Folytattam a karóim kihegyezését és ezek már egészen jók lettek. 
Tavaly nem hegyeztem ki a karókat és némelyiket nem tudtam lenyomni a földbe, mert vastag volt az alja. Persze amikor esett és fellazult a talaj, akkor lement annyira, amennyire éppen kellett, de jövőre nem akarok ezzel kínlódni. 
Ott vannak a chayote tökök is, azoknak is kell majd a jó magas támaszték (már ha túlélik a kamrában a telet, mert már mind a kettő kihajtott). 
Lehet, hogy még vágok is pár nagyon erős, nagyon hosszú ágat... 

Most már van rengeteg karóm, tavalyról is vannak, de vannak bambuszkaróim is, hosszúak és rövidebbek is. A rövidek tavaly a birsalma fáról jöttek le, vízhajtások voltak, de olyan erősek, hogy fantasztikus. Most is vágtam még rövidebbeket is (ahonnan a nagyokat is), vékonyabbakat a borsónak, paprikáknak, padlizsánoknak, kisebb virágok mellé is jók lesznek, de az idén már a mogyoróról is tudok majd vesszőt venni. Aztán ahogy korhadnak, úgy pótolgatom őket minden évben. A korhadtakkal pedig vagy tüzet rakok, vagy leaprítom őket. 
Pocsékba az idén már semmi nem megy, mert a kisebb és egyenesebb ágakat levágtam jelölőkarónak, a többi megy az aprítóba. 

 Bepirosodtak szépen a kövirózsáim is, bár az idén nem olyan szépek. El kell költöztetnem ezeket a pirosodó fajtákat, mert mellettük a magas varjúháj már olyan nagyra nőtt, hogy folyamatos árnyékot vet rájuk, ezért picik maradtak.  

Szerencsére tavasszal szaporítottam belőlük másik helyre is, de még ezek is picikék, kb. 4-5 mm-esek voltak, amikor leválasztottam őket. Folyamatosan ügyleni kellett, hogy ne lepje be vagy a gyom, vagy a varjúháj, amit állandóan csipegettem mellőlük, de még így is van belőle. Majd azokat is ki fogom szedni, mert ha nem figyelek pillanatok alatt benő mindent és kinyírja a kövirózsákat is. Egyszerűen benövi azokat is. Szép az a varjúháj is,  de nagyon kordában kell tartani és nem is olyan könnyű. 

Ez is bordósodó kövirózsa, remélem lesz még sötétebb is a színe. 

Sok fajta kövirózsám van, nem is fotóztam le az összeset. Nem mindegyiknek jó a helye, de már keresem a kertben azt a részt, amit kifejezetten csak kövirózsák számára fogok átalakítani. Szóval újabb sziklakert fog születni. 

Olyan csodás napsütéses idő volt tegnap is és még meleg is hozzá (8 fok volt kinn), hogy a karácsonyi hangulatomnak annyi lett. Nem bánom, jobban szeretem a jó időt és jobban szeretek kinn lenni is. 

Ki is mentem és ha már a múltkor olyan szépen elindult az ágvágóm, vágtam egy csomó ágat növénytámasznak. Kinn nő az út másik oldalán egy nagy bozót hegyi juharokból, amiket a villanyászok tarra szoktak vágni, amikor már majdnem felnőnek a vezetékig. Azok mindig újra hajtanak és onnan hordom a növények mellé a karónak valót és a jelölőpálcikáknak valót is. 
14 karót hoztam be, hatot le is tisztítottam és kihegyeztem (na jó, ez nagyképűség, de próbáltam kihegyezni) a végüket. Az az igazság, hogy soha nem csináltam és valahogy a karom is elég gyengének bizonyult még a kis fejszémhez is, de az ötödik-hatodiknál már egész jól belejöttem. Mire mind a 14-et megcsinálom profi hegyező leszek és ki fogok combosodni (bicepszben), mint a sivatagi szöcske. :)))

Ez csak az első 3, a többiről nem csináltam fotót, de amikor már tökéletes lesz, akkor megint megmutatom. :D 

Volt olyan, ami nagyon hosszú volt, azoknak levágtam a végét és a méteres-méterhuszas kis karókat is eltettem,  jók lesznek borsó mellé, de kisebbeket még tervezek vágni, mert pl. paprika, vagy padlizsán mellé is jók, de a virágoskert is elég sokat igényel. 

Elza ontja az egereket és a pockokat, hármat is hozott. Böbe az egyiket fel is falta, éppen kiengedtem őt, amikor belebotlott a lépcsőre fektetett egérbe (amit egyébként Elza nekem hoz), aztán mire kimentem már csak a feje volt ott. Betorkolta semmi perc alatt. 
Úgy tudják leválasztani a fejéről az egeret, mintha valami éles szikével lenne levágva. Érdekes, hogy a fejét soha nem eszik meg.  

És a csodás fények a délutáni napsütésben. 

A kóborkuttyot nem láttam egész nap... hál'Istennek. 

Most már teljesen biztos vagyok abban, hogy ezek a MacskaCicók beszélgetnek valahogy egymással. 
Valamelyik nap nézem a Nyenyerét lenn a macskahaciendában és ott feküdt mellette a Marci és azóta is minden nap. :) 
Pedig 3 "szoba" van lenn, mind a háromba tettem szénát, az egyikben még egy doboz is van, de ők ott feküdtek egymás mellett abban, amelyiket a Nyenyerüs elfoglalta elsőként. Biztos meghívta a Marcit. :))))

Ez már csak azért is jó, mert az kis butus Marcika, még esőben is kinn feküdt eddig, az igaz, hogy a tuják alatt, de előbb-utóbb ott is elázik. Hiába a sok száraz hely, meleg, téliesített dobozok, ő akkor is kinn volt és most a Nyenyere megtanította neki, hogy lehet egy kicsit kényelmesebben is élni. 

Herkulónak kb. egy hete, megint kijött egy csomó genny a szájából... biztos kifakadt neki megint az ínyén a seb...ennyit ér a Prednicortone, viszont legalább - ha néha nehezen is - eszik rendesen, már egészen pocakos a CicaÚr.  (Újabban VarjúBácsinak hívom, olyan hangokat tud kiadni). :D :D 
Nem lehet róla rendes képet se csinálni, mert lohol utánam, ezt is úgy csináltam, hogy előreszaladtam és gyorsan elkattintottam, de a pocakja azért látszik. Ez ég és föld ahhoz képest, ahogy kinézett. 

Ahogy meghallja, hogy megyek le az alagsorba, már sprintel is és csak úgy dobog végig a tetőn és mire nyitom az ajtót, ő az első aki bemegy és közben károg, mint egy varjú... eddig hívni kellett, de most már teljes jogú tulajdonosnak tekinti magát. :)))
Egy ideje nyomozgatok, hogy mivel tudnék segíteni rajta és találtam egy homeopátiás szert, a Nitricum acidum-ot. 15 CH-sat rendeltem neki, ezt naponta kell beadni, 1*5 golyócskát. 
Ezek a golyócskák ízetlenek, szagtalanok, aprók is, csak beleteszem a kajájába és szépen fel is falja, már harmadik napja kapja. 
Nagyon remélem, hogy fog neki segíteni, nekem magamnak nagyon jó tapasztalataim vannak a homeopátiával. Persze ehhez az is kell, hogy eltaláljam azt a szert, ami a betegségre való... de ezt találtam, ami a legközelebb áll a tüneteihez. 
Van még az Acidum sulfuricum is, ami szintén jó a nyálkahártyákra, ló szájfekélyre is ajánlják, ha ez nem válik be, akkor azt fogom kipróbálni. 

A kertben is megpróbálom majd a homeopátiát alkalmazni, azt hiszem elég sokat kell majd hozzá tanulnom és olvasgatni, de amikor megvan a jó szer, az tényleg csodásan tud működni. 
Egyébként a Bach virágcseppek is hasonló elven működnek és azok is csodálatosak (saját tapasztalat). Persze ahhoz, hogy a változások, amiket hoznak valóban érzékelhetők legyenek, ahhoz ébernek kell lenni és kell némi önismeret is, odafigyelés és önreflexió, mert adott dologban nagyon nüansznyi változásokat hoz, ugyanakkor nagy hatásokat hoznak az élet sok területén. Erre pedig azért kerülhet sor, mert az ember másképp érez, másképp reagál bizonyos helyzetekben, tehát valódi változást hoznak, nemcsak nyomáscsökkentést.  

Herkuló szegény agyon van kezelve, most pl. megint rühös is lett... nem tudom, hogy hol heverészett, ahol megint összeszedte azt a nyomorult atkát. Először csak bolhairtóval csepegtettem be, mert vakarózott, gondoltam biztos bolha izgatja, de aztán láttam a nyakánál a redőzést, ezért tegnapelőtt kapott Prinocate-et is a nyakába és kidobtam az összes takarót a benti és a kinti dobozából is a szemétbe. Kapott új takarókat... remélem a többiek nem kapják el megint... olyan nehezen kezeltem ki őket a nyáron. Főleg a Nyenyerét, ő kapott a legtöbb cseppet, nagyon nehezen gyógyult meg, na meg a Böbe kapott egy csomót. Bár ő nem kapta el végül, de mivel bejárós cica (sőt, most télen inkább szobacica), őt mindentől jobban védem, ezért kapta a cseppeket, megelőzésképpen.

Böbike benn nyúlászkodik a szőnyegen. :)

Elza volt az egyetlen, aki megúszta és nem kapta el, így cseppeket se kapott, de ő egy VasMacskaNéni. :)))
Ez egy régebbi (őszi) kép Elzuról, ő nem szereti a fotóckodást, ritkaság az amikor hagyja magát lefényképezni. 

Egyébként nagyon hatásos csepp ez, tegnap délutánra már Herkuló se vakarózott, szép száraz volt a bundija is, mert eddig össze-vissza volt nyálazva mindenütt a szájjal való vakarózástól. Remélem elég lesz az egy adag csepp, ez egy hónapig védi őt. Szóval van bajom velük, na! 

A kóborkutyit még nem merem elkiabálni, de talán gazdisodott. Tegnap már nem láttam egész nap. Vasárnap becsengetett egy hölgy és mondta, hogy a kutyám kinn van a kapu előtt. Itt aludt a kutyi, mert kapott enni párszor. Nem örültem neki, mert a cicák nem tudtak nyugiban mászkálni. A kapu alatt szoktak kibújni és ha itt alszik egy nagy kutya a kapunál, akkor nem mernek kimenni. Sőt, a vadregényes teleknél is aludt, az meg a Böbe játszótere... szóval nem örültem. 
Mondtam  a hölgynek, hogy nem az én kutyám, hanem biztos kidobott kutyi lehet, erre azt mondta, hogy ők elviszik. A lányával szokott erre járkálni, látásból ismerem is őket. 
Úgy néz ki, hogy elvitték a kutymorgót, ez is rendeződött, reméljük meg is tartják hosszabb távon is. :)
Szegény kutyus már egyre kétségbeesettebb volt, a szeme is nagyon szomorú lett, megtöri az állatokat az ilyesmi. Nagyon sajnáltam őt, de érdekes módon nem vonzódtam ehhez a kutyushoz, pedig imádom a kutyákat is. 
Nem is tudom milyen ember az, aki hazaviszi, neveli, eteti, szereti egy ideig és aztán csak úgy a sorsára hagyja valahol. Mégis mi a lófasz van az emberekkel?! 
Minek kell ahhoz történnie, hogy valaki beszuszakolja a jószágát és nyakörvestül csak úgy kitegye a falu határában és vissza se nézzen? 

 Ui.: Hát ezt elkiabáltam, ebben a pillanatban néztem ki az ablakon és a kutya megint van. :(