Jól esett végre szusszanni egyet, hogy végre nem azzal kezdődik a nap, hogy már hajnaltól hordom a vizet a kertre. 
Csütörtök-péntekre megint ígérnek esőt, jó lenne, ha nem kéne megint elkezdeni a locsolást. Elfáradtam ebben az évben. 
Ugyanakkor még van kedvem kertészkedni, van is rengeteg teendőm kinn és úgy látom, hogy az idő is kedvezni fog most már. 

Fotózni nem nagyon van mit a kertben, de ez az eső az őszi virágoknak is kedvez, ezért most már van bizodalmam abban, hogy az Asterek és a krizantémok ki tudnak majd nyílni. Pár őszi szellőrózsában is reménykedem, bár azok nagyon kevés vizet kaptak, nem tudom, hogy össze tudják-e szedni magukat annyira, hogy virágot is hozzanak. Illetve lassan bújniuk kell majd az őszi kikericseknek is, remélem nem zabálta ki semmi őket a nyáron, bár nagyon mérgező a hagymájuk, remélem nem szereti semmi őket. Éldegélnek a sisakvirágok is, remélem, hogy lesz idejük kinyílni, eléggé későn szoktak virágozni. Nem is értem a túlélési stratégiájukat, mert a magjaikat majdnem soha nem tudják beérlelni. 

A vasárnap éjszakai nagy szélvihar, ami nagy villámlással és dörgéssel végül csak 1 mm esőt hozott (de ez nem panasz a 18 mm után), kidöntötte a boltívet, ami a Clematis Alpinát tartja. Visszaállítottam, de nem lesz stabil, oda valami másra lesz szükség a Clematishoz. Épp az 'Alpina' az, amelyiket nem nagyon kéne metszeni, mert az előző évi hajtásokon hozza a virágait, abba a típusba tartozik, ahová a 'Montana' is, kéne neki valami stabil tartó, amire futhat... nem veszek több ilyen boltívet. Tavasszal már kidobtam egyet a kukába, nem ér egy kalap szamócát sem. Amilyen olcsó, annál még sokkal ócskább. 
A tegnap esti szélvihar megint feldöntötte... francbamá'!

Tegnap rögtön nekiestem a kertnek, a K-betűsöknek szánt ágyást felkapáltam. Már fel volt villázva, meg is trágyáztam és megszórtam fahamuval még akkor, amikor kiszedtem a hagymát belőle. 
Most, hogy az eső után jó porhanyós lett, meglazítottam a kapával, előkészítettem a kis lyukakat, szórtam abba is marhatrágyát és kiültettem pár K-betűst. 
8 karalábét (4-4 óriást és lilát), 2 karfiolt, 4 bimbóskelt és 2 lilakáposztát. 
Remélem megmaradnak... jól belocsoltam őket és leborítottam egyelőre műanyag poharakkal, csak amíg beállnak, addig ne zabálja már fel őket a földibolha. 
Kivittem az alagút állványait is, összeraktam, de a hálót még nem tettem fel. Pár napig hagyom a palántákat beállni és így locsolni is könnyebb. Ha valamelyik nem sikerül, azt pótolom és majd utána teszem fel a hálót. 

Szükségem lesz még két ágyásra, az egyikre azért, mert a fejes káposztából és a leveles kelből egy palántát se ültettem ki, mert nem volt nekik hely. A másik a retkeknek (müncheni sör, a piros bélű és a vajrépa), a rapininek és a salátabrokkolinak kell. 
És kinn vannak a salátáim is, van pár lollo rosso, római saláta és talán megmaradt pár cikória, de azt majd meg kell néznem. Ezeknek megvan az ágyása, de pl. további helyet kell előkészítenem a téli vajfej salátának is és majd novemberben megy a földbe a fokhagyma is... szóval lesz még itt mit csinálni bőven. 

A macskáim - főleg Elza - csak vekeregnek az étel fölött, de biztos, hogy vadásznak. Belebotlottam az udvaron egy félig elrágott egérbe... ezek szerint el vannak telve, már az egér se megy. Nem baj, spórolunk kicsit a kaján. 
A nagy, kelletlen nyammogásnak az lett a vége, hogy csak egy doboz nedves kaját bontok fel és azt kapják felesben (a csajok, Elza és Böbe). 

Amióta már csak ketten vannak, állandóan körülöttem lebzselnek a kertben is. Böbe nem annyira, de Elza jár a nyomomban. 
Amíg Herkuló még élt, addig Ő járt a nyomomban és minden pillanatban simizni kellett, a csajok kiszorultak egy kicsit. Most már tényleg elfoglalták az egész udvart, zömében itt tartózkodnak benn, persze éjjel gőzöm sincs, hogy merre járnak, de vadásznak, az biztos. :) 

Elza kínálgatja a hasát, de megsimogatni a pocakot, na azt nem lehet! :)))) Csak jelzi, hogy mennyire jól érzi magát. :) 

A Comet rózsám szépen kinyílt. 

Cserjés pimpó. Szépen kivirágzott, még sose volt rajta ennyi virág. Ez is nagyon bírta a szárazságot, egyszer se öntöztem meg, bár eléggé benn van a susnyásban, mellette a felnövekvő (remélem nem száradt ki) lucfenyőm és a másik oldalán nagyon terjed egy sárga-tarka kúszó kecskerágó, amit lassan meg kell majd rendszabályoznom, mert mindent benő, de az idén nagyon jól takarta a talajt azon a részen, azért is hagytam egyelőre békén. 
Egyébként tavasszal nagyon durván visszanyestem, nem is vacakoltam vele áganként, hanem összefogtam és visszavágtam, úgy látszik ez kell neki, mert nagyon nagyra nőtt az idén és sok virágot hozott. 

Sárgul a lombja a tamariskának, a veresgyűrű som totál őszbe váltott. A mákkóró (jobbra a kékes) nagyon bírta a szárazságot a tűztövist meg nem is említem. Nézzétek mekkorát nőtt, pedig nem volt eső egy szem sem, mi lenne, ha esett volna? 
Tavasszal ennyire visszanyestem, de jövő tavasszal kezdhetem újra a nyesését. Nagyon durva egy növény. 

Tegnap végre esett az eső. 
Reggel 7-re ígérték 93%-ra, de csak a nagy, fekete felhők voltak és dörgés-villámlás, de semmi sem esett. Aztán a következő ígéret 9 óra körül volt, de akkor se esett semmi, kis csapkolódás volt, de egyéb sem. 
Végül fél 12 körül elkezdett esni és csak esett és esett... 18 mm eső jött le. Nekem akkora kő gördült le a szívemről, hogy hangosabb lehetett, mint a mennydörgés. Ez már tényleg a 24. óra utolsó percének az utolsó másodpercében jött. A pusztulás szélén állt az egész kert, pedig tényleg, amit tudtam, mindent megtettem. 
Ez most valódi megkönnyebbülést hozott, de ha a növények gondolkodni tudnának, akkor ez nekik mekkora lenne. 

Még szombaton szedtem le megint egy rakás érett paradicsomot. 
Van egy tő paradicsomom, amit nem tudok milyen fajta. Szerintem valamelyik közé keveredett mag lehet, de nagyon szép, piros és nagyon szabályos gömbölyű paradicsomok vannak rajta. Determináltnak nézem, alig 60 centis és rengeteg van rajta.
Szedtem belőle magot, mert szeretnék belőle jövőre is, jó az íze és nem nő olyan bolond nagyra, mint a többiek. 
Itt látszik a képen ez a fajta, a bal szélen is van egy a sárga paradicsom fölött, de van belőle több is, a szép gömbölyű mind az.  

Kóstolgattam az idén a paradicsomokat, a sárga nagyon jó, alig savas. A Cherokee-nak is nagyon finom íze van (alul balra, inkább rózsaszínes paradicsom), de gyorsan el kell fogyasztani, mert hamar romlik. A nagy formátlanok a régimódi befőzők, az is finom, nagyon húsos és lédús, bármit lehet belőle készíteni az aszalt paradicsomon kívül. 
Aszalni a hosszúkat szoktam (ezen a képen nincs olyan), a San Marzano típusúakat, de az enyémeknek más a nevük. Illetve van még a képen másik rózsaszínes paradicsom is, a New Big Dwarf, az is finom, determinált fajta és nagyon megbízhatóan terem. 
A kép tetején van 2 darab az "András bácsi féle ökörszív" paradicsomból, az is finom, kicsit batyuszerű az alakja, de nem sokat terem. Egy tövön 6-8 paradicsom szokott lenni. 
Ezek közül csak a Cherokee új az idén, a többit már évek óta termesztem és nagyon jól örökítik a tulajdonságaikat, tehát lehet belőlük magot szedni. 

Bemetszettem a héjukat és bedobáltam őket forró vízbe, aztán lehámoztam, feldaraboltam és az aprítóval összeaprítottam. Beraktam egészen picike dobozokba és nagyobbakba is. Az apró dobozosokat levesbe szoktam használni, pl. a vöröslencse levesbe kell sűrített paradicsom. 
A nagyobb dobozosokat vagy meg fogom főzni pizzaszósznak, vagy maradnak így és akkor főzöm meg - bármilyen szósznak - amikor éppen szükségem lesz rá. 
Még lesz paradicsom, lehet, hogy majd azokból készítek üveges szószt, de azt is inkább sütni szoktam a fűszerekkel együtt.  

Leszedtem a zöldbabot is, mérve végül csak 20 deka lett, ami használható belőle. Megblansíroztam és eltettem a fagyasztóba, mert most éppen van levesem, nem akartam megfőzni.  

Jól esett a lehűlés is, tárva-nyitva voltak egész nap az ablakok, jól átjárt mindent a friss levegő napközben is. Éjjel is nyitva van minden, de akkor lenn vannak a redőnyök, a réseken nem úgy jár a levegő. 
Megcsináltam a hálókat az ablakokon is, az egyik szobait javítani kellett, már volt rés, hol be tudtak jönni a rovarok, a konyhait pedig kompletten kicseréltem. 
Jön a poloskaszezon, nem akarom, hogy nyitott rés legyen bárhol is, mert ezek beavászkodnak, ahol egy pirinyó kis helyet is találnak hozzá. 

A tegnapi nap már maga volt a pokol. Már a ház is nagyon felmelegedett, 26,9 fok volt benn estére és este amikor kinyitottam az ablakot, még feljebb ment, de már muszáj volt több levegőt beengedni, már ha lehet levegőnek nevezni azt, ami bejött. Este 7-kor még 34 fok volt kinn... teljesen abnormális már ez.
Most (amikor írok) lélegzetvisszafojtva várom az esőt, dörög, villámlik és teljesen felhős az ég, a szél is feltámadt... nagyon reménykedem. 
Reménykedtem... 7 órára 93%-ra ígérték az esőt, de szépen elállt a szél, abbahagyta a dörgést is... pedig olyan fekete felhők vannak az égen, a fecskék is olyan alacsonyan szálltak. Hát... ennyit az esőről. :(

Tegnap végül bekötöttem a vezetékes vízre a slagot az alagsorban és megtöltöttem a hordókat, mert így is, úgy is szükség lesz rá, mindegy már, hogy egy nappal előbb vagy később kezdem el használni. 
Elvágtam a slagot és rátettem egy toldót, mert 20 méteres (vagy 25?) és nem szeretném állandóan az egészet mozgatni. Ugyanis az ajtón tudom csak kivezetni és azt be kell tudnom zárni, tehát vagy folyton letekerem a csapról, de akkor egy darabig ott jön a víz ki a slagból és mellette van egy fenyőszekrény, vagy az egészet behúzom. 
Ezért elvágtam, hogy legyen egy rövid rész, amit behúzok. 
Aztán rájöttem, hogy még egy helyen el kell vágnom, hogy végleg rajta maradhasson a csapon és akkor vagy a slagot vagy a fűtési rendszerem töltőcsövét kötöm rá (amelyik kell), csak kicsit legyen távolabb a szekrénytől, hogy ha kifolyik is valamennyi víz, akkor ne mellette folyjon már. Az a szép benne, hogy a slag 3/4 colos, a másik cső meg feles, szóval két toldó kell, de egy van is... áááá, semmi se egyszerű. 

Jövőre azt hiszem a kamrából fogok csináltatni egy vízkivezetést egy kerti csapnak és akkor ez a probléma megszűnik. Marad a bekötés a fűtési rendszeremnek és akkor ahhoz nem kell nyúlni. Bár most lesz 5 éves és eddig egyszer kellett egy picit utánatölteni. 

Emlékszem, amikor idejöttem, akkor a fatüzelésű kazán volt még és gravitációs fűtés volt. Gondolom már akkor is szivároghatott  a víz nagyon lassan a kazánnál (később aztán ki is lyukadt), mert kb. 4 hetente fel kellett másznom a padlásra, vinni vagy 6-8 flakon vizet és a tartálynál feltölteni a rendszert. Az a tél (2019-2020) egy kész rémálom volt, rosszak voltak a radiátorokon a szelepek (borzasztó régiek), vagy tudtam levegőztetni vagy nem, de ha nem levegőztettem ki a rendszert, akkor nem melegedett fel az a radiátor, ahol állt a levegő a rendszerben.
Akkor még kétlakiztam és amikor a heti kettő homeoffice napokon lejöttem a 12 fokos házba és még a radiátor se melegedett és padlásra mászással és vízfeltöltéssel kellett kezdeni...  nem is tudom, hogy tartottam ki, hogy nem futottam el innen. De soha fel se merült. Az, hogy kertem van, az mindent felülírt, az összes kínlódást. Azt hiszem a problémamegoldó képességeim azon a télen sokat fejlődtek. :D 

Aztán 2020-ban beköttettem a gázt, kidobtam a régi radiátorokat, meg a rossz szelepeket és azóta rend van, bár sajnálom, hogy a vegyes tüzelésű kazán tönkrement, mert olyan jó, folyamatos meleget, mint a fafűtés, semmi nem ad. Csak hát ahhoz folyton le kellett mászkálni, rakni a tüzet. A téli korai sötétségben a zabszem nem fért a hátsómba, amikor le kellett menni az alagsorba. Volt, hogy nagyon megraktam a tüzet és majdnem felforrt a víz a rendszerben. Bakker, zörgött, csattogott az egész rendszer, azt hittem el fog indulni a ház és kimegy a völgybe. )))) 
Szedtem ki a parazsat a kazánból, mint egy őrült, meg nyitottam ki a kazánt, az alagsort, mindet, hogy hűljön... ez is annyira időjárásfüggő volt. Volt, hogy így jártam, mert annyira húzott a kémény, máskor meg alig tudtam életben tartani a tüzet, mert nem volt huzat a kéményben. Amikor olyan szottyos, ködös, nem hideg-nem meleg idő van, akkor volt ilyen. 
Szóval voltak hátrányai is bőven, éjjel kialudt a tűz, a ház lehűlt. Ha elmentem itthonról hosszabb időre akkor is kialudt a tűz, macerás volt, de az az igazság, hogy ház azóta se olyan jó meleg, mint amikor fával fűtöttem. 

***

Érdekes dolgot tanított most nekem ez az aszály. 
Eddig a veteményesben minden növényt hagytam kifutni egészen a végéig, akkor is, amikor már nem is volt szükségem az adott termésre. 
Most azokat vettem ki, amikből már volt elég. Pl. elég savanyú uborkát tettem el, már elég, hogy csak annyi növény teremjen, hogy legyen enni. Ugyanígy a padlizsánnal is, már tettem el, ugyan abból még szeretnék pár dobozzal, de azt már két-három tő is meg fogja teremni és így sokkal kevesebbet kell öntözni. A paradicsomokkal lassan ugyanez a helyzet, még fogok eltenni levet és ha lesz annyi, akkor pizzaszószt, de utána már csak annyira lesz szükségem, amit megeszem. 
És sorolhatnám, a cukkinit, de ott voltak (vannak, mert nem ezeket nem szedtem ki, csak nem öntözöm) pl. a patisszonok is, vagy a kis dinnyék. 

A jövőben másképp fogok ezzel gazdálkodni, így ahogy az idén kikényszerítette az időjárás, ki fogom tenni, amiből már elég és szabadul hely másnak. 

Az idén a zöldbab az rejtély számomra, hogy miért nem tudott teremni. Még nem szedtem ki és tegnap reggel újra megöntöztem, mert vannak rajta kicsik és virágzik is. Szedtem is róla kb. 20-25 dekát. 

Nagyon jó egyébként, hogy a Carosello és az örmény méteres uborkákat tartottam meg enni, mert jól bírja az öntözést és szépen terem. Le is szedtem egy párat és tettem be egy üvegbe fermentálni, illetve a fagyasztóba is. Ezzel a fagyasztóba se kell már több, párat ebből is ki lehet venni. Menni fog az egyik örmény méteres és a 4 tő Carosello-ból kettőt hagyok meg csak. 

Így lesz időm foglalkozni más növényekkel, mert ha véget ér a kánikula, akkor szét fogom palántázni a salátákat, a K-betűsöket és vetni akarok müncheni sör retket, vajrépát, rapinit, őszi brokkolit (ebből nem lett jó a palánta) és talán vetek kínai kelt, de ezt még átgondolom.  

Egy részét üvegbe tettem kaporral, sok fokhagymával és szemes borssal, leöntöttem sós vízzel és most a konyhaasztalon fermentálódik egy csatos üvegben. Meglátom milyen lesz, nem vagyok gyakorlott a fermentálásban.

A rózsák nem adják fel ebben az aszályban sem, egész nyáron nem kaptak egy csepp vizet sem, őket nem öntöztem és mégis virágoznak. 

Az erdei kontyvirág termése az árnyékliliom alatt bujkál, de megtaláltam. :) 

Bugás hortenziák, lassan elbarnulnak, kár értük, egyszer olyan jó lenne látni, ahogy rózsaszínné válnak, de mindig megégnek.