Nekiálltam a ház előtt is levágni a füvet és magamat is megleptem, mert kívül a kerítés mellett is levágtam. 
A terv az volt, hogy kívül a kerítés mellett (mert a szomszéd nem vágja) haladok valamennyit, aztán majd apránként. Végül nem is tudom honnan volt bennem hajlandóság és erő, de végigmentem. Pedig közben a damil is kifogyott, de ugye milyen jó, hogy valamelyik nap nem adtam fel és megcsináltam/csináltattam az összes damilfejet, így csak kicseréltem és huss, mentem is vissza vágni a füvet. 
Az igaz, hogy nagyon elfáradtam és nagy, világmegváltó dolgokat már nem csináltam utána, de akkor is kész van és önmagában ez is világmegváltó volt. Még sose tudtam egy szuszra végignyomni az egészet. 
Nemcsak a telek hosszában, hanem a végében, hátul is végig levágtam a füvet a kerítés mellől. Muszáj vagyok, mert különben benövi az erdei iszalagtól kezdve, a kökényen át, az erdei juharokig minden. Aztán lehet, hogy egyszer meggondolom magam és építtetek egy beton vagy téglakerítést és leszarom mekkora fű van a túloldalán. 

Még a füvet is összeszedtem utána és behordtam abba az ágyásba, amibe terveztem. 

Aztán még levettem a K-betűsök ágyásáról a fagyvédő takarót és - ugye - ez is csak egy kihúzható sor a listámról, de el kellett pakolni a cuccost (takarót, csipeszeket, karókat és egyéb nehezékeket, amik lefogták a fóliát, stb.), aztán kigyomláltam az ágyást, volt még pár nyomorult karalábé palántám, azokat kiültettem, megigazítottam körülöttük a talajt, hogy tudjak öntözni és ne folyjon el a víz, készítettem tápoldatos vizet és öntöztem és leszórtam fahamuval. 
Aztán kihúztam azt a kurva egy sort a listámról. :)))))

Szedtem le a Sessantina salátabrokkoliból, de úgy gondoltam, hogy hagyok meg magnak is belőle. Egyébként a K-betűsök nem haladtak semmire (a brokkoli kivételével), én nem tudom, hogy miért nem sikerülnek ezek nekem, de ez már több, mint bosszantó. 2023-ban meg akkora karalábéim voltak, mint a fejem. Tavaly semmi sem sikerült és az idén se híreskedik semmi, bár még az őszi ültetés bejöhet. 

Szedtem le spenótot is a kajámhoz. 
A spenótnak viszont rájöttem a titkára. Ősszel kell vetni. Simán átteleltek és semmi bajuk, míg ha tavasszal vetem, a leveleit rögtön összesöndörgeti valami, ronda lesz és akkor már nem eszem meg. 

Egyik este ettem a téli sarjadékhagymámból is, nagyon finom. :) 

Hosszas nézegetés után végre megtaláltam neki a helyet és kiültettem az új japán juharomat is.

Sajnos azonban a datolyaszilvák nagyon úgy néz ki, hogy kimúltak... mind a kettő. Próbáltam letörni az ágából, hogy lássam él-e... mint az ostya. :(
Nagyon sajnálom, nem tudom mi lehet az oka, ezzel már 3 datolyaszilva nem sikerült nálam. Ez komoly veszteség is, mert drága fák. 
Elmentem mérgemben és vettem egyet, egy Rojo Brillantét, hátha így, tavasszal ültetve jobban látom a fejlődését vagy nem fejlődést és akkor közbe tudok avatkozni. 

Még nem ültettem ki, nem tudom, hogy kivegyem-e a másikokat, mert van bennem még valami reménykedés, hogy hátha kihajt valahonnan. 
Minden előző fogadkozásom ellenére hoztam egy díszgyertyát is. Kiültettem egy szárazabb helyre, ahol nem olyan borzasztó a talaj, majd jövő tavasszal kiderül, hogy tényleg teljesen felejtős-e ez a növény. Ha ez is kipusztul, akkor többé nem hozok. 

A jujubák közül is az egyik még mindig bizonytalan, a másik épp, hogy él. 
Viszont a szecsuáni bors szépen hajt. 

Végül még délután összeszedtem némi lelkierőt magamban és nekiugrottam egy nagyon eltarackosodott részt felvillázni. Nem nagy rész volt, de a talaj, mint a beton, alig tudtam belenyomni az ásóvillát. 
Szerencsére a tarack nem ragaszkodik nagyon a talajhoz, nehezen ugyan, de le tudtam róla tördelni a rögöket és kiszedtem, mert már nem látszott mögötte a Clematis és a szépen növögető árokparti íriszemet is elnyomta. 
Vannak még ott tulipánok is, amiket fel fogok szedni, meg a bokrok között prérigyertya, ami nem virágzik, mert nagyon árnyékos már neki. Utóbbit már egyszer felszedtem, de maradt benne és az szaporodott el megint. 
Ilyen a talaj... szörnyű. 

Már hátul a kertben is nyílnak az íriszek. 

Az erdei szellőrózsák is egyre jobban kinyitják. 

Elza és Böbike, látszik a viszonyuk a képen. Elza mindig szemétkedik, olyan, mint egy őrmester, Böbe meg maflán néz és legtöbbször elszalad. :)))
Viszont benn tanyáznak a kertben és ez a lényeg, amikor kinn vagyok, akkor is ott heverésznek a közelemben.