vele, akkor kimentem a kertbe, felcsodaásóvilláztam a maradék kis darabot, a füvet is kiszedtem belőle és ha már... akkor a hagyma helyét is felvilláztam, mert elég sok gyom nőtt ki belőle. Az a rész tavaly még parlag volt, most másodszor vagy harmadszor villáztam fel, de szerintem még tavasszal is kell majd. 
Aztán a kert másik részében is villáztam egy darabot és elültettem a 3 új krizantémot is. 

Az előkertből összeszedtem az orgonaleveleket. Végül úgy döntöttem, hogy nem zsákolom be, hanem a komposztra tettem. A zsákba a magnólia levelét rakom, nagyon sok van és még a fán is nagyon sok van... :( 
Kívül, a ház előtt a múltkor már felcsodaásóvilláztam egy újabb darabot, de csak egy részéből szedtem ki a füvet. 
Most kimentem és dugdostam el pár törpe nárciszhagymát, és a maradékból kirázogattam a füvet és elhordtam egy helyre ott kinn. Ott is elkomposztálódik, majd idővel szétterítem. 
Ezektől jól elfáradtam és utána egész délután agonizáltam, aludni nem akartam, mert akkor éjjel nem tudtam volna, fenn lenni meg szenvedés volt. Viszont nagyon jól aludtam. 
Most nagyon örülök, hogy  ma nem kell dolgozni, sőt még holnap is szabin leszek. 

Tegnap nem voltam igazán a toppon... még kétpével sem. Este már hétkor dűlöngéltem a fáradtságtól, 8 körül le is feküdtem megint. Valamelyik nap is ugyanígy voltam, aztán ma reggel  meg 4-kor felébredtem, bár összezavar az óraállítás is. 

Felszedtem azért a petrezselymet és a fekete gyökeret. Petrezselyem lett is szépen, most már csak fel kell dolgozni. Feketegyökérből jóval kevesebb van, de csak egy rövid sort ültettem egy ágyás végébe keresztbe.
A helyüket felcsodaásóvilláztam, most már csak egy kicsi darabka van, az új-zélandi spenót helye, azt ma be is fogom fejezni.

Aztán majd fokozatosan megtisztítom őket és lefagyasztom, úgy döntöttem, hogy nem szarakodok én a vízaknába való leeresztéssel. 
Ma még faleveleket fogok összegyűjteni és lehet, hogy sütök szalonnát kinn a szabadban. 

Illetve vettem tegnap még 3 fajta krizantémot is, azt mondják áttelelnek kinn. 

A magas fehéret egy nénitől vettem a piacon, azt mondta, hogy ő a szőlő között tartja őket és tavasszal mindig szépen kihajtanak. Látszik is rajta, hogy földdel együtt lett beemelve a cserépbe és a föld is kerti föld, szóval van remény, hogy túlélje a telet. 
A sárga tűlevelűről is azt mondták, hogy áttelel. Azért mertem megvenni, mert van lila tűlevelűm, ami szintén télálló és az egyik ház előtt tavaly és az idén is láttam ugyanilyen sárgát, ha ott megmarad, akkor itt is meg fog. 
A harmadik a Lidl-ből van, azt nem tudom, hogy télálló lesz-e, de kipróbálom.
Azt hiszem egyébként, hogy rájöttem (sajnos a saját káromon, bár azóta mondták is)  a krizantémnak egy titkára, mégpedig arra, hogy télire nem szabad levágni róla az elszáradt hajtásokat, mert az is védi. 
Én tavaly levágtam az egyikről és szegény növény az idén csak fele akkora, mint tavaly volt. Kicsit féltem is, hogy kipusztul, mert nem nézett ki jól egész nyáron, csináltam belőle gyorsan oltványokat. Vigyázni akarok rájuk, mert olyan szépek, ilyenkor már csak ők adják a kert színeit.