Elzán behaltam este. Tudja, hogy nem szeretem, ha Böbe edényébe beleeszik, nem is hagyom neki. Erre berohant és kilopott és nagy falatot és kinyargalt vele a verandára. Akkor láttam, hogy csak úgy torkolja befelé a lopott falatot. :)))
Végül kitettem neki a tálkát, Böbe úgyse nyúl már hozzá, legalább nem megy pocsékba, a CicaNéni meg betolja az arcába. Szerintem Elzu már lehet vagy 7 kiló... állandóan a belezetével van elfoglalva, mondhatni naponta egyszer eszik, reggeltől estig. :)))) 

Elkezdtem most már felszedni a pertrezselyemgyökereket is, illetve eddig egy zellert vettem be, utóbbi nem lett valami híres, de amennyi zellert én eszem, arra elég lesz. 
Tulajdonképpen a petrezselymet se használom túl sok kajába, húsleves (ritkán főzöm), zöldségleves, bableves és szoktam készíteni egyfajta salátát répával és pertrezselyemgyökérrel, de kb. ennyi. 
Ezekhez tettem el hasábokra vágva és a salátához meg a bableveshez karikára vágva is, minden csomagba tettem zöldjét és külön is tettem el zöldjét, mert rizsbe, fasírtokba kell. 
Nem lettek túl szépek, de tekintve az idei nyarat, meg azt, hogy a megelőző két évben gyakorlatilag ki se kelt, kész csoda hogy ennyi lett. Még apuéknak is adok belőle. 
Kicsit Hamupipőkés megtisztítani őket, de majd csak elfogynak már. Ilyen kisebb adagonként szedem fel és tisztítom meg, rakom el. 

Mivel fagyokat ígértek, még kedden visszatakartam a fagyvédő takaróval a 3 ágyásomat, amiben saláták, retkek és K-betűsök vannak. 
Tervbe volt véve, hogy a káposztákra ráteszem a fóliatakarást is, de végül elengedtem az ötletet. 
A legnyomósabb érvem (azon túl, hogy már semmi kedvem hozzá), hogy egyre hűvösebb van és ha leesik egy nagyobb hó, akkor az tönkre fogja tenni a vázként szolgáló kis üvegszálas pálcákat és azt nem szeretném, főleg, ha feleslegesen mennének tönkre, mert úgyse lesz már a káposztákból semmi. 
Azt hiszem még várok, meglátom milyen lesz az idő, de ha kell, akkor be fogom szedni a vázat és a takarókat. Ezek a K-betűsök már úgyis csak komposztnak lesznek jók, de arra legalább sok van, jó nagy zöldtömeget adnak. 

A lilakáposztának ekkora levelei vannak, de feje már sajnos nem lett. Kár értük egyénként, mert olyan szép egészégesek. Az a baj, hogyha korábban ültetem, akkor a földibolhák eszik meg, ha így később, akkor meg nincs ideje megnőni. Illetve az idén azért se ültettem ki korábban, mert már nagyon korlátos volt a víz, amivel öntözni tudtam. Ezt az idei nyarat még emlegetni fogom egy darabig, remélem nem ismétlődik meg egyhamar. 

Vettem fel enni az őszi retkekből is, végül csak megnőttek valamennyire, bár ezek is sokkal nagyobbak szoktak lenni, de nem elégedetlenkedem, mert tavaly pl. egy szem se volt. 

Különösen a piros bélű retekre voltam kíváncsi (valami ázsiai fajta), nem egészen olyan, mint a képeken volt, de legalább piros és az íze is jó. A nagy fehér fajta pedig a Müncheni sör névre hallgat. 

Megjött egy újabb TEMU-s csomagom is, főleg a kis kapámnak örülök, ez is a Korea mániámból ered, náluk látom ezt a fajtát és lett is a TEMU-n (már kerestem egy ideje, de eddig nem volt, szerintem a keresésekben is figyelik a vásárlói igényeket). Örülök neki nagyon, mert azt látom, hogy mindent is ezzel csinálnak a kertben, nagyon univerzális kis cuccnak tűnik és jó erős és éles is. 

Már egy ideje benn szárítottam a perilláról levágott hajtásokat, amikből magot reméltem. 
Végül sikerült is kinyernem egy kis magot, nagyon kevés és nem tudom, hogy egyáltalán csíraképesek lesznek-e, de megdolgoztam értük. Egyesével fejtegettem ki őket, aztán az edényből egy csipesszel egyesével gyűjtöttem ki...ha csak pár darab csíraképes lesz, akkor jövőre lesz perillám bőven. Nagyra nő ez a növény, ha egy lesz, az is elég lesz, de azért többet remélek. Szeretném kipróbálni az őrölt perillamagot ételízesítőnek. 

Nem írok sok kommentet hozzá. A lényeg, hogy lassan, de biztosan gyűlik megint a kertben a krizantémok sokasága. Remélem, hogy jövőre viszontlátom majd az újakat is. 

Ezek már átteleltek egyszer.  

A lilák is évek óta megvannak. 

Ezek újak: 

Ez még a 2024-es nagy pusztulás előtti. Iszonyat lassan fejlődik, tavaly 5 centis volt egész évben és nem hozott virágot sem, az idén ekkorára nőtt és végre virágzik. 

Ez is áttelelt már egyszer. 

Ezek a sárgák évek óta megvannak. 

Kicsit távolabbról. 

 Sajnos a 2024-es veszteségből nem tudtam eddig mindent pótolni. Volt egy fajta téglaszínű, amit azóta se láttam sehol, de mályvaszínű, nagyon magas termetű is, amit szintén nem találok. Hát... majd hátha előjönnek egyszer valamikor. 

 Ez a 2025. ősze csodálatosra sikeredett, rég nem volt ilyen szép, meleg, színes őszünk. A kertben is fantasztikus színkavalkád van, vannak persze amik hozzák az elvártat, mert a lombszínük miatt választottam őket, de vannak igazi meglepetések is. 
A bordó levelű cserszömörce egészen narancsossá változott, ez a növény tavasztól őszig nagyon szép, érdemes betenni a kertbe. 

Szintén az őszi lombszíne miatt hoztam a szárnyas kecskerágót is, ez igazán önmagáért beszél. :) 

Napsütésben. 

Az árnyas kertben a sisakvirág kékje csak úgy világít. Sehogy nem tudtam úgy lefotózni, hogy éles legyen a kép mind a 3 virágról. Az idén jóval kevesebb virágja van, mint tavaly volt, a másik nagy telep ki se fog nyílni, későn jött az eső rájuk, már nem volt idejük kifejleszteni a bimbókat. Ez itt azért tud virágozni, mert a mellette lévő örökzöldeket öntöztem. 

A terasz melletti cserjés rész.

Japán gyöngyvessző, szép az őszi színe is, bár neki meg az a szokása, hogy tavasszal hozza az igazán lángoló őszi színeket, de a bordó levelű hólyagvessző mellett így is jól mutat. 

Ez a bugás hortenzia egy igazi meglepetés ezekkel a narancsos színekkel, ebből biztos fogok tavasszal szaporítani legalább egyet. Nem tudok majd nagyot metszeni rajta, mert nem nőtt, ezen a nyáron csak életben tartás volt

A másik meglepetés a labdarózsa színe, egészen különleges elszíneződéseket hoznak a levelei. Nem tudom, hogy majd mindig ilyen lesz-e vagy szüksége van ezekre a meleg őszi napokra, mindenesetre most nagyon szép. 

Közelebbről. 

A kis cserszömörcém, amit dugványról nevelek. Ilyet még lehet, hogy hozok, mert az autópálya mellett szoktam nézni, egész ligetek vannak és olyan színekben pompáznak, hogy leírni se lehet. Tényleg szemkápráztató növény. 

A tölgylevelű hortenzia az őszi napfényben. 

A jezsámenek is szépek, lassan leengedik a leveleiket ezek is. 

A lehullott lombok felfedték az ágak között, hogy új lakók is költöztek be a kertbe, két fészek is van egy nagyobb és egy kisebb. A kicsi bal oldalon középtájt. Nagyon örülök nekik, megteszi a hatását, hogy nem használok vegyszereket. 

Találtam egy nagy fadongót is a fűben, nagyon be volt már lassulva szegénykém, belecsimpaszkodtattam egy száraz ágba és átraktam a napra egy körömvirágra, de lemászott róla. Nem tudom hol telelnek, de nálam sok hely van nekik, majd megtalálja a magáét. Sokan vannak nálam, nagyon szeretem őket. Kora nyáron a lila akácon vannak rengetegen, az nagy kedvencük, de nagyon imádják a muskotályzsályát is. Nagy, békés, kék lovak! :) 

És az én gyönyörű Böbéckém, imád itt feküdni és napozni a komposztáló doboz tetején. Most a fotóckodás kedvéért felült egy igazi macskapózba. :D