Reggel-délelőtt lekaszáltam egy csomó füvet és ha holnap az idő engedi, akkor a többit is lenyomatom. 

Aztán gondoltam egyet és sütöttem szalonnát, csurgattam hagymás-zöldpaprikás kenyeret... utólag jutott eszembe, hogy retek is van itthon, jó mi? Én úgy szoktam csinálni, hogy kockára vágom a hagymát, apróra a zöldpaprikát és kockára a retket is, besózom, kicsit hagyom állni, aztán a kenyérre halmozom és úgy csurgatom meg a kenyeret. Vannak, akik arra esküsznek, hogy a hagymát karikára kell vágni, de nem kényelmes enni, mert hosszú szálak lesznek, csak lóg az ember szájából. megcsurgattam egy jó pár nagy szelet kenyeret, lehúztam a nyársról a szalonnát, kocsiba ültem és átrongyoltam anyukámékhoz. Előtte szóltam, hogy az ebédet tegyék el vacsira, mert ellátmány érkezik. :))) 

Hát baromi jó ötlet volt, úgy bekapták, mint a pinty! Láttam, hogy nagyon jól esett nekik. Jó lett volna, ha át tudnak jönni, de anyukám nincs jól mostanában megint, nehezen mozog és úgy döntöttem, hogy helybe viszem nekik. Ők is örültek, de én még jobban, amikor láttam, hogy milyen jóízűen eszik. 

Aztán hazajöttem, ittam egy Kozel barna sört kinn a kertben és ücsörögtem kicsit, locsoltam ezt-azt, kapáltam megint egy kicsit, de nagyon meleg van kinn és egyébként is, nem akarom, hogy a kert csak munkát jelentsen, mert van neki nagy élvezeti része is (mondjuk nekem maga a kerti munka is az élvezeti részhez tartozik - mondjuk nem minden).

Jó kinn ücsörögni és nézni, hogy mi mindent hoztam már itt helyre.

A RókaKoma  viszont biztos, hogy itt lakik a közelben, mert megint láttam, egy egész sorozat fotót csináltam róla. Nem örülök, mert Böbi így nagy veszélyben van miatta éjszakánként és most már úgy tűnik nappal is. 

Aztán most már behordtam a kerti bútort, mert kezd elborulni az idő... kéne nagyon eső, de igazán várhatott volna hétfőig... még nem esik, de nagyon nagy szélvihar van. 

Nyílnak a rózsáim is. 

Kora reggel 5-kor arra ébredtem, hogy zúg a polos a fejem felett, de nem találtam meg. Így aztán most nem tudom, hogy itt bujkál benn valahol, vagy csak álmodtam, de ha álmodtam is, nagyon élethű volt. Bár... minden álom nagyon élethű, de általában el tudom választani az ébrenléttől. Ritkán van ilyen, hogy nem tudom álom volt, vagy a valóság (mi a valóság egyáltalán?) hangjai szövődtek bele az álomba. Mindenesetre, ha előkerül, akkor kinyírom a dögöt. Utálom őket, általában az ízeltlábúakat nem szeretem, talán legfeljebb a lepkéket, mert szépek, de se a bogarakat, a pókokat még kevéssé... a méhecskéket kedvelem, de csak messziről,  mert ők meg bökősek. 

Hihetetlen mennyi lény él itt a kertben és némelyik mekkora! A múltkor olyan darazsat láttam, hogy volt vagy 4 centis és nem túlzok. Húznak az ember feje felett, mint a drónok, egészen elképesztő hangja van a "motorjuknak". A nagy darázstól nem félek, mert olvastam róla egy cikket, hogy ártalmatlan és védett is. Óriás tőrösdarázsnak hívják. 

Utálom a poloskákat és ezután is ki fogom nyírni, de azért néha elgondolkodom azon, hogy milyen könnyen ölünk meg mi emberek lényeket, legyet, szúnyogot, polost, pókot, hangyát, a vadászok a szarvast, vagy akár az orrszarvút... de a kicsi lényeket úgy gyilkolásszuk le, mintha nem is számítanának. Mindezt azért mert ők is élni akarnak és minket zavar, hogy szívogatják pl. a rózsabimbót... Úgy megöljük őket, hogy nem is zavar minket, de mi lenne akkor, ha lennének nálunk is ennyivel nagyobb lények a világon és csak úgy agyoncsapkodnának, mert zavarja őket a zizegésünk? Vajon akkor is ennyire becsülnénk más lények életét? 

Húha! Kinéztem az ablakon és kinn lófrált valami a szomszéd kaszálón. A minap vágták le a füvet (talán írtam is) és azóta mindenki ott mászkál, beleértve a Böbét is... igen, írtam. Szóval kinézek és látom, hogy egy nagyobbacska állat portyázik ott (szerencsére a Böbe a már benn volt, de hát egész éjjel kinn van...). Utolsó pillanatban sikerült lefotóznom, mert rögtön észrevette, hogy ott vagyok az ablakban. Nem is hittem volna, hogy ilyen jó fotó lesz, ez bizony egy nagy, nyurga, de izmos RókaKoma.

Hmmmm... csoda, hogy a Böbe eddig megúszta, kis ügyes macsekom. Mindig aggódom miatta, de egy falusi macskát nem tarthatok benn, úgyis kimenne az ablakon, csak a szúnyoghálót tépné szét. Egyébként is sajnálom azokat a cicákat, akiket szobában tartanak. Én nem ismertem ezelőtt a macskákat, de ezek nagyon szabad állatok. Nem is tudom melyik a jobb, a biztonságos, de unalmas élet vagy a kalandos de veszélyesebb... én embernél is az utóbbira szavazok, annak ellenére, hogy az utóbbi években bizonyos szempontból én is inkább a biztonsági játékot játszom, de ez tudatos választás volt. Ennek az ideje is le fog járni. Ha az ember minden tekintetben a biztonsági játékot választja, onnan valamiképp kifogy maga az élet. A vegetálás, a puszta életben maradás nem lehet cél.

Visszakanyarodva a cicára, meg kell tanulnia megvédeni magát vagy jól rejtőzni. Elza pl. megtanulta, milyen régóta itt portyázik már és nem tudta megfogni a róka. 

Herkulest  meg tegnap reggel óta nem láttam, itt volt viszont a nagy, szürke kandúr... félek mégis lerendezték valahogy a meccset és nem Herkuló győzött... remélem előkerül majd, szokott felszívódni. Viszont a maradék tápot este bevettem, mert a MosogatóCica tegnap nagyon bátran itt volt többször is, napközben holott eddig csak a sötétség leple alatt lopózott ide. Itt henyélt Elzával a tetőn... elzavartam és többé nem lesz kinn kaja. És most már nem fog megesni a szívem, mert nem kell ide újabb kóbormacska, (nem is tudom kóbor-e vagy csak falánk falusi macsek) és haragszom rá, mert Herkulóval nem tudom mit csinált. 

Egyébként az előbb már kapáltam kicsit. Kimentem, mert Böbe tombolt és ki kellett engednem és gondoltam csinálok egy kis lármát az udvaron, hogy a róka elmenjen legalább. Szóval olyan kellemes idő van kinn, hogy fogtam egy kapát és elkezdtem az ágyások közötti járatból felkapálni a füvet. Nem sokat, kb. 3 métert haladtam de ez is valami, majd apránként haladok vele. Van, ahol már kész gyep meg lóherés van a veteményes közötti járatokban. 

Ma reggel kaszálni akarok, de előtte még csikung gyakorlás lesz. 

Na, ez elég hosszú lett, szerintem elég is egy szuszra, legfeljebb majd írok délután is. 

Hoppá, micsoda macskajelenetnek voltam tanúja! A MosogatóCica felhuppant a tetőre, de Herkules meg éppen ott feküdt keresztbe. Azt hiszem Herkuló rájött már, hogy idejár a vetélytárs és keresztbe feküdt azon a stratégiai ponton, ahonnan a MosogatóCica nem tud továbbjutni a kaja felé. Huh, elég sokáig tartott az állókép. Azt hittem valami véres-körmös macskaháború lesz, de nem volt. Herkuló nem mozdult, a MosogatóCica se, egy darabig, aztán egyszercsak lehajtotta a fejét, nagyon jellegzetes mozdulat volt, olyasmi, mint a kutyáknál a megadás, aztán nagyon lassú mozdulatokkal, nem ám menekülve, hanem nagyon megőrizve a méltóságát, de szépen elment. Azt hiszem Herkules szívéről is nagy kő esett le, mert kis idő múlva ő is elhúzta a csíkot, szerintem tisztában van azzal, hogy a MosogatóCica úgyis visszajön zabálni. 

Annyiszor megfogadtam már, hogy nem hagyok kinn semmit, de ez a cica olyan szépen eltakarít mindent, amit ezek a malacok itt hagynak és szívem sincs elzavarni, mert baromi jó fejnek tűnik. Olyan arca van, hogy beszarás! Mint egy apóka. :))))

Azelőtt soha nem figyeltem, hogy a macskák mennyire különböznek egymástól és milyen karakteres arcuk van. 

Egyébként hatalmas itt a jövés-menés, levágták a szomszéd földön a füvet és most nagyon megy a vadászat rajta, gondolom sok szöcskét, sáskát, bogarat is levágtak vele. Ott lépdel már két napja két nagy gólya, egy nagy fekete madár is, de nem tudom mi az. Olyan mint a varjú, de nagyobbnak látom és ez egyedül van. 

Na meg a Böbe is ott vadászik, féltem a kis majmot, egyáltalán nincs tudatában, hogy ő is lehet zsákmány. Minden reggel frászom van, amikor nyitom az ajtót, hogy ugyan van-e még macskám, de nem zárhatom be. Megőrülne és szétszedné a lakást. 

Előző este is, szürkületkor, valami kibattyogott az erdőből, de lövésem sincs mi volt az. Olyan volt a sziluettje, mint egy nagyon nagy macska, de legalább kétszer vagy háromszor is nagyobb volt. Nem kutya volt, nem is róka... nagyon óvatosan jött és - mivel a Böbe épp azelőtt ment arra, elkezdtem kopogni az ablakpárkányon, erre visszament az erdőbe, de nem sietősen ám! Szépen visszabattyogott. 

Hajnalban meg - felébredtem - kikukucskáltam a redőny rései között és egy szarvas ment éppen be az erdőbe... itt van a csapásuk, itt járnak ki és be, éppen szemben az ablakkal. 

Egyszer kinn kéne már éjszakára maradni és leskelődni kicsit, de még a tervezett vadkamerát se vettem meg, de majd sor fog arra is kerülni. Böbének meg gondolom kész élmény lehet az éjszaka, biztos egész éjjel portyázik, mert  napközben mindig annyira fáradt, úgy alszik, mint a bunda.