Tegnap az eső ellenére is kimentem, volt egy kis idő, amikor nem esett, nem is szemelt. 
Kertészkedésnek nem nevezném, de összekötöttem pár bokor krizantémot, mert már erősen dőltek szét és a növénytámaszok nem tartják rendesen már most sem. Mi lesz, amikor tele lesznek virágokkal? 
Igazítottam kicsit az Astereken is. Nagyon jó ez a vékony, zöld drót, amivel körbe tudom húzni a növényeket, mert nem látszik, viszont fogja. Ami magas és dől, amellé szúrok le nádpálcát és úgy tartja meg a növényt. 
Nagyon magasak az Asterek, de van pár 1 méter fölötti krizantém is. 
Ma reggel is megkötöttem egyet megint, remélem most már jók lesznek, mire kivirágoznak, de majd mutatja még magát, ahol kötözni kell. 

Közben rengeteg csigát kidobáltam a kertből, nem láttam még ennyit, mióta itt vagyok. Ezeket nem én pakoltam így össze, itt voltak. Bár jobban örülök, hogy házas, mert állítólag megeszi a spanyolcsiga petéit és ez végül is jó, de minden mást is megeszik. Az idén az árnyékliliomok is olyanok, mint a szita, de a káposzták alsó leveleit is kirágták már, az összeset. 

A rózsalonc meghibbant... virágzik. 

Azt hittem a tollborzfűből már semmi sem lesz, de most kezdi mutatni magát. 

Egyre jobban kéklik a kékszakáll is, pedig az idén kicsit elrontottam a metszését. Viszont nagyon jól mutat együtt a tűztövissel. 

A hétvégén vettem 2 nagy darab vajat és sütöttem belőle ghí-t. Jófajta vaj volt, mert nagyon kevés maradvány jött ki belőle, az alsó képen látszik, hogy mennyi. Egyébként azt sem kell kidobni, nem néz ki jól, de pirítósra nagyon finom. A sütés után pedig csak az aranysárga tiszta vaj marad, ez a ghí és nem romlik meg. Akármeddig eláll... állítólag, de nálam annyira nincs ideje, szóval ezeréves ghít nálam nem találni, az biztos. :D 

Hihetetlen hogy elrohant megint az idő, most kezdődött a szeptember és ennek is mindjárt vége... tényleg nem tudom, hogy tudnak ilyen sebességgel elrohanni a napok, hetek, hónapok... 

Hajnalban itt voltak megint a szarvik, itt legelésztek kinn a ház mellett és egyetlen pillanatra láttam a "nagybőgőt" is, hatalmas agancsa van a fején. Gyönyörű volt, de érdekes módon sokkal óvatosabb, mint a csajok. 
Korán ébredtem, de először fel se kapcsoltam a villanyt a konyhában, hogy ne riassza el őket a fény. Aztán amikor felkapcsoltam, akkor se rohantak el, hanem szépen elsétáltak itt a ház előtt, végül bementek az erdőbe. Több csapás is van nekik. Máskor a hangjukat is alig hallani, de ma olyan csörtetéssel voltak benn az erdőben, hogyha nem tudom, hogy a szarvasok, azt hittem volna, hogy valami vaddisznóhorda csörtézik a fák között. 

Tegnap kb. egy órácskát töltöttem kinn a kertben (+ 3 új szúnyogcsípésem lett) és kiszedtem a füvet arról a részről, ahol majd a régebben ültetett őszi krókuszokat várom, hogy nyíljanak. Az idén földbe tettek nem tudom hoznak-e majd virágot.  Jó lenne. 

Illetve összedaraboltam a komposztra az utolsó tő padlizsánt is és a veteményes végében, leghátul (ami egy új ágyás az idén) kiszedtem az elnyílt körömvirágokat is. Van ott 3 tő többször érő eper, amit a barátnőmtől kaptam és hoztak pár fiókát, azokat is elültettem, meglocsoltam és betakartam szalmával körülöttük a talajt. 
Ennyire futotta, de a 3 tő eperből 7 lett, persze, ha mind megmarad. Nem is fogok már szaporítani csak ebből a fajtából, a többiből van elég. 
Az ágyásban még megmaradt egy sor büdöske, nagyon szépen virágoznak, még meghagyom őket, sőt, szerintem jövőre is azt fogok oda vetni, mert jól visszatartották a gyomokat. 

Tele vannak a komposztálók, pedig még rengeteg minden ki fog jönni a kertből... van hátul a bokrok mögött egy nagy halom, amit mindig elhatározom, hogy majd megszüntetem, de nagyon úgy tűnik, hogy az idén is csak nagyobbra fog nőni. Pedig amit csak lehet, szinte mindent visszadarabolok a talajra, de nem a veteményesben. Ami onnan kijön az mind komposztálandó és elég sok. 

Ma a MosogatóCicáról hoztam képeket, mert az utóbbi időben már benn tanyázik a kertben és nagyon el se szalad, bár fél méternél azért nem enged közelebb, de határozottan barátkozósnak tűnik. 
Szerintem ő egy brit rövidszőrű cica, kék cica, vagy legalábbis sok van benne belőle. Olyan bundija, mint a pokróc, nem olyan selymes, mint a többieké. Kajálásnál már ő is simizhető, de néha hülye. Tegnap délután pl. vettem be az üres edényeiket és odapofozott, még jó, hogy az edényt kapta el, nem szeretnék a karmaival találkozni. Ő kétszer akkora, mint a többiek és a karma is kétszer akkora, meg az agyarai is. 

Arra már rájött, hogy nagyon bírom, amikor mutogatja a hasát és mindig meg is mutatja és ez azt is jelenti, hogy biztonságban érzi magát. :)

Ő nem a mi cicánk, de nálunk eszik. Valószínűleg senkicicája, vagy gazdaszédelgő... ezekből minden kitelik. :D 

Van az, amikor az ember már annyira izzad a kertben, hogy egyszerűen muszáj bemenni és lefürdeni és hajat mosni és megpihenni. 
Pedig semmi látványosat nem csináltam, többnyire virágokat vagdostam vissza, a kínai hamuvirág elvirágzott szárait, az egyik helyen a sárga cickafarkat (ami az előkertben van, azt még vissza kell majd vágni). Csak nem akarok most ott trappolni, mert most nyílik az őszi kikerics... az igaz, hogy a közelében sincs annak, amilyen szép volt tavaly. Most leeszik a csigák, pedig végigkukkoltam mindent és összeszedtem őket. 

A fehérek viszont az idén végre mutatnak valamit, az előző években nagyon csoffadtak voltak. Talán kell neki az a kis árnyék, amit az írisz levelei vetnek rá. 

Befejeztem a múltkor megkezdett uborkaágyás gyomlálását is és a mellette lévő petrezselyem ágyásból is kiszedtem a füvet. 
Pár szál petrezselymem lesz, még a zöldje is ronda... istenbizony nem tudom, hogy mi a fene baja van az idén. 

Kitépkedtem egy nagy csomó madársóskát is, mert megint elszaporodott nagyon az egyik részen, persze megint belenyúltam egy hangyabolyba. Ezek a kis fickók baromi idegesítők tudnak lenni és nagyokat tudnak harapni is az emberbe. 
Felkötöztem a tamariskát is, próbálom azokat az ágakat kényszeríteni egy helyzetbe, amik most a földön lógnak. Nem tudom, hogy fogok belőle törzseset nevelni, mert annyira a tövénél van elágazva, hogy borzasztó. 
Van 4 szép ága, arra gondoltam, hogy összefonom, hogy úgy nőjön, össze is kötöm, hogy megmaradjon és majd ahogy vastagszik, úgy engedem a kötést rajta. Vagy nem... annyi minden elmarad idő híján. 

Be volt tervezve, hogy szaporítok epret is, de addig se jutottam el, hogy az egészet kigyomláljam. 
Nem is tudom hová lett ez a nyár. Annyira elszaladt az idő. Nem szokott ekkora trehányság lenni a veteményesben, de az idén, ez minden képzeletet felülmúl. Bár az is igaz, hogy ezen a nyáron sok eső volt, sokszor nem lehetett kimenni a kertbe, mert vagy minden vizes volt, vagy akkora fülledtség volt, hogy nem lehetett kinn megmaradni. Na meg augusztustól jöttek a szúnyogok is. Ez már így esett, majd ősszel szépen rendbehozom a kertet. Gyakorlatilag már most is azt csinálom fokozatosan. 

Szétbontottam megint pár paradicsomot is, beszedtem a kötöződrótokat, a támasztékokat, eldaraboltam a szárakat. Elhordtam a komposztra egy csomó elnyílt körömvirágot is, kiszedtem a tökisszont. 
Kiirtottam egy rózsaszín ligetszépe tövet is, mert az valami iszonyat, ahogy az a növény terjed. Gyökérsarjakat növeszt, de fél méterre a növénytől is. Kiszedtem a fő tövet, de benne maradtak gyökérdarabok, amikről újak nőnek, majd azokat is ki kell szedni tövestől, de már nem volt lelkierőm hozzá, csak letépkedtem. 

Elzáról csináltam képeket, a CicaNéni nagyon élvezi a kertet, folyton ott tanyázik, ahol én is vagyok. :) 
Szerintem ezen az első képen röhög... 

Közben jönnek az első krizantémok is, a fehérek nagyon érdekesek, ahogy elnyílnak, úgy színeződik el a virágjuk rózsaszínesre. 

Ez pedig egy érdekes színű, nem is tudom milyen szín ez, de nagyon szép. Ez tavalyi szerzemény és meg is maradt! Nagyon jól mutat a büdöskével!