Tegnap végül 21 mm eső esett összesen, most már elégedett vagyok, de a kert még inkább. Olyan szépen kihúzta magát minden, hogy öröm végignézni a kerten. Az igaz, hogy a virágoknak nem használt, most már azok is barnulnak, amik eddig élőnek tűntek, de szerintem ennek nem az eső az oka, hanem inkább az, hogy kicsit későn érkezett. Nem baj, majd összeszedik magukat még az egynyáriak és az őszi évelők is fel fogják még virágoztatni a kertet. 
Reggel hideg volt, 8 fok, de volt egy év, amikor azt figyeltem meg, hogy nagy meleg után,amikor lehűlt az idő, akkor a virágok nagyon szépen nyílni kezdtek, szóval minden esélyük megvan még. 

Még az eső előtti napon kiszedtem a folyondárt végre a bugás hortenziák ágyásából. Ezt az ágyást egyszer már elkezdtem kigyomlálni, de éppen a hortenziák köré nem jutottam el és annyira benőtték, hogy már csúnyák voltak tőle.
Sajnos sikerült pár ágat le is törnöm, ezeket bedugtam nedves földbe, hátha még lesz idejük gyökeret verni. 
Ha nem, akkor majd a tavaszi metszésből remélem sikerül pár dugvány, nem úgy, mint az idén, az összes kidöglött, de szerintem annak a talaj volt az oka. Valamiért abban a földben minden kipusztult, ki is öntöttem a ládából olyan helyre, ahol nem szeretném, hogy gyom nőjön és nem is nagyon nőtt... ez is az a föld volt, amibe a perlitet kevertem, szerintem azzal a zacskó perlittel volt valami baj. 

Kicsit gyomláltam még a sziklakerti résznél is, tulajdonképpen szinte csak folyondár van, de az jó sok. Mindent visszaraktam a talajra mulcsnak, de ennek ellenére rendezettebb lett annak a résznek is a fizimiskája. 

Egyébként az idei dugványaim viszonylag jól sikerültek, lett két mirtuszloncom, egy rózsa, pár valamilyen cserje (talán buxus) és 3 darab (azt hittem több lesz, de csak ezek élnek) Ilex Crenata. Utóbbi egyébként nagy dolog nekem, mert már próbáltam többször is dugványozni és eddig sose sikerült. Kis nyomorultan néznek ki most is, 2 hónapig voltak letakarva, augusztus eleje óta már szabadon tartom, de élnek. Ez az egyik (Ilex Creana), nagyobb ágak egyáltalán nem maradnak meg, remélem ezek életben maradnak és szeptember végén ki tudom ültetni őket. Talán le kéne még takarni kicsit...

Volt egy haldokló nagyobb Ilexem is, amit tavasszal kiástam és átültettem, nagyon sokáig volt még sárgás, halovány a színe, de az is kezd életre kelni, nem nőtt, de legalább már zöld a színe. Ez is valami... főleg ez után a nyár után. Ezek az Ilexek nagyon nehézkesek, a nagyok is, de azért akarom szaporítani, mert a buxus nagyon jól helyettesíthető lenne vele. Gyakorlatilag úgy formázható, csak nem lepi meg a puszpángmoly és nem kell küzdeni az életéért. 

Ez a képen, talán Buxus, de nem biztos. Már kérdezgettem a FB-n is, de nem igazán tudja senki. A Penny melletti parkolóban van 3 bokor, arról vágtam hajtásokat. Szerintem örökzöld lesz. Lehet puszpánglevelű fagyal is... de (még) nem tudom. 

Ez a 2 mirtuszlonc, mielőtt kiültettem az anyanövényt, vágtam róla két kis ágacskát és ezek már nőttek is. 

Ez pedig a nemtudommilyen rózsa, ezt is úgy csórtam, közterületről 3 kis hajtást, 2 elpusztult, de ez az egy hajt. Majd ennek is meg kell találni a helyét, szép bíbor színű bokorrózsa lesz, valamelyik történelmi rózsa lehet, de még nem tudtam azonosítani. 

Az idén mindegyik dugvány le volt takarva, eleinte zacskóval takartam, de azután tejfehér műanyag (orchidea) kaspókkal borítottam le és így nagyon szépen gyökeresedett minden árnyékos helyen. 
Lett azért egy bugás hortenzia csemetém is, egy kis ágacskát nem a többi közé szúrtam le, hanem a növény mellé és ott kigyökeresedett, már be is van ültetve a helyére. Az lesz a harmadik 'Phantom' bugás hortenziám. 

Ez pedig a magról nevelt kívül-belül hófehér őszibarackom, nagyon szépen nő, még neki is keresem az optimális helyet a kertben, de már lassan ki kell költöznie a cserépből.  

Esett az eső megint és most is esik. Mit esik, ömlik!
Tegnap ugyan az ígért 9 mm-ből és a viharokból se lett semmi, összesen 1 mm bírt lecseperegni lassanként, de az éjjel nekifogott és lassan, áztatón, hézagokkal, de esik, most meg zuhog. A mérőedényt majd később megnézem, de remélem lesz még bőven benne víz.
És már az is nagy dolog, hogy nem kell reggel kinn nyargalnom a locsolókannákkal. Pár napja alszom, mint a bunda, sokkal nyugodtabb vagyok. Addig aludni se tudtam, már 4-kor nyílt ki a szemem, hogy el ne aludjak, mert korán kellett locsolni, később, a perzselésben nem lehetett. Még sose örültem ennyire, hogy véget ér a nyár. 

Leszedtem megint egy lavór paradicsomot, pedig már nem számítottam arra, hogy lesz még befőzni való mennyiségem. De végül is... üveg van, hozzávalók vannak, akkor miért hagynám tönkremenni? 

A metszőollót az arányok miatt hagytam benne, bő 3,5 kiló lett a paradicsom, miután meghámoztam és persze sok lé is kifolyt belőle. 
A lavórban 7 féle paradicsom van. A nagy gerezdesek a 'Régimódi befőző' fantázianévre hallgatnak, van a sárga az 'Azoychka', a fekete a 'Black Beauty', a piros hosszú (felül) az 'Aurija', a sárga csíkos hosszú (alul) a 'Pipakujuline Tribucine' és van kétféle pink, amik kinézetre nem igazán különböztethetők meg így leszedve (csak a belseje más), az egyik a 'New Big Dwarf', a másik pedig a 'Cherokee'.
Ezeknek a pink paradicsomoknak viszont a növénye teljesen különbözik, előbbi egy determinált fajta, 60 centisre nő és kis tömör bokorrá fejlődik, a másik pedig folytonnövő és méteren felül van, karcsú a növény maga. 

Érdekesség még (ezt az idén fedeztem fel), a 'Black Beauty' - nak az a nagyon erős umami íze. Tavaly ez nem tűnt fel nekem, nem tudom, hogy az idén a nagy hőingadozás miatt lett-e ennyire erős (vagy tavaly faltam figyelmetlenül), de valahogy ki fogom találni, hogy tudnám porítani, vagy legalábbis nagyon apróra darálni ezt a paradicsomot szárított állapotban, mert ételízesítőbe szerintem csodás lenne. 
Lehet, hogy be kéne szereznem egy aszalógépet, mert az tud annyira szárazra aszalni, hogy darálható legyen. Céklához is jó lenne... 

Beraktam a paradicsomokat sült paradicsomszószként üvegekbe. Ilyen finomat még sose sütöttem, pedig csináltam már sült paradicsomszószt máskor is, de most fenomenális lett. 
Egyrészt szerintem a 'Black Beauty' ezzel a fantasztikus umami ízzel is megdobta nagyon és a fűszerezést is eltaláltam. Itt a tepsiben látható, amikor kivettem a sütőből. Utána még botturmix-al összeturmixoltam, rottyantottam rajta egyet, hogy teljesen forró legyen és üvegekbe szedtem. 

5 üveggel lett. 

A receptje:

3.5 kg hámozott paradicsom darabokra vágva,
1 dl olívaolaj
1.5 evőkanál nem jódozott só,
2 lapos evőkanál cukor,
5 fej hagyma darabolva, 
2 nagy gerezd elefántfokhagyma (ez kihagyható, akkor sokkal több fokhagyma kell bele)
4 gerezd fokhagyma, (elefántfokhagyma nélkül ez lehet 10-12 gerezd is)
1 tk őrölt bors,
1 nagy csokor friss bazsalikomlevél,
friss kakukkfű,
friss oregano,
majoranna,
3 nagy zellerlevél a szárával együtt beledarabolva,
rozmaring (amihez nem írtam, hogy friss, az csak szárított volt nekem, de a többi is lehet szárított, ha nem hozzáférhető a friss fűszernövény. )
Mennyiségeket nem tudok, mert úgy ízlés alapján tettem bele). 

Beraktam őket a mélyebb gáztepsibe, jól összeforgattam, hogy a zöldfűszerek ne tudjanak a tetején megégni és 200 fokon kb. másfél órát sütöttem. 
Utána kivettem, fazékba szedtem és botturmix-al pépesre turmixoltam, forraltam rajta egyet és kiforrázott üvegekbe szedtem, az üvegeket egy kis időre fejre állítottam, hogy minden részét érje a forróság, ezzel is a csírátlanítást segítem elő. 

Az üvegek, miután visszafordítottam őket, száraz dunsztban várták, hogy kihűljenek. 

Elkészítettem a helyet az őszi terményeimnek is, leszedtem az ágyásról és áthordtam másikra a mulcsot, illetve kiszedtem a gyomot, az is ment át a másik, üres ágyásba. Csodás volt a talaj a mulcs alatt itt is, de most nem hagytam rajta, mert apró magvakat vetettem bele, most jobb ha így marad. 
Jól megszórtam az ágyást marhatrágyával és bekapáltam, aztán belocsoltam a locsolórózsával. 
Még aznap este belevetettem a magokat, de nem lett mindennek hely, a fekete retek és a kínai kel kimaradt, azokat végül a sárgarépa közé vetettem, egy nagy sorba, a fele a kínai kel, a másik fele a fekete retek. Majd kiegyelem, nem kell belőlük sok. 
Letakartam  ágakkal a vetés után, hogy a macskák ne kaparásszák szét, mert imádják a friss földet. 

Itt már letakarva ágakkal, a kép alján a zöldbab másodvetésem van, nagyon foghíjasan kelt ki, de még van benne egy kis reményem. 
Az új ágyás fölött a zöldhüvelyű zöldbabot már kiszedtem, vissza van rakva mulcsnak az ágyásra, mellette a sárga még megvan, mert voltak rajta kicsik és virágok is, még várok egy kicsit, hátha lesz belőle valami, de nem szép, valami betegsége van. 

Már leírtam az előző napokon is, akkor még csak terv volt, de vetettem ebbe az új ágyásba müncheni sör retket, pirosbélű "dinnye" retket, vajrépát, rapinit, pár szál toszkán fekete tépőkelt  és Sessantina salátabrokkolit. 
Nagyon örülnék, ha az idén sikeres lenne ez az őszi vetés, mert tavaly annyira meleg volt még a szeptember is, hogy hiába veteményeztem el, nem tudtak kicsírázni a melegben, utána pedig már nem volt idejük kifejlődni. 
A tavalyin kívül még sose volt olyan év, hogy ne lett volna pl. őszi retkem... remélem az idei se lesz olyan. 

A perillám is szépen fejlődik, öntöztem is, de most az esőtől ez is sokkal szebb. Az igaz, hogy nekem nagyon fura az illata, nem tudom, hogy fogom-e szeretni. Érdekes növény, nem tudom mihez hasonlítani, írják, hogy a bazsalikomhoz, de szerintem semmi köze hozzá, nem is hasonlít. Ha megdörzsölöm a levelét, akkor van egy érdekes mentolos illata, mégse mondanám, hogy hasonlít a mentához. 
Szóval eddig az az összbenyomásom róla, hogy szagos és fura. 

Ahogy az egész kert is magához tért és életre kelt. Olyan jó látni, hogy a növények felszívták magukat, pedig nem volt sok eső és azt hiszem megint locsolni is kell, de ez életmentő volt. 

Böbike benn aludt... néha csinál ilyet, nem tudom, hogy ilyenkor mi történik, de sehogyse akar kimenni. Olyan aranyos egyébként, hogy olyan határozott akarata van. Kinyitottam előtte az ajtót, mert ahogy szokott beült ide mellém és nézett, de nem ment ki. Menni kellett vele szeretgetőset játszani az ágyra, ez már amolyan szertartásunk, minden nap kéri. Nem kell neki sok, 10-15 perc, de akkor vele kell foglalkozni, simogatni, masszírozni a csípőjét (azt nagyon szereti), simizni az arcát, azt is nagyon szereti, ha finoman megfogom a grabancát és kicsit megrázogatom. Böbinek jó nagy grabanca van, jól bele lehet markolni. :))))
És hát a lábai, néha mintha több lenne, mint 4. :D 

Szóval végül benn is maradt, hajnal 3-kor ébresztett, én meg olyan mélyen aludtam, alig tudtam magamhoz térni, de kiengedtem, közben Elza is besuttyant a verandára és harapott pár falatot és újra fel kellett kelnem, hogy kiengedjem őt is, mert dörömbölt. Olyanok, mint egy zsák bolha. 
Jött FufuÚr is (a MosogatóCica, még nehezen áll a billentyűzetem és a gondolataim a Fufura, de kell neki egy név) este, de akkor nem adtam neki enni. Későn jött, tanulja csak meg, hogy ha enni akar, akkor érjen ide időben. Reggel 3 doboz kaját evett meg. 
Hát... nem is tudom... szerintem már itt ragad majd nálunk, de szeretem őt, olyan szép cica, de nagy fogyasztó... egy nagy ló... kell ez nekem?