Rettentő beteg voltam a 3. oltás után, rosszabb volt, mint a 2. utáni, mert akkor másnapra úgy-ahogy helyrejöttem, de most második (tegnap) estére is belázasodtam és ma reggel is émelygek. Borzasztó ez a hidegrázás, még épphogy hőemelkedésem volt, de annyira fáztam, hogy el se tudom mondani. Később meg mindenem görcsbe állt, ahogy rázott a hideg, még sose éreztem ilyet, egyszerűen nem tudtam abbahagyni a rázkódást. Azt hittem meg fogok fagyni és minden tagom fájt, mintha minden izmom külön-külön fájl volna. Remélem nyújt majd valami védelmet is... 
Tegnap este előszedtem az ágymelegítőt és bekapcsoltam, úgy feküdtem le a majdnem forró ágyba, szerencsére nem is volt olyan erős a hidegrázásom és aludtam is utána, mint a bunda. Még akkor vettem az ágymelegítőt, a hőskorban, amikor idejöttem és csak egy felfújhatós ágyam volt, ami eléggé hideg volt, először sok takarót tettem rá, de télire vettem ezt az elektromos melegítőt. Bakker, mint a vénasszonyok, bár... ha úgy vesszük, számszakilag már lassan odatartozom, csak szerencsére nem így érzem. :)))))

Emiatt a tegnapi nap nagyon nyűglődős volt, gondolkodtam is, hogy kiveszem a napot, de aztán mégis elvoltam. És még most se vagyok jól, olyan érzésem van, mintha valami mérgezésem lenne. Teáztam tegnap, pedig eléggé ritkán iszom teát. Már bánom, hogy nem vártam a Modernára, mert adtak volna és azt akartam, csak várni kellett volna rá kicsit. 
Ugyanakkor meg jó hatásai is lehetnek, apu mondta pl., hogy mióta megkapta egyszer se jött ki rajta a herpesz, pedig ő elég sokat szenvedett vele. 

Délben csináltam egy csomó közeli fotót a krizantémokról, amik még nyílnak. A margarétavirágúak zömében már elvirágoztak, viszont az egyik különösen csodaszép. Tavaly úgy vettem, hogy csak bimbó volt rajta, nem is tudtam milyen lesz, pici volt még és a bimbók már nem tudtak kinyílni, most meg ilyen lett, nem is láttam még ilyen színűt. Csodálatosan szép, ez a legszebb krizantémom: 

A feketegyökérrel úgy jártam, mint a Murphy törvényben: "Ha már minden kísérlet csődöt mondott, olvasd el a használati utasítást." :D :D 

Először is kivettem a felejtős növények közül. Csak feltételesen írtam bele, de minden tapasztalat nélkül, ez így egyértelműen hülyeség volt. 

Olvastam róla kicsit (utólag) és nagyon értékes zöldségnek írják le. Állítólag minden van benne, amire a szervezetnek szüksége van. Ezért sem felejtős. 
A másik, amit nem tudtam, hogy nem kell felszedni ősszel. Nyugodtan maradhat - a leírás szerint - a talajban és télen is szedhető, egészen tavaszig, persze, ha nem fagyott a talaj. Ezért is nagyon értékes, mert szinte alig van zöldség, ami télen is teljesen frissen férhető hozzá, mert az is természetes közege. Sőt, a levele is használható, de azt már csak jövőre tudom kipróbálni.  

Én nem hagytam kinn, ezért az összeset (nem volt sok) megtisztítottam, - nagyon szép, hófehérek belül - és már tisztítás után azonnal citromos vízbe tettem, mert nagyon hamar barnul. Emiatt szerintem fagyasztani nem is lehet, mert teljesen elveszítené a színét. Hacsak valami nem a citromos lében fagyasztja... lehet, hogy jövőre kipróbálom. 
Megkóstoltam, nekem nyersen is nagyon finom, kicsit diós az íze, mint a nyers dióé, de engem emlékeztet a friss csicsókára is. Finom, roppanós zöldség, kár, hogy olyan barnulós... 
A képen azért olyan fura, mert a citromos vízben van és még nem mostam át.

Végül citromos - sós vízben megpároltam, most kinn hűl a konyhában, még nem tudom mi lesz belőle. Lehet, hogy holnap valami pástétomot csinálok belőle vajjal és valami fűszerrel, vagy egy kis vajon még lepirítom. 
Nagyon jól magába szívta a sós citrom ízt és nagyon illik hozzá. Tényleg emlékeztet kicsit a spárgára. Azt olvastam róla, hogy a szegények spárgája, hát... nekem elég különlegesnek tűnik és azt hiszem kevesebben jutnak hozzá,  mint a spárgához. Tényleg a szegényeké? :) 

Összességében úgy döntöttem, hogy nemcsak, hogy töröltem a felejtősök közül, hanem jövőre többet ültetek belőle. 

A CicaÚr (Herkuló) reggel annyira élvezte a simit, hogy bepisilt tőle, azaz szó szerint, szépen lespiccentett engem. Nem nagyon, de a pulcsim ujja kapott belőle egy kicsit. Imádja a szeretgetést. Úgy szoktam, hogy átkarolom és simizem a hasát, a másik kezemmel meg a fejét és akkor kosozhat is, imádja belefúrni a fejét a kezembe. :)))) 
Haláli ez a macska, de az udvaron még most is elszalad előlem a lökött! Viszont eltekintve a sérült szemétől, nagyon szépen helyrejött ez a Mica. Tavasszal csontsovány volt, rosszul nézett ki a nagy kajtatós időszak után, alig győztem hizlalni, hogy télire gatyába rázódjon az ÖregFiú. Olyan izmos, erős teste van, nem olyan, mint a csajok, imádom őt gyömöszkélni. :))

Ma megtaláltam az egyik eltűnt kajásedényt is, ez is össze van marcangolva, nagyon nagy lyukak vannak rajta, szerintem bejár a róka. Most már nagyon vigyáznom kell, hogy ne maradjon kinn macskakaja, mert a rókát végképp nem szeretném ideszoktatni, elég nekem a MosogatóCica is, aki egyébként fényes nappal volt itt  valamelyik nap, és gyönyörűbb, mint valaha, viszont az biztos, hogy nem ő marcangolja szét az edényt, mert ő kultúráltan felzabál mindent, amit csak talál, tisztása mosogat, aztán elmegy. 
Egy olyan kajás edény is eltűnt, de szőrén-szálán, ami egy darab járólapra volt ragasztva, hogy nem csúszkáljon el, amikor esznek. Tűvé tettem az egész kertet, de sehol, tehát valami elvonszolja. Ezt az összerágott dobozt is a kert végében találtam meg és ez nem cicakajás doboz, hanem kutyusé, tehát nagyobb, jó nagy fognyomok vannak rajta. 

 Ez pedig a MosogatóCica:

Ma megkaptam a 3. oltást is reggel. Ezen is túl vagyunk, mint a tótember a talicskán, remélem nem fogok belázasodni tőle. Tavasszal a második után elég ramatyul voltam, láz, hidegzázás, gyengeség és nagyon fájt a karom is. Okulva abból most a jobb karomba kértem, mert általában a bal oldalamon alszom és tavasszal rettenetes volt, hogy nem tudtam aludni rajta, mert az ember óhatatlanul is odafordul, ahogy megszokta, de a fájdalom rögtön felébresztett. Egyébként azt, hogy beadták, nem is éreztem most sem.