Vasárnap délelőtt üvegekbe raktam a kimchi-ket, de még estig a konyhaasztalon hagytam őket, mert éppen nagyon jó erjedésben voltak. 
Estére raktam be őket a hűtőbe. A hidegben leáll az erjedés (nagyon lassan érik tovább a kimchi) és néhány nap, vagy hét után egyre finomabb lesz. 

Ez is kicsit más ízű lett, mint a múltkori, szerencsére nem csípősebb. Nem emlékeztem, hogy egy vagy két evőkanál gochugarut tettem-e bele, de most csak egyet raktam és ez bőven elég. A legelső kimchi-met ki kellett öntenem, annyira erős volt, mert csak a hot gochugarut (koreai kimchihez való chili paprika őrlemény) tettem bele. 
Egyébként látom, hogy ők is keverik, zömében édes paprikával készítik és adnak hozzá egy kicsi másfélét, szerintem az a csípős. 
Illetve most egy kicsivel több szardellaszószt adtam hozzá és zöldhagyma helyett lila hagyma van benne... legközelebb zöldhagyma lesz, mert annak más az íze, szerintem jobb volt.  Bár meglátom még, ha áll egy kicsit, végül lehet, hogy majd ez lesz a finomabb. Érdekes szerzet ez a kimchi! 

Szerintem koreában is teljesen más ízű lehet a kimchi, mert ők sok helyen saját szardellaszószt készítenek. Nagyon gusztustalan, rengeteg szardellát, rengeteg sóval tesznek el onggiba, amiben aztán 3 évig is érlelik és utána szűrik le. 
Illetve sokszor látom, hogy kis halakat is turmixolnak a kimchi szószba, meg szilvaszirupot is adnak hozzá... szóval más lehet az íze, bár maga a fermentálódás adja az alapízt. 
Már gondolkodtam, hogy lehetne talán valami itthoni fűszerrel is próbálkozni. 

***

Leszedtem az egyik fóliaalagútról a takarásokat, a fóliát és a fagyvédő takarót is. Alatta karalábék voltak, de nem nőttek semmit a hidegben. Ugyanolyanok, mint ősszel voltak, jók lesznek mulcsnak. Bevettem az alagútvázat is. 
Azért nem hagytam ott, mert mellette van az egyik szilvafa, amit nagyon meg akarok nyesni és ha rádőlne valami nagyobb ág az alagútra, akkor tönkremenne. 

Már jó ideje gondolkodom, hogy mi legyen a szilvafákkal, mert nagyon betegek, moníliásak és amíg ekkorák, nem tudom őket rendesen megpermetezni és akkor mindig csak ott lesz a tetejükön a sok összeaszott, beteg gyümölcs, sose lesz rendben egyik sem.
Az az igazság, hogy pár éve ezeket a fákat apuval megmetszettük, meg is formáztuk, de elengedtem, nőttek amerre láttak, nagy vízhajtásokból hatalmas ágak fejlődtek ki és most se vezérág, se tál vagy váza forma, se semmilyen forma nem jellemzi őket. 
Nyitott, váza alakú koronát akartam nekik, nem ágemeletest (azt hiszem ez hiba volt) és most így néz ki...

Nem volt a fákra is időm. Aztán amikor több időm lett, akkor a kert egyéb részein próbáltam behozni a sok lemaradást, vagy harmadszor, negyedszer is nekirugaszkodni már egyszer valamennyire rendbeszedett, de aztán idő híján megint elhanyagolt részeknek. Hát ez van... 

Tavaly sajnos a Tricho immun kezelés nem volt hatásos a monília ellen, lehet, hogy többször kellett volna kezelni vele, vagy nem hat a gyümölcsmoníliára, nem tudom. Az idén (is) lemosózni fogok és mind virágzáskor, mind termésérleléskor le tervezem fújni direkt erre a célra való szerrel... aztán majd ember tervez... nálam a gyümölcsfák kezelése valamiért gyakran elmarad, vagy nem sikerül rendszeresen. Talán mert nem annyira érdekel ez a része a kertészkedésnek. Valahogy nekem a fák túl nagyok, túl küzdelmesek és túl sok betegség támadja őket. 
Ezért is választottam új gyümölcsfaként a jujubákat és a pawpaw-ot és a mézbogyókat, mézalmácskát, datolyaszilvát, mert ezeket nem kell nagyon permetezni. 
Azt hiszem ezeknek a fáknak a bioszerek már nem fognak használni. 

Úgy gondoltam, hogy a szilvákról a felfelé törő nagy, függőleges ágakat egyszerűen levágom, csak a lefelé hajlókat hagyom meg. Úgyis elkezd majd kihajtani és akkor még a friss hajtások közül tudok válogatni,  hogy mi maradjon meg és mi menjen.
Illetve majd lombfakadás után fogom meglátni azt is, hogy melyik ágakon nem nőtt már levél, azokat is levágom majd róla.  
Aztán vagy lesz belőlük valami, vagy kipusztul, vagy ha végképp nem boldogulok, akkor jövőre kivágjuk onnan őket. 

Az egyik fának már nekiugrottam, annak, ami egyébként kivágásra volt ítélve már tavaly is és egyszerűen lenyestem róla a nagy ágakat, de így is magas a fa, mert magasra van hagyva a törzse. Azért nem vágom ki, mert nem tudom, hogy melyik marad majd meg a 3 fa közül. 

Ezeket így örököltem meg a kerttel, nem is tudom... lehet, hogy nem kéne velük kínlódni. Látszik, hogy milyen vacak állapotban van ez is. 
Ugyanakkor meg állandóan tele vannak terméssel, csak éppen nagyon gyorsan le kell kapkodni róluk, mert pillanatok alatt elviszi a monília. Ebben a méretben viszont meg tudom permetezni. 
Tavaly is roskadásig voltak szilvával. 

Mivel a sebek se szépek, mert az akkus ágvágóval vágtam, ami olyan, mint egy mini láncfűrész, így rögtön lefújtam a sebeket a lemosó permettel, de majd lekenem fasebápolóval, csak venni kell.
Látszik, hogy beteg a fa, tele van zuzmóval is... áááá, nem is tudom érdemes-e velük vacakolni.