Imádom ilyenkor tavasszal a reggeli szellőztetés illatát, ahogy végigárad a házon a frissesség. A télnek is van egy jellegzetes illata, ami szintén szeretek, de a tavaszé utánozhatatlan. A nyári hajnalok illatát is nagyon szeretem, de ugyanígy szeretem május végén az estéket is, amikor nyílnak a jezsámenek és az akác... az az illatkavalkád már néha szinte túlzásnak érezhető, de kétségtelenül az év legimpozánsabb időszaka a természetben, minden szempontból. 
Itt nálunk nagyon jó levegő van. 
Pesten, amíg ott éltem nem is éreztem annyira a rossz levegőt, hozzá voltam szokva, (egyébként Pestnek és minden nagyvárosnak is van egy jellegzetes illata (bűze), amit valamiért szintén szeretek... mintha valami emlékezeten túli időből való emlékeket idézne), de most már érzem az itteni tiszta levegő és a pesti közötti óriási különbséget és persze, hogy  jobban szeretem ezt a csodálatos, friss, tiszta, illatos levegőt. :) 

Még szerdán letakartam a kiültetett zeller palántákat a fátyolfóliával, mert csütörtökre 0 fokot ígértek, mára pedig -1-et. Csütörtökre szerencsére 2 fok volt és nem fagyott, de ma -1 fok van kinn. Meglátom mi veszett, mert már kinn vannak a cserepes nem télállók is és a fóliában a paradicsom palánták és pár paprika... remélem a fólia megvédte őket és a terasz fala és aljzatbetonja is fel van már melegedve annyira, hogy megvédje őket. Majd kiderül. 
Viszont nézve az előrejelzést, elhatároztam, hogy egy életem, egy halálom, én már hétvégén kiültetem a paradicsom és a paprika palántákat is, mert lassan kinövik a melegházat is. 

A paprikák és a padlizsánok még az ablakban vannak, de már nem sokáig bírják ott. 

Ez az Arum Italicum (olasz kontyvirág), már a múltkor is mutattam, egyre hatalmasabbra nő. Nagyon impozáns növénnyé fejlődött, biztos, hogy ősszel veszek még párat, hogy máshová is tegyek belőle, mert télen is zöld és ez nagy előnye. 

Kivirágzott a kőtörőfű is, pontosabban a maradéka. Tavaly ezt is nagyon megviselte (mit nem?) az aszály, ennyi maradt. Nem nagyon adtam neki vizet, mert a szárazság végén már szinte nem is volt, de így megismertem a növény tűrőképességét és van neki. 
Az idén jobban fogom gondozgatni, remélem elszaporodik majd újra. Ugyanúgy nem tud megismétlődni már a tavalyi aszályos rémálom, mert tavaly nem volt víz a talajban már tavaszra se, hiszen 2021 ősztől nem volt csapadék. Most volt csapadék itt nálunk bőven, tehát jóval több a tartalék a talajban is. 

Ez a kisgömböc is új, tavaly ültettem őt és nagyon szépen fejlődik... nem emlékszem a nevére. majd amikor a kertészetben járok, akkor megkukkantom a nevét.

És minden növekszik és sarjad. :)  

Itt is szépen fejlődnek az új szerzemények, a kék és a rózsaszínű indás ínfű és alul ez a sápadt levelű árnyékliliom is. Kiültettem és két nap alatt a duplájára nőtt, egészen fantasztikus! 

Ő pedig a szegény mostohagyerek korallberkenye, ne kérdezze senki miért, így alakult. Először cserépbe ültettem és csak sínylődött, de valamiért ne igazán törődtem vele. Talán a szárazság miatt nem maradt rá figyelmem, na meg így víz is jobban jutott neki, de a talaja lehetett nagyon rossz, mert nem vette magát sehová benne. 
Ősszel végül kiültettem, de már nem sok reményt fűztem hozzá, de úgy látom, hogy életben van, elkezdett hajtani is, sőt, virágkezdeményeket látok az ágai hegyén. 
Ha megmarad, akkor nagyon szép bokorrá tud fejlődni, az idén majd picit többet törődök vele is. 

És végül a babarózsa. Nem tettem ki ezt a képet akkor, amikor csináltam, mert vártam, hogy jobban kinyíljanak a virágai, de ez lett róla a legjobb kép, sajnos a monília teljesen elvitte róla mindet, de egész ágak is belepusztultak. 
Jövőre meg fogom permetezni nincs mese, mert a monília képes az egész növényt elvinni. Egyet már vitt, csak nem tudtam mi volt a baj, ezt már nem adom oda.