Itt az ősz, hát jól bedöglött az idő, hideg van és ahogy látom október elejétől az éjszakák is lehűlnek majd, 4-5 fokokat ígérgetnek. Nem is tudom... nyáron annyira elegem volt a melegből és a szárazságból, de ez a tegnapi, ez olyan fújbazmeg (és ottrohadjismeg) idő volt és ma sem lesz különb. Majdnem egész nap esett, tombolt a szél is, 13 fok volt a legmagasabb, leesett 10 mm eső... és mi lesz még télen, ha mindez majd nulla fok körül lesz? Annál jobban semmit nem utálok. Én már úgy általában utálom az időjárást. 
Pedig régen azt mondtam mindig az időjárás tipikusan az, ami miatt nem érdemes mérgelődni, mert úgyis az van, ami van, de  már jó ideje csak szélsőségek vannak. Vagy túl sok valamiből, vagy túl kevés, vagy éppen nem olyan, mint az évszak szerint lennie kellene, vagy az adott évszak legrosszabb változata van. 

Találtam a fán még 2 fügét, nem voltak olyan szép érettek, mint nyáron, de olyan jól esett, nagyon finomak voltak és lesz még 3-4 szem. Úgy tűnik, hogy a másodtermés nem tud itt nálam beérni, bár tavasszal későn lódult neki a nagy hidegek miatt. 
Majd amikor lehullatta már a leveleit, akkor leszedem róla az értelen terméseket is, ne rohadozzanak rajta, mert ha rajta maradnak, akkor  fogékonyabbá válik a bokor a betegségekre. 

Most már beszedtem a kerti díszeket (még az eső előtt), ne ázzanak feleslegesen. Még a kis sárga kerámia virágom kinn van, majd amikor jönnek a fagyok, akkor beveszem a csapadékmérővel együtt azt is. 

Lassan el lehet csomagolni a napernyőt is és a hintát is letakarni, de még  várok, mert most megáztak és hadd száradjanak ki majd minden részük, amikor lesznek napsütéses napok, utána majd letakarom, főleg a napernyő tekerős részét.
A kerti bútorokat még hagyom (a párnák már benn vannak), majd októberben behozom őket, szerintem lesz még kinn ücsörgős idő. Még a villanyrezsó is kinn van a tető alatt, mert biztos fogok sütni-főzni. Valamelyik nap is kinn sütöttem ki a rántott patisszont. 
Aztán amikor már nagyon hideg-nyirkos lesz az idő, akkor a rezsó is beköltözik az alagsorba és ha kinn akarok valamit főzni, akkor a kis üstkályhában fogok tüzet rakni. Egyébként is jól esik már később ősszel a jó meleg kályha mellé húzódni melegedni egy kicsit a kerti munkálatok közben is. 

Leszedtem most már a rovarhálót a másik K-betűs ágyásról is, de az alagút vázát még kinn hagytam (kár, hogy az első ágyásról beszedtem), mert ha fagyok jönnek, még szükség lehet rá, ha fagyvédő takarót teszek ki. A salátákon is kinn van, de majd ha kell, akkor visszarakom az első K-betűs ágyásra is. 

Még sok dolog van, amit meg kell csinálni, kiszedhetők most már a paradicsomok, még van kinn pár szem padlizsán, azokat majd betakarítom és azokat is kivágom, visszamulcsolom az ágyásra. 
Az uborkák zömét már kiszedtem, de még kinn van 2 tő örmény méteres, vannak rajta kicsik, de szerintem már abból se lesz semmi ez után az időjárás után, annyira lehűlt az idő hirtelen. 

Rengeteget mászkálok ilyenkor, mert mindent el kell pakolni, a csipeszeket, a hálókat, a karókat, a kötözőket, a díszeket, mindent vissza a helyére, hogy ne maradjon kinn, ne menjen tönkre a télen. Én mindent mindig rakok egyébként vissza a helyére a használat után, különben már nem lenne egy normális szerszámom sem, ha hagynám őket szerteszéjjel vagy kinn ázni a kertben. 
Még vannak kinn kis polcok, azokról is el kell pakolni, letakarítani és bevinni... őszi leszerelés. :) 

A képek a virágokról még a rossz idő előtt készültek, mostanra az eső és a szél eléggé szétzilálta őket. 
Japán szellőrózsák az Árnyas kertben. 

Gaura, még csak most kezdett volna magához térni, majd meglátom, hogy amikor visszatér a napos idő, akkor képes lesz-e regenerálódni, illetve az is kérdés, hogy áttelel-e nálam. Ez az utolsó próbálkozásom vele, ha most se marad meg tavaszra, akkor a gaurát elengedem a kertemből végleg. 

Rézvirág, egynyári, de nagyon szeretem. 

Büdöskék, a nagy kedvenceim. Az idén sincs belőle túl sok, tavaly rosszul keltek ki, ami kikelt azt a csigák zabálták fel. Az idén is rosszul kelt, illetve sok kiszáradt, mert az egynyáriakat nem öntöztem. Se erőm nem volt és a vízzel is spóroltram. 

Vetővirágok, őszi hagymások ezek is, nagyon szeretem az őszi virágokat, sokféle van szerencsére. A természet ilyenkor is gondoskodik arról, hogy legyenek színek a kertben. 
Az első virágok között volt amit megvettem amikor idejöttem, de csak 1 db hagymát vettem 460 Ft-ért és már ennyi van belőle. :) 
Azért csak egyet, mert nagyon sokfélét rendeltem, azt akartam, hogy mindenből legyen, mutassa meg magát a növény és vagy veszek még hozzá, vagy szaporodjon és pár év alatt milyen sok lett belőle! 
Eredetileg máshová ültettem, tavaly ástam ki őket és csodálkoztam, milyen rengeteg hagyma fejlődött ki. 

Az oroszlánszájak is nekirugaszkodtak mégegyszer. 

A Samba rózsám, később fokozatosan pirossá válik. 

A Rotersen rózsa utolsó virágai az idén. 

Uhhh, itt ítéletidő van, tombol a szél, az igaz, hogy 13 fok van, de sokkal hidegebbnek lehet érezni. Végre esik az eső. Azt hittem, hogy majd ki kell mennem öntözni, mert a K-betűsök kérik a vizet, de szerencsére megúsztam. 
Bekapcsoltam a kazánt, egyrészt ki kell próbálni, nem szeretem az utolsó pillanatban bekapcsolni. Csak ráfűtök egy kicsit, a termosztátot még nem állítottam be a téli menetrendre, de jól esik, hogy a ridegséget kicsit kiviszi innen a fűtés. 

Kicsit el vagyok maradva a beszámolókkal, még csak most jön a vasárnap. 
Eszméletlenül lefárasztottam magam a kertben, pedig arra készültem, hogy a szombati kaszálás után csak apróságokat fogok csinálni, de sokféle apróságot csináltam meg, két egész oldalt pipálhattam ki délutánra a listámon. 
Délelőtt elég hűvös szél fújt, ezért kivittem a csodaásóvillámat és nekiláttam egy résznek hátul a Prérikertnél. Le volt takarva már tavasz óta gyomirtás céljából. Most levettem róla a takarást, átraktam máshová és felvilláztam. kb. másfél nm lehet az egész, de majd megszakadtam vele, mert tele volt tarackkal. Gondolom maradt is benne gyökér, de azokat majd kihúzgálom, amikor nőnek. A tarack egyébként viszonylag könnyen adja magát, a folyondár (apró szulák) szerintem rohadtabb. 

Ronda ez az egész rész még itt, de folyamatosan haladok lefelé és alakul ez is. 
Mások (sokan) úgy csinálják a kertjüket, hogy megtervezik vagy terveztetik, aztán kihívják a munkagépeket, amik lerendezik a talajt és általában megadják a formákat, de mivel én egyedül csinálom, így haladok. Viszont azt elmondhatom, hogy itt minden négyzetcentiméter az én kezem munkája. Elmondhatom, hogy ez tényleg az én kertem, én találtam ki, én csináltam meg és ami el van rontva benne, azt is én rontottam el, de menet közben rengeteget tanulok. 

Itt pl. átraktam a geotextilt, de aztán rájöttem, hogy az ösvényről, ami a lefelé menő lépcsőhöz vezet, nem szeretném kiirtani a füvet. Ezért ezt is átvariáltam. 

Itt a bambusznád karónál a kis Elaeagnus multiflora-m növekszik, aminek nincs rendes magyar neve, angolul Goumi-nak hívják, ezért így fogom emlegetni. Magyarul óriás ezüstcseresznyének vettem, de a wiki pl. somtermésű ezüstfának hívja... maradjuk a Goumi-nál. 

Itt már alakítottam a gyomtakaráson és már fel is van villázva amit szerettem volna. 

Kicsit közelebbről. Vittem le két nagy követ, mert ott, ahová tettem őket, egy majdnem lépcsős meredek rész van. Hepehupás ezt a kert... 
Nem ültettem még be, mindössze az egyik kő mellé vittem le egy kis sziklakerti növényt, a hamvas cipruskát, ami a fenti sziklakertben majdnem kipusztult. Pár kis hajtást dugtam le belőle és egy maradt életben, azt nevelgettem tavaly óta, most költöztettem ide. 
Illetve egy darab íriszt ültettem még el, amit a múltkor kitörtem valamelyikből. Át akarom gondolni ezt a részt, mert a Goumi nagyra fog nőni és el fogja foglalni a teret és árnyékot fog vetni. A cél viszont hosszabb távon az,  hogy a kert árnyékos legyen és nem préris. 

Megcsináltam még rengeteg apróságot, visszavágtam a bazsarózsák és a pünkösdirózsák leveleit, kiültettem a metélőhagymákat is két helyre. Kiástam a sárga kakasmandinkókat és új helyre ültettem és mittudomén, két oldalnyit húztam ki a listámról. 

Közben érnek a jujubák is, már nagyon várom, hogy megkóstoljam őket. 

Mostanában sok imádkozósáska van a kertben, aminek örülök, mert ők megeszik a polosokat is. Szombaton a kaszálásnál vettem egyet észre, hagytam, hogy elmenjen, nem akartam lekaszálni őkelmét. 
Vasárnap pedig két ilyen barnát is találtam, egyet a teraszon a falon, egy pedig egy elszáradt kúpvirágon mászkált, aztán átkapaszkodott a mályvacserjére és eltűnt a szemem elől. :) 

Egyre többen laknak a kertben mindenféle lények, megéri nem vegyszerezni. :) 

Nem tudom, hogy Herkules szelleme bújt-e bele Elzába, mert a CicaNéni személyében egy újabb tetőlakót és kukkolót tisztelhetek. 
A frász majd kitör, amikor kinézek és ott kukkol az ablakban, a szemem sarkából mintha Herkulót látnám. Nem jó érzés, folyton eszembe jut és elfacsarodik a szívem, hogy nem ő az. Ellenben Elza pont úgy ül ott, ugyanott és éppen úgy néz. Az igaz, hogy Elzának sokféle arckifejezése van, néha olyan ijedten néz, hogy nem tudom mi van, néha könyörgőn és sokat tátog, olyankor mond valamit, de nem ad ki hangot, csak a száját nyitogatja, esetleg csattog egy kicsit. 
Herkulónak is voltak mindenféle arckifejezései, ő is tudott nagyon ijedten nézni, amikor azt hitte lemarad valami falatról, de leginkább arra az állhatatos arcára emlékszem, ahogy ott ült és várta a kaját és a simit. Mert tudta ő, hogy úgyse marad éhen. :)
Elzát nem engedem be az ablakon át, mert ne szokjon hozzá, hogy összetapicskolja nekem a párkányt. Ki szoktam lépni a verandára és onnan kiabálok neki és már tudja, akkor rohan le a tetőről hátul (az ajtó meg elől van), mint egy kis bolond és jön befelé. :))))
Úgy tanítottam meg neki, hogy többször is kimentem a ház oldalához és onnan hívtam, nem kellett neki sok és megértette. Most már elég annyi, hogy látja az ablakból, hogy kilépek a verandára és az ajtónál kiabálok, akkor szalad körbe és jön be az ajtón. :) 

Itt meg éppen a növény jelölőkarómat dönti ki. Ez a Nyenyere szórakozása volt, de amióta nincs, azóta Elza benn mer maradni az udvarban és ő dörzsölgeti az arcát és jelöli meg a jelölőkarókat. :D És persze egyben ki is dönti. Most már vissza tudom őket szurkálni, de nyáron, amikor olyan volt a talaj, mint a beton, akkor bosszantó volt. Ezek ugyanis nemcsak a látszó növényeket jelölik, hanem a hagymásokat is, amik ilyenkor vissza vannak húzódva és emlékszem én, hogy kb. hol vannak, de ha meg kell mozgatni a talajt, akkor pontosan jó tudni, mert nem szeretném kiásni őket. 

Böbe meg szövegel, nem tudom mostanában mi van, de pl. alszik a fotelben, én jövök-megyek, vagy ülök a saját fotelomban, ő alszik. Egyszercsak felül, rám néz és elkezdi mondani. Ez nem nyafizás, hanem kifejezetten mond valamit, nekem meg fogalmam sincs, hogy mit szeretne, de meg szoktam olyankor simogatni és ölelgetni. Ez mostanában gyakran előfordul. :)  Nagyon mondja. 
Bújósabb is mint szokott, minden délután kell vele heverészni kicsit és szeretgetni, simogatni, masszírozni. El nem mulasztaná. :)))
Úgy szereti a kis szertartásainkat és ragaszkodik is hozzájuk, el nem felejtené soha. :) 
Az utolsó meleg napokat viszont kinn töltötte napközben is, hol itt, hol ott heverészett a kertben és most is kinn van még, pedig már nagyon lóg az eső lába. :)

***

Kivettem egy kb. 60 centis barátcserje csemetét a nagy bokor alól és kiültettem a ház elé. 
Kis rendezkedést is csináltam a már meglévő kinti növények között. Kiszedtem pár muskotályzsályát, mert nagyon el volt szaporodva, ugyancsak megszabadultam a citromfű nagy részétől is. Egy kicsi maradt, egy kicsit átültettem máshová, hogy legyen azért, mert attól, ami benn van a kertben, attól teljesen meg akarok válni, mert nagyon terjed. 
Átültettem a kerítés tövéből egy telep törpe íriszt a magasabb növények elé, a felszabaduló helyre pedig kiültettem a jiaogulan-t, azt, amelyik a ledugott hajtásokból nőtt meg. Visszametszettem a hajtásai zömét és bevittem az alagsorba kiszárítani, jó lesz gyógyteának, úgyis állítólag valami csodatea és 100 évig lehet tőle élni. Bár azt nem hinném, hogy majd 100 évig szeretnék élni, a fene se akar sokáig öreg lenni. 

Kerestem kívül kis kakukkfű magoncokat is, de egyet se találtam... szégyen-gyalázat, a múltkor kellett kakukkfüvet vennem, mert elfogyott az itthoni. Tavasszal majd vetek pár szem kerti kakukkfű magot és nevelek új cserjéket magamnak. 
Vad kakukkfüvem van, majd azt is elszaporítom, illetve szépen növöget a citromillatú kakukkfüvem is, de még nem akarok szedni belőle és annak más az íze. 

Aztán nekiestem és kigyomláltam a nagyon nemszeretem részt a szőlők alatt/mellett, de a lényeg, hogy kész van!
Azt hittem, hogy lehetetlen lesz rendbe szedni, mert tavaly még teljesen benőtte a gyom, főleg a kerek repkény, de tavasszal kiszedtem és ez a száraz nyár segített is, hogy nem nőtt vissza nagyon durván. Ami volt azt most megint kigyomláltam, de nem volt sok, volt helyette parlagi és szürke madársóska bőven. 
Kigyomláltam a mellette lévő ágyást is, ami azért fontos, mert amikor bejön a nedves és hűvös idő, ott már nem lesz jó nyúkálni, mert az a rész ilyenkor már nem napos egyáltalán, már egész nap árnyékban van. 

Levettem a hálót a K-betűsök egyik ágyásáról is, hát... nem valami híresek, nem nőttek, szerintem melegük van. Nagyon füves is volt, kigyomláltam, a kis kézi kapámmal megkapáltam őket, meglátom. Talán, ha hosszú lesz az ősz, akkor lesz pár karalábéból valami, de a karfiol az megint reménytelen. Van közte kelbimbó is, de mind nagyon el van maradva. 

Szórtam trágyát a mézalmácskának és a pawpaw-nak is, majd jön az eső és belocsolja. A mézalmácskánál bekapáltam, a pawpaw körül pedig ráraktam a kiszedett füvet, majd együtt szépen bevándorolnak a talajba. 

Ez még a jó idős napokon volt, de már nem is bánom, ha kicsit rosszabbra fordul az idő, mert jól esik egy kicsit behúzódni. Már tegnap is hűvösebb volt és el is felhősödött. 
Nagyon elfáradtam ezen a nyáron. Remélem, hogy a következő nem lesz ilyen aszályos és nem kell ennyi vizet kihordani, de jövőre akárhogy is lesz, az öntözést meg fogom oldani. 

Ezek a meleg napok (közel se voltak olyan melegek itt nálunk, mint ami az előrejelzésben volt, de nem baj, így is jó volt) még adtak esélyt a porcsinrózsáknak is, hogy kivirágozzanak. Nagyon szépek, jövőre többet fogok ültetni belőlük, valami jó napos helyre. 

Úgy tűnik, hogy a polosok rajzásával együtt egyre több az imádkozó sáska (ájtatos manó) is, most egy zöldet "lőttem". Bár semmi manós nincs benne. Nekem inkább a 8472-es  faj jut róla eszembe, csak az kicsivel nagyobb. :D :D (akinek nincs meg mi az: Voyager)