Itt bennünket elvisz a jéghideg, viharos szél, tegnap is szörnyű, hideg szél fújt, este és éjjel egyenesen félelmetes volt és most reggel is fúj. Tényleg a szelek hava ez az április.

Aprítottam egy csomó ágat és levágott borostyánt, mert lassan most már el akarom őket fogyasztani. 
Ami maradt, azokat felhordtam a kert hátsó részéből előre egy kupacba, hogy majd a füvet le tudjam kaszálni. Most már zavarók, jó lenne, ha hamarosan mindet le tudnám darálni. 

Kiszórtam a darálékot az egyik ösvényre. Nagyon gyorsan eszi meg a korhadás, már eléggé kiütött a fű alatta, ezért elkezdtem újra tölteni, de egy zsáknyi csak kb. 2 méterre elég. Szerencsére nem nehéz a füvet kiszedni belőle, mert elég gyengék alatta. 

Egyébként az Árnyas kert mellett érezhető már, hogy olyan jó erdei hangulatot ad az aprítékkal borított ösvénnyel. 
Kicsit vadabb, természetesebb érzés, nem az a kitalált, épített kert érzés (pedig végül is az), amihez szerintem az is hozzátesz, hogy beengedtem oda vad növényeket is, mint pl. az erdei indás ínfüvet és az erdei tisztesfüvet is.
Itt az Árnyas kert melletti ösvényen a pitypangok kezdtek el tömegesen kihajtani alóla, azokat késsel kivagdostam... kíváncsi vagyok meddig fog tartani. 

Itt még füvesen: 

Itt már fű nélkül, nem volt sok benne, mégis sokat számít, de ennek ellenére hamarosan újabb réteg darálékot fog kérni ez az ösvény is. 

Egyébként a virágok a kertben szépek, a világoskék törpe írisz még sose volt ilyen gyönyörű. 

A sárga törpe írisz is nyílik. 

A szívvirág. Másik is van, de az még épp csak a bimbóit növeszti. 

A japán juharom és a velencei kutyatej. 

Egyvirágú csillaghagyma.

És a legszebb virágom Böbike. Mostanában átszokott a fotelbe, eddig az ágyam volt a kedvence. :)))

Megint meg kellett csinálnom az Epley manővert is, mert megint szédültem. Úgy tűnik, hogy ez a vertigo időnként előjön. Kb. egy hónapja is volt, bár szerencsémre egyik se volt annyira borzalmas, mint legelőször, akkor azt hittem itt a vége. 
Találtam egy nagyon jó videót hozzá, hátha valakinek éppen életmentő lesz. Anno én is úgy jöttem rá, hogy mi bajom van, hogy egy volt kolléganőmnek volt vertigója és elmesélte milyen. Azelőtt sose hallottam róla és ha úgy kapott volna el, akkor biztos kórházban kötöttem volna ki. Márpedig az orvosoknál és a gyógyszereknél semmit és senkit nem kerülök jobban. Na jó, talán a rozsdás puskagolyót... 

Leülök a teraszon és szinte látom és hallom, ahogy nő a fű... de az, hogy a kaszával minden tavasszal van valami műsor, az már az agyamra megy. 
Elkezdtem levágni az égig érő füvet, rengeteg bürök növekszik és vérehulló fecskefű, de kifogyott - hát persze, hogy kifogyott - a damil. 
Tényleg mindig a legrosszabbkor, de most úgy, hogy maradt benne egy picike darab, amit se kiszedni nem tudok, de tőle befűzni újat sem... mert ez egy automata befűzésű damilfej és nem tudom szétszedni. Olyanok ezek az alkotmányok, hogy inkább kínlódnék egy ördöglakattal... bakker!
3 db. nyomorult damilfej van itthon és egyet se tudok használni, mert vagy 3-4 kezes lenne szétszedni, de nagyon erős kezek kellenének hozzá, vagy nem jöttem rá, hogy kell szétszedni. 
Vacakoltam velük egy darabig, nem káromkodtam (nagyon), de az egyiket úgy a betonhoz vágtam, hogy csodálkozom, hogy nem tört  ripityára. :))) Ejjj, pedig de jól esett volna látni, hogy darabokra hull az a szardarab! :))))
Aztán eszembe jutott, hogy az egyik közeli városban éppen van piac és elmentem és vettem egy újat kétezeröcázé'. Most már van itthon bőven damilfej (talán az új működni is fog), de arra kíváncsi vagyok, hogy ez az új meddig lesz használható. 

Végül egyébként délután az egyiket beszorítottam a satuba és szétpattintottam egy csavarhúzóval, tekertem bele damilt is, talán az is működni fog. 
Egy másikban van damil, de meg van akadva, kicsit fordítottam azon a részén, amit a földhöz kell csapni, hogy engedje ki, majd kipróbálom, talán jönni fog belőle. Elvileg az is automata behúzású lenne. 
Ami kaszáláskor kifújt, azzal sajnos nem tudok mit kezdeni, majd megkérem aput, hogy nézze meg, hátha ő szét tudná venni. Ez is behúzós, csak ki kéne belőle valahogy imádkozni a beszakadt damilt. 
Egyébként a damilok is vackok, ezek a narancssárgák, zöldek és egyéb műanyag kókányok nem igazán jók semmire. Még ki fogok menni a piacra és veszek acéllal erősítettet. Azért piac, mert a piacon hármat veszek, míg a boltban egyet és nem rosszabbak. 

A jobb felső sarokban látszik, hogy mekkora fű volt és az mind vérehulló fecskefű... virágban. Nem szeretném, hogy magot is szórjon. 

 Vettem egy új locsolótömlőt is, 20 méteres, mert azt a flexi tömlőt nem lehet használni, remélem ez jó lesz, persze egyik meglévő kis cuccom se jó a csatlakoztatásához...  

Aztán mire hazajöttem beborult, megdördült és elkezdett zuhogni az eső is, hát ennyit a kaszálásról. 
Nem is lehet a  kertben csinálni semmit, csupa sár minden. A felkapált répám, petrezselymem és egyebeim körül az eső úgy ledöngölte a földet, olyan simára, hogy majd kezdhetem elölről. 

Sütöttem egy kis "kenyérkét", az utóbbi időben rászoktam, mert gyorsan megvan, finom és magában is, de bármilyen zöldséggel ehető. 
Ez a 6 darab lett két tojásból, másfél evőkanál zsemlemorzsából és 2 evőkanál reszelt Garana padano sajtból, só, fél teáskanál olaj bele és pici bors. Sütőpapíron szoktam megsütni a sütőben és nagyon finom. Nyáron hidegre hűtött, zöldfűszeres, fokagymás-olívás öntetes paradicsom salátával egyenesen mennyei. 
200 fokon sütöttem, de azt nem tudom mennyi ideig... amíg szép pirosak lettek. 

És akkor jöjjenek a virágok. Imádom ezeket a kis árvácskákat, veti magát, minden évben van belőlük. 

Törpefenyőkém, már egész szép nagy lesz. 

Phloxok

Kitettem a Vízköpő Szörnyikét (ő nem köp, csak amik a katedrálison vannak)) a kertbe dísznek. Még régen Chartres-ból hoztuk, voltunk Észak-Franciaországban egy nagy autós túrán, csak úgy, ahogy mindig is csináltuk, szállásfoglalás és minden nélkül. Mert különben mi a kaland az egészben? :)
Visszafelé, Párizs felé álltunk meg Chartes-ban és ott vettük SzörnyiMörnyit, ami most kerti dísszé avandzsált elő és rémisztgetheti a kerti népeket... bár eddig se hederítettek rá se a macskák, se egyebek. Azért remélem a madarak nem szarják le. 
Van az a mondás - ugye: "Hogyha meghalok, ne állítsatok nekem szobrot, a madarak nem tudják, mily tiszteletreméltó vagyok." :))))

Tárnicsok

Salamonpecsét

És a csodás lestyánomat is mutatom. 

Tegnap nagyon sok esőt kaptunk, reggelre 3 mm-t, napközben újabb 3 mm-t és délután jött egy óriási zivatar, rengeteg eső leesett. 23 mm eső esett le egyszerre. Szóval a tegnapi összes, a reggelivel együtt 29 mm eső és mára még többet ígérnek. 

Teljesen összemarta valami a jobb alkaromat. Nem szúnyog, nem olyan a csípés és az Antivakarin se hat rá (a szúnyogcsípésre nagyon jó), se az ecet. Megőrülök, annyira viszket, de már napok óta és nem szűnik. 
Öt csípés van a karomon, szörnyű. Én nem tudom mi van, de egyre mérgesebbek ezek a lények és egyre több van belőlük. Lehet, hogy vöröshangya volt, mert valamelyik nap belebotlottam egy bolyba, lehet, hogy bemászott a pulcsim ujjába és az harapdált össze. A hangyák szoktak ilyen kis, harapós, dühös, agresszív mocskok lenni. 
Nem gondoltam, hogy ilyen hamar megkezdődik a vakarózós időszak... francbamá'!
Végül kicsit keresgettem a neten és ajánlják a szódabikarbónát is, kis vízzel összekeverve bekenni, valóban enyhíti, de hamar megszárad és minden tele van szódabikarbónával. Az a baj, hogy a karom belső oldalán van, így állandóan izgatódik, mert hozzáér valamihez. 

Volt még egy növénytartó állványom (elvileg rózsaállvány), ami nem volt összeszerelve, azt is fogtam és összeraktam. Az volt az apropója, hogy a Clematis 'Alpina' boltíve már tavaly ősszel megroggyant, eltört az egyik lába. Olyan vacak, vékony kis csövekből van ez az egész alkotmány, hogy borzasztó. 
Egyelőre hozzá van kötve támasztékhoz, majd amikor elvirágzott a Clematis, akkor visszavágom róla a régi hajtásait és akkor ki tudom venni alóla a törött boltívet. A legalsó részén tört el, ezért csak le fogom venni azt a lábat és így lesz egy alacsonyabb boltívem. Majd jó lesz valahová. 
Van másik boltívem, amit viszont már most kivettem a helyéről, mert nagyon fut már rá másik két Clematis és később nehezebb lenne lefejteni róla a növényt. Ezek olyan fajták, amiket minden évben tövig vissza kell vágni, mert az az évi, friss hajtásokon hozzák a virágaikat, ezért nem is nőnek akkorára, hogy befussák a boltívet. 
Szóval onnan kivettem a boltívet és beraktam ez a két egyforma támasztékot, de ezeket is csak úgy tudtam berakni, hogy az egyiket egy talajtakaró Clematis mellől vettem el, a másikat pedig egy negyedik Clematis mellől, aminek nem tudom a nevét (talán Clematis ‘Kiri Te Kanawa’  vagy Clematis 'Vyvyan Pennell') , de csodaszép, tömött virágú és már most tele van bimbóval.  
Végül az új állványt ez a negyedik Clematis kapta, a terasz előtt pedig meglett szimmetrikusan a két egyforma állvány, így viszont a talajtakaró Clematis mellett nem volt állvány, de végül kitettem mellé egy támasztékot, mert szétborultak a hajtásai. Remélem ez elég lesz neki, ez a fajta nem nőtt tavaly se túl nagyra, lévén talajtakaró Clematis, ha nem, akkor majd kitalálok valamit neki.

Egyébként a Clematis 'Alpina' éppen most virágzik. Nem mondanám, hogy nagyon látványos, de azért szépek a kis lila harangocskák. Állítólag ezt a fajtát nem kell metszeni, de nekem nem ez a véleményem, mert teljesen elburjánzik, nálam pl. nem hullatta le az elszáradt leveleit sem. Ez az előző évi hajtásokon nyílik, nem hiszem, hogy a régebbieket érdemes megtartani, legalábbis nem mindet, mert úgy a növény egyszerűen túl sok. 

Elkészítettem egy hatalmas cserepet friss kevert földdel (virágföld, marhatrágya és homok, némi hamu) a gyömbéreknek is.
A rizómák már benn szépen elkezdtek hajtani, ezért most már fel is daraboltam, mindegyik darabon van élő rügy.

Pár nap múlva, ha beszáradtak a sebek rajtuk, akkor beteszem talajba, de még benn maradnak. Aztán majd május közepe után (ha meleg lesz), mennek ki a nagy előkészített cserépbe. Állítólag a gyömbér 12 fok alatt nem fejlődik. 
Nem a tűző napon lesznek, hanem félárnyékban, mert a gyömbér nem szereti a közvetlen napot, amikor már kihajtott.  Még helyet kell keresnem a cserépnek. Életem első gyömbérkísérlete! 

Gyomláltam a veteményesben is, mert némelyik ágyásban annyira elburjánzott a gyom, hogy az borzasztó. Megint visszaraktam a talajra, hadd komposztálódjon helyben. 
Ennél az ágyásnál húznom kellett egy átjárót is a kapával, mert az őszibarackfa jól meg nőtt már és nem kényelmes alatta bujkácsolni. A képen még nem látszik, de ott húztam, ahol éppen ki van tisztítva. Oda a csücsökbe úgyis mindig más vetek, mint a többi részébe, régebben tök volt benne, tavaly új-zélandi spenót, az idén szerintem cukkinit fogok bele ültetni. 

A kép aljában a jobb oldalon már a kiszedett és visszarakott fű van. Most az eső után majd jól visszaáll... majd amikor kisüt a nap, akkor megemelgetem és átforgatom az összeset, hogy ne tudjon visszagyökerezni. 

Vetettem bele egy sor gömbölyű céklát a spenótok mellé közvetlenül, a spenót már úgyis le lesz szedve  lassan, hadd nőjön a cékla. A többi részébe majd padlizsánok fognak kerülni. 
Vetettem még máshová egy kis koriandert is, a majdani paradicsomok mellé körömvirágot, de már fokhagymák is nőnek az ágyás szélében és később bazsalikomot is vetek bele.  
Egy fél sor répát utána kellett vetnem és egy fél sor petrezselymet is, mert azt meg a macskák túrták szét, pedig le volt ágakkal is borítva, most többet tettem rá és a répára is.   
Kikeltek a cukorrépáim is, amiket a levelük miatt (mulcsnak) vetettem. Egyelőre elégedett vagyok. 

Láttam két őszibarack csemetét kelni a komposzton is... mit össze szarakodtam itt a 3 fehér őszibarackmaggal, hogy kikeljenek, eddig egy jött elő, erre a komposzton meg nőnek, mint a gyom... hát nem bosszantó? :))))

És persze további virágok, ez a sárga árvacsalán. Nagyon jó talajtakaró, megy mindenfelé, de viszonylag könnyű kordában tartani. 

A gyöngyikék még még mindig nyílnak. 

Kéknefeljecs, ez a hagyományos, kétéves fajta. 

Ez pedig a kaukázusi nefelejcs, jó lenne már szaporítani, vagy ha szaporodna, de nem láttam még magoncokat kelni belőle.