Tegnap kora reggel 13 fok volt, ma 15 fok, ez legalább barátságos, mert le tudom hűteni a házat. Az előző napokon is 12 és 11 fok volt. Így a ház fel se melegszik nagyon, egész éjjel jár a friss levegő. Legalább ebben kegyes hozzánk ez az idei nyár, mert egyebekben nem az, sőt... remélem vasárnappal tényleg vége lesz a kánikulás időszaknak. 

Vettem le paprikát, az igaz, hogy pirosan érett, de én már így is eszem és nagyon finom. Ez a Palermo vagy Ramiró (?) fajta, nagyon szeretem, minden évben ültetem, szerintem ez a paprikák között a leglegleg. 
Nemcsak az íze, hanem nagyon bőtermő is, nagyon sok paprika lóg a töveken, gyönyörűen fejlődik, szóval ez a sikerélmény paprikám. 

Egyébként semmit nem lehet kinn csinálni, mert a még élvezhető idő locsolással telik. 
Kis visszavagdosás, ennyi. 
Most az egyik nagy bazsarózsatelep (és mellette pünkösdi rózsa) leveleit vágtam vissza, hogy ne használják már ki az erőt a gyökerekből és majd haladok a többire is, ha kinn lehet tartózkodni 10 percnél tovább ájulás veszély nélkül. 

Mindennek lóg füle-farka, már azt se mondhatom, hogy oda hordom az extra vizet, ahol lóg, hanem oda, ahol sanszos, hogy ha nem kap, akkor többé nem is fog magához térni. 
A végnapokat éljük, sose hittem volna, hogy ezen a blogon valaha majd ilyet kell leírnom. 
Az előrejelzésben vasárnaptól mutat esős napokat, de júliusban is ez volt és többnyire egy szem eső se esett. Ami esett, az főleg a Dunántúlon esett. 

Tényleg elkezdtem a B terven gondolkodni, de még nem tudom mi legyen a B terv. Költözzek, ha igen, akkor az országon belül, vagy húzzak el innen jobb éghajlatra. 
Voltam olyan bátor és az AI-val elkezdtem (csak brahiból) ingatlant kerestetni Dél-Koreában és néztem nagyot, hogy nem is annyira elérhetetlen. Főleg az ország déli régiója olcsóbb, ott tényleg lehetne venni ingatlant, kerttel is, csak a mezőgazdasági terület vásárlása nem megengedett. Csak hát... nem beszélem a nyelvet és a koreai nem az a nyelv, amit az ember elsajátít fél év alatt konyhanyelv szintjén és ha pl. beülnék a kocsiba és el akarnék menni valahová, akkor nem hiszem, hogy a táblákon a hieroglifákat ki tudnám silabizálni. És akkor orvosi ellátás, hivatalos ügyek... és azt is hallottam, hogy ott a vidéki élethez (a hegyekben) alapfelszerelés egy háznál a teherautó és a kotrógép, mert olyan extrém időjárási helyzetek tudnak előállni. Azért... ha 10 évvel fiatalabb lennék, akkor belevágnék és elhúznék.
Ennek a farvizén elméláztam egy (itthoni) nehézgépkezelő tanfolyamon, az igaz, hogy fogalmam sincs mire lenne az nekem jó, de izgalmas és érdekelne. :D 
Vagy költözzek el a Dunántúlra, ott több a csapadék (most még)... vagy maradok a hátsómon és reménykedek abban, hogy az éghajlat nem szaródott el végleg, vagy ha igen, akkor átalakítom a kertet. Végül is, Kaliforniában és Nevadában is kertészkednek az emberek, csak mást ültetnek. 
Vagy találjak magamnak új hobbit. Na de, amikor engem a növények érdekelnek... ha elutazom bárhová a világban, akkor dudvákat fotózok, magokat vásárolok, de akárhol is járok, azt nézem, hogy miből lehet magot vagy hajtást hazahozni, amit azután élvezettel dugványozok és nevelgetek. 
Szóval innen nézve annál egyszerűbb lenne még Dél-Koreába is kiköltözni, mert az csak vakmerőség és szervezés kérdése. :)))))
Egy új hobbi a lehetetlen kategória... amikor ezt én annyira szeretem, hogy - most, hogy megint van kertem - szó szerint évek óta tobzódok benne. Az ismerősök mindig kérdezik, hogy miért nem utazom, mert mindig úton voltam, de már nem érdekel. Most itt érzem jól magam, az van, amit akarok, nem vágyom másra. Nekem - amióta kertem van megint - azóta kerek a világ. 
Summa summárum, bármilyen változás is lesz, annak a kert része kell, hogy legyen. 
Meglátjuk. Egy jó, nagy, egy hétig tartó, áztató eső szerintem megoldaná az összes nyüsztetésemet. 

Na jó, kihúzom a kezem a biliből és próbálok túlesni a kánikulán, lehetőleg élve. 

Az egyetlen életben maradt Heleniumom, a másik kettő (pedig pirosak voltak) kiszáradt, sajnos. 

A tamariska és a veresgyűrű som vagy a lombját veti le, vagy ezek is kiszáradtak, majd jövőre kiderül. 

A rózsák egyelőre jól bírják, a Rotersen újra virágzik. 

Ez az árnyékliliom csak azért ilyen szép, mert mögötte van a Pink Annabelle hortenzia, amit állandóan öntözök, így neki is jut víz. 

Amaránt... ezt nem öntözöm, akkor kapott csak vizet, amikor 5 centis, picike palánta volt még és ilyen lett. Csodás ahogy kinéz, de az is csodás, ahogy bírja a szárazságot, jövőre is szeretnék, akárhol is leszek jövőre. 

Öntözés, öntözés és öntözés... még ennyire soha nem vártam az őszt, bár még az is lehet, hogy majd akkor is ez lesz. 

Tegnap leszedte apu a maradék szilvát, én meg összeszedtem két fa alól a ledobált beteg szilvákat, a harmadik fa alatt még maradt, mert már kezdett melegedni az idő, amikor apu lejött a létráról. Majd valamelyik reggel összekaparom a többit is.  

Gyűjtöttem magokat is. Az egy szál egynyári szarkaláb, aminek sikerült kikelnie és virágoznia, megérlelte a magjait, ezért le is arattam őket és eltettem, majd később szétszórom, hadd keljen a kertben mindenfelé jövőre. 
Szedtem magot az Írország harangjairól is, az egynyári azáleáról és pár magtokot már találtam a trombitavirágon is. A lepkevirágról sajnos az idén se sikerült magot "nyernem", azt jövőre is venni kell. 

Megint raktam ki aszalódni paradicsomot pár szemet. A Black Beauty-ból most nincs érett, de amit abból aszaltam, annak olyan fantasztikus umami íze van, hogy fogok még belőle aszalni, ha megérik még az a paradicsom és az időjárás is engedi. 
Kapartam ki magokat is az Aurija-ból is, a sárga csíkos hosszúkás paradicsomból is (Pipakujuline Tribucine) és a Cherokee-ból is, hadd legyen jövőre is magom.

Kiszedtem a nagy uborkaágyásból az összes uborkát, visszadaraboltam őket a talajra és kivettem két tő paradicsomot is, mert a kertnek arra a részére nem akarok már vizet hordani, kizárólag csak a Carosello és az örmény méteres uborkákra. 

Viszont nagy öröm, hogy tele tudtam engedni az amforát vízzel az öntözés után, gondolom ez azért van, mert sokkal kevesebb növényt öntözök már. Sajnos a kút nem tud többet adni, nem is tudom mindkét hordót megtölteni, de egyiket reggel, másikat este szoktam, még vezetékes vizet nem kellett használnom. A biztonság kedvéért a slag már oda van készítve, jó lenne, ha nem lenne rá szükség. 

Az Árnyas kertben most nyílik a szárnyastermésű borkóró, nagyon szép ez a növény. Nemcsak a lenge virágai, hanem azok a csodás, csipkés levelei is nagyon szépek. Nekem még jobban bejön, mint a virágja. 

Érdemes volt gondozni a pink Annabelle hortenziát is, mert meghozta az első virágját. Azt hittem pedig, hogy nem marad meg, de kapott keserűsót is (magnézium), vasat is és utána elkezdett szépen fejlődni. Picit meg is metszettem, hogy ne legyen rajta annyi picurka, fejletlen ág, szegény növény azt se tudta merre kéne növekedni. Utána elkezdett hozni egy szép, erős ágat, azon van most ez a virág, de már új ágat is hoz... az igaz, hogy minden nap locsolom őt. 

Az előkertben az egyik kínai selyemmirtusz, ennek csodás pirossá színeződnek ősszel a levelei. 

Ő pedig a MákVirágszál, Elza Asszony. :))) Újabban bírja, ha fotózom, látni lehet azt a fejet, ahogy figyeli, hogy elkattant-e már az a fotó, vagy mi lesz. :D 

Itt volt Fufu is (a MosogatóCica) és nemcsak evett, hanem tanyázott is egy kicsit az udvarban és nem sietett elrohanni, amikor kimentem sem... elbattyogott ugyan tisztes távolságra, de aztán leült, szépen megmosakodott a reggeli után és elsétált. 

Elkezdtem felszedni a répát is, mert csak fonnyadoznak a földben. Belocsoltam őket, utána használható állapotban voltak, megtisztítottam már két adaggal is, és beraktam a fagyasztóba. Vágtam hasábra is és karikára is, egyelőre pár zacskóval lett, de majd fokozatosan felszedem. A kicsiket kinn hagyom, vagy lesz eső és még megnőhetnek, vagy ott ette meg a fene. 
Lett egy nagyon kevés bordó répám is, picike magom volt már csak itthon belőle, azt vetettem el, ahhoz képest szerintem szinte mind kikelt. Érdekesek, gusztusosak, mert a közepe narancssárga, mint a hagyományos répa, az íze kicsit diós, nagyon finom nyersen is. Eszegettem belőle és jövőre is szeretnék vetni, ha lesz még egyáltalán kert jövőre.

 Vettem le 4 fügét is, kettő volt ehető... 2 olyan volt belül, mint a tapló, pedig a füge hírhedten bírja a szárazságot, még a sziklákon is megél... állítólag, de arról, hogy a sziklákon is megélőnek ehető-e a termése, arról nem szólt a fáma. Az enyém nem sziklán él, de nagyon úgy tűnik, hogy hiányolja a vizet.  

Padlizsán is lett újabb 5 darab, mostanra megsütve, pépesítve, fagyasztóban. Viszont kivágtam pár padlizsánt is (a növényt), az egyik vacakul nézett ki, a többit pedig kivettem. 4 tő padlizsán maradt, elég lesz azokat életben tartani. Ha tud még teremni, akkor az évnek ebben az időszakában az is elég, sőt... talán kettő is elég lenne. 

Valószínűleg a paprikából is veszek ki, mert az is nagyon sok van és ugyanígy a paradicsomot se fogom az összeset öntözni. Majd fokozatosan felszámolom, amelyik már nem annyit terem. 
A nagy uborkaágyásból az egyik sort már kivágtam, ne hervadozzon ott nekem lassan, így legalább annyi haszna van, hogy még van szép lombja, így jó mulcstömeget ad. 
Azt csinálom a kertben, amit novemberben szoktam... ez azért olyan szomorú. 

Levágtam a virágot a Macrophylla hortenziáról is, csak az egyik virágzott és abbahagytam a Macrophylla-k öntözését is, ahogy a tollbugákat és pár érzékenyebb páfrányt is. 
Már nem győzöm vízzel és a víz többe kerülne, mint maga a növény, ha újra be akarom szerezni, de nem akarom. Minden vízigényes dísznövénynek távoznia kell a kertből, bármilyen szép is.  

Leszedtem a kosszarvú paprikákat és csináltam belőle 2 üveg savanyút, nem tudom milyen lesz. Még csak paprikát sose csináltam. A levet nem cifráztam úgy, mint az uborkánál, csak víz-só-cukor-ecet és babérlevél, szemes feketeborsból készült.
Hosszúak voltak a paprikák, el kellett vagdosnom őket, pedig ilyen hosszabb üvegeket választottam. 

És találtam egy patisszont is... kész csodaszámba megy az idén a kerti lelet... de hát, ha kicsi is, savanyú is, de a mienk.