A CicaÚr (Herkuló) reggel annyira élvezte a simit, hogy bepisilt tőle, azaz szó szerint, szépen lespiccentett engem. Nem nagyon, de a pulcsim ujja kapott belőle egy kicsit. Imádja a szeretgetést. Úgy szoktam, hogy átkarolom és simizem a hasát, a másik kezemmel meg a fejét és akkor kosozhat is, imádja belefúrni a fejét a kezembe. :)))) 
Haláli ez a macska, de az udvaron még most is elszalad előlem a lökött! Viszont eltekintve a sérült szemétől, nagyon szépen helyrejött ez a Mica. Tavasszal csontsovány volt, rosszul nézett ki a nagy kajtatós időszak után, alig győztem hizlalni, hogy télire gatyába rázódjon az ÖregFiú. Olyan izmos, erős teste van, nem olyan, mint a csajok, imádom őt gyömöszkélni. :))

Ma megtaláltam az egyik eltűnt kajásedényt is, ez is össze van marcangolva, nagyon nagy lyukak vannak rajta, szerintem bejár a róka. Most már nagyon vigyáznom kell, hogy ne maradjon kinn macskakaja, mert a rókát végképp nem szeretném ideszoktatni, elég nekem a MosogatóCica is, aki egyébként fényes nappal volt itt  valamelyik nap, és gyönyörűbb, mint valaha, viszont az biztos, hogy nem ő marcangolja szét az edényt, mert ő kultúráltan felzabál mindent, amit csak talál, tisztása mosogat, aztán elmegy. 
Egy olyan kajás edény is eltűnt, de szőrén-szálán, ami egy darab járólapra volt ragasztva, hogy nem csúszkáljon el, amikor esznek. Tűvé tettem az egész kertet, de sehol, tehát valami elvonszolja. Ezt az összerágott dobozt is a kert végében találtam meg és ez nem cicakajás doboz, hanem kutyusé, tehát nagyobb, jó nagy fognyomok vannak rajta. 

 Ez pedig a MosogatóCica:

Ma megkaptam a 3. oltást is reggel. Ezen is túl vagyunk, mint a tótember a talicskán, remélem nem fogok belázasodni tőle. Tavasszal a második után elég ramatyul voltam, láz, hidegzázás, gyengeség és nagyon fájt a karom is. Okulva abból most a jobb karomba kértem, mert általában a bal oldalamon alszom és tavasszal rettenetes volt, hogy nem tudtam aludni rajta, mert az ember óhatatlanul is odafordul, ahogy megszokta, de a fájdalom rögtön felébresztett. Egyébként azt, hogy beadták, nem is éreztem most sem. 

A szomorú igazság az, hogy semmi kedvem hozzá, de muszáj vagyok megint ágakat vagdosni és összekötözni, mert a jövő héten jönnek a zöldhulladék elszállítók és - mivel hétközben nincs rá időm - most kell megcsinálnom az ágmotyókat. Kettő már megvan és mindjárt megyek csinálni egy harmadikat is. Csak épp bejöttem megnézni a húslevest, hogy áll. (jól)

Elültettem egy újabb fajta (ez már a negyedik fajta fehér: 3 új és egy már áttelelt itt nálam)  fehér krizantémot is, remélem megmarad. Anyu szokott otthonra is venni Halottak napjára, aztán én minden évben elhozom.  Ámbár az se biztos, hogy negyedik fajta, mert nekem úgy rémlik, hogy a tavalyi ugyanilyen volt, csak valahogy sokkal szebb és nagyobb virágai vannak így, hogy már kinn nő a kertben. Jövőre meglátjuk! 

Közben összeraktam a harmadik ágcsomagot is, több most nem lesz, mert kb. ennyit visznek el. Úgy van kiírva, hogy kb. fél köbmétert visznek el és 3 zacsit. 
Még mindig rengeteg van, időnként úgy érzem, hogy az életben nem fog elfogyni: 

És összeszedtem még egy rakás levelet, ami belefért még a 3. zacsiba azt beletettem, a többi elmasírozott a komposztra, jó lesz Herkulesnek belefészkelni magát. A múltkor is láttam, hogy benne feküdt, bár már rengeteg doboz van kinn a cicáknak. 

 Vettem ma 5 kiló kölest is a madaraknak. Úgy látom, hogy ma megjelentek a cinkék és  eszegetik a cinkegyolyót az etetőről, estére majdnem el is fogyott.  Holnap már megrakom az etetőt nekik, hadd egyenek, lassan itt az ideje, nem tudom mennyi kaja van még kinn nekik. Bár... állítólag a madarak nagyon szeretik a tűztövis termését, én úgy látom, hogy még hozzá se nyúltak. 
Amikor még megvolt a nagy borostyánfal, azon rengeteg termés volt, de azt is csak január környékén kezdték el enni. A tuják termését bezzeg kétpofára zabálják. 

Akárhányszor kilépek a házból, mindig meglátok valamit, hogy még ezt is, azt is meg kéne csinálni. Hiába na, öreg ház, lehet újítani, de sose lesz olyan, mint egy új. 
Van a ház fala és a járda között egy pici rész, ami rémesen néz ki. A talaja se jó, ráadásul onnan lett kivágva egy nagy trombitafolyondár, amikor a lépcsőház oldalát csináltuk, de ennek a növénynek a kivágás meg se kottyan. Mindenhol hajt kifelé. Ezen a kis részen voltak (illetve még vannak) a ligetszépék, de a trombitafolyondár már majdnem kinyírta őket. 
Tény, hogy nem foglalkoztam ezzel a résszel még egy kicsit sem, mert nem tudom mi legyen itt. Száraz nagyon, mert fölötte van a lépcsőház kinyúló teteje. Eddig lecsorgott oda a csapadék, (nem volt jó, mert a ház alapjához csurgott) de feltetettem a csatornát, így nagyon száraz is lett. Van benne még egy spárga (szerintem vadspárga), amit nem is szeretek igazán. Szép, szép, lenge növény, de nem szeretem. 
Szóval fel kéne ásni azt a helyet, kivagdosni a trombitafolyondárt, amennyire csak tudom és ezt a vadspárgát is áttenni máshová, vagy kirakni innen. Le kéne festeni a kis kerítést is (majd jövőre), ami mellette van, vagy kicserélni. Egyelőre nem bolygattam meg, mert bele van kötve a földelés is, meg akkor a köveket is meg kéne mozgatni... vagy nem is tudom, hogy legyen. Inkább lehet, hogy rakok még oda pár követ és beültetem szárazságtűrő sziklakertiekkel, majd jól benövik. Tényleg nem tudom... általában akkor alakul ki bennem, hogy mi legyen, amikor hozzányúlok. 
Lehet, hogy maradok egyelőre a felásásnál, mert mellette a járdát is fel kell szedetni, majd akkor kialakíttatom, bár nem akarok mindenből újat és szabályosat, mert szeretem az ilyen ódon, kissé elagott, mohás zugokat. 

A kert igazán őszies lett, az idő is... ilyenkor nincs kedvem kimenni. Minden fel van villázva, már csak középen fogom azt a járatot felvillázni, mert nagyon begyomosodott, úgy könnyebb kitisztítani. Az is lehet, hogy jövőre másképp alakítom ki az ágyásokat.