Reggel még ködös volt az idő, amikor mentem is kifelé a kertbe. Fogynak a jó napok, jövő héten jön a fagy... nem várom. Olyan élvezetes volt ez az október, legalábbis a zöme. 
Kinn lehetett lenni melegtől vagy hidegtől való szenvedés nélkül a kertben. Tulajdonképpen én nagyon el tudnám viselni, hogy csak tavasz legyen és ősz, a többit szívesen kihagynám. 

Azzal kezdtem a napot, hogy nekiestem a leylandinak, amit azért vettem anno, hogy majd formafát alakítsak ki belőle. Először cserépben terveztem vele kísérletezni, de végül mégis kiültettem, nem vagyok egy nagy cserepes locsoló... tuti kiszáradt volna már tőlem. 
Nyár elején már megpróbálkoztam vele, ahogy levágtam belőle ágat, az el is száradt. Most is megvan az esélye, hogy kimúlik, de valahol el kell kezdeni. 
Még soha nem csináltam ilyet, de még leírást se nagyon találni róla, a youtube-on nézegettem filmeket, de ott is főleg már a gömböcök nyírását mutatják. 
Így nézett ki a leylandi mielőtt nekiugrottam volna. 

Jól megnyestem csórikámat, kész csoda lesz, ha túléli. Bár még így is lehet, hogy túl sok ágat hagytam rajta, de azon lehet segíteni. A levágott ágait leterítettem saját maga alá, legalább addig se nő ott a gyom. Egyedül a nagy zöld foltot hagytam ki, az pázsitviola, remélem tavaszra szép lesz. 

Aztán kevertem lemosó permetezőt, mert olyan sok seb lett a fán, ahol levágtam az ágakat és az ágakról is a kis hajtást, csak a végeket hagytam meg, mert majd ott kell kialakulni a nagy csimbókoknak. Lefújtam a permetezővel, az egész fa csöpögött. 
Mondjuk lehetett volna annyi sütnivalóm, hogy a permetezés után kötözöm le az ágakat, de nem volt, így utólag igazítottam ki őket. 
Spárgával és talajszegecsekkel húztam az ágakat olyan helyzetbe, ahogy szeretném a fát kialakítani. Aztán majd hogy az első nagyobb szél is úgy akarja-e, hogy maradjon, az majd elválik. 

Aztán nekiestem az előkészített ágaknak a darálóval, megint lett egy nagy zsákkal és le is terítettem a kerti ösvényre, amit a múltkor megkezdtem takarni vele. Jó 10 centi vastagon raktam le, így nem hosszú szakaszt takar, de szerintem így a fű nem jön ki alóla olyan könnyen. 

Amióta hazahoztam a köveket, azóta gondolkodtam, hogy a sziklakertnél azt a kicsi részt, ahol az ösvény kanyarodik, ki kéne rakni a laposabb kövekkel. 

Sajnos nem igazán elég a lapos kövem és azt hiszem nem is így kellett volna lerakni, de valahogy ki kellett próbálnom. Lehet, hogy jobb lett volna, ha az egész darabot kiásom egy bizonyos mélységűre és feltöltöm homokkal és abba tettem volna a köveket. A kövek ugyanis nem egyforma vastagságúak, egyik vékonyabb, másik vastagabb... de kövenként faragtam ki a talajt és utólag töltöttem fel közöttük homokkal. Lehet, hogy majd tavasszal szétszedem az egészet, de az is lehet, hogy betaposódik... most így néz ki, a homok nedves volt, nem tudtam rendesen lesöpörni a kövekről. 
Majd az első eső megmutatja, hogy maradhat-e vagy újra kell raknom. Nem egyszerű dolog ez. 
A faforgácsot pedig végig fogom rakni a köves részig és ahol véget ér, ott megint faaprítékkal folytatom. 

Azt, hogy Herkuló jól van soha többé nem fogom leírni...  tegnap reggel és egész nap megint nem evett, fájt a szája-ínye-foga, már nem is tudom. 
Arra gondoltam, hogy valahol bezabálhatott valamit, amivel megint megsértette a száját, a fene a falánk képét neki! Pedig tömöm, hogy ne járjon el máshová koldulni, de feneketlen a bendője!
Estére bekéredzkedett a pincébe a dobozába, megint turmixoltam neki a kaját és levittem, még nem voltam lenn ma reggel, nem tudom, hogy megette-e. 

Aztán még a vasárnap felvillázott oldalsávba kiültettem sötétlila törpe íriszeket és legszélére kúszó phlox-ot. Így nem kell kiszednem a szegélylapokat. Majd csak megigazgatom őket, hogy legalább egyformán dőljenek és a phlox majd jótékonyan befutja őket. 

Utána még összedaraboltam egy rakás ágat a következő ágaprításokhoz, el is fogyott a verem tetejéről az összes. Lefeszegettem a verem elejéről azt a sok korhadt fát is, de még ott van az összes lepakolva, meg az előkészített ágak is, meg azok az ágak is, amik vastagak és nem lehet aprítani, majd azokat is össze fogom vágni. 
Nagyon elfáradtam estére, azt hiszem ma lazább napot fogok tartani. 

Csodás színekben pompázik minden. Az Asterek is színesednek.

A tarackoló kékgyökér levelei is pirosodnak már, de még virágzik is. 

A selyemmirtusz egy kész csoda, amit produkál.