Az előző években nem figyeltem - bár tavaly ősszel úgy emlékszem már hűvösek voltak az éjszakák és a szarvasbőgés idején már nem tudtam nyitott ablaknál aludni, úgy kevéssé hallom őket - olyan sokan jönnek esténként és figyelik a szarvasbőgést. Nem mennek ki a völgybe, épp csak túlmennek a házon és hallgatják, pedig nem is este bőgnek olyan nagyon, hanem hajnalban. 
Régebben félelmetesnek tartottam a szarvasbőgést, mintha óriási szörnyetegek laknának az erdőben és azok ordítoznának, de most már megszoktam. Itt bőgnek a ház mellett, van, amikor az ablak alatt. Most is kinn volt hajnalban az egész csapat itt mellettem a mezőn, a bikát nem láttam, de itt bőgött a ház mellett, egy másik pedig fenn a hegyoldalban. Tavaly csak egynek a hangját hallottam.

Péntek este viszont nagyon kibuktam. Nem tudom, hogy fogok-e még valaha ugyanúgy nézni a macskákra... szerintem nem. 
Kinéztem este, hogy bejön-e a Böbe és jött bizony, csak úgy nyargalt befelé... a szájában egy kis állattal. Először azt hittem pocok vagy egér lehet, de mire észbe kaptam, már benn is volt és diadalmasan letette a szobaajtóba, aztán rögtön be is vitte a szőnyegre. Akkor láttam, hogy a kis lény még él és nem is egér. Egy mókusbaba volt (ui: legalábbis először annak néztem, de aztán valaki itt kijavított, hogy ez erdei pele), hát én majdnem szívbajt kaptam, először nem is tudtam, hogy mitévő legyek. A kis feje véres volt egy ponton, biztos ott kapta el a Böbe, de a teste egyben volt, sérülésmentes, de nagyon ki volt merülve. 
Ezt csinálják ezek a dög macskák, pocokkal is láttam már, a végkimerülésig hajtja. 

Kéznél volt egy kis műanyag doboz, de nehezen vettem el a Böbétől a kis állatot, Böbe borzasztó hangokat adott ki és nem akartam erőszakos lenni, nehogy felkapja és bevigye valami sarokba, ahonnan aztán nehezen tudom kiszedni, vagy úgy kapja fel, hogy durván megharapja. 
Végül elvettem tőle, befordítottam a dobozba a kis állatot. Addigra volt benne erő, csak úgy kapaszkodott a doboz szélébe a pici kezeivel és hangot is adott. Nagyon tiltakozott. 
Jobb ötlet híján a kis nyakánál fogva (megfogtam a bőrét a feje hátulján) kivittem őt és feltettem a magnólia ágára, meg is csimpaszkodott. Hátha a hangjára a mamája megtalálta vagy esetleg haza tudott menni. 
A Böbe is kiment, még az is lehet, hogy a szaga után megint megtalálta, de a kis mókus (pele) reggel már nem volt ott, de a fa alatt se volt leesve... hátha el tudott menekülni. Persze, hogy aztán túlél-e azt nem tudom, meg azt se, hogy mennyi szenvedés vár rá, de elpusztítani nem lettem volna képes. Befogadni meg hová, amikor tele van az udvar macskákkal? Esetleg a pincébe, de nincs kalitkám se és mit adtam volna neki enni, nem értek a mókusokhoz (pelékhez). Viszont venni fogok egy kalitkát, hogy legyen kéznél, ha valami kis sérült állat kerülne hozzám. 
Hát ez van, sose fogom megtudni a további sorsát, pár percre kereszteztük egymásét, de most is könnybe lábad a szemem, ha rágondolok...
Kezdem megint utálni a macskákat... nagyon kártékonyak, mindent megölnek és játékból, nem táplálékszerzés miatt. Madarakat, vakondokat... , persze megölik a pockot és egeret is, patkányt is, de az idén nem láttam, hogy ezeket gyilkolásztak volna, cserébe viszont alig van már madár az udvarban tőlük, szerencsére vakond még van, mert azt látom, hogy vannak újabb túrások.

És még virágok is vannak, bár a pillangóvirágokat lassan visszadarabolom mulcsnak, mert nagyon megdőltek már. Az idén hamarabb elvirágoztak, máskor még októberben is nyílnak, most meg már a végüket járják. 

Produkált egy egészen szép másodvirágzást ez a piros cickafark is. 

Végre kinyílt a kékszakáll is, de nem olyan szép, mint tavaly volt. Vékony, eléggé gyenge ágacskák nőttek rajta, jövőre sokkal jobban vissza fogom metszeni. 

Ez a rózsa a tavaly anyák napja körül kiültetett minirózsák egyike. A többi nem igazán szuperált jól, tavasszal volt egy nagy beindulásuk, aztán nem tudom mi lett, de elhullatták a levelüket is, de még a nagyobb rózsák is. 
Lehet, hogy majd egy kicsit lazítani fogom körülöttük a talajt jövőre. 

Kezdődnek a gombák is a kertben, a legkülönbözőbb helyeken tudnak felbukkanni, ez pl. a monarda gyűrű közepében nőtt ki. Körülötte a monarda visszadarabolt szárai vannak, egyébként szerintem a piros monardám nem úszta meg a visszavágást, olyan, mintha teljesen kipusztult volna. Vártam, hogy csak újrahajt valahol a gyökeréről, de eddig semmi. Majd tavasszal kiderül lesz-e még élet legalább egy kis részében.  

Eddig tartott a szeptemberi nyár, bár nekem az utolsó pár napban már megint túl meleg volt. Azt várom, amikor 22 fok lesz és akkor süt a nap, azt szeretem, mert akkor lehet kinn lenni, nem égeti a fejem a nap, nem szakad rólam a víz a legkisebb erőlködésre is. 
Tegnap esett egy hatalmas eső, aztán egész délután lassan esegetett, most minden csupa víz és hűvös is van. 

Szerdán kiültettem az ÚjDudvákat, a japán szellőrózsát a kút mellé, a pettyegetett orvosi tüdőfüvet a tuják alá, ahol éppen betelepítés alatt van a terület és az egyik krizantémot is oda tettem, a másikat pedig egy megüresedett részére a fenti évelőágyásnak. Hogy aztán megmaradnak-e azt nem tudom, a krizantém az olyan, hogy mindig a következő évre derül ki, hogy áttelelős volt, vagy sem.
Illetve az életfák alatti hely nagyon száraz, de abban reménykedem, hogy majd amikor teljesen be fogja takarni az aljnövényzet, akkor majd jobban meg fogja tartani a nedvességet és fenyőkéreg mulcsot is kap majd.  
Meglátom, szerintem az a kert legszárazabb része. Lehet, hogy majd odavezetek egy csepegtető csövet jövőre, végig azon a sávon. 

Kiszedtem a rettenet sok  Azúrkék Kommelínát is (Commelina communis), jövőre azt hiszem azt is irtani fogom (muszáj lesz), ahogy megmozdítottam, csak úgy hullott ki belőle a mag. Vastagon terítette be a talajt. Ha engedném beborítaná az egész kertet. 

Nem tudom mi bontotta le az egyik komposztálómat, de kidőlt az oldala. Szerintem a macskák cirkuszoltak, vagy róka kergetőzött valamivel az udvarban. Sőt az egyik jujubát is kifordította valami a földből... megáll az eszem! Mentem le meglocsolni a két kis jujubámat, hát az egyik a földön fekszik, ki van rángatva a talajból. Még jó, hogy nem pusztult el. 
Időnként olyan kártékonyak ezek a kertlakók, mint a Colorado bogár, ilyenkor haragszom rájuk. 

Éjjel felébredtem és kinéztem az ablakon, látom, hogy valaminek görbül a háta a tetőn. Azt hittem róka, meg is kocogtattam az ablakot, hogy húzzon el innen, de Herkuló volt. Már megint állandóan éhes. Azonnal odajött az ablakhoz és olyan könyörgőn nézett befelé, de nem kapott semmit, éjjel már csak nem fogom etetni... bélpoklos. 
Amúgy meg úgy néz ki, mint azok a gizda palik, akik ha oldalra fordulnak, úgy néznek ki, mintha terhesek lennének, mert csak a pocakjuk nagy. Herkules pont ilyen, sovány macska, a pocija meg csak úgy domborodik és egyszerűen nem tudom elképzelni sem, hová tűnik el a macskában/ból az a rengeteg kaja.  

Böbike pedig megint a fotelemre pályázik, tegnap kicsit aludt benne, de ma reggel kipateroltam belőle, különben hetekre megint elfoglalná. Tudomásul vette, viszonylag békésen. 

Az őszirózsák még mindig szépek, de már nem sokáig fognak tartani. Hagyok majd párat magot érlelni, a többi szerintem a hétvégén mulcsként fogja végezni. 

A dáliák kifejezetten szeretik az őszt és a hűvösebb hajnalokat. 

Meg akartam örökíteni babás színeket együtt, olyan valószerűtlenül kék volt a szarkaláb és rózsaszín a phlox és együtt annyira jól néztek ki, de a kép nem adja vissza, sajnos. 

A japán szellőrózsa még mindig csodaszép. Tavaly egy picurka kis tő volt, az aszályban mindig kapott egy kicsi vizet, mert folyton lekókadt és milyen nagyra nőtt az idén. 

Clematis 'Arabella'

Az Árnyas kertben nyílik a tarackoló kékgyökér és látszanak a rószaszín szellőrózsák is. 

A paradicsomokból 3 tálca aszalnivaló lett, azokat a részeket, amik nagyon repedtek voltak és amit megszívogatott a valami (polos), azokat eldobtam. 
Csináltam kisebb és nagyobb szeleteket is, úgyis apróra szoktam darabolni, amikor használom. belesütöm focacciába, vagy paradicsomos tésztára is szórok apróra darabolva. Nem fogyasztok belőle sokat egyébként. 
Érdekes, hogy az előző adagnál sem kellett takarni az első napon, biztos a só miatt, de a következő napokon már rátettem a hálót, mert különben rámentek volna, főleg a darazsak. 
Ez itt közvetlen azután készült, hogy sózás után kitettem őket a napra. 

Így néztek ki az 1. nap estére, jól összeszikkadtak, sokkal több hely van közöttük:

2. nap reggel, amikor ki akartam tenni a paradicsomokat megint a napra, nagyon vizes volt a papír alattuk. Először ki akartam cserélni, aztán eszembe jutott, hogy van nekem ilyen rácsom is. Annak idején a birsalmasajt miatt vettem, ezeken szikkadtak a sajtok.  
Szúnyoghálót tettem a paradicsomok alá (és amíg kinn volt fölé is, mert már jöttek volna rá a legyek és társaik), és így sokkal jobban száradtak. Estére ilyen szépen kiszáradtak. reggel még a harmadik tálcán is volt pár szem, de estére már rá tudtam pakolni az összeset a rácsra. 

2. nap estére:

Jó, hogy ez a rács eszembe jutott, rengeteget jelent, hogy alulról is szellőzik a paradicsom, így sokkal gyorsabban aszalódik. 

3. nap estére:

Kittem még a negyedik napon is, mert szép, napos idő volt és úgy voltam vele, hogy minden nedvesség hadd távozzon belőle, úgy sokkal biztonságosabban lesz eltartható. 

Megkóstoltam párat, amikor tegnap este beszedtem, de az egyiknek olyan fura erjedt íze volt, ami nem ízlett... megettem még 2-3-at, de azon nem voltak olyanok, nem tudom, hogy mitől lett az erjedt íz. Talán arra a szeletre nem jutott elég só? Nincs tapasztalatom még az aszalással, nem tudom mi okozhatta. 
Összesen 15 dkg lett az egész 3 tálcányi paradicsomból. 

4. nap estére ilyen lett: