Kész van a kocsit kipufogója. Megnéztem amit leszedtek róla, teljesen szét volt égve a tetején. Akkora lyuk volt rajta, mint a tenyerem, vagy még nagyobb. Végszóra csináltattam meg, de nem tudtam,  akkor nézettem meg novemberben, amikor már nagyon érces volt a hangja. Nem volt óccó, de kellett. 

Mára esik az eső és ráfagy a talajra. Nem ónos eső, mert a fákon nem látok jeget megtapadni, de a földön nagyon síkosra fagyott már, az udvaron is alig lehet közlekedni. Jó, hogy nem ma kellett mennem a kocsival... 
Még a kukás se ért ide, remélem azért el tudja vinni a kukát. 

A sziklakertben nagyon szépek a jégtől a növények, remélem nem lesz bajuk tőle.

Jahh és ismét rendeltem is, pedig megfogadtam, hogy nem foglalkozom már az úgynevezett különlegességekkel, de úgy tűnik csak nem bírok magammal. :D 

Így aztán rendeltem:

Carosello Mezzo Lungo di Polignano DINNYEUBORKA
Citrom UBORKA
Bionda Lenta a Montare RÓMAI SALÁTA
Örmény méteres UBORKA
Prágai óriás ZELLER magok
Kibédi Barna UBORKA
Olasz rózsa PADLIZSÁN magokat. 

Római saláta amúgy is tervben volt, mert elfogyott és jobban szeretem, mint a sima fejes salátát, mert a római salátának legalább van valami íze. 
A zeller is tervben volt, mert palántát nevelni magam is tudok és így biztos, hogy azt kapom, amit akarok. 
Olasz rózsapadlizsánom pedig eddig is volt, de már csak pár szem magom van, aik nem tudom kikelnek-e még. Nem is tudom, hogy nem jutott eszembe magot szedni belőle, de jövőre nem mulasztom el. 
Az uborkákhoz pedig valami különös vonzódásom van úgy tűnik, pedig amiket eddig megpróbáltam, egyik se volt túl sikeres, talán a fehér uborka kivételével. 
A kiwano csak burjánzott tavalyelőtt, de egy se volt rajta, tavaly a keserű uborka (balzsamkörte ki se kelt), az egérdinnye pedig annyira apró, mint a piszke, ahogy mondani szoktam: kínlódjon vele akinek kétannya van. 
Meglátom mit mondok jövőre az új szerzeményekről.