Behúzódtam, mert egyszerűen nem lehet kinn csinálni semmit. Ez a párásság ez gyilkos. Benn a lakásban is 80% a páratartalom, nagyon utálom.

Reggel az első sziklakertben kezdtem el rendet tenni, mert elszaporodott benne nagyon a fű, főleg az a nyomorult madársóska, nekiálltam és egyesével kivagdostam késsel, mert azt kihúzni nem lehet. Nem tudtam teljesen befejezni, mert  odaért a nap.

Elültettem az évelők közé egy bársonyos kakukkszegfűt, egyben kiszedtem a füvet abból az ágyásból és a kiskapával fel is kapáltam. Utána áthúzódtam másik árnyékos részre a petrezselymekhez, ott is kigyomláltam, megkapáltam, de szabályosan rosszul voltam már, ezért bejöttem lehűlni. 

Kicsit sok volt az izzadás tegnap is, kirándulni voltunk, nem mentünk sokat, kb. 8 km-t és még emelkedő se volt, de szerintem ez az időjárás most nem is a nagy erőlködések ideje. Viszont csodaszép helyeken jártunk, az erdő azért adott némi hűvöset is néha. 

A kertben meg csak nő a fű, kaszálni is kéne, gyomlálni is, kapálni is, de kb, 1 négyzetméter után megnyúvadok, hát ez van. 

A cicáim is csak fekszenek itt szerteszét, Böbe nagyon későn jött haza, már igazán kétségbe voltam esve, hogy baja lett az éjjel. Volt is valami, mert a combján le van horzsolva a szőr és kicsit sebes is. Nagyon éhes volt és most benn fekszik a másik szobában a szőnyegen. 

Elza a verandán gyógyulgat, szerencsére nem igazán akar kimenni, de azért a lépcső alján mindig zárom a kis kaput, ha kilógna, ne jusson tovább. Az antibiotikumot úgy tudom neki beadni, hogy nincs előtte kaja és amikor etetem, csak kicsit kap, abban van a bogyó elrejtve és azt be is habzsolja. Utána már ehet rendesen. :)))) Fifikásnak kell lenni! 

Herkules szegény nagyon magányos Elza nélkül, ő többnyire itt tanyázik a tetőn, már kifigyelte az ablakon befelé, hogy Elza benn van, ezért nem nagyon tágít és lepisilte az ablakot... Most az előszobaablak párkányon fekszik, egész be van húzódva. Olyan aranyosak. :) 

Ez pedig az utolsó kép a bougainvilleámról, mert majdnem elpusztult. A múlt héten, amikor elmentem Pestre, nem locsoltam meg egy reggel... és kiszáradt. Elképesztő, hogy mennyi vizet iszik ez a növény. Azt hittem volna, hogy a nagy forró mediterrán nyárban jól bírja a szárazságot, de egyáltalán nem bírja. 

Azt hittem teljesen megadta magát, de van rajta két levél, amik élnek. Lemetszettem róla a halottnak tűnő ágakat, meglátom jut-e valamire. 

 Nálam most virágzik a lila akác. Tavasszal egyetlen fürt volt rajta, gondolom a tavalyi nagy visszavágás miatt. Most is jól megnéztem magamnak, hogy melyik lesz az a pár ág, amit majd tavasszal lenyesek, mert nagyon felfelé nőnek és nem akarom a tetőre engedni a növényt. Mert megy ez mindenfelé. 

A mostani virágzást szerintem a múlt heti nagy visszametszés okozta. Egyben meg is néztem már, hogy kell metszeni és az kb. eddig is megvolt, hogy kora tavasszal és nyár közepén is lehet, pár héttel az elvirágzás után, de az nem volt meg, hogy  virágok az idei hajtásokon lesznek jövőre. Tehát azokat kell visszametszeni 3-4 levélnyire és majd akkor fog virágozni. 

Ez alapján jövőre se lesz nagy lilaakác virágzásom, mert a zöme új hajtást kompletten leszedtem róla, de muszáj volt, mert nem arra nőttek, amerre terelni akarom a növényt. Muszáj valahogy megreguláznom ezt a sok futót ebben a kertben, mert különben egy év múlva bozótvágóval kellene magamat kiverekedni a házból. 

 Viszont amerre elképzeltem, hogy terelni fogom, ott nagyon szép lesz. 

És találtam egy lilaakác gyereket is a kert másik végében, szerintem magról kelhetett ki. Majd kitalálom, hogy hová tegyem, lehet, hogy felengedem a nagy szilvafára, amit egyébként is vissza akarok vágni, mert túl nagy már és a szilvája se jó, mert mindig beteg, de olyan magasra nem tudok permetezni se.

Tegnap megműtötték Elzát, sajnos nemcsak ivartalanítás lett belőle, mert a méhét is ki kellett venni. Sőt a doki még valami mirigyet is talált a hasában, ami el volt fertőződve. Úgy nézett ki, mint egy túlérett mini pöfeteg gomba. Lehet, hogy ezért volt olyan puffadós ez a cica és fingós is. Szegénykém, mindig olyan bűz volt körülötte, hogy az rémes volt. Remélem ez ezzel meg fog szűnni.  Kaptunk egy lapu antibotikumot is, azt az egészet be kell szednie. 

Vettem a fejére újfajta gallért is, de addig tartott, amíg elkezdett ébredezni, még fel se tudott állni, de már lepiszkálta magáról, pedig hámszerűen kötötte meg az asszisztesnő... szerencsére még elég kába volt a cica, ezért vissza tudtam tenni rá, de reggelre megint levetette. Hát ez van, Böbe se tűrte magán. Nem tudom a dokik hogy gondolják, de nem tudom létezik-e macska, amelyik kibírja 10 napig ezzel a szarral a fején. Szerintem nem létezik. 

Itt még alszik, nyitott szemmel alszanak, elég érdekes. 

Adtam Elzunak ma reggel már enni egy fél doboz cicakaját és vizet is, de nem ivott. Emlékszem a Böbe már éjjel ivott, mint egy kis gödény, viszont sokkal később evett. 

Elzu még most is roskatag, a mai nap még nehéz lesz, talán a holnapi is, ez nagyobb műtét volt, mint a Böbéé volt. Benn tartani se lesz könnyű a verandán, gondolkodtam is, hogy behozom őt a szobába, hogy jobban szem előtt legyen, de ez a környezet idegen lenne neki, a verandát viszont ismeri, ott gyakran időzik és hát Böbével se jönnek ki túl jól. 

Szeretném, ha meggyógyulna ez a CicaNéni, ez egy olyan sokat szenvedett cica. Amikor idecsapódott egy csontbőr roncs volt, az éhhalál küszöbén. Emlékszem Herkules odaadta neki a kajáját... én nem akartam ezt a cicát már ide, de Herkules rendületlenül odaadta a sajátját, végül csak megenyhültem. Nehezen fogadtam be Elzát, mert nem akartam nőstény macskát, csak Herkules volt a tervben.

A CicaNéni nagyon bizalmatlan vadállat volt, a kajáért nagyon tolakodó volt, (persze ő csak élni akart és enni) és iszonyú trampli is volt, mindenen keresztülmászott, nem tudta mi a vizestálka, meg a kajástálka, de aztán megtanulta. Ha megmozdultam az ablaknál, elrohant. Aztán azt is megtanulta, hogy Herkulessel mindketten kapnak enni és hogy mindig van kaja, hogy nem kell félni. Ami azt illeti okosabb, mint Herkules és viszonylag hamar megszelídült. Ráadásul szerintem ő valami kidobott cica lehet, mert télen, amikor behoztam a verandára a hideg elől, akkor tettem ki neki almostálat, azt viszont azonnal tudta használni. 

Az viszont biztos, hogy hihetetlen szeretetigényük van ezeknek a jószágoknak, nem is hittem volna. Elza nagyon bújós, sündörgős, de még Herkules is elkéri az ablakban a simit, néha kevesebbet, néha egészen meglepően sokat. Van, amikor szinte vonaglik a kezem alatt, ő irányít, hogy mindenét végigsimizzem... az udvaron meg elrohan a bolondja. :)