Tegnap végiglapoztam a tavalyi virágos képeket. A kert jelenlegi kopárságában most éppen nem látom a lelki szemeim előtt azt a nyári bujaságot, ami volt. Jó volt megnézni a képeket és látni, hogy mi minden lesz itt mire eljön a jó idő. Sőt, még sokkal több is, hiszen rengeteg új növényt ültettem tavaly is. 

Valamelyik nap amikor kinn voltam láttam, hogy a piros Monarda mennyire elszaporodott. Ha az összes új hajtása képes lesz virágot is hozni, akkor az csodálatos lesz. Az előkertben is szaporodott a másik fajta, rózsaszínű Monarda is, hát nagyon remélem, hogy megmarad és virágozni fog.
Végül úgy tűnik magához tért a fagyok után a kutyatej is és ámulattal néztem a tavaly nyár eleji képekhez képest, hogy mekkorát nőtt. 
Most már van egy csomó olyan képem, amikkel majd össze tudom vetni, hogy mennyit fejlődtek a növények. Illetve a kertképet is, mert tavaly már volt mit fotózni látképileg is. Az előtte lévő 2-3 évben még nem igazán mertem mutogatni, mert nagyon kevés rész volt még beültetve és nem volt szép. Nem volt mit mutatni.

Időnként elő kell vennem a régi képeket, hogy lássam, mit csináltam. :)  Az ember hajlamos elfelejteni, hogy honnan indult... a képek segítenek megbecsülni a saját munkámat, főleg, amikor a vízióim, ahová szeretnék eljutni még messze vannak. Ilyenkor könnyű úgy érezni, hogy semmire se jutottam, pedig dehogynem! 

2019 márciusában még ez a ronda kecskeól volt itt. 

2020. augusztusa. Itt volt előzőleg a kecskeól.

2021. júliusa.

2022. szeptembere.