Ezek a Fagyosszentek nagyon úgy tűnik, hogy tűpontosan érkeznek.
Amióta itt lakom, egyszer se hoztak még fagyot, ezért bátorkodtam már kiültetni jó pár paradicsomot és a saláták is kinn vannak. Na meg persze azért is (főleg) ültettem ki őket, mert kinőtték az ablakpárkányt. A 60 centis palánták már nem fértek el. 
Most reménykedem, hogy nem lesz fagy, de azért majd valahogy betakarom őket hétfőre, de jó lenne most már, ha elmúlna a hidegveszély. Ez a tavasz így is eléggé megszívatott bennünket, hogy még május közepén is bepróbálkozik a hideg, ez már kezd sok lenni. A fűtést se tudtam még most se kikapcsolni. 

Nagyon kéne a meleg idő, mert a paprikáim és a még benn  lévő paradicsomok egy része már virágzik az ablakban, hajtanak benn a szobában a gyömbérek, a kis melegházban nőnek az uborkák, a dinnyék, az okra, a kukoricák és a citronella, a chayote tök meg az alagsorban futkorászik az ablak irányába. 

Gyűjtögetek egyébként, elmosom és elteszem az összes tojáshéjat. Épp a minap törtem össze őket, mert már nem fértek az edényben. Ez, ami most van, 43 dkg. Szerintem nem adom oda most a földnek, mert idő kell, amíg kijön belőle a kalcium, majd ősszel kiszórom és akkor tavaszra már jó lesz. 
Idén meg tejjel fogok permetezni (meg amivel még, pl. élesztővel, és magam gyártotta csalánlével), tényleg sokan írják, hogy nagyon jó a paradicsomnak. Tavaly nem próbáltam ki, de az idén már nem mulasztom el. 

Külön gyűjtöm a banán és almahéjat is, ezek nem a komposztba mennek, hanem egyenesen a virágok közé, a banán állítólag védi és a virágzást is nagyban elősegíti, gondolom a kálium tartalmánál fogva. 
Nem tudom milyen hiányom volt egyébként, de valami eszméletlen mennyiségű tojást és banánt zabáltam fel tél végén. Úgy szólván ezen éltem, még most is van itthon banán, de már nem kívánom annyira. Szinte csorgott a nyálam érte, de ez legalább egészséges. 

 Nem is tudom, hogy írtam-e, de leszedtem az idei első termést is, a spenótot. Megblansíroztam, aztán beáztattam őket hideg vízbe is, kicsavartam és összedaraboltam, mert akkora hatalmas levelek voltak, hogy nem akartam egyben hagyni őket. 
3 kis dobozzal lett a fagyasztóba. Elég is ennyi, mert jön még az új-zélandi spenót is, meg a mángold (ha kikel...). 

Szépen kihajtott a pawpaw is, bár virágot még az idén se hozott. 3 éve van nálam, ilyentájt ültettem tavasszal, ha jól emlékszem. Nagyon remélem, hogy jövőre már virágot is fog hozni. 
Majd körülötte fogok gyomlálni ma vagy holnap, mert eléggé felverte már a fű és a rózsaszín ligetszépéket is ki fogom szedni, már megint hajtanak. Borzalom az a virág, nagyon szép, de fékezhetetlen, alig győzöm kiszedni. 
Illetve kihajtottak már végre a krizantémok is, nem nagyon mertem benne tapisgálni, amíg az összes elő nem bújt. 

A fügémmel hihetetlenül boldog vagyok, minden ágon tele van gyümölccsel. 

A virágosban kicsit megtorpant minden a hűvös idő miatt, de így van, ami tovább virágzik. Még feléledtek az  árvácskák is, pedig a melegben már kezdték magukat megadni. 
Kivirágoztak a tavaly magról nevelt macskamentáim is. Jó kis talajtakarók, örülök nekik. 

Nyitogatják a szellőrózsák is a virágaikat, ezeket tavaly ősszel ültettem, de istenbizony nem emlékszem, hogy hol és mikor vettem ilyen keverék szellőrózsát. Eltéve sincs, pedig az összes vásárolt növényem, vagy a csomagolása le van fotózva és elmentve... hát... passz, lövésem sincs már, de nagyon szépek. 

Újabb adag harangláb nyílt ki, de még lesznek továbbiak is. 

Valamelyik nap, a borongós időben olyan színei voltak a japán juharnak, hogy az valami fantasztikus. A fotó nem is adja vissza jól, de szinte lángoltak a levelei. Érdekes volt, mert nem a nap sütötte át és mégis. 

A tamariska is mesés ilyenkor, annyira szeretem, olyan finom és elegáns, bársonyos azzal a millió apró virággal az ágain. 

Nem igazán csinálok a kertben semmit, nincs kedvem ebben az időben... pedig annyi minden lenne, amit majd a meleg miatt később megint csak nem fogok csinálni, de most ez van. Nincs kedvem. 
Meg vagyok lepődve magamon, hogy az időjárás mekkora hatással van rám. 
Azért aprítottam egy adagot, egy zsáknyi ágat ledaráltam és kiszórtam az aprítékot az ösvényre, amit tavaly ősszel borítottam be vele először... zabálja, vannak részei, ahol már alig van. Még kell rá kb. 2-3 zsáknyi faapríték. 

Viszont van növénynevelési siker is, a tavaly ősszel a kínai selyemmirtuszról szedett magokat beraktam nedves papírra egy dobozba és zacskót húztam rá, hogy tartsa a nedvességet és rengeteg mag kicsírázott. 
Egy csomót ki is vettem már és beültettem egy pici cserép földbe. Még nem fotogének, de majd amikor nőttek (már feltéve, hogy megmaradnak), akkor úgyis mutatni fogom. 
Nem tudom, hogy mennyire öröklik meg az anyanövény tulajdonságait, de ha igen, akkor ez a szépség lesz belőlük. Nemcsak a virágai színét, hanem a csodás őszi levélszínét is imádom. Ez is kicsi még, tavaly tavasszal vettem, de már adott virágot és életképes magot is. 

Éssss! Kihajtottak az átültetett mocsári hibiszkuszok is, mindkettő él. A másikon egy picivel még kisebbek a hajtások, mert az nem annyira totál napos helyen van, de az is szépen hajt. 

Ezek a képek még a lehűlés és borongósság előtt készültek, nagyon szépen virágzik a másik labdarózsám is, de a tamariska is teljes virágzásban van. 

Az erdei szellőrózsák is teljes pompában virítanak. 

 Kicsit aggódom egyébként, fagyokat is mondanak és egy csomó paradicsomom már kinn van, ráadásul kiraktam a karókat is már és én ugyan ki nem szedem.  Azon gondolkodtam, hogy vannak nagy műanyag cserepeim, azokat fogom rájuk borítani, az megvédi. 
Abban reménykedem, hogy itt nem lesznek talajmenti fagyok, főleg az ország észak-keleti részére írják, de nem szeretnék meglepetést. 

Hová tűnt a blog.hu címlap? Hmmm... tudja valaki? Már napok óta nem frissült, most már nem is elérhető, kíváncsi vagyok, hogy mi van. 

Ez a hétfői 10 mm eső már nagyon kellett a kertnek, bár most megint nőni fog a fű, mint a bolond. Kaszálhatok megint. 
A fűnyírózással nincs bajom, de kaszálni nehezebb, nem igazán szeretem, ez a kerti munka muszáj része. Ezért is  csökkentem folyamatosan a kertben a füves részeket, arra törekszem, hogy minél kevesebb olyan rész maradjon, amit kaszálni kell, de sajnos teljesen nem fogom tudni megszüntetni. 

A képek még az eső előtt készültek. Rengeteg harangláb virágzik most a kertben és az íriszeknek is ideje van. A törpék lassan el is nyílnak, most jönnek a magasak. 

Ez egy közepes írisz, nem tudom a nevét. 

Ez az őszi vérfű levele, annyira szép, ahogy átsüti a nap. Minden kis cakk a szélén tele volt vízcseppekkel. 

Egy újabb beszökevény a kertbe, lila ökörfarkkóró, itt lakik már pár éve, de eddig nem volt szaporulata, most viszont van már belőle 3 is. Óvatosnak kell vele lennem, mert ahol él, ott szaporodik elég sűrűn, nem szeretném, hogy beterítse az egész kertet. Majd nem hagyom magot érlelni. 

Hekuló olyan előszeretettel alszik a virágok között, hogy csoda! Érdekes, hogy soha semmit nem tör le, úgy tud befeküdni közéjük, hogy meg se nagyon hajlanak. :) 
Ott mászkáltam mellette amikor aludt, de fel se ébredt a SziszaÚr, annyira húzta a lóbőrt. :)))
Ilyenkor dudál, hortyog és mindenféle hangokat ad. Eleinte nem is tudtam, hogy mi az, mert nagyon hangos, a többiek nem horkolnak ilyen hangosan. Böbike szokott dudálni még, de Herkukó mindenkin túltesz hangerőben, ő nagyon nyomja. :))))