-4 fok van kinn...

"Közel a tél, tudd meg, ember, kórót zörget a november" - most olvastam egy cikkben. Igen, sajnos ez még csak az eleje a hosszú őszi-téli időszaknak. Jaj, de messze még a tavasz!
Próbálok én pozitívkodni és a pihenős oldalát nézni (ami egyébként jól is fog esni), de akkor is hideg és sötét a tél. Persze tényleg mindegyikben van valami jó a kertész lelkű embernek. A november az, amikor jól esik behúzódni és megpihenni az őszi munkálatok után, decemberben ott a karácsony, amit imádok. Készülődés és az idén két hét szabadság, mert egész évben nem voltam hosszú szabin. Januárban már lehet nézni, hogy hosszabbodnak a nappalok, februárban (ha nem olyan, mint a tavalyi volt) már lehet kimászkálni és szemmel növeszteni a hóvirágot, márciusban pedig palántaültetés, krókuszok és akkor már minden van, ami a kertész életét beindítja. Gondolom, akinek üvegháza van, annak nem is ér véget a szezon, de nekem sajnos még nincsen. 

De vissza a tegnaphoz, nem tudom mi volt/van velem. Tegnap déltől 3-ig dolgoztam kinn a kertben, de úgy jöttem be, mint a vert seregek. Mindenem fájt és rettenetesen fáradt voltam. Napok óta tartanak ezek az izomfájdalom-szerűségek. 

Viszont legalább túlteljesítettem a tervet. Reggel sütöttem egy pörköltet, kiporszívóztam, aztán pedig felhoztam egy csomó birsalmát. Megmostam, feldaraboltam (a magházat is kiszedtem) és megfőztem 1 citrom levével. Aztán leöntöttem róla a levet, összetrutymóztam a krumplinyomóval, hozzáadtam kb. 80 dkg cukrot (nem tudom mennyi volt a birsalma, szerintem másfél-két kilónyi, vagy kicsivel több) és összefőztem. A végén még egy citrom levét belelöttyintettem, beleszórtam a diót, rottyantottam rajta egyet és kiszedtem őzgerincbe és egy tepsibe, amit előzőleg folpackkal kibéleltem. Egész nap a konyhában volt, estére pedig betettem a hűtőbe, már meg van dermedve. Ma reggel kivettem a formából és anyagpelenkára tettem a sütőnek a rácsára, hogy alulról is szellőzzön. És akkor most következik két hét, amikor csorogni fog a nyálam érte, mert majd többször meg kell forgatni, hogy jól ki tudjon szikkadni, de nem ehetek belőle. Csodálatos birsalma sajt lett belőle, az íze nagyon finom, még melegen kóstoltam. 

Itt még a fán vannak: 

 Itt pedig már a tepsiben: 

 Aztán amikor kész lettem vele, akkor kimentem a kertbe, felcsodaásóvilláztam a maradék kis darabot, a füvet is kiszedtem belőle és ha már... akkor a hagyma helyét is felvilláztam, mert elég sok gyom nőtt ki belőle. Az a rész tavaly még parlag volt, most másodszor vagy harmadszor villáztam fel, de szerintem még tavasszal is kell majd. 
Aztán a kert másik részében is villáztam egy darabot és elültettem a 3 új krizantémot is. 

Az előkertből összeszedtem az orgonaleveleket. Végül úgy döntöttem, hogy nem zsákolom be, hanem a komposztra tettem. A zsákba a magnólia levelét rakom, nagyon sok van és még a fán is nagyon sok van... :( 
Kívül, a ház előtt a múltkor már felcsodaásóvilláztam egy újabb darabot, de csak egy részéből szedtem ki a füvet. 
Most kimentem és dugdostam el pár törpe nárciszhagymát, és a maradékból kirázogattam a füvet és elhordtam egy helyre ott kinn. Ott is elkomposztálódik, majd idővel szétterítem. 
Ezektől jól elfáradtam és utána egész délután agonizáltam, aludni nem akartam, mert akkor éjjel nem tudtam volna, fenn lenni meg szenvedés volt. Viszont nagyon jól aludtam. 
Most nagyon örülök, hogy  ma nem kell dolgozni, sőt még holnap is szabin leszek. 

Tegnap nem voltam igazán a toppon... még kétpével sem. Este már hétkor dűlöngéltem a fáradtságtól, 8 körül le is feküdtem megint. Valamelyik nap is ugyanígy voltam, aztán ma reggel  meg 4-kor felébredtem, bár összezavar az óraállítás is. 

Felszedtem azért a petrezselymet és a fekete gyökeret. Petrezselyem lett is szépen, most már csak fel kell dolgozni. Feketegyökérből jóval kevesebb van, de csak egy rövid sort ültettem egy ágyás végébe keresztbe.
A helyüket felcsodaásóvilláztam, most már csak egy kicsi darabka van, az új-zélandi spenót helye, azt ma be is fogom fejezni.

Aztán majd fokozatosan megtisztítom őket és lefagyasztom, úgy döntöttem, hogy nem szarakodok én a vízaknába való leeresztéssel. 
Ma még faleveleket fogok összegyűjteni és lehet, hogy sütök szalonnát kinn a szabadban. 

Illetve vettem tegnap még 3 fajta krizantémot is, azt mondják áttelelnek kinn. 

A magas fehéret egy nénitől vettem a piacon, azt mondta, hogy ő a szőlő között tartja őket és tavasszal mindig szépen kihajtanak. Látszik is rajta, hogy földdel együtt lett beemelve a cserépbe és a föld is kerti föld, szóval van remény, hogy túlélje a telet. 
A sárga tűlevelűről is azt mondták, hogy áttelel. Azért mertem megvenni, mert van lila tűlevelűm, ami szintén télálló és az egyik ház előtt tavaly és az idén is láttam ugyanilyen sárgát, ha ott megmarad, akkor itt is meg fog. 
A harmadik a Lidl-ből van, azt nem tudom, hogy télálló lesz-e, de kipróbálom.
Azt hiszem egyébként, hogy rájöttem (sajnos a saját káromon, bár azóta mondták is)  a krizantémnak egy titkára, mégpedig arra, hogy télire nem szabad levágni róla az elszáradt hajtásokat, mert az is védi. 
Én tavaly levágtam az egyikről és szegény növény az idén csak fele akkora, mint tavaly volt. Kicsit féltem is, hogy kipusztul, mert nem nézett ki jól egész nyáron, csináltam belőle gyorsan oltványokat. Vigyázni akarok rájuk, mert olyan szépek, ilyenkor már csak ők adják a kert színeit. 

Elkiabáltam, hogy a macskoszok milyen rendesek, hogy itthon vannak, tegnap estére Böbe és Elza is kiment. 
Néha úgy csodálkozom rajtuk, teljesen önálló döntéseket hoznak és szerintem ezek nagyon is jól tudják, hogy mit csinálnak. 

Tegnap délután kihasználtam, hogy jó meleg volt kinn és még nem is sötétedik olyan korán. Ez volt az utolsó ilyen péntek... jó lesz reggel tovább aludni, de a sötét délutánokat, hát azokat nagyon nem szeretem ilyenkor ősszel és télen. 

Kimentem és gyorsan lekapkodtam a birsalmát, megint lett egy nagy festékes vödörre való. A szomszédból is áthullott egy csomó, a szebbjét összeszedtem, abból anyu csinált nekem lekvárt és befőttet is, majd holnap megyek érte. 
Ebből az adagból birsalma sajtot akarok csinálni, most lesz rá időm, jön a hosszú hétvége. Van itthon dióm is,  sajnos termés nem lett a diófákon, az összes dió beteg. 

Leszedtem még a szőlő végét, anyukámék nagyon szeretik, nekik szoktam elvinni. Most is lett még egy nagy dobozzal. Pár fürt fehér delaware maradt még rajta, azokat majd leveszem és felfüggesztem a pincében, mert állítólag az eláll januárig is. Bár ezt a szőlőt nem igazán termesztik már, legfeljebb kiskertekben, szerintem egész finom. Azt írják róla, hogy poloska íze van, hát szerintem a koriander zöldjének, na annak poloska íze és szaga is van, de ennek a szőlőnek nem. Meg azt is írják róla, hogy "labruska"  íze van, azaz róka íze van. A róka ízzel a vadszőlőre utalnak, amit Fox Grape-nek is neveznek, mert gondolom az ember rókát nemigen eszik, hogy azzal hasonlítgatná a szőlejét. 
Szóval nem vagyok nagy szőlőimádó, de apu azt mondta, hogy eláll, ezért ki fogom próbálni. Ki tudja, december-januárban "találni" pár fürtöt a pincében szerintem tök jó lesz. Nem mintha nem lenne kapható mindig szőlő a boltban is, de a saját pincében ha van, az mégiscsak más. :) 

Kiszedtem a cukorrépát is, holnap azt viszem el anyuhoz, azt mondta berakja nekem céklával együtt (meg nekik is lesz belőle, majd elfelezzük). Megmostam őket, jó nagy dögök lettek az már biztos.

Illetve még tegnap délután gyorsan felcsodaásóvilláztam a paszternákok és a cékla helyét. Már csak egy pici sarok van, ahol babok voltak és az új-zélandi spenót, és persze a petrezselyem helye. A hétvégén azt is kikapkodom, a helyét felvillázom és majdnem kész. Már csak az ágyások közötti közök maradnak, ja meg a feketegyökeret kell még felszedni. 

Valamiért most már elég erősen befelé húzódhatnékom van. Tavaly nem volt ilyen. Talán az idén túl sokat vállaltam a kerttel, meg a teraszépítés se volt semmi, azt érzem, hogy lazulni akarok. Nem a kertészkedésből volt elég, hanem abból, hogy eléggé feszített tempót diktáltam. Elfáradtam egy kicsit. Szükségét érzem annak, hogy legyen pár olyan hétvégém, ami nincs kitömve tennivalókkal és nem listákról húzkodom kifelé hogy mi van meg, hanem szabadon lehet csak úgy heverészni, főzőcskézni, tévézni és nézni az ablakból a madáretetőt miközben sütit majszolok.