Azt hiszem a jujuba lesz az a gyümölcs (amikor már jóval több lesz a fán, szerintem már jövőre), amire rá fogok járni és a fáról eszegetni. Nekem nagyon bejön ez a cucc, olyan jó beleharapni, nagyot hersen az ember foga alatt és olyan üdítő, frissítő, szomjoltó íze van.  
Füge is lesz még, kész csoda! Napról napra egyre nagyobbak és puhulnak meg, pedig nincs is túl jó idő, ha hétvégéig melegszik még az idő, akkor jól fogok lakni vele még egyszer az idén. 

Most már mindent elveteményeztem, földben van a jövő ígérete, az összes fokhagyma, elefántfokhagyma, spenót és tatsoi, de pár szem salátabrokkoli magot is elszórtam. Nem reménykedem brokkolitermésben, de tavasszal annyira bírta a hideget, hogy kíváncsi vagyok, hogy viselkedik. 

Jól szétraktam mindent a kertben, illetve még vannak kinn is vetemények, majdnem tele van a kert... most már biztos, hogy a hagyományos módon nem tudom majd felvillázni, de nem is akarom. Nem nyugdíjazom teljesen a csodaásóvillámat, de egyre kevesebbet szeretném használni. 

Visszavágtam az összes füzérajkat, 4 helyen is van a kertben, de az idén nem remekelt a szárazság miatt. Ugyancsak visszavágtam a sudárzsályát is, mindent visszadaraboltam saját maga köré. 
Vettem ki a sudárzsályából hajtást kiültetni, de ott felejtettem, nem baj, majd ma kiültetem. Hideg van, most nem kornyad meg olyan könnyen. 
Egy alsó ágat lemetszettem a hólyagvesszőről mert a földön lógott, nem kell, hogy télen majd ott lógjon a hóban, sárban, jégben. 
Találtam egy erdei kutyatej szaporulatot is, azt majd kiveszem és átültetem a hólyagvessző alá a másik oldalára, ott jó árnyékos neki a hely. 

Aztán még kiválasztottam 3 csomagot az idén ősszel vásárolt virághagymák közül és kiültettem őket. Kevertem egy kis perlitet is a talajba, mert iszonyú kötött ott a virágos részen és ott töltögetem a hézagokat és a szegélyeket a hagymásokkal. 
Kiültettem egy zacskó vegyes színű csinos szellőrózsát, a szintén vegyes (fehér és kék) sclillát és a sárgás-bordós krókuszt. 
Aztán majd szépen sorban a többit is kiültetem, csak a helyet kell megtalálni nekik. 

Elkészítettem a beszedett Új-zélandi spenót és mángold kombót is, nagyon finom lett. 
Kockára vágott bacont sütöttem meg (kellett alá egy pici olaj), sok fokhagyma és beleszórtam a feldarabolt zöldeket, bors és szerecsendió ment még bele. Só nem kellett a bacon miatt, mert az is sós. Végül nyakon borítottam egy adag tejszínnel. Nem főzőtejszínt szoktam venni, hanem rendes habtejszínt. 
Tésztát főztem ki hozzá, most fussilit, pedig farfalléval szoktam enni a tejszínes dolgokat, de most ehhez volt kedvem. Egyébként finomabb is, mert a szósz közé megy a kis spirálok közé és sokkal ízesebb. 
Szeretem az ilyen egyszerű tésztaételeket és a mindenféle formájú tésztákat. Pl. nagyon szeretem a keréktésztát (ruote), azt pl. paradicsomosan, de ezer éve nem kapok sehol. :(
De az üvegtésztát is szeretem, vagy a soba tésztát, na meg a rament is, meg mindenféléket, mert annyira jól lehet őket mindennel variálni. 

Nem igazán volt semmi fotózni való a tegnapi teendőimen, ezért virágokat hoztam. 
Az utolsó díszdohány, a többit már kiszedtem. Ennek olyan szépen elmélyült a színe, biztos a hideg hat így rá. 

Pillangóvirágok. 

Lassan kinyílnak a fehér japán szellőrózsák is. 

Végül csak bepirosodott a bugás hortenzia virága. :) Nyáron fehér volt, aztán azt hittem leszáradt az  összes, de nem. Vannak rajta szárazak is, de ilyen szépen elszíneződöttek is. 

Szép őszi színek vannak a kertben. :) Még a pimpó és a kékszakáll is virágzik. :) 

Szombat este olyan listát írtam, hogy még mit akarok megcsinálni, hogy meg vagyok ijedve tőle. :)))) Pedig fel se írtam mindent, de muszáj listát írnom, mert csak így tudok priorizálni. Egyébként elvesznék a részletekben, vagy csak azt csinálnám, amihez épp kedvem van az adott pillanatban és fontos dolgok maradnának el.

Levettem a legtöbb jujubát is (még van rajta pár szem), ezek életem első jujubatermései! :) 

A kisebbek a kicsi fáról vannak, az még csak 2. éve van nálam, tehát 3 éves, a nagyok a nagyobbról vannak, ami 4 éves. Nem egyforma fajták, majd jövőre látom meg, hogy a fiatalabb fán nőnek-e majd nagyobb termések. 
Még azt se tudom mikor érett, de azokat vettem le, amik viszonylag könnyen a kezemben maradtak. 
Mag van a közepén és nem igazán tudom mihez hasonlítani. Édes, de nem durván, van egy enyhe savanykássága is és a húsa egy kicsit szivacsos állagú, de nem puha, mint pl. egy cukkini belseje, annál jóval erősebb a textúrája. Lehet hersegve harapni, mint az almát, de a maggal azért vigyázni kell. 
Nekem bejön, biztos, hogy nemcsak aszalni fogom, amikor már több is lesz, hanem nyersen is fogom enni, de állítólag főzni is lehet, sőt, teát is készítenek belőle. 
Majd utána olvasok, jövőre már több gyümölcsöm lesz remélhetőleg és majd lehet vele próbálkozni. Nagyon boldog vagyok vele! :))

Aztán vasárnap azzal kezdtem, hogy jól nem foglalkoztam a kis priorizálási listámmal, hanem a ház előtt tevékenykedtem. 
Olyan jó volt kimenni, éreztem azt az őszi illatot, amikor a kéményekből már száll fel a füst, vagy valahol égettek valamit. Az a jellegzetes őszi illat, nagyon szeretem, valami nagyon kellemeset idéz fel bennem. :)
Tulajdonképpen csak egy elemet akartam kihúzni a listáról, azzal, hogy kiültettem pár szál tollborzfüvet, mert előző este megjelent a lelki szemeim előtt a kép róla és ezt meg kell valósítani! De akkor már kiszedtem a füvet is ott a környékén, sőt a tavasszal kiültetett cserjék mellett is. És amikor kiszedtem a füvet, akkor megint megjelent a lelki szemeim előtt a kép, ahogy a sziklák között tavasszal virágzik a pázsitviola, amoda meg de jó lenne egy fűgömböc. Ezért vittem ki pázsitviola töveket és kék csenkeszt, kiültettem, aztán még molyhos madárhúrt is és ehhez persze kell minden, szerszám, víz... szóval nem két perc. 
Aztán megláttam, hogy még most se szedtem ki az elnyílt sásliliomok elszáradt szárait, nem metszettem meg a zsályát sem, nosza! A zsályát még vissza is daraboltam a növény köré... jó sok időm elment vele. 

Utána a veteményesben garázdálkodtam, meg turkáltam... csak annyit villáztam, ami a fokhagymának kell, csíkokat. El is ültettem két sor fokhagymát, de még fogok ültetni. Mind a két sort a paradicsomos ágyások szélébe ültettem el. 
Már csak a paprikák vannak, amiket még ki akarok szedni, aztán még vetek spenótot és tatsoit, kihordom takarásnak a szénát. Na meg beszedem a répát, petrezselymet, paszternákot, céklát, zellert... bakker, még rengeteg tennivaló van. 

Valamennyi életben maradt a perillából, levágtam a fagyott részeit és próbálom menteni, ami menthető. Csak 10-15 érett mag kéne... olyan jó lenne, ha beérne az a pár darab. 

Aztán szétszedtem a másik komposztálót is és új helyen felállítottam, ebbe is hordtam el a száraz ágkupacból egy csomót és kirángattam a földből a padlizsánok maradék szárait is és azt is beletettem. 

Itt is maradt egy földkupacom a komposztáló után, majd ezt is felhasználom takarásnak a talajra. És még birsalma is lesz... 

Nehéz egyébként megállni, hogy ne villázgassak mindenütt, hogy ne a megszokott módon kezeljem a kertet, mert az van bennem, hogy jadecsúnyaígy!  
Ki kell ennek az új módinak alakulnia még, pl. nem tudom, hogy mit fogok csinálni az ágyások közötti ösvényekkel... lehet, hogy keretbe kéne foglalni az ágyásokat, mert így nagyon ronda lesz és sokat kell kapálni a közöket, bár szerintem akkor is kapálni kell majd, hogy ne legyen csupa gyom az összes járat. 
Na mindegy, el kell kezdeni és majd alakul. 

Ezen kívül piszmogtam még egy csomó helyen. Már bújnak az őszi krókuszok is, körülöttük meglazítottam kicsit a talajt. Ez az első fecske. :) 

Tavassal elkezdtem benépesíteni ezeket a nagy köveket is és a délszaki kutyatej és a molyhos madárhúr, túlélték benne ezt a szörnyű a nyarat. 

A megszokott szögből. :) A beton fatörzs szegény sehogy nem tudta eddig megtalálni, hogy mi legyen benne, volt már abban minden, végül úgy döntöttem, hogy magas varjúhájat fogok beleköltöztetni, mert az egész évben szépen mutat. Tavasszal törökszegfű volt benne.

Már szépen színesedik a kert, tele van a lassan kivirágzó Asterekkel. Ezeket azért nem mutatom közelről, mert majd lesz róluk egy önálló bejegyzés. 

Beástam két cserepet a földbe, megtöltöttem őket a kerti talajjal és az egyikbe az olasz kontyvirág terméséről elhullott magjait ültettem bele, a másikba pedig a szeptemberben gyűjtött csörgőfa magjainak egy részét. 
Kíváncsi vagyok mi lesz belőle... remélem kihajt valami tavasszal. 

Tavasszal elszórtam több helyre a hunyorom magjait is, de nyomát se látom sehol csírázó hunyornak, persze lehet, hogy annak is kell a hideghatás és majd jövő tavaszra jönnek elő. Már ha egyáltalán megmaradtak a magok. 
Nem tudom miért nem szereti annyira a kertemet, de másutt a hunyor szaporodik, mint a csicsóka, én meg alig tudom megtartani. 

Lehúztam az egyik ágyásról a szalma és egyéb takarást, de végül mégis lazán felvilláztam, mert nem találtam eléggé puhának, főleg a szélein volt letöppedve. Lehet, hogy nem úszom még meg ezt a melót, bár vannak jobban takart részek is a kertben. Valószínűleg idő kell, amíg felépül az a vastag és nagyon porhanyós humuszréteg, amikor már sehol nem kell a lazítás a villával. Mondjuk ahová paradicsomot stb. fogok ültetni jövőre, azt tényleg nem villázom, de ebbe az ágyásba az elefántfokhagymákat terveztem és annak kell a puha talaj, hogy jól tudjon benne majd növekedni. 
Kiültettem az összes elefántfokhagyma "gyereket" az ágyásba és 5-6 darab nagy gerezdet is, mert nem tudom, hogy a "gyerekek" (ezek a elefántfokhagymafejekről lógtak lefelé a gyökerek mellett, amikor felszedtem a hagymákat), mekkorára fognak/tudnak majd fejlődni. Remélem, hogy kihajtanak és hogy nem fejjel lefelé tettem őket a földbe, de olyan hülye formájuk van, hogy gyakorlatilag alig lehet megállapítani, hogy melyik az eleje és a vége. 

Kicsit kipótoltam a "Magas varjúhájak" bejegyzést is, tettem be utólag képeket, ahogy egyre sötétebb piros lesz a színük, ahogy az idő halad előre, ott látszik szépen a többi képpel együtt a különbség. Tényleg csodanövények ezek, minden pillanatban az első hajtástól kezdve díszítenek a kertben. 

Van egy szépen begyökeresedett rozmaringon is a kertben, még sose sikerült megtartanom a rozmaringot, nem telel át nálam. Mindig kifagy, megpróbálom az idén is megtartani, hátha... bár még nem tudom, hogy kéne megvédeni. Eltettem a kukoricaszárakat száraz helyre, arra gondoltam, hogy szurkálok be sűrűn karókat mellé, hogy kúp alakú legyen a forma és annak döntöm a kukoricaszárakat és arra még teszek hosszú szálú, száraz füvet, amiről lecsurog a csapadék is. Majd összekötözöm a füvet, mint a zsúpfedelet... remélem meg tudom csinálni, elképzelni olyan könnyű. :D 
Tavaly vagy 20 cm vastag avart raktam a töve köré, de nedves lett és megfagyott, semmit nem védett a növényen, sőt. 

Nekiugrottam egy nagyon régóta halogatott dolognak is. Volt egy kupac homok már évek óta lerakva nagy nejlonokra egy helyre a veteményes mellett és nagyon ronda volt. Benőtte a gyom is, de tartogattam, hátha kell majd alapon, aztán felfedeztem, hogy közel az erdőben van egy kristálytiszta homoklelőhely, majd amikor kell, akkor hozok onnan. Egy részét elhordtam és kiegyenlítettem vele a talajt ott, ahol a kocsival állok ki és be. Lehet, hogy nem lesz jó hosszútávon, de nagyon be volt nyomódva a kerék nyoma. Ha nem lesz jó, majd hozatok kavicsot. A többi homokot elgereblyéztem és hordtam rá komposztot. Kiszedtem sok gyomot is onnan, majd lassan kialakul. 
Mivel száraz rész  és a krizantémok nagyon úgy tűnik, hogy szeretik a száraz és jó vízlefolyású helyeket, oda ültettem a két krizantémot, amiket mostanában vettem. Ha beválik, akkor ez lesz a krizantémos rész a kertben.
Majd visszavágom kicsit a keleti tuja nagyon lelógó ágait és persze ott van a tölgylevelű hortenzia is, ami nagyra fog nőni. Teszek mellé lizinkát, hogy takarja be a talajt alatta. 

És majd hozok még szép görgetegköveket és kirakom a szélét. 

Van még ott egy rakás - szintén évek óta - összedarabolt faág (balra), azokat is el kell majd vinnem onnan. Azt hittem sokkal hamarabb elkorhadnak azok az ágak, de nem. Gyorsan kell megcsinálnom, nehogy sün akarjon benne telelni. Ha esetleg már van benne, akkor hagyom. 

A legutóbb kiszedett uborkák ágyását is kigyomláltam és egy elég régóta meglévő komposzthalmot ráhordtam az ágyásra és a szalmát is visszaraktam rá mulcsnak.
Ezzel felszabadult hely a komposztálónak. Szépen elegyengettem a talajt, szétszedtem a komposztálót (a komposzthalom szépen ott maradt egyben) és felállítottam az új helyen. Hordtam az aljába az elkorhadt kis faágakból egy réteget, de egyelőre mást nem tettem bele. 

Megvárom, amíg lehullanak a falevelek és hozok be az erdőből, a konyhai hulladékot egy műanyag komposztálóban gyűjtöm. Az a tervem, hogy majd szépen behalmozom őket rétegenként, még sok zöld fű is ki fog jönni a kertből, na meg ott vannak a paprikák is, rengeteg zöld tömeget fognak adni. 

Közben - pihenésképpen - engedtem ki a nagy amforából is a vizet és amikor megtelt a kanna, akkor ráöntöttem hol a cukorsüveg fenyőre, hol a törpefenyőkre vagy éppen a hortenziákra, azokra, amik a legszárazabb helyen laknak. Lassan kifogy a víz és el fogom tenni a hordót is. 

Lekopaszodott a veteményes is, kiszedtem és összedaraboltam egy másik komposztra az összes paradicsomot, ráhordtam a szintén kiszedett cukkini és patisszon töveket, eltettem a kötöződrótokat és száraz helyre vittem a növénytámaszként szolgáló bambuszrudakat is. 

Szedtem be kajának mángoldlevelet és új-zélandi spenótot is, nagyon szépek, harsogók, frissek, nem akartam kinn hagyni megfagyni. Majd valami tejszínes mancsot csinálok belőle gombával, vagy borsóval, vagy baconszalonnával tésztára. 

Olyan csodás őszi fények voltak a kertben, nem győztem gyönyörködni benne. :)
Olyan jó volt kinn lenni a kertben, nagyon szép idő volt, igazi kertészkedős idő. Ezt szeretem a legjobban, amikor ilyen, mert nincs benne semmi szenvedés, se nagy izzadás, se nagy fagyoskodás, pont jó. Ilyenkor lehet élvezettel és önfeledten kertészkedni.