Elkezdtem felszedni a répát is, mert csak fonnyadoznak a földben. Belocsoltam őket, utána használható állapotban voltak, megtisztítottam már két adaggal is, és beraktam a fagyasztóba. Vágtam hasábra is és karikára is, egyelőre pár zacskóval lett, de majd fokozatosan felszedem. A kicsiket kinn hagyom, vagy lesz eső és még megnőhetnek, vagy ott ette meg a fene. 
Lett egy nagyon kevés bordó répám is, picike magom volt már csak itthon belőle, azt vetettem el, ahhoz képest szerintem szinte mind kikelt. Érdekesek, gusztusosak, mert a közepe narancssárga, mint a hagyományos répa, az íze kicsit diós, nagyon finom nyersen is. Eszegettem belőle és jövőre is szeretnék vetni, ha lesz még egyáltalán kert jövőre.

 Vettem le 4 fügét is, kettő volt ehető... 2 olyan volt belül, mint a tapló, pedig a füge hírhedten bírja a szárazságot, még a sziklákon is megél... állítólag, de arról, hogy a sziklákon is megélőnek ehető-e a termése, arról nem szólt a fáma. Az enyém nem sziklán él, de nagyon úgy tűnik, hogy hiányolja a vizet.  

Padlizsán is lett újabb 5 darab, mostanra megsütve, pépesítve, fagyasztóban. Viszont kivágtam pár padlizsánt is (a növényt), az egyik vacakul nézett ki, a többit pedig kivettem. 4 tő padlizsán maradt, elég lesz azokat életben tartani. Ha tud még teremni, akkor az évnek ebben az időszakában az is elég, sőt... talán kettő is elég lenne. 

Valószínűleg a paprikából is veszek ki, mert az is nagyon sok van és ugyanígy a paradicsomot se fogom az összeset öntözni. Majd fokozatosan felszámolom, amelyik már nem annyit terem. 
A nagy uborkaágyásból az egyik sort már kivágtam, ne hervadozzon ott nekem lassan, így legalább annyi haszna van, hogy még van szép lombja, így jó mulcstömeget ad. 
Azt csinálom a kertben, amit novemberben szoktam... ez azért olyan szomorú. 

Levágtam a virágot a Macrophylla hortenziáról is, csak az egyik virágzott és abbahagytam a Macrophylla-k öntözését is, ahogy a tollbugákat és pár érzékenyebb páfrányt is. 
Már nem győzöm vízzel és a víz többe kerülne, mint maga a növény, ha újra be akarom szerezni, de nem akarom. Minden vízigényes dísznövénynek távoznia kell a kertből, bármilyen szép is.  

Leszedtem a kosszarvú paprikákat és csináltam belőle 2 üveg savanyút, nem tudom milyen lesz. Még csak paprikát sose csináltam. A levet nem cifráztam úgy, mint az uborkánál, csak víz-só-cukor-ecet és babérlevél, szemes feketeborsból készült.
Hosszúak voltak a paprikák, el kellett vagdosnom őket, pedig ilyen hosszabb üvegeket választottam. 

És találtam egy patisszont is... kész csodaszámba megy az idén a kerti lelet... de hát, ha kicsi is, savanyú is, de a mienk. 

Már nem is tudom mit mondjak... az ember télen, a nagy bezártságban és sötétségben várja a tavaszt és a nyarat, de nem vagyok biztos abban, hogy mégegyszer képes leszek szeretni a nyarat. Ahogy várni se leszek képes, mert ezek a nyarak már olyanok, mintha a kertem kivégzését sürgetném és várnám. 
Megvoltak már réges-régen azok a jóslatok, amik szerint Magyarország területe elsivatagosodik, de most, innen nézve tényleg úgy néz ki, hogy ez be is következik, de nem ragaszkodom ahhoz, hogy igazam legyen. 

Van bennem egy iszonyú dacolás, ami persze nem működik az anyatermészettel szemben, meg egy olyan is, mint az egyszeri szőlősgazda, amikor szétverte a jég a szőlőjét. Fogott egy nagy karót, hogy: "No Isten, hadd lássam mire megyünk ketten!" - és szétverte a maradékot is. Nem is tudom... van akiben a tehetetlenség alázatot szül, bennem meg dühöt és alapvetően ilyenkor teljesen elveszítem a hitemet. 
Tulajdonképpen amúgy is egy ilyen hitvesztés zajlik bennem és nagyon nagy erővel, nagyon gyorsan. Vagy talán úgy pontosabb, hogy azokat a paradigmákat kérdőjelezem meg, amiket olyan sokan készpénznek vesznek és amikkel kapcsolatban még a kérdések felvetése is tabunak számít. 

Vallásokban sose hittem, de azt eddig (el)hittem, hogy van odakinn (hol van az?) egy lény, egy magasabb rendű entitás, hívhatjuk akár Istennek is, akinek van valamiféle hatalom a kezében, hogy a dolgokat (jóra?) fordítsa, de legalábbis az irányítása alá vonja... csak éppen nem látom, hogy használná ezt a hatalmát. Vagy nem jóra használja. Vagy nincs is akkora hatalma... mert ha józan szemmel végignézünk a világon, akkor nincs itt semmi mindenható, legalábbis a misztikum szintjén nincs. A pénz az mindenható a világunkban. (kérem nem idehozni a napi politikát és a vele járó kisszerű, hörgéssel kombinált rövidlátást, mert kérdés nélkül kimoderálom)

Azt tudjuk, hogy az anyag az Univerzumnak csak nagyon elenyésző részét teszi ki.
Ha elhisszük (csak teoretikusan), hogy van ez a lény és van lélek és a lélek ennek az entitásnak (hívjuk Istennek) egy kis darabkája és leszületik itt a Földön egy testbe akár többször is (reinkarnáció) és azt is elhisszük, hogy már akárhány civilizáció volt, amik mind elbuktak, akkor el lehet mondani, hogy Istennek valami célja van az anyaggal, de valójában nem bír el az anyaggal és már nagyon régóta nem bír el vele (legalábbis a mi emberi léptékeink szerint). 
Mert különben mi a franckarika értelme lenne a reinkarnációnak? A spiri felfogás folyton azt szajkózza, hogy mi tökéletesek vagyunk (mármint a lelkek, már ha elhisszük, hogy mi a lélek vagyunk, de ez egy másik kérdés, ebbe nem megyek most bele), mert Isten "gyermekei" vagyunk, ugyanakkor azt is mondják, hogy a reinkarnáció célja, hogy tökéletessé váljunk... ez önmagában is elég nagy ellentmondás, mert akkor most vagy tökéletesek vagyunk, vagy mégsem? Vagy ha Isten (és a belőle származó lélek) elveszíti a tökéletességét az anyagba lépve és az a célja, hogy visszaistenüljön ebben a környezetben is, akkor megint ott tartunk, Isten jó régóta nem boldogul az anyaggal. 
Na jó, abbahagyom, bár van tovább is, de ez itt végül is kertészkedős blog, vagy mi... :P 

***

Bevettem egy újabb gömbcukkinit, úgy tűnik, hogy ez a fajta tud ilyen időjárás mellett is viszonylag jól teremni. 
A feléből főzeléket főztem, a másik felét lereszeltem, besóztam, kicsavartam és ment a fagyasztóba. Télen jó főzeléknek is, de cukkini tócsninak is szeretem.

Nézegettem az Új-zélandi spenótot miután valamelyik nap szedtem belőle és úgy döntöttem, hogy tövig visszavágom. Még soha nem csináltam ilyet, de azt megfigyeltem, hogy a szedés után már csak kis hónaljhajtásokat szokott hozni és a régi szárakon a levelek is elszáradnak. Csúnyává is válik és nem nőnek rajta olyan nagy, gusztusos hajtások, amiket érdemes megenni. 

A nyesés előtt ilyen volt. 

Így aztán visszanyestem, lemulcsoltam őt saját maga alá, egy hajtást hagytam, hogy magot azért tudjon szórni, mert ezt évek óta nem ültetem már, hanem elveti saját magát. 
Aztán meglátjuk kihajt-e... mindenesetre jól beöntöztem és ebben a formában kevesebb vízzel is beéri.  

A petrezselymes ágyásból is kivagdostam a kaprokat, pár szálat csak félig vágtam vissza, aminek az oldalán volt hajtás, hogy legyen friss kaprom. Magot is szedtem róla, de rengeteget szét is szórt. 
Ezt a kaprot kaptam (a magját), nagyon jó fajta, nagyra nő, sok kel belőle. Sokáig próbálkoztam ilyen-olyan bolti kapormagokkal, de sose volt igazán szép, de ez nagyon jó fajta. 

Beraktam az alagsorban a kamrába a fokhagymákat is, mert már kiszáradtak és ebben a veszett hőségben nem akartam, hogy még ki is szikkadjanak. Benn jó hűvös van, valamelyik reggel, amikor 10 fok volt kinn, akkor jól kihűtöttem az egész házat lenn is, fenn is és most még jól tartja is, persze egész éjjel nagyon jól átszellőzik az erdő felől áramló friss levegővel. 

A paradicsom aszalványaim is száradoznak. 
Így nézett ki 24 óra után. 

2 nap elteltével. A fekete paradicsomok szerintem nem lesznek jók, mert nem szedtem ki a magját... kívül összeszikkadtak, de belül nedvesek. 

Az árnyas kertben virágoztak a gyöngyikés gyepliliomok, de a meleg már el is vitte őket. Kár, mert most elég nagy tömegben voltak, ha még csapadékot is kaptak volna, akkor az idén már nagyon mutatós lett volna. 

Itt látszik a japán babérhanga is, a világosabb "emelet" már itt növekedett, de azt is (többé-kevésbé) locsolom, talán emiatt tudtak a gyepliliomok is virágozni, mert volt némi nedvesség. 
A Hortenzia Macrophyllákat közben elengedtem, már nagyon kell spórolnom a vízzel, a kút nagyon hamar röfög, már a nagy amfórát se tudom teletölteni a locsolások után, csak utántöltök. 
És mindent kihordok a növényekre, a kukorica főzőlevétől kezdve a zöldségek mosóvizéig, a blansírozó vizeket (persze mindent kihűlve) a kertre. Próbálom még megúszni, hogy a vezetékes vízzel locsoljak, mert nem tudni meddig tart majd az aszály. 

Ma hajnalban korán keltem, már 4 órakor fenn kuruttyoltam és milyen szerencsés vagyok. Feltűnt az égen egy együttállás és tényleg, a Vénusz és a Jupiter állnak együtt a keleti égbolton. Még 13-áig láthatók lesznek ilyen szépen együtt. 
Illetve holnap is korán fogok kelni, még korábban, mert holnap tetőznek a Perseidák. 

A macsekonál történt valami, mert a Böbe jól megkergette Elzát. Mondjuk nem csodálom, mert Elza már annyit szívatta, sokszor még bejönni se hagyta őt. 
Most meg azt látom, hogy hasalnak egymással szemben. Ilyenkor úgy szokott lenni, hogy Elza meredten nézi a Böbét, aki ettől nem mer menni semerre, jobbik esetben nem foglalkozik Elzával. 
Most viszont a Böbe nekiugrott, Elza meg pucolt, mint a szélvész. :D :D
Nnnna, itt volt már az ideje, hogy a kis maflám végre felvegye a harcot és megvédje magát. 

Pár napig megint jött a MosogatóCica is, aki innentől kezdve a  M. (Monsieur) Fufu nevet kapja, mert úgy fújtat, főleg, amikor izgatott a kaja miatt, hogy fufu! :)))) De csak simán Szürkinek is szoktam őt hívni, majd még kialakul. 
10 napig nem láttam, már azt hittem baja van. Nem tudom, hogy mi lehet ez a hullámzás, mintha valahol kapna enni, de csak egy darabig, olyankor nem jön. Aztán gondolom megszűnik a kajaforrás és akkor idejön. 

Ez egy éves kép róla, most nem néz ki ilyen jól, pedig itt se volt a topon, de nagyon szép cica. Valahogy nincs szívem nem adni neki, de befogadni se akaródzik, mert az orvosi költség (mert ha befogadom, akkor az ivartalanítás lenne az első), ha baj van,  akkor az nagyon sok és a cicakaja is drága. 
Na meg Ő egy nagy ló (szerintem így soványan is megvan 7 kiló) és annyira azért nem szelíd, hogy be tudnám gyömöszölni a cicahordozóba... 

Meg nem is tudom... Herkuló elvesztése még olyan friss, és Herkuló maga volt a testet öltött szeretet. Tudom, hogy nem helyette lenne, meg nem is ő és szeretem ezt a cicát is, de mindig eszembe jutna róla a CicaÚr. 
Annyit harcolt vele és nem kevés stresszt okozott neki ez a szürke cica, mert akkor még Herkuló is ivaros kandúr volt. 
Van egy részem, aki szeretné ezt a cicát, de most ésszel döntök, csak néha még ingadozom kicsit. Tegnap segített, hogy megint nem jött. 

Leszedtem még egy adag szilvát, kimagozva lett 2 kg és dobozokban beraktam a fagyasztóba, így most már van minden variációban, lekvár, dzsem, befőtt, konyakos befőtt és fagyasztott. A többit viszik apuék cefrének. 

Nagyon moníliás egyébként a fa, már viszi a szilvát, a Tricho immun kezelés egy kalap szamócát se ért neki, persze csak egyszer fújtam le, de nem adok több bizalmat neki, mert nemhogy csökkent volna, most rosszabb a helyzet, mint volt. Tehát semmi hatása nem volt. 
Jövőre muszáj lesz kezelnem a fát rendes permetszerrel. Azt nem tudom, hogy a szüret után érdemes lenne-e esetleg lefújni. 
Most vettem a birsre Chorus nevű szert, mert ha nem kezelem a fát, akkor odalesz az egész termésem, úgy mint tavaly. Bár ebben a szárazságban lehet, hogy így is odalesz, nem tudom, hogy egyáltalán képes-e kinevelni rendesen a gyümölcsöt a fa ebben az aszályban. Ha működik, akkor jövőre a szilva is kap majd belőle. 

Kiszedtem a cukorrépákat is, nem kellenek már, a levelei jól jöttek az uborka köré. 2 tövet hagytam a hagyományos (zöld) uborkákból ott a szilvafa környékén, belocsoltam és vastagon letakartam a levelekkel a tövénél, végül is ezért ültettem, csak éppen sokkal nagyobb mulcstömegre számítottam. 

Kiszedtem a mángoldot is, szintén 2 tövet hagytam, a többivel takartam a töveiket. Lehet, hogy 1 is elég lenne... 

A nagyobb uborkaágyást már nem locsoltam meg, enni lesz a másik két helyen, berakni már nem akarok és ezt a kánikulát, ami most jön, csapadék nélkül... annyi vizet és fáradságot már nem érnek. 
Alul a kert végében a dinnyét se locsolom tovább és egyben ezzel az ugyanoda nőtt cukkinit sem. Tettem el  kisdinnyéket is, kóstolónak jó lesz. Ha ízlik, akkor majd nevelek jövőre is.
A dísztököket már rég nem öntözöm, de élnek, még a kerítésre is felmászott a szarvasok nagy örömére, mert ami kilógott, azt szépen lezabálták. 1 hajtást nem ettek meg, ami a földön kúszott, azt szépen behúztam a kertbe. Hátha... mert a remény hal meg utoljára. 
A patisszonok se kapnak több vizet, 2 nagy tő van, de azt is savanyítottam már eleget és a sárga cukkini sem, mert arról meg folyamatosan lerohadnak a kis cukkinik 10 centis korukban. Egyet vettem le róla eddig. Helyette nő egy tök-sárga cukkini keverék a komposzton, kettő is van most rajta, azok kaptak vizet. 
Aztán ami kitart a következő esőig, az életben marad, ami nem, az úgy járt. 

Szigorúan porciózom a vizet, valahogy túl kell vészelni az elkövetkezendő hetet vagy 10 napot, bár esőt utána se nagyon látok... de addig még változhat valami... akármi. 
Egyébként döbbenet, hogy a növények hogy bírják. Minden végzi a dolgát, hozza a termését, virágját... nem is tudom mivel, miből élnek, mert nagyon sokat közülük egyáltalán nem öntöztem eddig sem.  

Hozok már díszkert képeket is, mert mostanában főleg a befőzésekkel és spájzolásokkal voltam elfoglalva. 
Ez az olasz kontyvirág termése, azóta már eldőlt mindkettő, megérett. Ha lenne eső, akkor majd ősszel szépen kihajtanának a levelei. Nagyon szép, télen is kitartanak a nagy zöld levelek. Már terveztem, hogy a kert több pontjára is ültetek, mert télen nagyon nagy a kopárság, sokkal több örökzöldre lesz szükségem. 

Ez is levitézlett már, sárga Cosmos. Létezik belőle narancssárga és piros is, de az idén nem igazán sikerült nekik kinyílni, lévén egynyáriak, őket nem öntöztem. 

Piros kokárdavirág, néha kapott egy lottyintásnyi vizet, egész jól bírja, de magot érlelni most nem engedem, mert az sok energiát kíván a növénytől és az energiájuk most az életben maradásra kell. 

Napégette és szárazsággyötörte árnyékliliom, de azért virágzik és olyan bódító illata van, hogy az fantasztikus. 

A tarackoló kékgyökér nagyon elemében van ebben a sivatagi időjárásban, még soha ennyi virágot nem láttam rajta. Ültettem ki tavasszal a ház elé is, mert az egy elég száraz és nagyon benapozott rész, de nem maradtak meg. Majd tavasszal újra megpróbálom, mert jó lenne, ha benőne egy nagy részt, azt se kéne kaszálni akkor. 

Sásliliom, sajnos az egész bokrot nem tudom fotózni, mert a zöme egy nagy, száraz kóróhalomnak tűnik, a levelei is félig le vannak száradva... hát... ez egy ilyen év. 

Amaránt, ez bírja, amióta a fotó készült már sokkal nagyobb, majd hozok még róla képet. 

A bugás hortenziák nagyon szépek, de őket öntözöm. Azért is nagyon sajnálom, hogy jön ez a nagy, hosszú kánikula, mert megint el fognak barnulni a virágaik, pedig át kéne váltaniuk csodás rózsaszínbe, de még egyszer se volt olyan időjárás, még mindig megégtek. 
Még több árnyékra lenne szükség a kertben. Tervezem is, hogy nevelek egy bugás csörgőfát. Az idén szedek magot, van itt a közelben egy csomó ilyen fa. Tudom... fát magról... de ez gyorsan nő és imádok magról nevelni mindent. 
A kis fehér őszibarackom, amit tavaly szintén magról vetettem, már legalább 60 centis!