Tegnap este megint itt volt a róka. Nem is este, hanem olyan délután 6 óra körül. Kinéztem, mert mocorgást hallottam, azt hittem Herkules jött a második vacsoráért, erre szembenéztem Ravaszdi Komával. El se szaladt, csak nézett, épp csak az orrát nem nyomta hozzá az ablaküveghez, hogy ő is bekiváncsizzon, hogy ki vagyok én. :))))
Aztán persze elrohant, amikor megmozdultam, de még a tető széléről is visszanézett, hát haláliak ezek az állatok!
Azt hiszem patkányom is lett, vagy valami hatalmas pocok, az is itt volt az ablakban és macskakaját evett, barna volt, a teste kb. 10 centi hosszú. Nem volt olyan hosszú a farka, mint a patkányé és valahogy a szőre is pockosabb volt, de azért az röhej, hogy 5 macskát zabáltatok itt és attól függetlenül itt jár egy ekkora rágcsáló. Persze gondolom a madáretető alatti napraforgómagokra szokott ide, mert a verebek nagyon sokat szétszórnak. 
Kell már vennem egy vadkamerát, hogy felvegye őket és én is jobban meg tudjam nézni, hogy kik mászkálnak ide az éjszaka leple alatt. 

A borkóró még most se kelt ki, pedig már legalább egy hónapja elültettem. 
Turkáltam kicsit a neten, egyetlen helyen találtam róla annyi leírást, hogy a borkóró magjának is hideghatásra van szüksége és olyat is találtam, hogy a csírázási ideje akár hónapokig is eltarthat. 
Nem tudom tényleg ennyire bonyolult-e, mindenesetre betettem ezt is hűtőbe úgy poharastul, ahogy van. 
A réti iszalagnak használt, az is a hűtőben volt egy hétig kb. és szépen ki is kelt utána. A borkóró magokat is betettem a hűtő ajtajába. Ártani nem fog neki, de ha tényleg szüksége van a hideghatásra, akkor így megkapja. 
Nem írja sehol, hogy a borkórónak valami különleges bánásmódra lenne szüksége, nagyon remélem, hogy sikerül felnevelnem párat. Nagyon vágyom erre a növényre, mert mindegyik fajtája nagyon szép. 

Többféle magom is van, ez a Thalictrum rochebruneanum var. grandisepalum. Ez van elültetve eddig, ezt tettem be most a hűtőbe. 

Thalictrum rochebruneanum ‘Lavender Mist’

Thalictrum aquilegifolium ‘mix’ (Erdei borkóró)

Thalictrum delavayi (dipterocarpum) (Szárnyastermésű borkóró)

Eddig egy virág volt, amit nem tudtam magról nevelni, az pedig a himalájai kék mák volt, talán azt is elég lett volna berakni a hűtőbe, bár eléggé speciális igényei vannak a csírázáshoz, persze magyarul arról se találtam semmit. Az élőhelyét tekintve is kényes, azt hiszem, ha lenne is a kertemben, nem hinném, hogy pl. a tavalyi nyarat túlélte volna. 
Azért nem adtam még fel, majd szerzek még magot és megpróbálom felnevelni, mert izgat, hogy kell és hogy sikerüljön. És amikor majd nyugdíjas leszek végre, akkor már lesz időm babusgatni is, amikor nagyon rossz az idő rá.