Még a szerda reggeli fagy előtt nekiugrottam a takart ágyásaimnak. 
Felszedtem a római salátákat és a piros lollókat, mert nem tudom, hogy túlélték volna-e fagyot, bár egy piros lolló tavaly áttelelt nálam. Az volt az első salátám, amit tavasszal le tudtam venni. Kicsik voltak, de egészségesek és már meg is ettem őket. 

Ezek cikóriák, kinn maradtak, de kisebbre vettem az alagutat, mert már csak ezek vannak kinn, duplájára hajtottam a fagyvédő takarót és úgy takartam be őket. Ilyenek voltak, de megnéztem a szerdai fagy után (a takarás alatt) és ugyanígy meg is maradtak. 

A kisebb alatt vannak a cikóriák. 
A nagyobb alatt lila és fehér káposzták vannak, illetve leveles kel. Ezen vastag fagyvédő takaró van, de a tetejébe ráhúztam még jó vastag fóliát is. Még sose próbáltam ki, meglátom mi lesz belőle, legfeljebb semmi, de a káposzták levelei annyira szép, egészségesek, hogy szerintem azt biztos le tudom szedni tavasszal. Feltéve, hogy majd nem nyomja össze az egészet a hó... ha lesz, de akkor majd csinálok valamit. 
Kíváncsi vagyok, hogy mit lehet a takarás alatt csinálni/elérni. 

Ez alatt pedig karalábék vannak és van még ott brokkoli, meg bimbóskel, de utóbbiak szerintem már nem fognak megnőni. Tettem erre is vastag fagyvédő takarót és a tetejébe a vastag fóliát... meglátom, kísérletezem. 
Nem ért végig a fólia, ezért a végében pár káposzta kinn maradt, de van belőlük a másik ágyásban. 
A kínai kelek kinn maradtak takarás nélkül, de még nem fagytak el, azokat majd beszedem onnan. 
Szóval nagyon úgy tűnik, hogy a K-betűsöket mégse adom fel, valahogy nem tudom elengedni őket, amíg mutatkozik egy kis remény is. Nem azért, mert nem tudnám megvenni a boltban, hanem azért, mert szeretném, hogy sikerüljön termeszteni. :)
De azt hiszem mégiscsak kell majd az az üvegház. 

Kedd este, már lefekvés után jutott eszembe az új rózsám, hogy nem tettem a tetejére semmit, csak köré ezt a vastag hungarocelt, de szerencsére ez se fagyott el. Azóta már tettem a tetejére több rétegbe hajtott fagyvédő takarót, mert az fehér és beengedi a fényt. 

A kis törpefenyőm, szépen növöget. Mellette a borzaskaták látszanak, lesz jövőre belőlük szép, mélykék virágtenger. 

Meglepte a dér a pázsitviolát, érdekes egy növény ez. Azon túl, hogy nagyon szépek a virágai, sokféle színben is létezik, nemcsak az extrém szárazságot bírja, de a hideget is. Nem húzódik vissza télen, hanem ilyen szép, zöld takaróként telel át. Teszek ide tavaszi képet is róla. 

Ez épp a kő a másik oldaláról készült, de érdekes, hogy a virágai nem a déli oldal felé fordulnak, hanem észak felé, el a naptól. 

Ilyen most a kert látképe, kopárosodik, téliesedik, de a krizantémok még tartják magukat, viszont az Astereket lassan vissza fogom vágni. 
Ilyenkor látszanak majd meg az örökzöldek és a helyük... ahonnan hiányoznak és majd kell még beültetnem belőlük. 

Tegnap reggel végül "csak" -3 fok lett, így a ház előtti kínai selyemmirtuszok miatt nem kell (még) aggódnom, bár a tövükről úgyis kihajtanak, de szeretném őket, az ágaikat is megtartani, hogy nagyobbra tudjanak nőni. 
Viszont most már folyamatos mínuszokat ígérnek hétvégétől, ezért tegnap őket is bebugyolásztam. 
A japán juharokon még gondolkodom, a nagyot már nem fogom betakarni, talán a kicsiket... 
Ma veszek még vastag filctakarót, mert nem jutott a kis fügére és ha kell, akkor legyen itthon, nem szeretném, ha bármi kifagyna, ha már megvettem ezeket a növényeket, akkor szeretném megőrizni őket. 
A Nerinéről viszont lefagytak a virágok, ezért levágtam róla a szárakat és a leveleket is és bevittem. 

Tegnap végre feltetettem a téli gumis kerekeket is az autóra, pikk-pakk készen is lett, ez is megvan, jöhet a tél. 

Böbike már szinte a radiátoron lakik (meg hajnalban a paplanom alatt). :)))

Jól megnőtt már a kertben az őszi vetésként, talajjavítóként és talajtakaróként vetett mustárom is. 
Ha nem fagy le magától, akkor lassan le kell vágnom. Ilyen volt a -3  fok után, de ahogy kiengedett az idő, simán visszazöldült, kutya baja.. hidegebb kell neki az elfagyáshoz, de várok még. Nincs kedvem sarlózgatni. 

Utolsó képeket hoztam a krizantémokról. A képek még a hétfői eső előtt készültek. 

A bordó az eső után mintha megnőtt volna, a virágok sokkal nagyobbak lettek és milyen szépek ilyen fagyosan. :) 

Ezt a lilát már többször is mutattam, de ennyi virágot, mint az idén, még soha nem hozott. Ezek nagy virágok, látszik a méretük az elszáradt bugás hortenzia virágok mellett. 

Szembe jött velem a sült tea ötlete és gyorsan el is készítettem, abból, amit itthon találtam.

Fogtam egy almát, meghámoztam (nem fontos hámozni) és apró kockákra vágtam, egy banánt szintén, kiolvasztottam egy doboz fagyasztott őszibarackot, egy marék mazsolát is szórtam hozzá, őrölt fahéjat, pár szem szegfűszeget, egy kis darab gyömbért nagyon picikékre összevagdostam, 2 zacsi vaníliás cukrot is adtam hozzá, egy citrom levét és a héját is belereszeltem. Az egész kb. 45 dkg lett, ehhez adtam 15 dkg cukrot és egy kis vizet és egy tepsiben betettem a sütőbe. Kb. egy és negyed órát sütöttem 18 fokon, aztán üvegekbe töltöttem. 

2 picike üveggel lett és kimaradt egy kicsi, aminek egy részéből készítettem is teát rögtön. Nagyon finom, kiveszek egy teáskanállal és csak forró vízzel leöntöm és elkeverem. A végén a gyümölcsöt ki lehet enni belőle, bár nem biztos, hogy érdemes addig hagyni, amíg elfogyasztom a levét, mert eléggé eláznak benne.  
Kár, hogy nem jutott eszembe lefotózni, mert nagyon jól nézett ki (még a tepsiben) és az az illat ami terjengett itthon, amikor sütöttem! Az fantasztikus volt. 
Nagyon jól kiengedik a gyümölcsök és a fűszerek az aromájukat és sokkal finomabb, mint bármelyik bolti gyümölcstea. 

Bebugyolásztam pár érzékeny facsemetét-cserjét, mert ez a hirtelen hideg idő, amit ígértek, nem tenne jót nekik. (végül csak -3 fok lett ma reggelre)
A képen a rozmaring van, belülre kukoricaszárakat tettem köré, a köré a vastag filc anyagot és azt takartam le egy másik vastag filccel, aminek a külső oldala nejlonos és védi az átázástól. 
Így van a datolyaszilvák körül is, kivéve a kukuricaszárat, mert abból nem volt annyi. Még kora ősszel direkt eltettem a szárakat száraz helyre.
Védelmet kapott a japán szentfa egy doboz által, a kínai selyemmirtuszok, illetve a kis füge még nem kapott takarást, a nagy fügét pedig már nem is tudom takarni, olyan nagyra nőtt. 
Vacilláltam még a kis Elaeagnus multiflorán is, meg a japán juharokon, de ez még nem az a hideg, majd ha -10-15 lesz, akkor takarom őket is, de remélem nem lesz durván hideg a tél. Meg a tavasz se, mert az utóbbi időkben inkább a tavaszok a húzósak. 

Még a hétfői eső előtt fotóztam ezt a krizantémot. Tálastul van kiültetve a kertbe, az idén vettem, nagyon reménykedem benne, hogy át fog telelni, mert csodálatos színei vannak. Védett és szárazabb helyen van, de ezek a krizik olyanok, mint a kutya vacsorája. 

Megjöttek a könyveim is, nagy Duncan Shelley rajongó vagyok (egyébként magyar íróról van szó). 
Az ő egyik könyve volt, amit talán már emlegettem, hogy legalább 20 évvel ezelőtt olvastam, de nem emlékeztem se a címére, se az íróra, csak arra, hogy nagyon jó könyv volt és akkor lőn szinkronicitás. Szembe jött velem a könyv, de nem tudtam, hogy AZ, csak amikor beleolvastam. Ez volt "Az elme gyilkosai" trilógiából "Az Áruló", ami a trilógia első kötete, aztán persze elolvastam a másik kettőt is, a "Téboly katonái"-t és a "Végső háború"-t is. 
Illetve azóta már többet is: A pokol kézikönyvét (most jelent meg a második kötet), az Elzárt szövegeket és a Dominium sorozatból a Kereskedőt.
Julius Andantól pedig (aki Az elme gyilkosai trilógia főszereplője, de egyben Duncan Shelley alteregója is, mert az ő nevében is jelentek meg könyvek): "A világ a színfalak mögött" már megvolt. A többi majd következik sorban. 

Imádom a könyveit, de azt szoktam mondani, hogy aki ragaszkodik valamilyen elképzeléshez akár önmagáról, akár a világról, aki nem szereti, ha lecibálják a valóságba, az ne olvassa, de ha mégis, utána soha többé nem fog már úgy nézni a világra, ahogy azelőtt. 

Kedvenc "mantrám" tőle (azaz Julius Andan-tól) : 

"... Ön ezt tudja. 
Onnan tudja, hogy mondták önnek, hogy így volt.
Ha nem mondták volna, nem tudná.
Ha másképpen mondják, másképpen tudja. 
És ha mást mondanak, mást tud. 
Így megy ez; ilyen egyszerű, 
és ennyire nincs köze a valósághoz." 

Nem ezek az utolsó könyvek, amiket megrendeltem tőle. :)