Ömlik kinn az eső és meleg  a reggel. 

És akkor jöhet a birsalma. Lévén, hogy ez életem első (de nem utolsó) birsalmasajtja, számítani lehetett némi bonyodalomra, bár mások azt mondják, hogy pofonegyszerű, de! 

Szóval, a birsalmasajt ízre nagyon finom, de amelyiket az őzgerincbe töltöttem bele és másnap kiraktam a pelenkával fedett rácsra, az bizony nem őrizte meg az őrgerinc formáját, hanem szétterült és nagy, lapos, formátlan valami lett belőle. Ráadásul egy rácsra tettem mind a kettőt, aminek az lett az eredménye, hogy nem tudtam megfordítani, mert az négykezes művelet lett volna. Ezért két nap száradás után fogtam és a szétlapultat beleszedtem egy szép, formás kerámiatálba. Szerencsére annyit már szikkadt, hogy könnyen, majdnem nyomtalanul feljött a pelenkáról. Ezen aggódtam kicsit, de teljesen elválik az anyagtól. 
Így a másikat könnyen megfordítottam, szépen szárad is, a tálból pedig egy másik pelenkával fedett rácsra borítottam. Könnyen kijött a tálból is, mivel már elég szikkadt  volt. Most tovább szárad mind a kettő, a "tálas" már nem terült szét. 

Viszont többé nem csinálok laposat (olyat, amit a tepsibe tettem), hanem mindig kereket fogok csinálni, vagy őzgerincest, de szerintem ahhoz, hogy a formáját szebben megőrizze, tovább kell főzni, hogy sokkal kevesebb nedvesség legyen benne, amikor kiszedem a főzés után. 
Van még birsalmám, ki fogom próbálni vele.  

Nyá! Haggyámá', nem megyek el! Nyááá! Úgyse megyek el! Nyááá! 
Na, hát ez a Böbe, amikor befekszik a fotelembe, én meg próbálom kitúrni onnan.

Nagy sértődötten elvonul, de aztán idegbajosan rohangászik fel és alá és amikor felállok a fotelből, azonnal belevágja magát. Kiteszem, ha felállok, azonnal visszajön. 
Megfogom és ugyulubugyulu, nagy szeretgetés kíséretében átteszem egy másik fotelbe, élvezi, hogy cipelem a seggét, le is fekszik szépen, el van andalodva, még a szeme is csukva, de mire visszaérek a fotelhez ilyen pofával ("Úgyis enyém lesz a foteeel!") már ott is van. :D :D 

Tökéletesen tudja, hogy átvert a kis disznója! :D :D  És persze végül úgyis ő győz és akkor ezt adja elő a fotelben. 

Huh, hát mára nem semmi vacak idő lett.
Felmentem Pestre, de hazafelé alig lehetett látni az utat, úgy el volt simulva minden egyenletes szürkére és szakadt a eső, az autók csapták a vízpárát... de szerencsésen hazaértem.

Beszereztem egy ledlámpát a kinti bedöglött helyére, egy akkumulátoros kézi erős fényű lámpát, ami USB-ről tölthető, egy napelemes nagy reflektort a terasz megvilágításához (még lövésem sincs, hogy fogom feltenni) és persze egy karácsonyi izzósort, kb. a nemistudomhányadikat, de kell, na! Mert a karácsonyi izzósorból sose elég. 

Az előző napokban igyekeztem mindent megcsinálni, amit csak lehetett mielőtt beköszönt a rossz idő. Tegnap reggel megint elég nagy fagy volt, ilyenkor nem szeretek kimenni, meg kell várni, amíg melegedik odakinn az idő. Nem is mentem ki dél előtt. 
Addig persze benn tevékenykedtem, megtisztítottam egy rakás petrezselyem gyökeret és elraktam kis zacsikba adagolva a fagyasztóba. Még mindig rengeteg van, de már lövésem sincs hová fogom tenni őket, mert egyszerűen nincs több hely.
Lehet,  hogy holnap sütök egy lecsót, mert akkor kimegy a fagyóból egy nagy zacsi paprika és két boboz paradicsom, annak a helyére pedig ismét tudok rakni petrezselymet. 
Innentől ez így lesz, egész télen a kertet fogom enni. 

Tegnap még búcsúzóul elővettem a csodaásóvillámat és megcsináltam a virágok helyét, ahonnan a büdöskéket és az őszirózsákat szedtem ki. Illetve egy kis darab volt kimaradva abban az ágyásban, amiben tavasszal a borsó volt, azt is befejeztem és ezzel tényleg kész vagyok az őszi talajműveléssel. 

Felszedtem megint két zsák magnólialevelet, ezzel elfogytak a zsákjaim, a többi már a komposztba megy, bár egy kivétellel minden tele van. Mára már nem is látszik, mert megint lehullott egy csomó levél... 

Elültettem a maradék törpe nárcisz hagymákat is, rengeteg volt, ez úgy szaporodik, mint a csicsóka. Jövőre szerintem árulni fogom. 

Aztán jól megszívattam magam a madáretetőkkel. Végül csak a kicsit sikerült feltennem a szilvafára, de még nem raktam meg, csak két cinkegolyót akasztottam az oldalára. Persze előtte legalább ötször feltettem és levettem, mert volt, hogy leszaladt a csigáról a kötél, mert rövid volt. Aztán hoztam másik kötelet, de az meg a kezemből csúszott ki, azért szaladt le. Aztán kötöttem rá csomót, hogy megakadjon a csigán és ne tudjon leszaladni, de kicsi volt a csomó... aztán rákötöttem az etetőt a kötélre, de a csiga kampója még nem volt fenn a fán és együtt jóval nehezebb feltenni, ezért leszedtem megint... ehhez képest nem káromkodtam, egész türelmesen végigcsináltam, de most már fenn van a fán a kis nyomorult. 

Utolsó őszi napsugaras képek, egy darabig biztos.