A szomorú igazság az, hogy semmi kedvem hozzá, de muszáj vagyok megint ágakat vagdosni és összekötözni, mert a jövő héten jönnek a zöldhulladék elszállítók és - mivel hétközben nincs rá időm - most kell megcsinálnom az ágmotyókat. Kettő már megvan és mindjárt megyek csinálni egy harmadikat is. Csak épp bejöttem megnézni a húslevest, hogy áll. (jól)

Elültettem egy újabb fajta (ez már a negyedik fajta fehér: 3 új és egy már áttelelt itt nálam)  fehér krizantémot is, remélem megmarad. Anyu szokott otthonra is venni Halottak napjára, aztán én minden évben elhozom.  Ámbár az se biztos, hogy negyedik fajta, mert nekem úgy rémlik, hogy a tavalyi ugyanilyen volt, csak valahogy sokkal szebb és nagyobb virágai vannak így, hogy már kinn nő a kertben. Jövőre meglátjuk! 

Közben összeraktam a harmadik ágcsomagot is, több most nem lesz, mert kb. ennyit visznek el. Úgy van kiírva, hogy kb. fél köbmétert visznek el és 3 zacsit. 
Még mindig rengeteg van, időnként úgy érzem, hogy az életben nem fog elfogyni: 

És összeszedtem még egy rakás levelet, ami belefért még a 3. zacsiba azt beletettem, a többi elmasírozott a komposztra, jó lesz Herkulesnek belefészkelni magát. A múltkor is láttam, hogy benne feküdt, bár már rengeteg doboz van kinn a cicáknak. 

 Vettem ma 5 kiló kölest is a madaraknak. Úgy látom, hogy ma megjelentek a cinkék és  eszegetik a cinkegyolyót az etetőről, estére majdnem el is fogyott.  Holnap már megrakom az etetőt nekik, hadd egyenek, lassan itt az ideje, nem tudom mennyi kaja van még kinn nekik. Bár... állítólag a madarak nagyon szeretik a tűztövis termését, én úgy látom, hogy még hozzá se nyúltak. 
Amikor még megvolt a nagy borostyánfal, azon rengeteg termés volt, de azt is csak január környékén kezdték el enni. A tuják termését bezzeg kétpofára zabálják. 

Akárhányszor kilépek a házból, mindig meglátok valamit, hogy még ezt is, azt is meg kéne csinálni. Hiába na, öreg ház, lehet újítani, de sose lesz olyan, mint egy új. 
Van a ház fala és a járda között egy pici rész, ami rémesen néz ki. A talaja se jó, ráadásul onnan lett kivágva egy nagy trombitafolyondár, amikor a lépcsőház oldalát csináltuk, de ennek a növénynek a kivágás meg se kottyan. Mindenhol hajt kifelé. Ezen a kis részen voltak (illetve még vannak) a ligetszépék, de a trombitafolyondár már majdnem kinyírta őket. 
Tény, hogy nem foglalkoztam ezzel a résszel még egy kicsit sem, mert nem tudom mi legyen itt. Száraz nagyon, mert fölötte van a lépcsőház kinyúló teteje. Eddig lecsorgott oda a csapadék, (nem volt jó, mert a ház alapjához csurgott) de feltetettem a csatornát, így nagyon száraz is lett. Van benne még egy spárga (szerintem vadspárga), amit nem is szeretek igazán. Szép, szép, lenge növény, de nem szeretem. 
Szóval fel kéne ásni azt a helyet, kivagdosni a trombitafolyondárt, amennyire csak tudom és ezt a vadspárgát is áttenni máshová, vagy kirakni innen. Le kéne festeni a kis kerítést is (majd jövőre), ami mellette van, vagy kicserélni. Egyelőre nem bolygattam meg, mert bele van kötve a földelés is, meg akkor a köveket is meg kéne mozgatni... vagy nem is tudom, hogy legyen. Inkább lehet, hogy rakok még oda pár követ és beültetem szárazságtűrő sziklakertiekkel, majd jól benövik. Tényleg nem tudom... általában akkor alakul ki bennem, hogy mi legyen, amikor hozzányúlok. 
Lehet, hogy maradok egyelőre a felásásnál, mert mellette a járdát is fel kell szedetni, majd akkor kialakíttatom, bár nem akarok mindenből újat és szabályosat, mert szeretem az ilyen ódon, kissé elagott, mohás zugokat. 

A kert igazán őszies lett, az idő is... ilyenkor nincs kedvem kimenni. Minden fel van villázva, már csak középen fogom azt a járatot felvillázni, mert nagyon begyomosodott, úgy könnyebb kitisztítani. Az is lehet, hogy jövőre másképp alakítom ki az ágyásokat.

Ömlik kinn az eső és meleg  a reggel. 

És akkor jöhet a birsalma. Lévén, hogy ez életem első (de nem utolsó) birsalmasajtja, számítani lehetett némi bonyodalomra, bár mások azt mondják, hogy pofonegyszerű, de! 

Szóval, a birsalmasajt ízre nagyon finom, de amelyiket az őzgerincbe töltöttem bele és másnap kiraktam a pelenkával fedett rácsra, az bizony nem őrizte meg az őrgerinc formáját, hanem szétterült és nagy, lapos, formátlan valami lett belőle. Ráadásul egy rácsra tettem mind a kettőt, aminek az lett az eredménye, hogy nem tudtam megfordítani, mert az négykezes művelet lett volna. Ezért két nap száradás után fogtam és a szétlapultat beleszedtem egy szép, formás kerámiatálba. Szerencsére annyit már szikkadt, hogy könnyen, majdnem nyomtalanul feljött a pelenkáról. Ezen aggódtam kicsit, de teljesen elválik az anyagtól. 
Így a másikat könnyen megfordítottam, szépen szárad is, a tálból pedig egy másik pelenkával fedett rácsra borítottam. Könnyen kijött a tálból is, mivel már elég szikkadt  volt. Most tovább szárad mind a kettő, a "tálas" már nem terült szét. 

Viszont többé nem csinálok laposat (olyat, amit a tepsibe tettem), hanem mindig kereket fogok csinálni, vagy őzgerincest, de szerintem ahhoz, hogy a formáját szebben megőrizze, tovább kell főzni, hogy sokkal kevesebb nedvesség legyen benne, amikor kiszedem a főzés után. 
Van még birsalmám, ki fogom próbálni vele.