Most már kicsit hiányzik, hogy kimenjek a kertbe, nem is tudom hányadik hétvége, hogy annyira rossz az idő, hogy csak bentről kukkolok. Jó lenne pár óra, amit jó érzéssel el lehet tölteni a szabadban, de minden csupa víz, meg sár... dagasztani lehetne legfeljebb. Még a macsekok se nagyon mennek ki. Herkules tegnap elfoglalta a legmelegebb dobozt, amibe a múltkor beleraktam a faforgácsot. Az a doboz be van ágyazva a szénabálák közé és még szigetelt is minden oldala, azt biztos, hogy jól be tudja fűteni magának. 

Magokat nézegettem megint, de karácsony előtt már nem rendelem meg, majd januárban. Még sose volt csilipaprikám, szeretném kipróbálni. Nem igazán szeretem a csípős kaját, de van amibe kell egy pici paprikapehely, hogy megadja az ízét, ezért egy csilit fogok ültetni, bár van cseresznyepaprika magom is... lehet, hogy az is elég lesz.
Viszont nagyon szeretnék olyan nagyon hosszú, hegyes paprikákat is, néztem egy török fajtát, ami édes. Ha jól emlékszem a nevére, Mehmet-nek hívják. 

Délután sütöttem zabkekszet, mert már annyira vágytam valamire, ami édes és még jól is lehet lakni, nemcsak zabálom és zabálom és mégis kívánok utána valamit.
Ez olyan ronda és finom süti, általában csak összeborítok valamit, amit találok itthon, de még sose volt rossz. 

Nem tudok pontos mennyiségeket, mert sose mérem, de nem egész fél kiló zabpehely van benne, pár (4-5  evőkanál csicseriborsó liszt (akármilyen liszttel is lehet), 2 vaníliás cukor, 1 sütőpor, kb. 10 dkg aszalt vörös áfonya, kb. 5 dkg mazsola, 3 alma lereszelve, fél citrom leve és a héja belereszelve, kis szezámmagot is szórtam bele, kb. 5 dkg olvasztott vaj, 2 tojás és egy kis tejföl az összegyúráshoz. 
A kezemmel ilyen lapokat csinálok belőle és be a sütőbe 180 fokon sütöttem először, de aztán kicsit lejjebb vettem, mert túl hamar sült. Ygy is 25 perc elég volt neki. 
Én szeretem, mert eszem belőle kettőt és eltölt az az érzés, hogy jól laktam, elég volt és nem kívángatok utána már semmit.
Olyan régen sütöttem már ilyet, még valamikor Pesten szerintem. Anno sokat csináltam, hol így, hol úgy, banánnal, vagy csokidarabokkal, naranccsal, lenmaggal, fahéjjal... gyakorlatilag bármivel lehet variálni, ez a jó a zabpehelyben. 

Böbike meg rám hozta a frászt. Benn aludt az ágyon és az Elza berohant, amikor nyitottam a bejárati ajtót és szerintem a Böbe nem tudta ki az és annyira megijedt, hogy be akart ugrani az ágy alá és nem tudott menni se ki, se be, mert csak kapart a lábával a padlón... és összepisilte magát ijedtében. Ott nyafizott az ágy alatt, én meg nem tudtam mitévő legyek. Azt hittem megsérült. Elhúztam azt a baromi nagy ágyat és akkor ki is jött a macska. Nem volt egyébként beszorulva, de halálra volt rémülve. Teljesen kiakadt szegénykém, biztos álmából riadt fel, nincs hozzászokva, hogy a nyugalmát itt benn bármi is megzavarja. Most odalett az ősbiztonság... úgy sajnálom. 
Aztán kiment, de előtte odament a kanapéhoz és megnézte mi van ott (mert Elza oda ugrott fel). Pedig ismerik egymást, Böbe látta is már, hogy Elza néha berohan, nem tudom most mi történt. 
Viszont... legalább kiporszívóztam az ágy mögött, de alig tudtam visszatolni a helyére.  
 

Herkules tisztára belém van szerelmesedve, egész nap az ablakban ül és simire vár. (és kukkol befelé)

Fel szoktam venni a jó meleg felsőmet és ablakot nyitok, hogy simizzem őt, de semmi nem elég. Sőt, egyre többet akar. :)))
Ha benti cica lenne, szerintem egyfolytában a fejem tetején lógna. Át kell ölelni, teljesen a hónom alá szoktam venni a macskát és a hasát is simizni kell. Felfekszik a kezemre is és az arcát kell masszírozni, aztán hosszában végigsimizni, a fülét vakargatni, hosszában a farkincot is simizni, na meg mindenét. Vonaglik, balettozik nekem, haláli tud lenni! 
Tegnap megint beugrott egy pillanatra az előszobába és ott állt mellettem és meg is simizhettem őt... ilyen még sose volt. Szigorúan csak amikor derékig látszom, akkor lehetett, de most leguggoltam mellé és úgy simiztem. Nem tettem hirtelen mozdulatot sem, csak léptem egyet és akkor szép komótosan felugrott a radiátorra, onnan az ablakba és kiment. Ott még szeretgettem kicsit és utána csuktam be az ablakot. 
Azt hiszem ő is érzi, hogy ha szelídebb lenne, akkor neki is jobb lenne és így próbálkozik, apró lépésekkel. Imádom a CicaUrat! 
Érdekesek ezek az állatok, mindet másképp szeretem, talán mert annyira különbözik a természetük is. 

Böbikének van a legjobb dolga, de több cicát nem akarok bentre, őt se kellett volna, de ez már így lett. Annyira baba volt még amikor megtaláltam a fűben, hogy nem volt szívem kinn hagyni. 

Hétfőn délelőtt, még a nagyobb fagy előtt felszedtem az utolsó retkeket is, mert tönkrementek volna a hidegben. Lett jópár müncheni sörretek, fekete retek és vajrépa is. A hűtőben sokáig elállnak. 

Rendeltem 3 könyvet, meg is jöttek tegnap délelőtt. Egyre voltam feliratkozva ami most jelent meg, Paul Sédir, A varázsnövénytan című könyvére, de találtam egyebeket is. 
Őszintén remélem, hogy a varázsnövénytanban tényleg fogok találni olyan információkat, amiket eddig nem ismertem. A növények csodálatosak, de nagyon nagy az erejük is, azt is tudni kell, hogy mit mivel lehet vegyíteni, különben elvész a hasznosságuk és ha rosszul használjuk őket, a legnagyszerűbb gyógynövények is mérgekké válhatnak. 
Sajnos a sötét középkorban nagyon sok ilyen tudást kiirtottak, elpusztították nemcsak a tudó embereket, hanem mindent, ami a tudást hordozta. Gonosz, buta és sötét idők voltak, de főleg buta és korlátolt. 
A gonoszságról mindig is azt gondoltam, hogy önmagában nem létezik. A gonoszságot mindig a tudatlanság hívja életre, az a fajta sötét butaság, amikor egy ember nincs tisztában azzal, hogy mit csinál és mit okoz. Aztán idővel vagy ráébreszthető vagy nem. Szerintem létrejöhetnek az agyban olyan pályák, amikor kizáródnak azok az a tényezők, amik megakadályoznák, hogy valaki megtegyen valamit, amit nem szabadna. 
Visszakanyarodva a könyvre, remélem, hogy tényleg hézagkitöltő lesz. 

A másik könyv, Vörös Mária Nyemirovszkaja könyve (ez már a 3. könyvem  tőle) A megbetegítő mátrix. 
Nem gyakoroltam még, (idő hiányában az elmélyülés elég nehéz) de nagyon szeretem az írásait.
Egyébként azt hiszem éppen Vörös Mária egyetlen mondata lökött egy nagyot rajtam egykor: "Nem exponálhatok egy tudatot véglegesen szellemi meglátásba, mert a letisztultsághoz képest iszonyattá válik az élet."

A harmadik könyv Richie Bostock-tól a Kilégzés. Ez lesz kb. a százhetvenhatodik légzésről szóló könyvem. 
A légzés az, ami mindig kéznél van, bizonyított a gyógyító hatása (ott van pl. a Buteyko légzés), de nagyon sok fajtája van, a Rebirthing, a Vivation, a jóga légzés, a chikung légzés és még megszámlálhatatlan légzőgyakorlat áll rendelkezésre, amit szem s száj megkíván és mindegyikből lehet valami új tapasztalatot nyerni. 
A légzés arra is jó, hogy ember megfigyelje a saját fizikai állapotát. Mielőtt megbetegszünk, már lehet érezni, hogy nem úgy lélegzünk, a betegség alatt pedig egyenesen rossz a légzés. Pl. egy influenza alatt és nemcsak a bedugult orr miatt. A légzés mikéntje akár a halál közeledtét is jelezheti. Pl. amilyen hosszan nyitva van mindkét orrlyuk (és ezt nem speciális gyakorlattal értük el), hanem magától úgy van, abból még az is megjósolható, hogy kb. mennyi idő múlva fog beállni a halál.

Karácsony körül lesz egy kis lecsendesülés és akkor kicsit többet fogok olvasni. Egyébként csak esténként van rá időm, de akkor meg a legtöbbször bealszom egy pár oldal után.