Jó, hogy lefotóztam a dáliákat, mert a tegnapi vihar ezeket a nagy sárgákat lefektette a földre. Megpróbáltam felállítani, de a dália annyira könnyen törik, mintha üvegből lenne, egy ág letört, aztán hagytam, majd ma délután, amikor már ráérek, akkor majd ránézek. 

Én nem tudom mi volt ez a tegnapi, de ilyen szelet én még nem láttam. Nem tartott sokáig, csak egy vagy két percig, de azt hittem, a fák is le fognak dőlni. Voltak az utóbbi években nagy szelek, pl. tavaly tavasszal, amikor a pandémia kezdődött, olyan szeles időjárás volt, hogy őrület, de ez a tegnap valami egészen más volt. 

Van lenn a kert égében egy régi ól, disznót tartottak benne, hullámpalával van lefedve a teteje és az ólnak van előtere is, mondhatnám terasza. No, hát a teraszról úgy lekapta a szél azt a nehéz hullámpalát, mintha papírból lett volna. Ott vannak szerteszét szórva a palák, nem tudom eltört-e, nem mentem le közelről megnézni, mert minden csupa víz volt és tegnap nem lett volna lelkierőm látni, ha esetleg összetörte a kerítést.  Az egyik álló helyzetben van, a diófa ága fogta meg, tehát felkapta a szél... 

Vihar után kiszaladtam a háztetőt megnézni, de szerencsére minden rendben van. 

Böbe meg az éjjel benn aludt... hmmm... úgy tűnik elege lett a menekülésből, valamelyik nap Herkules elől felmenekült az orgonafa legtetejére, úgy kellett őt leimádkozni. Herkules meg felment a tetőre a bejárat fölött, (az orgona ott van mellette) ami Böbe kedvenc búvóhelye (volt eddig) és onnan leste, így Böbe nem tudott lejönni. Ezért Herkulest a seprővel kellett leijesztenem onnan, mert a Böbéc nem mert lejönni tőle. Úgy dugtam fel a seprő fejét, hogy engem ne lásson, ne tőlem féljen (bakker, mi mindenre ügyelni kell ezekkel!) és bejött a trükk. Herkuló leugrott a tetőről és némi imádkozás után a Böbe is lejött a fáról. 

Én vagyok köztük a seriff, Herkulest a MosogatóCicától védem, Böbét Herkulestől, Elza az, aki meg tudja védeni magát egyelőre. 

A MosogatóCica is megint idejár, egyszer felejtettem bevenni a maradék kaját, azt felzabálta és most megint többször is láttam már. Ráadásul ez a nagy szürke macska - most fedeztem fel - ez nem egy macska, hanem kettő. Most vettem észre, hogy az egyik sokkal vadabb, más az arca is és a testalkata is, de már következetesen zavarom őket elfelé. Bár... a Mosogató... valamelyik nap kidugtam a kezem, hogy majd megijed tőle, (mert bántani azért nem akarom) de odajött és megszagolta... nem tudom miért bírnak engem ennyire a macskák. Régen irtóztam tőlük, hozzá nem nyúltam volna, sőt. Azt se bántam volna, ha a világ összes macskája kipusztul, de ők akkor is szerettek engem. Ki érti ezt? Mostanra meg hogy zsebrevágtak má'! :))))

Borzasztó ez a sok macska, szerintem egyébként nem kóborok, mert jó húsban vannak. Viszont biztos házikosztot kapnak, (amiben pl. nincs taurin sem) mindenféle vegyes kaját, itt meg jó minőségű cicakaja van. Elég kényes belük van ezeknek a jószágoknak, pl. sokan nem tudják, hogy a cica nem ihat tejet,  mert nem tudja elemészteni és a szénhidrátokat sem. 

És akkor most dáliák. Még nem nyílt ki az összes, jó pár fajta lesz még (remélem) és nem is annyira szépek a vízhiány miatt, de akkor is imádom őket. 

Ez az első tavaly is megvolt már, sikerült átteleltetnem a gumóit, ami nagy fegyvertény, ugyanis nem könnyű eltalálni, hogy jó nekik télen, mert a gumók könnyen kiszáradnak, de könnyen be is penészednek, szóval nagyon kell figyelni. Tavaly legalább hetente ránéztem, macskaalomban volt, azt permetezgettem. Az idén homokkal fogok kísérletezni.  

Ami érdekes, hogy ez a dália tavaly barackvirágszínű volt, nem tudom mi az oka, talán a talaj. Tavaly sokkal trágyásabb helyen volt. 

Ez egy új dália, valamitől pöttyösek a szirmai, biztos valami bogár szívogatta meg. Ez is sárga, de nem olyanok a szirmai ó, mint az előbbinek és alatta a lila is új. Ezeket egy csomagban vettem, együtt is ültettem, közvetlen egymás  mellett vannak. 

Ez egy gyönyörűség, szintén új szerzemény, öntözgettem, de ha több esőt kapott volna, sokkal hatalmasabb lenne. 

Ezek pedig törpék.