A szeplőlapuról összesen 9 db magot tudtam szedni, jó nagy magjai vannak, azért tudom számolgatni. Eddig 9 db persze, de szerintem nem lesz sokkal több, még szerencse, hogy maradt tavalyról, nem ültettem el az összeset tavasszal. Nem olyan a színe az idén sem, mint amivel hirdetik, nem tudom, hogy azt a szép kéket hogyan lehetne kinyerni belőle. Jövőre majd tőzeges helyet csinálok neki. Terveztem az idén is, hogy rakok köré (utólag), de ebben a kánikulában örültem, hogy azt el tudom végezni a kertben, amit nagyon muszáj. Öntözni se igazán öntöztem, mert kellett a víz máshová, mostanában kap néha egy kis löttyintést. 

Hétvégére nagy esőket ígérnek, már nagyon várom. Utána biztosan viharvert lesz a kert egy kicsit, a virágok ilyenkor meg szoktak csúnyulni, de nem bánom. Elfáradtam ezen a nyáron a sok locsolásban, a nagy melegben, nincs türelmem a dolgokhoz és kimerült is vagyok. Nem elsősorban a kert miatt, hanem a meló miatt, messze van már az a június, amikor szabin voltam és már nem tudok többet kivenni. Két ünnep közé tartogatok még 4 napot, a többi egy-két naponként fog elmenni. Időnként azt érzem, hogy nem bírom tovább. Megtelek és ilyenkor el kéne szabadulnom, hogy fújjak egyet és kicsit távolabbról legyek képes ránézni a dolgokra, holnap nem is fogok dolgozni, de egy nap nem szokott már ilyenkor elég lenni. 
Megfigyeltem, hogy ezekben az amúgy is szar időszakokban, mintha még jobban erősödne a szorítás, bejönnek olyan dolgok, amik tényleg kiborítóak és teljesen értelmetlenek is, aztán egyszercsak elenged az egész, de mindig csak akkor, amikor már eldurrantam. Az utóbbi pár évben háromszor mondtam fel (oszt még mindig ott vagyok), persze tisztában vagyok azzal, hogy több dobásom már nincs.
Valamiért sosem érzik, hogy meddig lehet feszíteni egy embert és én most megint azt érzem, hogy engem nem lehet most tovább feszíteni. Jelen pillanatban nincs bennem több, nincsenek idegi tartalékaim, elértem a határaimat. Pontosabban ők érték el a határaimat és az is, hogy annyira nulla sikerélményem van a munkámban az utóbbi időben, hogy nagyítóval se találni benne semmit, egy csomó dolog most nem rajtam múlik és hull szét minden. Azt látom, hogy nem vár már itt rám semmi, csak nagy erőfeszítések a semmiért. 
Lehet tényleg szét kéne már nézni a piacon és elhúzni, bár tudom, hogy ugyanúgy szarba kerülnék, de egy ideig legalább másféle szar lenne. Kell 1-2 év mire az ember kiismeri egy új helyen az új szar természetét és mibenlétét, addig is telik az idő és minden váltás jóval magasabb fizetést szokott hozni, szóval azt hiszem most van itt az ideje, hogy lelépjek, de a tájékozódásnak mindenképpen. 

 Mostanában mindig jócskán elkalandozok a kert témától, de tényleg túl sok dolog feszít most, próbálom valahogy csökkenteni a nyomást. 
Ez még a ma reggeli napfényes kép a kertről (meg Elzáról). A TrollNéni minden képbe bekutyagol. :D 

Ernyős verbénám ebben az évben volt először, de nem bántam meg, annyira dekoratív ez a virág, hogy fantasztikus. 

A szarkalábak is megkezdik a másodvirágzást, kész csoda, hogy ebben a szárazságban még képesek újra hajtani és virágot nevelni. 

A trombitavirág is most van a teljében, a másik színű már elvirágzott, arról lassan majd begyűjtöm a magokat is. 

Ezt azért tettem ide, mert az anyáknapi minirózsa van rajta, amit nemrég szétültettem és most elkezdett virágozni. Hát nem csodálatos, ez a pici növény, ebben a mostoha időben és rózsát nyit nekem. :) 

Ez egy másik rózsa, ez tavaly őszi ültetésű, ez is másodszor virágzik már. 

Ő pedig a fehér füzérajak, tavasszal vetettem magról. Ez az egy kelt ki, kb. 10 centis még csak, de már hozza a virágját. 

És lassan minden virágja kinyílt a kínai hamuvirágnak is.