Írtam ma reggel egy hosszú posztot, mert a Böbe nem jött haza ma reggel sem. Ami azt illeti, bőgtem, mint a zálogos tehén és már gyászoltam. Aztán kimentem a kertbe, hogy eltereljem a figyelmem kicsit, mire az orrom elé toppant. Tegnapelőtt este láttam utoljára! 

 Minden kívánságom így teljesüljön, mint hogy előkerült a CocaPoca! A kilenc életét is reklamáltam és lám, van még neki belőle! Nagyon meg vagyok nyugodva, egészen addig, amíg megint ki nem megy, de fontolgatom, hogy visszafordítom őt a nappali kimenésre, bár az ősz azt hiszem úgyis visszafordítja majd, amikor az éjszakák hidegek lesznek. 

Azért a képeket kiteszem róla. :) A babakorit és a mostanit is. Jaj, még a karácsonyfán őrjöngését is visszasírtam, pedig hát... az azért megfontolandó. :))))

Minden péntek 13-a, legyen ilyen szerencsés! 

***

És akkor mocsári hibiszkusz: 

Nehéz erről a növényről jó képeket készíteni, mert hamar hervadnak a virágai és akkor már nem szépek a cserjén, de reggel amikorra kinyílnak az újak, akkor nagyon szép tud lenni. 

Viszont a virágok óriásiak, nagyobbak, mint a tenyerem. Annyira valószerűtlen ez a növény és nemcsak különleges, hanem szívós is. 

A februári -17 fok után azt hittem ennek annyi és amikor tavasszal elkezdett kihajtani, akkor nagyon meg voltam lepve és persze örültem is. Aztán itt volt az idén nyáron az a hosszú aszályos időszak is, semmi eső. Párszor megöntöztem, csináltam tányérszerű mélyedést körülötte, hogy ne folyjon el a víz, de nem tudtam elég-e neki, hiszen a neve mocsári hibiszkusz. Ezek szerint elég volt neki, most pedig, hogy többször is kapott esőt, nagyon szép lett. 

Ilyen még sosem volt. Olyan már volt, hogy órákra elkóborolt, amikor még pici cica volt, meg olyan is volt, hogy csak délelőtt kocogott haza. De ilyen, hogy délután van és tegnap este óta nem láttam, ilyen még sose volt.

Végignéztem a pincét-pajtát, hogy nem zártam-e be és a szomszédokat is megkérdeztem, hogy nem látták-e, nem záródhatott-e be véletlenül valahová. Senki nem látta ma a Böbécet, pedig ő igazán be szokta portyázni a környéket. 

Remeg a gyomrom és borzasztó üresség érzés van bennem, bele sem merek gondolni, hogy végképp eltűnt, mert ha végképp eltűnt az valószínűleg azt jelenti, hogy valamelyik róka gyomrában végezte. Rengeteg róka van a környéken, most is láttam egyet kinn a mezőn, pedig a traktor most is kinn dolgozik, a füvet húzza össze. A róka mellett ment el vagy 30 méterre, az meg ült és leste. Aztán meg ment a nyomában, gondolom, hogy most mégjobban kilátszódnak a pockok. Annyi kövér pocok van, miért a Böbikémet kellett elkapni? Már ha a róka kapta el, de más nem igazán van itt. Kutyák nem járnak szabadon és éjjel nem hinném, hogy valaki elkapta és hazavitte, mert jajadeszépcica. 

Voltam már egy párszor pánikban, hogy mi van vele, de most érzem a zsigereimben, hogy valami baj van a Cocókával...  

....avagy, a szakácsnő nem szerelmes. 

Nem akartam olajban sütni a cukkini tócsnit, ezért megvajaztam egy sütőpapírt, betettem a tepsibe és vékonyan elterítettem a tócsni alapanyagát. Nagyon finom lett... volna, ha tettem volna bele sót, de az valahogy kimaradt. Annyi van benne, ami a besózott és kifacsart cukkiniben maradt. És azt is meg kell állapítanom, hogy ebből a saját termésű, friss fokhagymából többet kell használni, mert alig érezni az ízét, pedig két gerezdet nyomtam bele. 

Hozzávalók: Összereszelt cukkini, (fél kiló kb. miután besóztam és kinyomkodtam) 2 tojás, só, bors, liszt (4 evőkanál) és kicsi vaj a sütőpapír kivajazásához. Ha valaki kifelejti a sót, akkor sós tejföllel egészen helyre lehet hozni. 

***

Úgy is finom a cukkini, ha felezzük, kibelezzük a kicsiket  és megtömjük sajttal és kisütjük sütőben. 

***

Legújabb találmányom a cukkinihasábok baconszalonnában. 

A cukkinihasábokat besózom és hagyom a levét kicsurogni és szárazra itatom őket papírral. Bazsalikomot aprítok, a cukkini hasábokat megspriccelem olajjal, hogy jobban tapadjon a bazsalikom és jól megszórom, azután betekerem a baconba és be a sütőbe. 200 fokon sütöm, addig, míg meg nem pirul. 

Ugyanezt el akartam vékonyra szeletelt csirkemellbe tekerve készíteni, de nagyon apró falatkákat kellett volna csinálni a cukkiniből, szóval befűszereztem és a cukkini darabok tetejére tettem a csirkemellet és némi sajtot. Nem takartam le semmivel, így is szépen megsült. 

Sőt úgy is csináltam már, hogy laskára vágott, besózott, leitatott, fűszerezett cukkiniszeletekbe tekertem a csirkehúst vagy a sajtot. 

***

És akkor a múltkor leszólt cukkini chutney, mert végül nagyon finom lett és csinálni fogok még egy adagot.  (én chilit nem tettem bele, mert nem kedvelem a csípőset az utóbbi időben)

2 db közepes méretű cukkini
1 nagy fej vöröshagyma
1 db zöldpaprika
3-4 gerezd fokhagyma
1 db piros vagy zöld csípős paprika
kis darab gyömbér
2 kiskanál só
2 evőkanál cukor
4 evőkanál 10 %-os ecet
10 dkg mazsola (nagyszemű, arany mazsolát használtam).

A cukkinit durva reszelőn lereszeled. A hagymát és a fokhagymát megtisztítod és apróra vágod. A zöldpaprikát és a csili paprikát kimagozod, vékony karikára szeled. A gyömbért finom reszelőn lereszeled. A mazsolát, ha kemény, beáztatod, ha nem, megmosod. A felaprított anyagokat egy lábosba teszed, a sóval és cukorral addig főzöd, míg a zöldségek puhák nem lesznek. Figyelj rá, mert elég sűrű, és ezért pöfékelhet.
Amikor megpuhultak, beleteszed a mazsolát, az ecetet, újra felforralod.

Beraktam az üvegekbe és száraz dunsztban hagytam kihűlni. 

Mivel nekem első kóstolásra frissen-melegen nem ízlett, javaslok egy adagot jól behűteni belőle és hagyni pár napig összeérni az ízeket, hogy az ember tudja mire számíthat, amikor majd télen felbontja. Ahogy ízlelgettem pár nap után, el tudok bele képzelni fogyasztás előtt frissen vágott vöröshagymát, de pl. ki fogom próbálni, hogy fogyasztás előtt fetasajtot adok hozzá. Ez utóbbi kettő csak ötlet, még nem próbáltam, de fejben nekem bejön, aztán majd jön a puding próbája. :)))