Tegnap megműtötték Elzát, sajnos nemcsak ivartalanítás lett belőle, mert a méhét is ki kellett venni. Sőt a doki még valami mirigyet is talált a hasában, ami el volt fertőződve. Úgy nézett ki, mint egy túlérett mini pöfeteg gomba. Lehet, hogy ezért volt olyan puffadós ez a cica és fingós is. Szegénykém, mindig olyan bűz volt körülötte, hogy az rémes volt. Remélem ez ezzel meg fog szűnni.  Kaptunk egy lapu antibotikumot is, azt az egészet be kell szednie. 

Vettem a fejére újfajta gallért is, de addig tartott, amíg elkezdett ébredezni, még fel se tudott állni, de már lepiszkálta magáról, pedig hámszerűen kötötte meg az asszisztesnő... szerencsére még elég kába volt a cica, ezért vissza tudtam tenni rá, de reggelre megint levetette. Hát ez van, Böbe se tűrte magán. Nem tudom a dokik hogy gondolják, de nem tudom létezik-e macska, amelyik kibírja 10 napig ezzel a szarral a fején. Szerintem nem létezik. 

Itt még alszik, nyitott szemmel alszanak, elég érdekes. 

Adtam Elzunak ma reggel már enni egy fél doboz cicakaját és vizet is, de nem ivott. Emlékszem a Böbe már éjjel ivott, mint egy kis gödény, viszont sokkal később evett. 

Elzu még most is roskatag, a mai nap még nehéz lesz, talán a holnapi is, ez nagyobb műtét volt, mint a Böbéé volt. Benn tartani se lesz könnyű a verandán, gondolkodtam is, hogy behozom őt a szobába, hogy jobban szem előtt legyen, de ez a környezet idegen lenne neki, a verandát viszont ismeri, ott gyakran időzik és hát Böbével se jönnek ki túl jól. 

Szeretném, ha meggyógyulna ez a CicaNéni, ez egy olyan sokat szenvedett cica. Amikor idecsapódott egy csontbőr roncs volt, az éhhalál küszöbén. Emlékszem Herkules odaadta neki a kajáját... én nem akartam ezt a cicát már ide, de Herkules rendületlenül odaadta a sajátját, végül csak megenyhültem. Nehezen fogadtam be Elzát, mert nem akartam nőstény macskát, csak Herkules volt a tervben.

A CicaNéni nagyon bizalmatlan vadállat volt, a kajáért nagyon tolakodó volt, (persze ő csak élni akart és enni) és iszonyú trampli is volt, mindenen keresztülmászott, nem tudta mi a vizestálka, meg a kajástálka, de aztán megtanulta. Ha megmozdultam az ablaknál, elrohant. Aztán azt is megtanulta, hogy Herkulessel mindketten kapnak enni és hogy mindig van kaja, hogy nem kell félni. Ami azt illeti okosabb, mint Herkules és viszonylag hamar megszelídült. Ráadásul szerintem ő valami kidobott cica lehet, mert télen, amikor behoztam a verandára a hideg elől, akkor tettem ki neki almostálat, azt viszont azonnal tudta használni. 

Az viszont biztos, hogy hihetetlen szeretetigényük van ezeknek a jószágoknak, nem is hittem volna. Elza nagyon bújós, sündörgős, de még Herkules is elkéri az ablakban a simit, néha kevesebbet, néha egészen meglepően sokat. Van, amikor szinte vonaglik a kezem alatt, ő irányít, hogy mindenét végigsimizzem... az udvaron meg elrohan a bolondja. :) 

Itt késő este olyan elektromos vihar volt, hogy én még ilyet nem láttam, pedig már a kenyerem javát megettem. Nem sok esőt hozott, kétszer eleredt ugyan, de semmi extra. Viszont a mennydörgés és főleg a villámlás az nem extra, hanem ultra, vagy hyper vagy nem is tudom milyen túlzó kifejezést használjak. Szinte nappali világosság volt, egyfolytában, mintha egy nagy villám lett volna az egész és elég sokáig tartott. Mindent kihúzgáltam a konnektorokból a hűtő kivételével, na meg az alagsorban a fagyasztó van bedugva és a mosógép, de ebből okulva azt hiszem a mosógépet innentől kezdve (legalábbis őszig) inkább kihúzva tartom. Bár a ház majdnem körbe van földelve azért biztos, ami biztos. 

Ma reggel is volt egy nagy zivatar, ez viszont adott esőt bőven és nagyon hálás vagyok, hogy egyikből se jött jég. Pedig elég félelmetesen fekete volt az egész, most reggel is egészen sötét volt a felhőktől, de mostanra már feloszlott. 

Ma délután viszem Elzut ivartalaníttatni, szegénynek nehéz pár napja lesz. Meg nekem is, mert az a gallér amit rátesznek, az egy rémálom a cicának is és nekem is. Nem tud tőle menni, enni, inni is nehezen... na majd túl leszünk rajta, talán kevesebb ijedtséggel, mint a Böbinél volt, mert már tudom, hogy zajlik ez az egész. Elzát talán nehezebb lesz benn tartani a verandán, mert ott járunk keresztbe-kasul. Tegnap is az a nagy óvakodás, meg szorulás az ajtóban rémes volt, de a Böbe azért kiment este, nem bírtam vele. Kis hülye a nagy vihar előtt kiment, de annyiból jó volt, hogy nem volt könnyű éjszakája, hogy reggel csak úgy tülekedett befelé. Kíváncsi vagyok mikor jön rá, hogy jobb neki benn. 

Este a kandúrok között is szét kellett csapni megint, mert úgy üvöltöttek, kórusban, mint a sakálok. Nem hallottam még ilyet, lehet, hogy így döntik el, hogy ki az erősebb, hogy ki üvölt nagyobbakat. De verekedtek is, akkor mentem ki végül és a MosogatóCicát megint elkergettem. Herkules már itt volt enni reggel, nem látok rajta sebet. Egyébként ezek előbb-utóbb úgyis le fogják rendezni a területvitát, ami nem tudom hogy fog végződni, de nem szeretném, ha Herkules megsérülne. Sajnos nem tudom mindig megvédeni, bár lehet, hogy nem is kell, lehet, hogy csak én gondolom gyengébbnek, mert kisebb. Lehet, hogy nem is úgy van. Mindenesetre a magabiztosság sokat számít és abban segítettem neki, hogy én is pártolom, hogy ez itt az ő birodalma. 

***

Ui: Az előbb, mire befejeztem az írást, akartam írni, hogy ki is sütött a nap, aztán megint jött egy nagy felhő, vagy (végre) esővel megint és akkorát dörrent az ég, hogy az egész ház beleremegett, a kocsiban megszólalt a riasztó, pedig nem riaszt minden szellőre. 

Félelmetes erők mocorognak odakinn/odafenn.

Macskafronton az a helyzet, hogy Elzát kedden délelőtt bevittem az állatorvoshoz, mert annyira fel volt puffadva, hogy azt hittem fel fog robbanni a macska. Így aztán most már tudom, hogy a cicának lehet adni Espumisant a puffadás ellen. Aztán beindult kis bele, volt macskaszar bőven mire hazaértünk a cicadobozban is és utána az alomban is, (az állatorvos jól összenyomkodta a hasát) de szegénykém nagyon vacakul volt, egész délután a verandán feküdt a lábtörlőn. 

Egyébként csütörtökre vagyunk bejelentve ivartalanításra, most már csak azon izgulok, hogy meg tudjam fogni, de majd este bezárom őt a pincébe vagy a verandára. Vagy reggel zárom be, mert délután megyünk... talán ez utóbbi jobb ötlet, csak este már a vacsorától el kell őt zárni, ami Elza falánkságát tekintve nehéz ügy, szóval lehet, hogy Herkules se kap vacsit. 

A másik, hogy Böbe már alig mer tőlük hazajönni. Azon gondolkodtam, hogy elkezdem őt benn tartani, mert ez az éjszakai műszakozás veszélyes üzem és nem szeretném Böbikét elveszíteni. Még most sincs itthon...  minden egyes reggel egy merő frász, hogy megvan-e a gyerek. 

Herkulest ráadásul felbátorítottam, mert most már tényleg komolyan el kellett űzni a MosogatóCicát, mert el akarta kezdeni átvenni a terepet Herkulestől. Minden nap itt volt, már meg se adta magát, a menetrend általában az volt, hogy Herkules üvölt, mint a sakál, a MosogatóCica meg le se szarja és nem tágít. Szerintem abszolút tudatában volt, hogy kétszer akkora, mint Herkuló. Így aztán közbeléptem és párszor elzavartam a MosogatóCicát és ügyelek arra is, hogy nincs kinn kaja. A cicák esznek és mindent beveszek, szóval nincs mit mosogatni. Sajnálom, mert így néha pocsékba is megy kaja, de a két ivaros kandúr úgy tűnik nem fér meg és a MosogatóCica nem elégedett meg azzal a hellyel, amit kiosztottunk neki. 

Nomost Herkules viszont attól, hogy párszor besegítettem neki, most marhára fel van bátorodva és peckesen őrjáratozik a kertben, de attól meg Böbe se mer hazajönni... ráadásul Elzával néha ketten vadásznak rá és akkor szét kell csapni közöttük. Nagyon territoriális állatok ezek, Böbike meg kis mafla. Pedig amikor elkezdte az éjszakai műszakozást, akkor eleinte nagyon bátor volt, mindenkit elzavart, de biztos kapott egyszer-kétszer a kis pofájára, mert most megint nagyon félénk lett. Nem jó ez, hogy a cicáim ilyen stresszben vannak.

Herkules a MosogatóCicától, Böbe már mindenkitől fél, talán Elza nem fél senkitől, de őt meg Herkuló űzi, na meg a MosogatóCica is, mert azok meg egyfolytában párzani akarnak. Bár vannak időszakok, amikor látom, hogy abszolút a nőstény uralkodik, mert Elza időnként úgy lepofozza Herkulest még a kajájáról is, (és meg is eszi előle), hogy szegény Herkuló elhúzódik és csak vágyakozva nézi, ahogy bekebelezik a kajáját.  

Nekem teljesen újak ezek a megfigyelések, lévén, hogy sose volt cicám. 

Nem tudom mi lesz, ha Elza is ivartalanná válik. Böbikét űzik, mert nem tudják micsoda, és most már Elzát se fogják tudni micsoda. Az is lehet, hogy Herkuló elmegy csavarogni, mert nőstényt fog keresni, ha itt megszűnik az állandó nő...   Erről eszembe jutott Cseh Tamás száma. :D :D 

 Ha viszont Herkuló elmegy csavarogni, abba bele fog pusztulni, mert nincs jó állapotban. Sajnos őt nem tudom megszelídíteni, nem lehet megfogni sem, mert akkor őt is ivartalaníttatnám és lenne 3 nyugis cicám. Viszont Herkules állandóan tele van sebekkel, a vér miatt kullancsokkal, most is hiába etetem, nagyon sovány és így, ha nem harcolják le, akkor majd a telet nem fogja átvészelni. Pedig eszik, jó étvágya van, de még a kullancs elleni szert se tudom mindig ráönteni, mert elrohan, meg aztán ha örökké vérzik, akkor a szer egy kalap szamócát ér kb. 

Na hát ez van, rengeteg gondot okoznak ezek az állatok. Ha belegondolok, hogy bő egy évvel ezelőtt, ha valaki azt mondja, hogy nekem macskám lesz, akkor körberöhögöm, most meg itt kínlódok a 3 rémdöggel.

Lehet, hogy az ivartalanítás után Elzának fogok gazdit  keresni, mert ő nagyon szeretne szobacica lenni, de nem férnek meg Böbével és én se akarom, hogy két macska legyen itt. Elzunak különben is olyan gazda lenne való, akit teljesen kisajátíthat, mert borzasztóan ragaszkodó és irigy, emiatt is mindig zavarja Böbit (ha nem figyelek oda). Elza nekem túl sok, nem szeretem ezt az állandó lábam körül dörgölőzést, lépni alig lehet tőle.

Ez nem mostani kép és volt is már valamikor, de ezen vannak mind a hárman. Kinn Herkules  (fekete) és Elza, benn pedig Böbike.

Ez pedig Böbe a PolciManó, megszűnt végre a fotelért való harc, a múlt héten átköltözött a könyvespolcra. :)