Tegnap nem voltam igazán a toppon... még kétpével sem. Este már hétkor dűlöngéltem a fáradtságtól, 8 körül le is feküdtem megint. Valamelyik nap is ugyanígy voltam, aztán ma reggel  meg 4-kor felébredtem, bár összezavar az óraállítás is. 

Felszedtem azért a petrezselymet és a fekete gyökeret. Petrezselyem lett is szépen, most már csak fel kell dolgozni. Feketegyökérből jóval kevesebb van, de csak egy rövid sort ültettem egy ágyás végébe keresztbe.
A helyüket felcsodaásóvilláztam, most már csak egy kicsi darabka van, az új-zélandi spenót helye, azt ma be is fogom fejezni.

Aztán majd fokozatosan megtisztítom őket és lefagyasztom, úgy döntöttem, hogy nem szarakodok én a vízaknába való leeresztéssel. 
Ma még faleveleket fogok összegyűjteni és lehet, hogy sütök szalonnát kinn a szabadban. 

Illetve vettem tegnap még 3 fajta krizantémot is, azt mondják áttelelnek kinn. 

A magas fehéret egy nénitől vettem a piacon, azt mondta, hogy ő a szőlő között tartja őket és tavasszal mindig szépen kihajtanak. Látszik is rajta, hogy földdel együtt lett beemelve a cserépbe és a föld is kerti föld, szóval van remény, hogy túlélje a telet. 
A sárga tűlevelűről is azt mondták, hogy áttelel. Azért mertem megvenni, mert van lila tűlevelűm, ami szintén télálló és az egyik ház előtt tavaly és az idén is láttam ugyanilyen sárgát, ha ott megmarad, akkor itt is meg fog. 
A harmadik a Lidl-ből van, azt nem tudom, hogy télálló lesz-e, de kipróbálom.
Azt hiszem egyébként, hogy rájöttem (sajnos a saját káromon, bár azóta mondták is)  a krizantémnak egy titkára, mégpedig arra, hogy télire nem szabad levágni róla az elszáradt hajtásokat, mert az is védi. 
Én tavaly levágtam az egyikről és szegény növény az idén csak fele akkora, mint tavaly volt. Kicsit féltem is, hogy kipusztul, mert nem nézett ki jól egész nyáron, csináltam belőle gyorsan oltványokat. Vigyázni akarok rájuk, mert olyan szépek, ilyenkor már csak ők adják a kert színeit. 

Elkiabáltam, hogy a macskoszok milyen rendesek, hogy itthon vannak, tegnap estére Böbe és Elza is kiment. 
Néha úgy csodálkozom rajtuk, teljesen önálló döntéseket hoznak és szerintem ezek nagyon is jól tudják, hogy mit csinálnak. 

Tegnap délután kihasználtam, hogy jó meleg volt kinn és még nem is sötétedik olyan korán. Ez volt az utolsó ilyen péntek... jó lesz reggel tovább aludni, de a sötét délutánokat, hát azokat nagyon nem szeretem ilyenkor ősszel és télen. 

Kimentem és gyorsan lekapkodtam a birsalmát, megint lett egy nagy festékes vödörre való. A szomszédból is áthullott egy csomó, a szebbjét összeszedtem, abból anyu csinált nekem lekvárt és befőttet is, majd holnap megyek érte. 
Ebből az adagból birsalma sajtot akarok csinálni, most lesz rá időm, jön a hosszú hétvége. Van itthon dióm is,  sajnos termés nem lett a diófákon, az összes dió beteg. 

Leszedtem még a szőlő végét, anyukámék nagyon szeretik, nekik szoktam elvinni. Most is lett még egy nagy dobozzal. Pár fürt fehér delaware maradt még rajta, azokat majd leveszem és felfüggesztem a pincében, mert állítólag az eláll januárig is. Bár ezt a szőlőt nem igazán termesztik már, legfeljebb kiskertekben, szerintem egész finom. Azt írják róla, hogy poloska íze van, hát szerintem a koriander zöldjének, na annak poloska íze és szaga is van, de ennek a szőlőnek nem. Meg azt is írják róla, hogy "labruska"  íze van, azaz róka íze van. A róka ízzel a vadszőlőre utalnak, amit Fox Grape-nek is neveznek, mert gondolom az ember rókát nemigen eszik, hogy azzal hasonlítgatná a szőlejét. 
Szóval nem vagyok nagy szőlőimádó, de apu azt mondta, hogy eláll, ezért ki fogom próbálni. Ki tudja, december-januárban "találni" pár fürtöt a pincében szerintem tök jó lesz. Nem mintha nem lenne kapható mindig szőlő a boltban is, de a saját pincében ha van, az mégiscsak más. :) 

Kiszedtem a cukorrépát is, holnap azt viszem el anyuhoz, azt mondta berakja nekem céklával együtt (meg nekik is lesz belőle, majd elfelezzük). Megmostam őket, jó nagy dögök lettek az már biztos.

Illetve még tegnap délután gyorsan felcsodaásóvilláztam a paszternákok és a cékla helyét. Már csak egy pici sarok van, ahol babok voltak és az új-zélandi spenót, és persze a petrezselyem helye. A hétvégén azt is kikapkodom, a helyét felvillázom és majdnem kész. Már csak az ágyások közötti közök maradnak, ja meg a feketegyökeret kell még felszedni. 

Valamiért most már elég erősen befelé húzódhatnékom van. Tavaly nem volt ilyen. Talán az idén túl sokat vállaltam a kerttel, meg a teraszépítés se volt semmi, azt érzem, hogy lazulni akarok. Nem a kertészkedésből volt elég, hanem abból, hogy eléggé feszített tempót diktáltam. Elfáradtam egy kicsit. Szükségét érzem annak, hogy legyen pár olyan hétvégém, ami nincs kitömve tennivalókkal és nem listákról húzkodom kifelé hogy mi van meg, hanem szabadon lehet csak úgy heverészni, főzőcskézni, tévézni és nézni az ablakból a madáretetőt miközben sütit majszolok. 

Végre mindenki megint jól van. Elza is meggyógyult, jó sok gyógyszert be kellett neki is adnom. Két hét. Böbe is ennyi ideig volt beteg. Nem tudom mi volt ez, de nagyon örülök, hogy végre vége és hogy Herkuló nem kapta el, mert a CicaÚr nehezebben enné meg a gyógyszereket, mint a lányok. 

Elza teljesen benti cicává vált, kétszer kiszaladt az igaz, amikor mentem ki valamiért, de 5 perc múlt jött is vissza. :)))
Felfedezte a dobozát belülről is, eddig csak a tetején feküdt, azon van a plédikéje, mostanában beköltözött a dobozba. Szóval Elza úgy tűnik végleges verandalakó lett. :) 

Böbe pedig beköltözött végre éjszakára. Úgy tűnik fázik már a macskasegg odakinn. :D :D Második éjjel aludt benn, de reggel azonnal rohan kifelé, gondolom egyrészt elvégzi a dolgát, másrészt kell az a csavargás, na! Az almot még most is csak pisire használja néha, amit nem is bánok, legalább nem kell olyan gyakran takarítani. Elza után néha naponta kétszer is kell, mert ő bizony rájár mindennel. 

Elkezdték megnöveszteni a téli bundijukat, még Herkuló is, pedig neki van a legvékonyabb kabátja. Viszont egyre tömöttebb, ahogy simogatom őt, érzem, hogy van ott tömőszőr, de azért nagyon rövid a szőre. 

Böbike meg van hízva, mint egy kis malacka, gömbölyű a pocakja, kicsit vissza kel őt fognom a kajálással, de nagyon nehéz, mert üvöltve követeli kaját. 
A lényeg, hogy mind jól vannak. Olyan érdekesek, mindegyikük annyira más, más az arcuk, a vonásaik és a természetük is totál különböző. 
Herkuló tipikus kandúr cica, Elza nagyon nőies, csajos, igazi CicaNő, Böbe meg egy rajzfilmfigura. Ő is kislány cica, de egy cseppet sem csajos. Ő tényleg egy mókás rajzfilmfigura, és bár már másfél éves, akkor is olyan kis gyerek még. Benne még a játékosságot látom és némi idétlenséget, a többiekben már ott van az a cicaméltóság, ami annyira jellemző a cicákra. Majd meglesz Böbikében is, néha nyomokban fel-felbukkan már.

Böbe

Elza

Herkules