Nem tudom, hogy Herkules szelleme bújt-e bele Elzába, mert a CicaNéni személyében egy újabb tetőlakót és kukkolót tisztelhetek. 
A frász majd kitör, amikor kinézek és ott kukkol az ablakban, a szemem sarkából mintha Herkulót látnám. Nem jó érzés, folyton eszembe jut és elfacsarodik a szívem, hogy nem ő az. Ellenben Elza pont úgy ül ott, ugyanott és éppen úgy néz. Az igaz, hogy Elzának sokféle arckifejezése van, néha olyan ijedten néz, hogy nem tudom mi van, néha könyörgőn és sokat tátog, olyankor mond valamit, de nem ad ki hangot, csak a száját nyitogatja, esetleg csattog egy kicsit. 
Herkulónak is voltak mindenféle arckifejezései, ő is tudott nagyon ijedten nézni, amikor azt hitte lemarad valami falatról, de leginkább arra az állhatatos arcára emlékszem, ahogy ott ült és várta a kaját és a simit. Mert tudta ő, hogy úgyse marad éhen. :)
Elzát nem engedem be az ablakon át, mert ne szokjon hozzá, hogy összetapicskolja nekem a párkányt. Ki szoktam lépni a verandára és onnan kiabálok neki és már tudja, akkor rohan le a tetőről hátul (az ajtó meg elől van), mint egy kis bolond és jön befelé. :))))
Úgy tanítottam meg neki, hogy többször is kimentem a ház oldalához és onnan hívtam, nem kellett neki sok és megértette. Most már elég annyi, hogy látja az ablakból, hogy kilépek a verandára és az ajtónál kiabálok, akkor szalad körbe és jön be az ajtón. :) 

Itt meg éppen a növény jelölőkarómat dönti ki. Ez a Nyenyere szórakozása volt, de amióta nincs, azóta Elza benn mer maradni az udvarban és ő dörzsölgeti az arcát és jelöli meg a jelölőkarókat. :D És persze egyben ki is dönti. Most már vissza tudom őket szurkálni, de nyáron, amikor olyan volt a talaj, mint a beton, akkor bosszantó volt. Ezek ugyanis nemcsak a látszó növényeket jelölik, hanem a hagymásokat is, amik ilyenkor vissza vannak húzódva és emlékszem én, hogy kb. hol vannak, de ha meg kell mozgatni a talajt, akkor pontosan jó tudni, mert nem szeretném kiásni őket. 

Böbe meg szövegel, nem tudom mostanában mi van, de pl. alszik a fotelben, én jövök-megyek, vagy ülök a saját fotelomban, ő alszik. Egyszercsak felül, rám néz és elkezdi mondani. Ez nem nyafizás, hanem kifejezetten mond valamit, nekem meg fogalmam sincs, hogy mit szeretne, de meg szoktam olyankor simogatni és ölelgetni. Ez mostanában gyakran előfordul. :)  Nagyon mondja. 
Bújósabb is mint szokott, minden délután kell vele heverészni kicsit és szeretgetni, simogatni, masszírozni. El nem mulasztaná. :)))
Úgy szereti a kis szertartásainkat és ragaszkodik is hozzájuk, el nem felejtené soha. :) 
Az utolsó meleg napokat viszont kinn töltötte napközben is, hol itt, hol ott heverészett a kertben és most is kinn van még, pedig már nagyon lóg az eső lába. :)

***

Kivettem egy kb. 60 centis barátcserje csemetét a nagy bokor alól és kiültettem a ház elé. 
Kis rendezkedést is csináltam a már meglévő kinti növények között. Kiszedtem pár muskotályzsályát, mert nagyon el volt szaporodva, ugyancsak megszabadultam a citromfű nagy részétől is. Egy kicsi maradt, egy kicsit átültettem máshová, hogy legyen azért, mert attól, ami benn van a kertben, attól teljesen meg akarok válni, mert nagyon terjed. 
Átültettem a kerítés tövéből egy telep törpe íriszt a magasabb növények elé, a felszabaduló helyre pedig kiültettem a jiaogulan-t, azt, amelyik a ledugott hajtásokból nőtt meg. Visszametszettem a hajtásai zömét és bevittem az alagsorba kiszárítani, jó lesz gyógyteának, úgyis állítólag valami csodatea és 100 évig lehet tőle élni. Bár azt nem hinném, hogy majd 100 évig szeretnék élni, a fene se akar sokáig öreg lenni. 

Kerestem kívül kis kakukkfű magoncokat is, de egyet se találtam... szégyen-gyalázat, a múltkor kellett kakukkfüvet vennem, mert elfogyott az itthoni. Tavasszal majd vetek pár szem kerti kakukkfű magot és nevelek új cserjéket magamnak. 
Vad kakukkfüvem van, majd azt is elszaporítom, illetve szépen növöget a citromillatú kakukkfüvem is, de még nem akarok szedni belőle és annak más az íze. 

Aztán nekiestem és kigyomláltam a nagyon nemszeretem részt a szőlők alatt/mellett, de a lényeg, hogy kész van!
Azt hittem, hogy lehetetlen lesz rendbe szedni, mert tavaly még teljesen benőtte a gyom, főleg a kerek repkény, de tavasszal kiszedtem és ez a száraz nyár segített is, hogy nem nőtt vissza nagyon durván. Ami volt azt most megint kigyomláltam, de nem volt sok, volt helyette parlagi és szürke madársóska bőven. 
Kigyomláltam a mellette lévő ágyást is, ami azért fontos, mert amikor bejön a nedves és hűvös idő, ott már nem lesz jó nyúkálni, mert az a rész ilyenkor már nem napos egyáltalán, már egész nap árnyékban van. 

Levettem a hálót a K-betűsök egyik ágyásáról is, hát... nem valami híresek, nem nőttek, szerintem melegük van. Nagyon füves is volt, kigyomláltam, a kis kézi kapámmal megkapáltam őket, meglátom. Talán, ha hosszú lesz az ősz, akkor lesz pár karalábéból valami, de a karfiol az megint reménytelen. Van közte kelbimbó is, de mind nagyon el van maradva. 

Szórtam trágyát a mézalmácskának és a pawpaw-nak is, majd jön az eső és belocsolja. A mézalmácskánál bekapáltam, a pawpaw körül pedig ráraktam a kiszedett füvet, majd együtt szépen bevándorolnak a talajba. 

Ez még a jó idős napokon volt, de már nem is bánom, ha kicsit rosszabbra fordul az idő, mert jól esik egy kicsit behúzódni. Már tegnap is hűvösebb volt és el is felhősödött. 
Nagyon elfáradtam ezen a nyáron. Remélem, hogy a következő nem lesz ilyen aszályos és nem kell ennyi vizet kihordani, de jövőre akárhogy is lesz, az öntözést meg fogom oldani. 

Ezek a meleg napok (közel se voltak olyan melegek itt nálunk, mint ami az előrejelzésben volt, de nem baj, így is jó volt) még adtak esélyt a porcsinrózsáknak is, hogy kivirágozzanak. Nagyon szépek, jövőre többet fogok ültetni belőlük, valami jó napos helyre. 

Úgy tűnik, hogy a polosok rajzásával együtt egyre több az imádkozó sáska (ájtatos manó) is, most egy zöldet "lőttem". Bár semmi manós nincs benne. Nekem inkább a 8472-es  faj jut róla eszembe, csak az kicsivel nagyobb. :D :D (akinek nincs meg mi az: Voyager)

Túl vagyunk az őszi napéjegyenlőségen, mostantól kezdve hosszabbak lesznek az éjszakák, mint a nappalok és egyre hosszabbak lesznek, egészen a téli napfordulóig, ami az idén december 21-én, 16:02-kor lesz. 
Ezzel megkezdődött a csillagászati ősz. Szeretem az őszt a színei miatt, de a sötétedést nem szeretem. 
Ráadásul ma van az utolsó jó idős nap is, de remélem, hogy októberben lesz még szép indián nyár, végül is, akkor van az ideje. 

Szóval tegnaptól hivatalosan is ősz van, a krizantémok ideje. Ilyenkor szoktam őket gyűjtögetni, aztán vagy megmaradnak, vagy nem. Nagyon sok fajtája van és nem igazán lehet megkülönböztetni az áttelelő és a nem áttelelő fajtákat, így aztán próba szerencse.
Mindig sok kipusztul sajnos,  a tavalyiak közül se maradt meg mind, de a szokotthoz képest meglepően sok él és fog virágozni is az idén. Még sehol nem vagyok ahhoz képest ami volt, de jó lenne visszahozni őket, mert amit ezek a virágok október-novemberben produkálnak a kertben, az utánozhatatlan. Rengeteg szín, forma, magasság és mindezt akkor, amikor már semmi egyéb nem nyílik a kertben, max. pár kósza rózsa szokott még olyan késő őszön próbálkozni. 
Ilyen fajtám is volt, mint a képen van, több tő is, de 2023-2024 telén majdnem az összes kipusztult, nem tudom mitől. 
Nagyon ki voltam akadva rajta, évek gyűjtögetésével jöttek össze, olyan is volt közte, amit azóta se látok sehol. 2023. őszén olyan volt a kertem, mint a mesében, tavaly ősszel csak néztem a sok foghíjat... nagyon fájó volt. Akkor azt mondtam, hogy elengedem a krizantémokat, de nem tudom és nem is fogom elengedni. Imádom ezeket a virágokat! 
Nem tudom ide behivatkozni, mert sok krizantémos bejegyzésem volt akkor, de 2023 októberben és november elején mutattam őket. 

Viszont azóta figyelem ezeket a növényeket és azt vettem észre, hogy a szárazabb helyeket kedvelik. Van pl. egy sárga, amit költözős krizantémnak hívok, mert a rendes talajról évről évre húzódik felfelé a sziklakertbe. Direkt nem is ültettem be a sziklakertnek azt a részét, mert szépen mászik felfelé, majd belakja. Már egy jó métert költözött odébb. 
Idén nyáron is megfigyelhettem, hogy mennyire bírják a szárazságot és tulajdonképpen azon az ominózus 2023-2024 telén is (nagyon sok csapadék esett, állt a víz a kertben) azok maradtak életben, amik száraz és jó lefolyású helyeken voltak. 
Ezen nekibuzdulva, újra gyűjtöm őket, mert így sanszosabb, hogy megmaradnak, ha jobb, szárazabb helyekre ültetem őket. 

Ez, amit most hoztam haza, ez volt a legkedvencebb fajtám, de alapvetően mindet nagyon szeretem. 

A másik metélőhagyma. Épp a minap emlegettem, hogy sehogy nem tudom kikeleszteni magról, ezért hoztam haza a boltból. 
Most meg zavarban vagyok, hogy hová is tegyem, mert évelő és napos, vagy félárnyékos hely kell neki. A szilvafa alatti részen el is kezdtem helyet csinálni neki, aztán arra gondoltam, hogy amikor szedjük a szilvát, akkor majd kerülgetni kell, de szerintem ez nyár közepére, amikor érik a szilva, már visszahúzódik. 
Végül úgy döntöttem, hogy egy részét oda ültetem és meglátom, hogy mire megy, egy másik részét pedig máshová. Szerintem a téli sarjadékhagyma mellé teszem, az is évelő. 

A kertről most a "csücsköket" mutatom, az első a megszokott nézetből, most már/még kevés virággal, mert még ki fognak majd nyílni az Asterek és a krizantémok, illetve (alul balra) van a púpliliom is, ami szintén ezután fog virágozni, bár ő távoli képeken nem olyan mutatós.

Ahogy haladok lefelé, ugyanannak a kertrésznek egy másik csücske, itt a magas varjúháj adja a nagyobb tömeget, remélem jövőre megint olyan lesz, mint volt és mellette felnövekszik egy velencei kutyatej is, ami örökzöld lesz. 

Még lejjebb haladva az amarántok adják a díszt, ezen a részen mindig egynyáriak lesznek, mert tele van a terület krókuszokkal és kakasmandinkókkal. Tavasszal azok adják a színt benne. 
Az amarántok mögött van egy nagy Aster, mire kinyílik, addigra az amarántokat majd kiszedem. A kép bal oldalán egy japán juhar van, nem szépek most a levelei, viszont nagyon vastag szénamulccsal, de öntözés nélkül vészelte át az idei aszályt. Idővel majd fává fog felnőni és egészen meg fog változni tőle a látvány. 

Az Árnyas kert szélében nyílnak a 'Waterlilly' őszi kikericsek és egy nagy (egyre nagyobb, már majd ki kell szedni belőle) telep tarackoló kékgyökér. 

Sajnos az árnyékliliomokat nagyon megviselte az aszály, sok levél elszáradt, a szegélye szinte az összesnek száraz, de azért így is szépek még. 

Tavaly gondolkodtam, hogy a szárnyastermésű borkórót (magról neveltem) kihozom onnan, mert elég mély árnyékban van, de az idei extra UV-s, égetős, száraz nyarat túl se élte volna, így marad ahol van és még most is virágzik. Nagyon jól tűrte ez is a szárazságot, de időről időre kapott vizet.  

Ezt nemrég vettem még bimbós állapotban, nem volt rajta a neve (ugye, a szokásos sziklakerti mix-ben volt, amitől úgy ki vagyok itt Mo-n akadva, ez az igénytelenség a termesztőktől, hogy úgy adják át az árudának, hogy a növénynek nincs feltüntetve a neve). Szerintem valamilyen varjúháj, valami októberke féle lehet a levelei alapján. 

Szombat délelőtt nekiugrottam megint a kertnek a kaszával és le is vágtam az összes füvet. Jó nagy volt, jó sok mulcs lett belőle. 

Ez a két senkiföldje még a kertben, még nem is tudom igazán, hogy miképp fog alakulni. Ezen a képen még ott a felnövő a datolyaszilva, ami most még csak kb. 1 méteres és mögötte most kezd gatyába rázódni a naspolya, ami a kivágott cseresznye és diófák alól szabadult ki. Vissza is kell vágnom majd tavasszal, mert annyira felefelé törekedett, hogy kapjon egy kis fényt, de nem szeretném, hogy túl magasra nőjön, mert akkor nem tudom leszedni a naspolyát róla. 
Jobbra a két kis bibasz (ahol le van takarva a talaj), az egyik a kínai álbirs, a másik a ráncoslevelű bangita, azok is nagyra fognak nőni. Remélem jövőre már látványos lesz a változás. 

Itt se tudom még, hogy mi legyen. Az ólat (ez volt a macskahacienda, amíg itt volt a Nyenyere és Marcika) én már el nem bontatom, de ezt már írtam máskor is. A bal oldalát már takarja a (valamilyen nem futó) lonc cserje és az elejére is loncot ültettem, az futó és örökzöld, de Murphy melózik, mert máshol 10 métert is nő egy szezon alatt, itt meg második éve nem éri végig az ól elejét, pedig ez a szándék. Látszik már a bal oldalon belőle egy kicsi, de azt szeretném, hogy takarja el az egészet. Előtte a mogyoró lombhullató, az nem segít, csak nyáron, amikor van rajta lomb. 
Nagyon halványan látszik a fekete geotextil mellett a kis őszibarack, amit odaültettem, illetve lenn a kerítés mellett a nagy zöld tömeg az dísztök. Jól takar, irtja a gyomot is maga alatt, majd oda is fogok valamit ültetni. 
Összességében azonban nincs rá konkrét tervem, de nem díszkert lesz. Ide terveztem még a két nashi körtét, illetve lefektettem szombaton a meglévő geotextil mellé egy agroszövetet is, de csak az őszibarackig, ott elvágtam. A geotextil alatt lévő részt fel fogom villázni, de még nem tudom, hogy majd ültetek-e bele valamit, vagy csak elegyengetem, hogy a fűnyíróval járható legyen.
Gondoltam, hogy ide teszem majd bele a koreai paprikáimat és jó lenne hely édesburgonyának is, a földimogyorót is olyan régóta ki szeretném már próbálni... majd meglátom mire lesz erőm és időm, főleg ha öntözni is kell, mert oda lehordani a vizet nem olyan egyszerű.

Ezeket a fotókat nem a szépségükért hozom ide, hanem azért, hogy majd amikor változik, akkor jó lesz megnézni, hogy milyen volt és milyen lett. 

A dísztökökből nem tudom lesz-e valami, hogy mikor lehet levenni, de elég furák, más formákat és színeket vártam. 

A kis téli bangitám is növöget, főleg, amióta kapott esőt, de a nyáron ezt is locsoltam. Ezért fáradtam el annyira, mert nemcsak a veteményest és a vízigényesebbeket, hanem ezt a rengeteg frissen ültetett cserjét is locsolni kellett, mert ha már megvettem, nem akartam elveszíteni őket. Ez látszik az "ólas" képen is, a kép jobb oldalán van egy nagyobb zöld tömeg, az egy cukkini és attól picit balra van ez a cserje. Ez is örökzöld és takarni fogja fentről nézve az ólat. 

Ezekbe a sötétkék terméseibe szerettem bele. 

4 szem termés van a szecsuáni borsfámon is. :) Nem is láttam virágját, nem számítottam az idén még termésre, nagy meglepi! Egyet levettem megszagolni, de még nem érett. 
A szecsuáni bors termésének a héját használják fűszerként, láttam YT videókon, nem is olyan egyszerű szétválasztani őket. Kiszárítják, jól elmorzsolják és direkt olyan lyukú szitájuk van, amin a mag átpotyog. 

A levágott füvet is összeszedtem és leraktam mulcsnak a kert alsó részén lévő növények köré. Milyen jó lett volna a nyáron a kis törpefenyő köré... 

Újra vastagon leraktam a füvet a szintén a kert alsó részén lévő hólyagvessző köré, alatta van egy árnyékliliom, ami most kezd magához térni és mellette a füzérajak, ami próbál virágozni, pedig alig élte túl a nyarat, sok virágszár el is száradt. Ezeket is körberaktam fűvel, mellette van egy (nem látszik a képen) szárnyas kecskerágó, azt is jól körbemulcsoltam és a hólyagvessző alatt lévő erdei kutyatejet is, de jutott még a jujubák közé is belőle vastagon.
Egyébként már annyi füvet leraktam erre a helyre és nyoma is alig van. 

Aztán délután még akartam kinn lebzselni egy kicsit, de olyan poloskainvázó volt, hogy inkább behúzódtam előlük. Undormány teremtmények, sose tudom, hogy mégis kinek jut eszébe ilyeneket életre hívni. Persze a teremtés se volt tökéletes (amint a Föld és az emberiség jelen állapota mutatja), szerintem a polosok is csak becsúsztak valahogy. :D 
Persze a bennem élő kisördög rögtön megkérdezi: Na de ennyi fajta? Hmmmmm...