Kiültettem a teraszra való növényeimet tegnap. Kinn van most már a korallberkenye is és a cukorsüvegfenyő, a bambuszt pedig már hamarabb kitettem. 
A legnagyobb cserép még üres, ez egy fügére vár, de az idén már nem rendelek, teleljen csak a kertészetben, majd tavasszal hozatok egy konténereset. 

Mos már csak nőniük kell, de arra várhatok tavaszig. Nem is tudom... várom is az őszt-telet, meg nem is. Tudom, hogy egész idő alatt viszketegségem lesz, hogy magokat vegyek, mert tervezéssel fogom tölteni az időt és olyankor elültetném még a gyomot is, csak nőjön már valami. :D :D  
Másik részről meg vágyom a pihenést kicsit, hogy elengedjem ezt az egész kerti mizériát és maradjon időm valami másra is, pl. kirándulni, festeni, betonszentszarokat csinálni a kertbe dísznek, kosarat csinálni, kerti szobrokat tervezni,  manóajtót csinálni, megmittudomén. Aztán majd télen se lesz semmire időm, mert ilyenkor lódul be mindig durván a meló és estig se tudok kilépni belőle... így szokott lenni. 

Itt a kút egyébként, de azt még meg kell csináltatni. Illetve az előtte lévő teret is meg akarom tervezni a télen, meg azt az OSB lapot oldalt is, de nem hiszem, hogy már túlspiláznám. Az OSB-t vagy lefestem olyanra, mint a fal, maradt festékem, vagy leragasztom zsindellyel. 
A terasz széleire még kell majd a burkoláskor valamilyen szegélykő is. 
Nagyon rossz a terep egyébként, az egész a terasz felé lejt, maga a terasz is lejt kicsit, hogy a víz lefolyjon róla, de a kis pecót már sikerült nekik úgy megcsinálni, hogy befelé lejt... pedig ha nem beszéltük át tízszer a vízelvezetés problémát, akkor egyszer sem. Ki  kellett onnan raknom a maradék téglát, mert betonlocsoláskor mindig befolyt a víz. Ma reggel csináltam oda homokzsákot szemeteszacskóból, hogy ne álljon már benne a 2 centis víz. Amikor majd készül az ajtaja, akkor gondolnom kell a szigetelésre. 

A kút körüli teret se akarom nagyon elbonyolítani a nem túl jó terepviszonyok miatt, azt hiszem ezen a részen lesz egy kis ösvény a teraszra, egy kb. 1 m széles, talán fehér zúzott kővel, a szélein szegélykővel. A többi pedig sziklakert jellegű, úgyis imádom a sziklakerti dudvákat, de ez most nem a varjúhájas feelinggel, hanem inkább levendulás-izsópos-rozmaringos hangulattal. A kutat pedig ki szeretném mozaikozni. 
A képen éppen nem látszik, de a bal oldalon vagy nagy, öreg szilvafa, aminek a száraz ágait le kell vagdosni, de meg akarom tartani az árnyék miatt. A tövéhez fogok ültetni borostyánt és hagyom, hogy befussa a fát. 

Kinyílt, nem tudom, hogy télálló lesz-e. A barátnőmtől kaptam, kiültettem a kertbe és már teljes virágzásban van. 
Tavaly halottak napja körül rengeteg krizantémot vásároltam a piacon, de a zöme nem volt télálló, vagy csak nem tudtak már begyökeresedni, nem tudom. 
Olyan sok fajtája van van, de nekem még nincs túl sokféle. Szeretnék rózsaszínűt, (csak olyanokat gyűjtök, amik áttelelnek kinn a szabadban) és rozsdabarnát is. 
Nekem bordók vannak, most már háromféle is, olyan,ami gömbölyű bokornak nő és egy magasabb fajta, van sárga nagyvirágú, lila nagyvirágú és fehér. És még valami lesz a tavalyiak közül, de még nem tudom melyik színű maradt meg. 

... csak fúj a szél. 

Már le sem merem írni, hogy Böbike talán... talán jobban van. 
Tegnap - előzetes tájékozódás után - elmentem a gyógyszertárba és vettem Bolus Adstringenst neki, mert a Normaflore sem segített, legalábbis ugyanúgy hasmenése volt és nem szűnt. Most benn alszik és nyugodtnak látom őt a pocija se kuttyog, ha meghallgatom. Két hete tartott már ez a borzalom, szegénykém nagyon szenvedett és szerintem semmi kaja nem szívódott fel a kis beléből, mert állandóan éhes volt. Már arra is gondoltam, hogy a sok (rengeteg)  kész macskakajától is csak rosszabbul van. Ezért tegnap fogtam egy nagy darab csirkemellet, meg rizst és sóvel, nagyon pici bio zöldségszárítmánnyal összefőztem neki és azt kapja. A porrá zúzott gyógyszert pedig belekevertem neki. Szerencsére megette, mert hisztérikusan  követelte a kaját. Most nyugis... borzasztó volt előtte, hogy egy egész doboz cicakaja betermelése után itt rohangált nekem fel és alá, üvöltve, mert éhes volt. 

Herkulesnek meg nagy, nagy szeretetrohamai vannak. Már szertartássá válik, hogy reggel és este nagyszabású szeretgetést kell rendezni. Úgy bújik hozzám az a VadKandúr, hogy az valami fantasztikus, de az udvaron persze elkerül. Itt az ablakban meg a kaja se érdekli, csak a simi. Bújik, vonaglik, dől nekem, fúrja belém a fejét... haláli. 

Elza pedig nagyon jól érzi magát a verandán, nem is  nagyon megy ki, pihizget a plédikéjén, eszik-iszik és amikor kimegyek és leguggolok hozzá, akkor körbejár és dörgölőzik, néha megharap, de csak finoman. Azt olvastam, hogy ez a szeretet jele. 
Tegnap megint kaptam egy egeret is. :) Rendszeresen kapok és azt hiszem Elza hozza, mert mindig akkor van egér, amikor Elza kinn tölti az éjszakát. 

 Elvégeztem a gány-meló zömét. 
Először megtisztítottam az összes hagymát és behordtam a kamrába, mert kellett a hely a fatárolóban, ott száradtak a hagymák. 
Aztán összeszedtem az összes laposra hajtogatott dobozt és felraktam magasra, a fa tetejére, hogy ne legyenek útban. Aztán összeraktam a rengeteg összevagdosott fát, amit a kőművesek használtak a betonozáshoz karónak, na meg összeraktam a deszkákat is, amiket ők nem raktak össze. Mindennek meglett a helye, így be tudtam végül rakni az OSB lapokat is az új fal mellé, szépen becsúsztattam a farakás mögé. Most már kényelmesen be tudok állni az autóval is. Kitakarítottam a cicaházakat is, feltakarítottam körülöttük,  most szép rend van, beköltözhetők, úgyis jön a hűvösebb idő, ilyenkor már Herkuló is szeret benn kuksolni. Olyan aranyos, amikor télen ott les ki a dobozból, forog a macskafej amerre megyek, nézi, mert amúgy nagyon kíváncsi. 

Raktam még egy tüzet a kis kandallóban is, még egyszer kell benne rakni és akkor kész lesz. 

Elültettem két csomag hagymát is, egy csomag fehér fürtös gyöngyikét és narancsásárgás színű tulipánokat. Még helyet fogok keresni a prérigyertyáknak is, mert kiszedtem őket a múltkor, nem volt ott jó helyük, ahol voltak. Közben el is ültettem őket.

Lehet, hogy kicsit hamar beőszültem, de bevittem a kerti bútort, végül is eddig is benn volt, pár napja tettem ki a terasz fölötti örömömben. És a hordót is bevittem a fedett részbe, ne egye a fagy télen odakinn. 

Elfáradtam így estére, most már tényleg jól esett leülni egy jó fürdő után.