-5 fok van ma reggel itt fenn az ablaknál. Elfelejtettem tegnap betakarni a japán juhart és a ház előtt a kínai selyemmirtuszt. Egyedül a füge van takarva... Meglátjuk megúszták-e, majd ma betakarom őket, hátha még nem késő. 
A ház előtt, a fal védelmében 4-5 fok különbség is tud lenni, a japán juharnak pedig a töve van takarva, legfeljebb újrahajt tőről. Nagyon fiatalka még, lehet, hogy az az egy ágacska nem élte túl. 

Viszont jó, hogy a primulákat nem tettem ki. A múlt héten hoztam őket, ugyanis rájöttem, hogy nincs primula a kertemben és micsoda dolog már ez. :)))) A verandán vannak, majd kiültetem őket később. 
Most kezdem felfedezni a primulákat, hogy milyen sok fajtájuk van. Majd kiderül fogják-e szeretni nálam a helyet. Nagyon szép kis színfoltokat adnak a kertben tavasszal, ahol megmaradnak. 

Feljebb vettem a kazánban a vízhőmérsékletet is 60 fokra, mert ilyenkor csak fűt és fűt, de az 55 fokos vízzel nehezen éri el a megfelelő hőmérsékletet. Aztán majd meglátom meddig lesz hidegebb az időjárás. Majd visszaállítom megint, amikor nem lesznek fagyok. 

 Jó lenne már, ha jönne a tavasz (az igazi), de még mindig messze van, de már az is öröm, hogy a januárnak lassan vége lesz. Számomra mindig ez a leghúzósabb hónapja az évnek. Hosszú, nincs benne ünnep, nincs mire várni, ilyenkor az ember zömében még nem szedi ki a szabiját (kivéve a téli sportok szerelmeseit),  még sötét van, nem annyira lehet kimenni se... a február legalább rövidebb és utána már lehet reménykedni pár tavasz-szerű napban. És olyankor már jönnek a krókuszok is, bár az idén már a fehérek nálam is kivirágoztak... tényleg, még le se fotóztam őket. 

Herkules valamiért nem megy be a meleg dobozába. Megint megnéztem, megigazítottam benne a takarót neki, de nincs semmi a dobozban, nem hányt be... mégis kinn fekszik a széna tetején lévő kőzetgyapoton.
Nem tudok rájönni, hogy miért van ez, hogy egyszercsak hosszú ideig nem  használják a dobozt, aztán megint használják.