Még mindig csodaásóvillázás a veteményesben és a macsekok
Átraktam a kiszedett füvet a másik komposztálóba, mert nagyon lenyomta a meglévő, jól rétegzett komposztomat és nem tudott volna tőle levegőzni.
A másik komposztálóban van az alján apró, száraz ág, beleterítettem a sok kiszedett füvet, arra ment a rozmaringról leszedett kukoricaszár és újra fű.
Lassan haladok a veteményessel, még szerencse, hogy nem kell az összes ágyást villázni, mert a takarással már az volt a nem titkolt célom, hogy lassan áttérjek a villázásmentes kertre. Idő kell, amíg felépül a talajon az a porhanyós, humuszos réteg, ami kell a termesztéshez, de már az idén is nagyon szép rétegek vannak.
Ezen a részen csak azért villáztam, mert a két ágyás közti járatban elszaporodott egyfajta fű, amiből az idén szörnyű sok nőtt ki a kertben. Nem tűnik soknak, de nagyon macerás volt kiszedni belőle azt a sok füvet.
Nem tudom milyen fűféle, de ha hagyom megnőni, akkora tömött csomókat képez, hogy csak ásóval lehet kivenni. Utálatos fajta és a kerítés melletti rész is tele van... nem is tudom, hogy mit kezdjek vele.
Mindenesetre az ágyásból kiszedtem az összeset, még a piciket is.
Az ágyás elején fokhagymák nőnek, keresztbe ültettem a sorokat és azok takarva is vannak és az epres között is van takarás, de azt majd pótolni kell.
Az ágyás végében is volt takarás, nagyon jó porhanyós ott a talaj, az elejében pedig (a kép alján) egy rebarbara kezd majd kihajtani, emiatt ültettem a fokhagymát kicsit távolabbra, mert a rebarbara nagy helyet fog foglalni, amikor majd megnő.

Ez pedig egy másik ágyás, van benne két elefántfokhagyma (tavalyról maradt) és meghagytam két áttelelt radicchio salátát, hátha megnőnek. Úgy nézett ki az egész, ahogy a bal szélén látszik... a szélénél vissza is dobáltam némi füvet, majd elkomposztálódik rajta, de figyelnem kell, ha vissza be akar állni, akkor megy a komposztra az is.

Egyébként hogy jártam az elefántfokhagymával... nem emlékszem, hogy írtam-e.
Egy egész ágyást ültettem be vele, de csak azok hajtottak ki, amik rendes gerezdek voltak. Eldugdostam a kicsiket is, amik a gyökeréről lógtak lefelé, amikor felszedtem őket tavaly, de egy se hajtott ki.
Egyet kikotortam és olyan, mintha egy kis mandula lett volna, kőkemény héj, még keményebbnek tűnt, mint amikor elültettem, életnek nyoma sem... azt mondja az AI, hogy azt a kemény héjat le kellett volna szedni róla, vagy legalább megbontani, mert az elefántfokhagymának az a stratégiája, hogy évekig is elvan a talajban és amikor lebomlik róla ez a héj, akkor hajt ki és ez eltarthat akár 3 évig is.
Azt én nem csinálom, hogy 3 évig nem nyúlok ehhez az ágyáshoz, ezért azt hiszem, hogy keresztet lehet vetni ezekre az apróságokra, de majd az idén úgyis nőnek ki újak a nagyokon és majd azokkal próbálkozom újra.
Van még pár nagy gerezdem is belőle, majd azokat eldugdosom még a kertben, lehet, hogy nem nőnek meg így tavasziként, de majd ősszel visszarakom őket legfeljebb, vagy fel se szedem.
Találtam pár éppen kihajtó sárga nárciszt is az egyik helyen, ahonnan tavaly(?) felszedtem a zömét. Ezekből a hagymásokból mindig marad a földben. Átültettem őket máshová, hadd szaporodjon, főleg a bokrok alá teszem őket, mire a cserje lombot növeszt, addigra ezek bevégzik a dolgukat.
Kivettem és átültettem pár égőszerelem virágot is, mert nem voltak jó helyen.
Azt hiszem elvirágzás után pár krókuszt is fel fogok szedni és új helyre ültetem el.
***
Az Élet Császárnője! :))) Böbi el van szabadulva, egész nap kinn van, tobzódik a tavaszban ő is. :) Gyönyörű, csodás kis Hóoroszlánom! :)

Elza viszont nem megy ki sokat, ő szeret benn lenni, pedig ki kéne már mosni alóla azt a bungit megint, de olyan jól érzi magát benne, de lehet, hogy kilopom majd, amikor kimegy és a napon meg is szárítom. Ott gyorsan megszárad neki. :)
Elza egyébként szeret harapdosni, de csak úgy szeretetből, finoman. Valamelyik nap akkorát röhögtem rajta, rendesen beszopta a szája szélét és úgy harapta meg a kezemet, nem is éreztem a fogát egyáltalán. :D :D
Elza imádja, ha szeretgetem őt, olyan hangosan dorombol, hogy az fantasztikus és le kell guggolni hozzá, akkor körbejár rajtam, közben valami fémet szoktam fogni, mert úgy feltölt a dörgölőzéssel, hogy másképp csak úgy szikráznék. :)))
És ilyenkor szokott megharapni is, de ez nagy megtiszteltetés, azt jelenti, hogy nagyon szeret engem.
Az a kissé kopaszos folt a homlokán egy pár évvel ezelőtti sérülésből marad vissza. Szerintem valaki megütötte őt, olyan kerek, szabályos volt a seb és mély is. Nagyon gennyezett neki és akkoriban (bár már benn lakott a verandán) még sokkal vadócabb volt, nehezen kezeltem neki, de begyógyult, viszont azóta nem nőtt ott vissza rendesen a szőre.








