Ez a RavaszdiKoma bizony itt lakik! Ma reggel a Böbét keresve nézek ki az ablakon, hát a RókaKoma itt üget el egész lassú tempóban az ablak alatt. Nyugisan, semmi rohanás, látszott rajta, hogy teljes biztonságban érezte magát. Életemben nem láttam vadonélő rókát ilyen közelről! Aztán rá akart kanyarodni a szomszéd kaszálóra, de akkor elkezdtem tapsolni, mert a Böbi folyton ott vadászgat, erre a róka behúzta a farkát, de megtorpant és körülnézett, hogy mi az. Még kiabáltam is rá, rám nézett... beszarás, nem rohant el, hanem szépen megnézett magának és aztán elügetett ki az erdő felé. Valahogy magamhoz kéne tapasztani a fotóapparátot, hogy a kezem ügyében legyen, de erre a rókára ilyen közel egyáltalán nem számítottam és a falu felől jött. Bár picit feljebb van egy bekötő út az erdő felé, az is lehet, hogy onnan jött. Ki a csuda gondolná, hogy hajnalban kikönyököl az ablakba és végigparádézik itt Karak, vagy Vuk. Szép, nagy (meglepően nagy) nyurga róka volt, vékony a bundája is  és a farka se lompos, már levetette a téli cuccot. 

Böbét egy darabig nem láttam sehol... végül megjelent a kaszálón és a gólyát leste meredten, aki közben szintén előkerült, ő is mindig itt vadászik. A többiek még nem jöttek elő, pedig már hajnalban itt szoktak lesni az ablakban, hogy mikor kelek már fel és adom a reggelit. Most még a redőnyhúzásra se jelent meg senki, bár Elza már este se jött, biztos fogott valamit. Herkulesnek pedig valami baja van, látom, hogy fájdalmai vannak, nehezen mozog és sokkal többet pihen a tetőn, de legalább az étvágya jó. Nem lehet őt megfogni, egyszerűen nem tudom annyira megszelídíteni sehogyse. Félek attól, hogy majd egyszer itt kell végignéznem, hogy elpusztul és nem tudok rajta segíteni. Azt olvastam a vadcicákról, hogy amelyik kölyökként nem tapasztalta a simit, az lehet, hogy sosem fog bízni az emberben. Nem tudom mi baja Herkulónak, valamit látok hátul rajta, mintha a mogyorója sérült volna meg, de hát kandúr, ezek örökké harcolnak. Jó lenne megfogni, ő is sokkal nyugodtabb lenne, ha ivartalanítva lenne...  de olyan tehetetlen vagyok vele. Csak az ablaknál engedi simizni magát, de ott nem tudom bevenni a rácstól, az udvaron elszalad, mintha nem kötné össze, hogy ugyanaz vagyok, aki a kaját adja az ablaknál. 

 ***

A törökszegfűket magról neveltem, tavaly. Két éves virágnak vettem, tavaly júliusban a magoncokat  kiültettem a végleges helyükre, átteleltek abban a hidegben, ami télen volt és most szépen virágoznak. 

Ugyan a színekben nagyobb változatosságot vártam, mert régebben volt nekem egészen sötétbordó is, világos széllel, ezek között nincs olyan. Viszont arra nem emlékszem, hogy kikeltek-e az elhullajtott magjai. A biztonság kedvéért majd szedek róla magot, hogy legyen jövőre is. A tavalyi maradékot az idén ültettem el, tehát jövőre is lesz ilyen virágom, a palánták már kinn vannak a helyükön. 

Ezúttal nem "fosztottam ki" egyetlen kertészeti árudát sem, hanem szedtem egy nagy zacskó nemtudommilyenbigyókát, amit aztán, amikor közel mentem hozzá, elég gyorsan meghatároztam: borsos varjúháj. Már a múlt héten kiszemeltem, amikor anyuékhoz mentem, tele van vele az út széle és elég komoly párnákat alkot, egy szem fű nincs közötte, mert nem engedi maga közé. Eddig nem vettem észre, mert nem virágzott, de most tele van virággal, csak úgy virít a sok citromsárga folt az árokparton végig. Őszintén remélem, hogy nem az úristenhogyszabaduljakmegtőle növény lesz belőle. 

Elég nehéz volt elültetni, mert picikék, szinte száraz volt a száruk, 2 centisek... benyomogattam a sziklakertben a földbe őket kis csomókban, meglocsoltam, oszt hadd szóljon. Meglátjuk mi lesz belőle, de nehezen tudom elképzelni, hogy ne maradjon meg, azért amíg begyökeresedik, majd locsolgatom őket. 3 helyre is tettem belőle. Majd ha megerednek, akkor teszek róluk képet is. 

A másik szerzeményem egyelőre vízben van, a régóta vágyott tamariska. Törtem pár oldalhajtást egy tamariska bokor oldaláról. Remélem meg fog gyökerezni, bár eddig a fás dugványokkal valamiért nem igazán voltam szerencsés, mindösszesen a két mályvacserje gyökeresedett meg, ők viszont szépen hajtanak. 

Visszakanyarodva a tamariskára, régi vágyam, nagyon fogok figyelni a hajtásdugványokra, mert nagyon szeretném, ha meggyökeresednének. 

Egészen hihetetlen különben, hogy mennyire eluralta már a kertészkedés a gondolataimat, mindenhol azt nézem, hogy mit lehet elültetni, szaporítani, hol van kertészeti áruda, mi az a rózsaszín (vagy akármilyen) az út mellett, amiért aztán vissza is tolatok... merthogy előfordulnak ám kivadult növények is itt-ott. Pl. így jött haza a legelső kék lenvirág is. Megláttam, de nem volt nálam semmi, amivel kivegyem, ezért másnap képes voltam visszamenni, szakadó esőben és kiásni... 2 volt, egyiket apunak adtam, nála még most is megvan és szaporodott is, elhullatta a magját, nálam sajnos az a növény télen kipusztult. Amik most vannak, azokat magról neveltem tavaly. 

És jó hír, hogy a múltkor "lopizott" tarackoló kékgyökér él! Szorgalmasan locsolgatom és - ugyan leszáradtak a levelek az összesről - de az egyiken új hajtás jelent meg és határozottan él. Nnna! :)))

Először nyílnak a csillagfürtök is. Nem állítom, hogy a legszebbek, azt hiszem nincs igazán jó helyük, de ezt a virágot elég nehéz lenne áttelepíteni, azt hiszem elég nagy gyökere van. Majd ültetek újakat, ezeket meg itt hagyom, majd adok nekik tápanyagdúsabb talajt és több vizet, akkor biztosan szebbek lesznek. 

Ez a növény Izland virága, állítólag betelepítették és már veszélyt is jelent a helyi flórára, mert annyira jól érzi magát, hogy szinte mindet ellep. Úgy tudom, hogy végül az Izlandiak befogadták ezt a növényt, mert már szinte az ország jelképévé vált, de vannak területek, ahol nem engedik szaporodni és ez nem is baj, mert nagyon szép, különleges és számunkra ismeretlen virágok nyílnak ott mindenütt. 

2015-ben voltam Izlandon. Ez a kép úgy készült, hogy amíg a csoport ebédelt, addig ellógtam. Én mindig ellógok, nem szeretem kajálással pocsékolni az időt, amikor nézhetek is. Az a gleccser olyan közelinek tűnt... hát nem volt közel, iszonyatosan csalókák tudnak lenni a távolságok, viszont csodálatos fotókkal tértem vissza. Rengeteg ilyen csillagfürtös képen van, nehéz volt kiválasztani, hogy melyik legyen. :)