Lassan a sárga krókuszok is kinyílnak. :) Imádom ezt a virágot, szinte a hóvirággal együtt nyílik, az elsők között és micsoda színpompát hoznak a kertbe a csoportjaik és ráadásul nagyon jól szaporodnak. Egy-egy csomaggal ültettem mindegyikből és mind több az idén, mint tavaly voltak. 

Imádom őket! Láttam tegnap, ahogy a kirándulók megálltak a kerítés előtt és bekukucskáltak megnézni a virágaimat és ez olyan jó! Mindenki felüdül a tavasz szépségétől. :) 

Na, ez egy igazán tevékeny nap volt. 

Reggel apu szólt, hogy még jön folytatni a metszést, én meg beüzemeltem az akkumulátoros ágvágót. Tegnap  feltöltöttem az aksiját és megnéztem a kézikönyvét. Az az igazság, hogy már lassan két éve, hogy megvettem, de még be se üzemeltem, csak összeraktam. Így múlt el a garanciája is, de szerencsére kutya baja, működik gyönyörűen. Én is kipróbáltam, simán fogok tudni vele vágni, bár elég súlyos, de azért a nagy, öreg szilvafáról lecsaptam vele két ágat és az öreg orgonáról is egyet. Most már nem félek attól, hogy vegyek egy láncfűrészt, mert tulajdonképpen ez is egy kicsi láncfűrész, hosszú nyélen. Max. 12 centis ágat lehet vele átvágni. 

Megint tele van faágakkal a kert...  nyeeeheheheeee.... (itt a kínjában sírós emoji helye van). Összehordtam őket hátul egy nagy kupacba, majd fokozatosan el kell égetni. Azt hiszem egész nyáron kinn fogok sütni-főzni és majd szépen elfogynak, de az is lehet, hogy majd egy-két-több égetési napon rakok tüzet és szépen elégetem az összeset. Gondolkodtam már egy aprítógépen is, de amikor megláttam, hogy külön vezeték kell és hogy 3-4 KW-osak, akkor elengedtem az ötletet. 

Jól nekiugrottunk a szilvafáknak is, kivágattam apuval a közepüket, hogy inkább tál alakúak legyenek és elérhetők.  Jól átformáztuk őket. Nem tudom túlélik-e, de ha nem, azzal se lesz bajom. Ezeket is lekenegettük fagéllel, bár azt olvastam, hogy a csonthájasokat nem szabad ilyenkor metszeni, de nyáron nem fogok a lombos ágakkal vacakolni, az biztos. 

Hátul az egyik meggyfáról kiderült, hogy cseresznyefa. :)))) Tulajdonképpen örülök neki, mert tavaly sajnáltam picit azt a hatalmas cseresznyefát, amikor kivágták, de már nagyon beteg volt és túl nagy is volt, nem lehetett elérni a cseresznyét. Hiába no, ez a kert valóban nagyon el van öregedve, de megint sokat alakult.

Délben pihenésképpen lemostam az autót, mert már nem lehetett látni, hogy mi van a kosz alatt. Nem állítom, hogy nagyon tökéletesen szép lett, mert itt-ott foltos, de legalább látszik, hogy látott vizet meg kefét, amivel összemaszatoltam. 

Apu megmetszett nekem még pár szőlőt, a többit pedig elkezdtem kivágni. Kivágtam egy egész hosszú sort, megkezdtem egy másik sor kivágását is, illetve a többi sornak az elejéből kivagdostam, ami nem kell már. Kis nyiszlett vackok voltak, a hosszú sorban meg volt pár olyan, amin átszaladt a fűrész, szerintem már ki se hajtottak volna. 

Volt még bennem annyi kakaó, hogy kivittem a csodasómat és elkezdtem felvillázni vele a talajt a szőlő helyén, de 2 nm után beballagtam... elfáradtam mára. Nem kell mindent egyszerre megcsinálni. 

Még összeszedtem azokat a vesszőket, amiket tegnap apu levágott arról a szép, nagy, hosszúkás pirosszemű szőlőről és szépen elvágtam a végeiket és ledugtam a földbe egy olyan helyen, ahová mást most úgyse tervezek. Lövésem sincs, hogy kell szőlőoltványokat csinálni (most fogok majd utánaolvasni), de ki tudja, hátha kigyökereznek. Ha másképp kell, akkor majd holnap kihúzkodom őket, végül tökmindegy, hogy a földön heverésznek, vagy bele vannak dugva. 

Most már nemsokára kellemesen elterpeszkedek idebenn a fotelben és eszem is valamit, mert valahogy napközben eszembe se jutott. Bárcsak máskor se jutna eszembe. :)))))

Ma apu átjött és rendesen megmetszette az almafát, levágta a tetejéről azt a hatalmas - mondhatni szinte másik almafát - ágat, amin csodaszép és hatalmas almák termettek, csak épp nem lehetett leszedni. Maradtak még ágak, amik lekívánkoznak róla, de azokat nagyon nehéz megközelíteni, azt már nem hagytam neki. Nem kell keresni a bajt, apu nyolcvankét éves múlt és még simán mászik a létrára, de ezeket már tényleg veszélyes lett volna levagdosni. Szépen lekentem a sebeket a fán faseb-ápolóval. 

Azt is megmutatta, hogy kell a szőlőt metszeni, mert van azért pár tőke, amiket meg fogok tartani. 

Jó nézni, ahogy csinálja. Ráérősen, odafigyelve, átgondolva. Rászánva az időt. Ott van benne abban, amit csinál. Ezt hiányolom én is a saját dolgaimból, mert már sose vagyok benne. Mindig sietek, csak ezt még, meg azt is kell, meg amazt is, mert annyi mindent kéne belezsúfolni abba a nagyon kevés szabadidőbe, hogy végül az ember nem élvezi, csak darálja ki a dolgokat, hogy meglegyenek és éppen a lényege veszik el. Frusztráló ez az örökös időszorítás, a listák, amiken pipálom ki az elemeket, hát... valami nagyon elveszett és most aput nézve ez olyan nyilvánvalóan látszik. Tényleg jó volt nézni. 

Szép idő volt ma is, itt nem éreztük az ígért frontot, szél se nagyon volt. Bár reggel kicsit borúsan indult, de aztán kisütött a nap. A macsekok mind itthon voltak (milyen jó, hogy már van otthonuk), Herkuló lenn napozott a farakáson, Elza a tetőn, Böbe meg elől a tetőn. Szereti nézni a kirándulókat. 

Szegény Elza és Herkules eléggé le vannak rongyolódva ettől a nagy macskaszerelmi időszaktól, de legalább Elza már megmosakodott, mert olyan volt, mint aki szénben hempergett, de legalább már lenyugodtak. Alig ettek, most pótolják be a kaját is, rájuk is fér, csapzottak, soványak... még egy ilyet nem csinálunk végig, Elza asszonyságot mindenképpen sterilizáltatni kell. 

A munka végeztével beültünk apuval a pincébe (csupa sarak voltunk) és megittunk egy-egy kupica keserűlikőrt (ott tartom lenn a piát), én egy kicsit be is csíptem tőle, de azért jól esett. 

Délután még lemetszettem a vadszőlőt, teljesen visszavágtam, illetve elültettem a napfényvirágot (Helenium Autumnale), amit így utólag már nem biztos, hogy különösebben fogok szeretni, de majd kiderül. A neten a képeken nem annyira  megnyerő, de hát végül is virág! 

Befejeztem (egyelőre) a palántaültetést is, ma még eltettem a korai fehér karalábét, bikaszív paradicsomot (mai szerzemény a mag, mert nem vagyok biztos, hogy az óriás ki fog még kelni), rozmaringot és szárzellert. Ezzel a korán ültetendők mind földben vannak, most kb. két hétig megint nem lesz ültetés. 

Aztán március közepén már szépen elültetem majd a korai növényeket a szabadban, de az még odébb van. Addig még meg akarok hódítani egy darabot  a csodaásómmal, mert szépen kezd felszáradni a föld.