Leszedtem a maradék borsót is, újabb 70 dkg lett kifejtve, 3 zacskóra való. Ugyancsak 3 zacskónyi cukorborsó is lett, megtisztítva, blansírozva ment a fagyasztóba. 
Leszedtem újra az epret is és 1 dobozzal fagyasztottam, a többit megettem. Már nem lesz sok... sajnos az eperszezon ezzel le is ment.  

Kigyomláltam az egyik répa-hagyma ágyást is, de ezen kívül nem volt kedvem most a kerttel foglalkozni. Kell néha más program is. 

Megszedtem a télire való fehér galaj adagomat is, ebből csodagyógytea van (ragadós galajt is szoktam eltenni), mindkét féle lenn szárad már az alagsorban, illetve szedtem le oreganót is, mielőtt virágba borulna), az is lenn szárad. Van még tavalyról is sok, de amint meglesz a friss, már dobom is ki és feltöltöm a fűszertartókat frissel. 
Viszont egyetlen szál borsikafüvet se látok kelni, abba fogom hagyni a kapálást azon a részen és kézzel fogom szedni a gyomot, mert így ki fog veszni a kertből a borsikafű és az nem lenne jó, mert elég sokat használok belőle. 

Ez a galaj: 

Gyönyörű köveket hozott nekem apu. Csupa kristályok, kvarc meg nem tudom mik, de nagyon szépek. Nem nagy kövek, de majd olyan helyet szeretnék találni nekik a kertben, ahol érvényesülni tudnak a kristályok. 
Majd szépen megmosom őket, át kell majd súrolni valami finom kefével is mindet. 

Az ÚjDudvákról meg teljesen elfeledkeztem az utóbbi időben. 
Nemrég hazajött velem a kertészetből egy alpesi gyujtoványfű és egy totem ciprus. 
Előbbit a sziklakertbe, utóbbit az előkertbe ültettem ki. Az előkert folyamatos reform alatt van, de nem akarom egyszerre szétszedni, mert hogy nézne már ki. 
Így rendezkedek benne és végül is a nagyok, a fás formájúak már benne vannak: van benne két különböző színű kínai selyemmirtusz, egy japán szentfa, egy (valamilyen érdekes, lassan növő ) tuja és most beköltözött a totem ciprus is. Jah és van még benne egy öreg orgonafa, aminek már vannak leszáradt ágai, amiket le kéne vágni és minden évben meg is fogadom, hogy namostezenatavaszon, aztán jól elmarad,  később meg már kihajtanak a virágok és nem akarom összetörni őket a lezuhanó ágakkal. De majd a télen vagy tavasszal már tényleg... csak fel kell másznom a fára és nyissz. 

A legutóbbi szerzeményem (ezek pedig máshová fognak kerülni) egy Hortenzia és két Clematis. 
Bevallom a hortenziával mérgelődtem egy sort, mert bele volt téve egy tábla, hogy Hydrangea Serrata 'Blue bird', a saját címkéjére meg csak ránéztem és láttam a virágot, hogy olyan és nagy boldogan elhoztam. 
Itthon láttam, hogy ez nem Serrata... csak úgy néz ki. Meg fogom kérdezni egy hortenziás csoportban, hogy ez most ugyanaz, csak így is hívják meg úgy is hívják, vagy két teljesen különböző növény és ha különböznek, akkor miben, mert rákerestem, de én nem látom. 

A Clematisoknak nagyon örülök, mind a pirosnak, mind a tömött virágúnak, szerintem különlegesek lesznek mind a ketten. 

A borzaskaták között  kinyílt pár kakukkmák is, nagyon szépek így együtt. 

Nyílnak már a szarkalábak is. Nem tudom őket szaporítani... próbáltam az idén vetni a tavaly szedett magokból, de nem keltek ki... bár téli vetésbe raktam ki és utána jöttek azok a bolond nagy fagyok, lehet, hogy meg kéne próbálni még szórni belőle a kertben ide-oda és az idén hagyom őket magot is szórni. 
A bársonyos kakukkszegfű is nyílik, ezt viszont nem hagyom magot szórni, mert túlságosan is szapora. 

A zöld borzasztó előtt egész jól mutat a Clematis.

Kezdenek nyílni a ligetszépék is. Nagyon szeretem őket, csodás sárga színfoltot adnak a kertben. 

Muskotályzsálya, a másik rém-szaporodó. Majd ezzel is észen kell lennem, mert ha szétszórja magát, akkor mindenütt lesz belőle és már egész pici korában is nehéz kiszedni, olyan gyökeret ereszt. Viszont nagyon szeretik a kék fadongók és én is szeretem az illatát. 
Az idén nem tervezem, de szoktam fehérborba áztatni a virágját (ugyanígy az orvosi zsályát is), jó ízt ad neki és télen jól esik elővenni, de nem szabad belőle túl sokat inni, mert így már gyógybor, benne vannak a növények hatóanyagai. 

A ház előtt már nyílik a pompás küllőrojt és sok más is. Van kinn muskotályzsálya, búzavirágok, bársonyos kakukkszegfű, szarkaláb - ezek most nyílnak, de őszi virágok is vannak. Szeretném majd egyre nagyobbra növeszteni ott is a virágos részt, hogy ne kelljen kaszálni. 
A képen is látszik, hogy éppen le van vágva a fű, amit be is szedtem és lemulcsoltam vele a zellereket és pár paradicsomra is jutott belőle. 
Egyelőre azért nem növelem még azt a részt, mert a kerítést még meg akarom majd csináltatni és csak letaposnák... azt hiszem így is majd valamikor késő ősszel, vagy nagyon kora tavasszal kell csináltatni, amikor még taposható a talaj, mert  már vagy még nem bújtak elő a növények. 

Most a legcsodásabb a kert. 

7 fok volt ma reggel... azért ez június közepén már enyhe túlzás. Persze lassan már minden túlzás, ami az időjárással kapcsolatos, annyira szélsőséges lett. Az a hirtelen meleg is túlzás volt, de éppen azon gondolkodtam, hogy milyen jól adaptálódtam én már ehhez, mert jól esett. 

A kertben vannak nagyobb lendületű napok, amikor olyan sok mindent megcsinálok, aztán letöttyedek. Lehet, hogy ez így is természetes, hiszen elfáradok, másrészt megint meg kell szülessen az ötlet, az inspiráció, a hajtóerő a következő nagyobb lépésekhez. Persze, hogy mi a nagy, az teljesen relatív.

Azon is elgondolkodtam, hogy ugyan minek csinálom a helyet az életemben, mert egyfolytában selejtezek. Már a múltkor is megálltam egy kicsit gondolkodni rajta, mert meglepő könnyedséggel dobtam ki dolgokat. Pár hete kezdtem és szinte megkönnyebbüléssel, hogy végre elengedhetem és ez most kifejezett selejtezéssé nőtte ki magát. Majd meglátjuk mi tisztul ki. 

Japán körtékkel szemezek... nem is tudtam, hogy ennyi fajtája van, azt hittem van a Nashi körte 'oszt heló', de nem, sok fajta van és nem is elég egyet ültetni, mert másképp nem porzódnak jól, a leírások szerint. 
Teljesen rákattantam ezekre a nem hazai gyümölcsökre, de a kártevők és a szinte rendszeres tavaszi fagyok a hazai gyümölcsöket már nagyon károsítják. 
Azért egy almafába még befektetek, de ezekkel úgy gondolom tele is lesz a kert. 

Most viszont a csodálatosan kék borzaskatákkal van tele. Lassan elnyílnak, már egyre több termésgubó van rajtuk, lassan ki lehet szedni. Csak párat hagyok beérni, mert ennyi virágból jövőre már egész borzaskata dzsungelem lenne. 

Elza. :) Nagy nehezen sikerült lefotózni a MacskaNőt, mert már megint "Nefotózgassá'engem!' üzemmódban van. :))))

Herkuló simire vár, mint mindig. Szépen gyógyul a CicaÚr, itt kicsit szomorkásnak tűnik, de nem az, sokkal jobban érzi magát. A műtét óta eltelt már több, mint két hét, enni is tud és már játszott is valamelyik nap. :)

Böbike megint bejön aludni, úgy tűnik elég volt neki az állandó kinti éberségből. Itt éppen dumálgatott valamit, nem tudom mit, de nagyon magyarázott valamit, válaszolgattam neki és ő is, de szerintem közben aludt. :))))

Tegnap délután kaptunk egy kis záport, nem esett sok, de vagy fél óráig esett az eső és jól lehűlt a levegő, 30 fokról lezuhant nem egészen egy óra alatt 18 fokra. 
Azért is örülök, mert egyáltalán nem volt ez előrejelzésben eső és már porzott a kert, minden nagyon szomjazott. Nem áztatta el a kertet, de 2022. óta tudom, hogy a növények azt a harmatot is használják, ami reggel a leveleken van, tehát minden csepp víz számít, a kis eső is, mert abból ők sokáig el tudnak gazdálkodni. 
Ez a picurkával több, mint 3 mm eső most ajándék volt, egy felüdülés a kertnek, ami egyébként nagyon szép most, buja, virágzó, a veteményesben szépen növekvő... jó most végignézni a kerten. Remélem így is marad és nem lesz nagyon száraz a nyár. 

Annyira finom volt a kapormártás, amit valamelyik nap készítettem, hogy szedtem be kaprot a fagyasztóba is. Nem adja vissza a kép, hogy ez milyen sok, 3 adag mártásra való lett belőle. Nem kell több, bár nagyon szeretem, de nem egy mindennapi étel, ritkán eszem, de akkor nagyon jól esik.

Már az új hagymákat fogyasztom, ilyen szép nagyok már. 

Végül két citronella maradt életben, őket kiültettem nagy cserépbe. Keverék talajt csináltam nekik, bolti földbe kevertem homokot és kerti földet, de olyan lett, mint az iszap. Nem tetszik, de most már megnézem hogy fejlődnek majd benne, ha nagyon muszáj, csak akkor fogom átültetni. 
A citronellával az volt az idei tanulságom (először próbáltam), hogy nem érdemes olyan hamar elvetni, mert nem fejlődik a hidegben. Hiába a szobában neveltem, az ablakban akkor is hűvösebb van és kora tavasszal, ha a nap nem süt, akkor nem jó neki. 

Az ünnep alatt főztem egy jó kis gulyást kinn az udvaron. Éppen itt az ideje, hogy főzőcskére is használjam a kertet. A kis üstháznak még csinálok majd helyet a kis pecóban, amire apu csinált nekem ajtót. Ha ott fogom tartani, akkor jobban kéznél lesz, onnan bármikor könnyedén elővehetem. Lassan ez is kialakul, majd a rostonsütő helyét kell még megtalálni. Ha pedig lefedetném a teraszt, akkor az összes cucc állandóan kinn maradhatna, tulajdonképpen az lenne a kényelmes, akkor télen is bármikor kimehetnék főzőcskézni... bár így is kimehetek bármikor. Nem kell sok előkészület hozzá most sem. 

És akkor a virágok. 
Törökszegfűk hada van a kertben. 

Erdei tisztesfű, ezt az erdőből hoztam, állítólag a levele megfőzve gombaízű, de még nem próbáltam ki. 

A nagyon színeváltó rózsám... és a mellettem lévő földön is felbálázták a szénát, olyan szép most. 

Futórózsa, az idén nagyot nőtt, már egész magasan van a boltíven. 

Ez is futórózsa, de bokrosra neveltem. Ez a legszebb rózsám. 

A törökszegfű hadak egy másik része. 

Borzaskata hadak is vannak és még lesznek is, majd mutatom. :)