Nem bírom megállni, nem növényes képek, de párat beteszek a Lake Powell fölötti repülésről is, mert annyira szép volt, hogy nem tudom kihagyni. 

A Valley of Fire pedig szinte totál sivatag, (mint a Nyugati Part nagy része) mégis annyiféle növény él benne, hogy nagyon el voltam csodálkozva. Amerre léptem olyan növényekbe botlottam, amiket azelőtt sose láttam. 
Úgy tűnik nekem van valami vonzódásom a sivatagokhoz, mert teljesen el vagyok varázsolva ezektől a helyektől, mint ahogy azoktól is, amik magasan lévő, szintén sivatagos fennsíkok és ha még a szél is fúj (általában fúj), akkor engem elfog valami leírhatatlan érzés, amitől úgy érzem, hogy végre otthon vagyok.

A  Horseshoe Bend föntről, kisrepülőből. Aztán a következő évben le is túráztunk oda a szélére. :) 

A Lake Powell szintén a gépből. 

Ez pedig már a partól egy kilátópontról. 

És ez már a Valley of Fire.

Ez a kis aranyszínű a harmadik, de ez se lett valami híres. Szögletesnek indult, de ilyen még nem csináltam és méretre kellett volna, de ráadásul szerintem túl kicsi is a sodrott papírhoz képest.
Megpróbálok majd egymás után többet is csinálni, hogy jobban ráálljon a kezem, mert így, hogy évente elügyködök egy-két nyamvadt kis kosarat, így nem lesz belőlem gyakorlott kosárfonó maestro.
Viszont bearanyoztam, mert ha már ilyen "kicsi is, savanyú is", de legalább ragyogjon! :))))))

Ez is sodrott újságpapírból készült, alapvetően színes RTV-ből, így legalább újrahasznosulnak ezek az újságok.

Ez a másik blikk-ből készült, ennek más a papírja és felsodorva fehér marad, mert épp úgy esnek a szélek. Sokkal hosszabbak a pálcák is, könnyebb vele dolgozni, mint a fényes papírú tévéújsággal, bár lehet, hogy vékonyabb csíkokból kell majd sodorni, mert itt-ott nagyon kemény volt a fonószál. 
Mellétettem egy tollat, hogy lehessen látni, hogy mekkora a kész kosár. Ezzel azért már elégedettebb vagyok, mint a másikkal. Lehet, hogy ezüst színű lesz. 

Már van rajta két hatalmas virág, de 4 lesz és mégegy szár is nő rajta, azon is nagy bimbó van. Tiszta izgalomban vagyok, hogy ugyan él-e majd addig a többi virág, amíg kinyílnak az újak is. Jó lenne egyszerre látni rajta a sokat. 

Aztán majd valahogy ki kell ókumlálnom, hogy marad meg a hagyma jövőre is. Mert eddig mindig úgy jártam az amarilisszel, hogy hiába ápoltam nyáron, a hagyma egyre kisebb lett, szinte megette saját magát és a következő évben már nem hozott virágot, csak pár csesznye levelet. Végül többnyire  elveszítettem a türelmemet és kidobtam. Meglátjuk ennek mi lesz a sorsa.