-9 fok van reggel, az idei télnek ez eddig a leghidegebb reggele. Minden növényem le van takarva, kivéve azokat a cserepeseket, amik a ház elé vannak kitéve, de azon a helyen a -9 még nem szabad, hogy kárt okozzon bennük. Kiderül, majd kimegyek és megnézem hogy állnak. 
A délvirágot is meg fogom nézni, bár azt  hiszem akkor lesz majd érdemes, amikor kienged kicsit az idő. Ő is le van takarva egy nagy borókaággal, mert az jó vastag takarót ad, visszatartja a talaj hőjét a növénynek. 

***

Li Ziqi nagyon rég nem posztolt, ezért újra az eddigi kisfilmjeit nézegetem. Csodaszép helyen él és az egész kertje egy csoda. 
Remélem nem a nagyija halt meg és azért maradtak el a posztjai... sajnálnám, ha vége lenne.

Egészen odavagyok attól, hogy mindent meg tud csinálni, hogy őrzi a tradíciókat, hogy micsoda kinti konyhája van, a kis thai charcoal burner-ek, amik az asztalon vannak és ott lobog bennük a tűz, a szuper edényei... a virágai, a receptjei, bár nagyon jó lenne ha pár részletet megosztana. 

Érdemes megnézni. 

A beígért nagy hideg helyett ma -2 fok van reggel (nem panaszként mondom), viszont viharos szél fúj megint. Éjjel is felébredtem rá és nehezen aludtam vissza, most eléggé vacakul érzem magam. Nehezen viselem a kialvatlanságot, de gondolom ezzel nem vagyok egyedül. 

Tegnap megjöttek a magjaim, amiket a múltkor rendeltem és ajándékot is kaptam, azték zsálya magokat, amiből a chia mag terem. Sajnos - ahogy utánaolvastam - nálunk nem évelő, mert a 9-12 USDA zónákban telel át csak. Mi pedig inkább az USDA 7-9 zónában vagyunk, de a 9 csak nagyon enyhe teleken igaz ránk. 
Ráadásul, - ahogy olvasom - még ráadásul rövidnappalos is, nem fogom takargatni, majd olyan helyre ültetem ki, ahol délután 4-5 után már árnyékban van. Hátha hozna magot, már csak azért is, mert itt egynyáriként tudom csak tartani és én minden növényemből, ami csak érlel magot, mindig szedek is. Lassan elkezdhetek kereskedni is vele, mert mindenből rengeteg szokott lenni. 

Tegnap délelőtt a melóközi szünetemben (ilyenkor szoktam a madáretetőket is megtölteni) töltöttem földet egy palántás pohárkába és levágtam pár hajtást a kristályvirágomról, mert nagyon halódik a verandán. 
Tavaly is ott telelt át, de az idén nem fogja túlélni, az tuti. Ezért vágtam hajtásokat, eldugványozatm őket és  kitettem az ablakpárkányra, ami déli fekvésű, ott rengeteg napot kap és meleg is van neki, remélem be tud majd gyökerezni.

Lopikázott virág, valahol egy járda szélén csíptem belőle, nagy kőedényekbe volt ültetve másféle virágokkal és rengeteg volt belőle, csak egy kis hajtást lopiztam le, azt gyökereztettem ki. :)))) Nagyon sajnálnám ha elpusztulna, a lopizott dudvák valamiért mindig kedvesebbek. :) 

Azt hiszem egyébként, hogy én toltam el. Eléggé kornyadt volt, ezért meglocsoltam, amit nem kellett volna (vagy nem annyira), de szerintem ez csak a második hiba volt. Az elsőt még a nyáron követtem el, ugyanis azt figyeltem meg, hogy már augusztusra befásodott a szára és nem hozott se szép új hajtásokat, virágokat meg végképp nem. 
Jövőre azt fogom csinálni - ha egyáltalán túléli - hogy augusztusban teszek le gyökerezni hajtásokat (mint a muskátlit szokták) és azokat teleltetem át. Ez a növény már ősszel se volt ereje teljében, most meg... ááááááá!
Azért remélem, hogy a jó, meleg, napos ablakban sikerül a dugványoknak összeszedni magukat. Az "öreg" részt a verandán hagytam, annak is van még némi esélye, most egy darabig nem kap vizet. 

Ez az öreg, a hajtások levagdosása után:

Ezek pedig a dugványok:

És ilyen, amikor virágzik:

A második utazás egyébként klasszisokkal jobb volt,mint az első. Nemcsak azért, mert öttel több nemzeti park volt benne, hanem azért is, mert a rendelkezésünkre álló idő keretei között sokkal mélyebbre mentünk. Az első út nekem gyakorlatilag arra volt jó, hogy akarjam jobban megnézni azt a vidéket és tulajdonképpen még a második után is ugyanezt szeretném, de tény, hogy sokkal többet kaptunk. 
Nemcsak néztünk a turisták számára fenntartott helyekről, hanem beletúrázgattunk a tájba, így hiába, hogy másodszor jártam pl. a Valley of Fire-ben, egész mást láttam, mint első alkalommal. Olyan hatalmas ott kinn minden, akkorák a méretek, hogy az ember akárhányszor is menne oda, csak töredékeket látna. 
Szóval elmentünk egy rövid túrára be a sziklák közé, nem elfelejtve, hogy vizet vigyünk magunkkal, mert az a sivatagos éghajlat nagyon szárít. Az ember sokat iszik, mégis keveset pisil. Az is érdekes, hogy az áruházakban  a vizeknél csak sima vizet lehet kapni, meg kellett kérdeznünk, hogy hol van a szénsavas víz, mert nem a vizek között, hanem a "szódák" között volt. Ami nem a szódavizet jelenti, ők mindent szódának hívnak, ami cukros üdítő. 
Egyébként azt mondják, hogy a sivatagban nem is ajánlott a szénsavas víz fogyasztása.