Ma reggel megint kimentem kapálni kicsit. Egy nagy virágágyást kapáltam meg, nem volt benne nagyon sok gyom, de annyira el volt már simulva a talaj, hogy ha eső lesz, nem tudta volna felvenni, csak lefolyt volna róla a víz. 

Illetve felkapáltam némi szegélyt is, mert kaszálni fogok és jobban szeretem ha a fű széle nem közvetlen az ágyásba ér, és így kopik is a fű, egyre szélesebbek lesznek a megmunkált részek. A csodaásóvillámmal mindig utánanyomok és így is terjeszkedek. 

Két napig nem néztem a cukkinikre és az egyik gömbölyű fajta akkora lett, mint a fejem. Le fogom reszelni tócsninak valónak. Vagy chutney-t csinálok belőle még nem tudom. A chutney receptet azért nem teszem ide, mert nem tudom még milyen, ha megfőzöm és jó, akkor majd megosztom, bár éppenséggel én is a netről szedtem, tehát megtalálható. 

Aztán kapáltam még egy ágyásközt is, itt ott a virágok között, ahol már nagyon rázós volt, feltekertem az oszlopokra a hajnalkákat, mert mennek mindenfelé. Nagyon várom már a virágzásukat, mert annyira csodaszépek, hogy az valami hihetetlen. 

Azt hiszem lassan ideje lesz majd elővenni a rotációskapát is, mert van pár rész, amire nagyon ráférne a mélyebb kapálás, illetve ahonnan kijött a borsó. Tettem oda palántákat, de a nagy szárazságban nem maradtak meg, szóval a vöröskáposztának annyi és szégyenszemre karalábét is a boltban fogok venni, mert teljesen megpurcadtak, bár nemcsak a száraz idő tehet róla, hanem a nyavalyás földibolhák is, na meg én is, mert nem törődtem velük, úgy, ahogy kellett volna. Bár... a cikóriasalátákkal se igazán törődtem és mégis szépen nőnek. Egyszerre ültettem az egész bagázst... 

Közben kinyíltak a bíbor délvirágok (kristályvirágok) is, aminek nagyon örülök. Szépen összeszedte magát ez a növény. Egész télen a verandán őrizgettem, nagyon vigyáztam, hogy ne locsoljam túl, mert akkor nagyon meggyengül és megnyúlik, szóval igazi egyensúlyozás a téli nevelése. Aztán tavasszal kitettem, amikor már jó időnek tűnt és egy -5 fokos hideg kicsinálta kb. a felét, ott, ahol jobban érte a fagy. Gyorsan behoztam és átkoztam a fejemet, hogy egész télen sikerült megmentenem és tavasszal cseszek oda neki, de most nagyon szép. Meglepően sok vizet iszik ilyenkor, naponta locsolom. 

 Elza szépen gyógyulgat, teljesen bekötözött a verandára... az igaz, hogy nem is engedném ki, amíg nincs teljesen rendben, de egyáltalán nem akar kimenni. Elfoglalta a 4 négyzetmétert és tök jól elvan, mint aki szanatóriumban van. Már azt is megtanulta, hogy amikor kakil, akkor bekopog az ajtón, én kimegyek, kitakarítom az almot, kiszellőztetek és nincs büdi... viszont kell neki egy nagyobb almostálca. Sokkal okosabbak ezek a macskák, mint valaha is gondoltam volna. 

Viszont azt nem tudom, hogy akik lakásban tartják a cicát, hogy ússzák meg a szagot, szerintem sehogy. És elég sok meló van vele, Elza almos tálkáját naponta többször is ki kell takarítanom, amikor látom, hogy használta, akkor mindig kiszedem belőle amit kell és feltöltöm új alommal. 

Egyébként azt hiszem revideálnom kell a véleményemet a lézerceruzáról. Azt igaz, hogy a cicának nincs vele sikerélménye, mert nincs mit elkapni, csak ezt ő nem tudja. Viszont mikor rajta van a kobold idő és már a plafonon meg a függönyön is mászna, nekem meg az idegeimen citerázik, akkor a lézerceruza mégiscsak nagyon jó. Csak előveszem és a macska rohan, mint a bolond, kapkod és üldöz, ezzel kiadja magából felgyűlt energiát és Mr. Hyde-ból visszaváltozik rendes Dr. Jekyll-é... egy időre... 

Ma kora reggel kimentem szemmel verni a kertet és látám, hogy a gaz végérvényesen ellepte némelyik ágyást. Mégsem hagyhatom ezt így, ezért előkaptam a kapát és legalább az éppen valamivé nagy nehezen indulgató keleti ölesbabot kikapáltam, meg a zellereket és a másik ágyásban lévő hosszú zöldbabot, mert már nem látszottak ki a porcsinfűből. Egyben az ágyások közötti járatokat is lerendeztem, nem vittem el belőle a füvet, hadd essen össze, majd azután elhordom a komposztra. Egészen sokat megcsináltam, elégedett vagyok magammal. 

Aztán 10 óra körül is kimentem és megmetszettem a paradicsomokat, még párat fel kell kötözni, mert elkezdték lehúzni a paradicsomok, egy sajnos le i s tört, nem vettem észre... 

Idegesítő, hogy nem tudok annyit foglalkozni a kerttel amennyit szeretnék, mert vagy dolgozom, vagy az idő nem engedi. Az elmúlt hetek nagy kánikuláiban alig tudtam kinn lenni valamennyit. 

A hagymát szeretném még kigyomlálni ma, de majd meglátom mi lesz délutánig... megint az van mostanában, hogy mire kilépek a melóból, már élni sincs kedvem. Nem tudom, hogy kellene ezt átváltoztatni, mások olyankor szabadulnak fel és kezdenek el hobbizni, nekem meg nem marad erőm semmire, tiszta zombi vagyok délutánra. 

Ma nincs kép... morci vagyok. 

A télen rendelt magból nyílt ki a piros lenvirágom, gyönyörűséges szép ez is. Nem is számítottam rá, hogy ki fog nyílni az idén, de nagyon szépen megnőtt és ami azt illeti elég hirtelen nőtt meg. Össze is kellett kötni olyan magas lett, hogy ledőlt volna a földre. Azt még nem tudom, hogy a magjai áttelelnek-e, majd megpróbálok szedni róla, mert a növényről sem tudom, hogy áttelel-e, szerintem nem fog áttelelni úgy, mint az évelő kék len. 

Viszont mindig fogok ültetni ilyen növényt, mert nagyon szép. 

Egyébként az este a Böbe nem ment ki, de éjjel 1 óra körül elkezdett nyavalyogni. reméltem, hogy majd abbahagyja, de nem hagyta. Viszont az ajtó előtt rács van, ami persze be van zárva és most, hogy az Elza a Veradán van, a lépcső alján lévő kis rácsos kapu is be van zárva. Ezért nem akartam itt akadályversenyt csinálni éjjel és kirakta őt az ablakon hátul a tetőre... ott viszont nem tudta hol van (pedig régebben sokat járt a tetőn és néha ott is jött be) szóval vissza be kellett őt engedni. Utána csend volt egy darabig, de megint rákezdett, végül fel kellett kelnem és kiengedni a Majmócát. 

Elza meg felnyalta a sebét a hasán... tele van most a puttonyom ezekkel a macskákkal. Viszont Böbe reggel korán hazajött, szerintem lassan rájön, hogy itt jobb és sokkal biztonságosabb. Jó lenne, ha így lenne, akkor maradna a seggén itthon.