Megmetszettem a lila akácot. Lehet, hogy kicsit megint túlzásba estem, mint tavaly, de tavaly leszakadt egy hatalmas ága, muszáj volt visszavágni a maradékot is, illetve egy kalap alatt, akkor már próbáltam neki formát is adni.
Formát, amit a lilaakác nem képes megőrizni. 
Kész őrület, ahogy ez a növény növekszik. 
Az idén még egy szál virág se volt rajta, növesztett viszont tavasz óta 3 méteres hajtásokat, rengeteget, de nő a tövéről, az oldalán, nem kedvelem ezt a növényt, mert majdnem kordában tarthatatlan. 
Leszedtem róla a fél lomboronáját. Próbálom nem engedni a tető felé, de bemászik a lépcsőházba, meg mindenhová, ahová nem kéne. Szerintem a nyáron majd még kell metszenem. 

Vittem le kisebb köveket a készülő sziklakertbe, a lépcső mellé raktam be őket, hogy valami pofája kezdjen kialakulni. Az egyik kő mellé azonnal ültettem is be apró, bordó kövirózsákat, amik majd nagyobbra fognak nőni, de most még kicsik, egy nagy telepről szedtem le az apró szaporulatból. 

Kicsivel többet terveztem az idén haladni az új részekkel, de ennyire futja, a meleg idő hamar visszaveti a lendületemet. 
Mindenesetre már az is fegyvertény, hogy a beomlott verem miatt nem kell annyit varázsolni a fotózással, bár a leterített papír miatt még most is vigyáznom kell, de az meg a gyomirtás miatt fontos. 

Még mindig selejtezek, legutóbb a tavaszi palántaültetés dolgainak a dobozát (vagy inkább egy nagy tálca) néztem át és kidobáltam, amikhez még sose nyúltam. Megint majdnem tele lett a kuka. Ez, amit hetek óta csinálok, egy nem tervezett selejtezés, csak úgy jött. 
Tényleg valami készülődik... amikor ennyire kész vagyok elengedni dolgokat, amikor így tisztítom a teret, akkor törvényszerűen változás jön. Egyrészt a saját változásomat is mutatja, hiszen másképp működöm, szabadul fel bennem valami és ez a fizikai világban is megnyilvánul. A kínaiak ezt a tele edény és az üres edény hasonlatával szokták megjeleníteni. Az én edényem most ürül és ilyenkor nemcsak kívül ürül, mert valami belül kezdődött el, maga a selejtezés már csak a külvilágbeli eredménye ennek. 

Amikor legutóbb ilyet csináltam, utána nem egészen egy éven belül jött a ház és ez bizony teljesen megváltoztatta az életemet... jó irányba.
Akkoriban került a kezembe Marie Kondo: Rend a lelke mindennek című könyve és azt olvastam el és elkezdtem kipakolni, de azóta még a ruhákat is másképp hajtogatom (és mennyivel jobb így).
Ez még Pesten volt, nem is tudom hol tároltam azt a sok mindent, amiktől akkor megszabadultam. Ruhák (még a 36-os méretű cuccokat is tároltam, holott nyilván nem leszek már sosem olyan méretű), olyan könyvek, amiket egy életen át hurcoltam magammal, de minden költözéskor csak bedobozoltam, aztán kidobozoltam, de soha a kezembe ezeket nem vettem. Fölösleges edényeket is kiraktam, cipőket, táskákat, rengeteg dísztárgyat bevittem a munkahelyemre és a folyosón kiraktam egy kis szekrénykére egy cetlivel, akinek teszik, a vigye el és ez valami eszméletlen jó energiákat hívott életre. Olyan örömmel vitték a kollégák, mintha kincseket találtak volna. Így válnak a megunt, haszontalanná lett darabok megint örömforrássá, aztán majd ők is továbbadják egyszer. 
Szóval valami jön, amin kicsit csodálkozom, mert életemben először mondhatom el, hogy éppen azt akarom ami van és nem vágyom másra. Legalábbis itt a tudati szinteken, de ezt valami belül, ott a lenn, a tudatalatti szinteken  elindította bennem, ami viszont elgondolkodtató és kicsit nyugtalanító is... egy dologra gondolok... hát... majd meglátjuk jól látom-e, illetve minek kell most megváltoznia. 

***

Lefotóztam a kihajtott datolyaszilvát... a föld alól hajtott ki, de nem tudom, hogy az alany, vagy az oltvány, mert nem látom az oltvány sebét a föld fölött, tehát lehet, hogy alatta van. Nem akartam megpiszkálni a földet, mert kemény, mint a beton, a hajtás pedig fiatal, nem szeretném letörni. A levele nyilvánvalóan datolyaszilva levél, de ez nem jelent semmit, mert az is lehet, hogy valami apró szemű datolyaszilvára lett oltva a növény. 
Megtartom, legfeljebb jó lesz alanynak. 
Már azt is bánom, hogy a jujuba alanyt nem tartottam meg tavaly, de későn jutott eszembe, hogy jó lenne, de az már veszett fejsze nyele. 

Lefotóztam a szépen növekvő szecsuáni borsfámat is, most már úgy tűnik megmarad. 

A jujubák is meglepően sokat nőttek. Nekem kicsit fura az a sok, vékonyka hajtás rajtuk, ahogy az is, hogy mindenáron bokor formát akarnak felvenni, de nem mertem levenni róluk, csak a nagyon alsó hajtásaikat, mert tényleg nem cserjét szeretnék nevelni belőlük. Hagyom őket erősödni, majd formázom jövőre. 

A veteményesben a chayote tök sajnos kimúlt... nem tudom mi baja lett, igaziból nem is indult növésnek, vagy hidege van neki, ezek a 9-10 fokos éjszakák nem igazán normálisak már ilyenkor. A gyömbér se halad sehová. 
Még annyit próbálok, hogy betemettem a még zöld szárát (hátha legyökerezne), de ez már inkább csak egy kétségbeesett kapaszkodás... ezzel úgy leszek, mint Magilla Gorilla, hogy: "Ezt még gyakorolni kell. Legközelebb újra megpróbáljuk!" :)))

 És akkor jöjjenek a virágok. 
Ligetszépék. Van másik nagy telep is, de annyira ki van már tikkadva ott a talaj, hogy ki se tudja nyitni a virágait. Meg is bolygattam, amikor a téglakő szegélyt raktam le, de majd helyrejön. Ez a virág kipusztíthatatlan, inkább mindig gyéríteni kell, mert nagyon szaporodik a tövéről. 

Már nyílnak a cickafarkak is. Hamarosan hozom a többi színűről is a képeket. 

Elkezdtek nőni az Írország harangjai is. Párat kivettem, mert benőtték volna a krizantémot, ami a közelükben van. Ezek az idén nem ültetettek, hanem mind a magszórásból lettek. Idén is hagyni fogom, hadd szaporodjon, a fölösleg majd jó lesz mulcsnak, de fogok magot is szedni róla, nehogy úgy járjak, mint a kúpvirággal, hogy egyik évről a másikra eltűntek.  

Pompás küllőrojt, ebből is sok telep van már a kertben. Szeretem, szép a színe is és sokáig virágzik. 

Bögrevirág, neki is jól esett volna több víz, de melyik növénynek nem, ebben a szárazságban? Nagyon szeretem olyan szép virág! 

Nyílik a japán gyöngyvessző is. Szeretem ezt a cserjét, mert tavasszal olyan levélszínei vannak, hogy csak úgy lángolnak a kertben és sokáig nagyon szépek és a virágjuk is nagyon szép. Fogok szaporítani belőle máshová is. 

Lassan elnyílik ez a rózsa, de ennyi virágot! Imádom! 

A kert sarkai, amik igaziból nem is sarkok. Ez a kép pl. majdnem a kert közepéről fotózva készült, de végre már mutatható ez a kissé lenti rész is. Alakulnak a cserjék is benne, bár a japán juhar ágyásának egy része még majdnem üresnek tűnik. Onnan pusztult ki rengeteg krizantém. Ültettem bele újabb sásliliomot, füzérajkat és egynyárit is, egy Kleopátra tűjét, ami majd nyár végére jó nagyra fog nőni. Van benne egy felnövekvő velencei kutyatej is, illetve egy fehér bársonyos kakukkszegfű is, ami tavaly hatalmas volt és számítottam az idén is a látványára, de csak vekereg a szárazság miatt, épp, hogy él.
Majd benövik a növények, de időre van szükségük. 

Ez pedig a már megszokott szögből... már sajnos a fű is kezd kiégni, de nézem a jó oldalát, nem kell se kaszálni, se fűnyírózni, a fű majd kizöldül az első esőtől. 

 Kiültettem majdnem az összes ÚjDudvát, a hortenziát és a két új Clematist is. Remélem jó helyet találtam nekik, majd kiderül. Ebben a szárazságban majd hordhatom rájuk is a vizet... most is nagyon belocsoltam őket, hogy legalább egy pár napig ellegyenek. 

Fogtam a talicskát és beletettem pár szép, nagy követ és elvittem hátra, a kert végében kialakítandó sziklakerthez őket. Meg a kapát is fogtam és előkészítettem a helyet a köveknek. 
Érdekes, de a kép nem adja vissza se a talaj lejtését, se azt, hogy vannak a kövek beletéve a talajba. A képen olyan, mintha ferdén lógnának ki a földből, pedig nem. Mind vízszintesen áll és bele van kissé gyógyítva a földbe, mintha csak úgy odaesett volna és kiállna a kő a talajból.
Nem tettem túl sokat, mert azt szeretném, ha szép, nagy növénypárnák alakulnának ki közöttük és az a hely se túlságosan nagy. 
Még belelóg a másik oldalon lévő geotextil is, ez egy L alakú terület, majd haladok át az L másik (hosszabbik) szárára is, de előbb ezt akarom megcsinálni, hogy kezdjenek el benne fejlődni a növények. 

Majd pofozok még rajta, mert ugyan nem látszik a képen, de a bal oldalon van 3 lépcsőfok, amik mellé még kisebb köveket fogok vinni és mellette valami pici, finomabb növényekkel fogom beültetni, amik nem növik be a lépcsőt. 

A papír gyomtalanítani hivatott, majd hozok rá szénát is és beleültetek valamit, ami föntről árnyékolja a sziklakertet. Még nincs kiültetve az egyik mirtuszloncom, szerintem itt fog helyet kapni. Ugyan a verem tetejére terveztem, de ebben a szárazságban nem ültetem oda, mert ott aztán locsolhatnám. A madárbirs az ott bírja, mert már van egy óriási, abból fogok inkább egy másikat is odaültetni. Nagyon hasonlóan néz ki, apró levelei vannak, egyedül az a baj vele, hogy lombhullató... nehéz ezeket jól összeszedni ezekre a nagyon mostoha helyekre a kertben. 
Visszakanyarodva az új sziklás részhez és a beültetendő bokorhoz, lévén ez egy északi oldal, jó ha még árnyék is van, mert olyasmit akarok beleültetni, ami jól tűri ezeket a körülményeket. Érdekes lesz, mert egyébként meg száraz ez a rész. 

Már tavaly beültettem ide egy fekvő tuját, ami szintén nagyra fog nőni, de amíg nő, addig kellenek a növények. Azt már most látom, hogy a követ idővel majd ki kell venni alóla, de lesz majd helye másutt, addig ott marad. 

A patkányméreg az utolsó falatig eltűnt... viszont a Komát láttam még valamelyik nap, másik útvonalon... most akkor vagy nem egyedül van, vagy akkor még nem hatott a méreg, vagy nem előtte ette meg, hanem utána. 
Új adagot tettem a flakonba, meglátom, hogy fogy-e belőle megint. A cicák nem férnek hozzá. 
Viszont ha megdöglött a Koma, akkor van valahol egy döglött patkányom... nem öröm, de jobb, mintha élne és esetleg fialna. 

Azon agyalok, hogy mit kéne a borsó helyére... lehet, hogy most csak letakarom szalmával, legalább elköltözik már az a szalma onnan a szilvafa alól... ott lenne a kis padom helye, de évek óta ott díszlik a letakart szalmabála. 
Tervezek magot vetni K-betűsökből, mert az már nevetséges, hogy a tavaszi cuccokból szinte semmi nem sikerült... éldegél egy pár kinn a kertben, de nem nőnek. Én ilyet még nem láttam, pedig most a földbolhák se bántják.. még, de istenbizony meg leszek könnyebbülve, amikor majd megeszik őket, nem kell néznem a sínylődésüket. 
Pár éve akkora karalábéim voltak, mint a fejem, azóta viszont nem sikerül. majd olvasok már róluk kicsit... most én is úgy leszek, mint a Murphy törvényben: "Ha már minden kísérlet csődöt mondott, akkor olvasd el a használati utasítást." :)))) Mert nyilván rosszul csinálok valamit, csak még nem tudom, hogy mit. 
Ezek a rohadt K-betűsök (meg a retek) a mumusom kertben. 

A többi zöldségem szépen nő egyelőre, de nagyon kell öntözni. Nem öntözök minden nap, amikor viszont igen, akkor egy-egy növény sokat kap és le is van mulcsolva a zöme. 

Ribizli. Nem lesz sok, majd kell róla dugványt csinálnom, mert megy tönkre a bokor. Pedig kapott trágyát is, szépen rendbe tettem körülötte a talajt is, megmetszettem... mégis vannak kiszáradó ágai és nem hoz új hajtásokat sem.  

Az endíviasalátám, már fel fogom venni és jól megeszem.

Aprók még, de ezek már kaliforniai paprikák. 
Rendbe tettem a paprikák és a padlizsánok ágyásait is, mert annyi kövér porcsin kezdett kikelni, hogy azon gondolkodtam, hogyha kapna egy esőt, akkor pár nap alatt reménytelenné válna a kert. 

A táli sarjadékhagyma, nagyon szeretik a méhecskék... de nem tudom mit kéne vele csinálni... vágjam vissza? Vagy hagyjam még? 

Kaporerdő... mellette petrezselyem van és szép növekszik. Úgy tűnik kedvelik egymást. 

Répák-hagymák.

Minden szárazság ellenére is szép a veteményesem. 

Ha így megy tovább, akkor át kell állni az életbentartásra a kertben. Nagyon, de nagyon kéne egy normális eső. Mintha az a Pünkösd vasárnapi 3 mm csak arra lett volna jó, hogy a növények ráébredjenek, hogy mennyire szomjasak. Rengeteg vizet kihordtam már a kertre. 
És hol van még a július és az augusztus. 

Gyomláltam egy nagy adagot, mert a folyondár már annyira átvette az uralmat a kertben, hogy muszáj volt kiszednem. Mindent a talajon hagytam, hadd takarja a földet, viszont már nem növekszik legalább. Nem szeretem, mert befonja a növényeket és még a földre is lehúzza őket. 
Visszavágtam a velencei kutyatejeket is, az egyik már annyira takarta az egyik törpefenyőt, hogy még világosabb is ott a fenyő színe. Jó vastag mulcstömeget adott a kutyatej is, bár a tejnedve miatt leginkább csak önmaga köré terítettem. 

Visszavágtam a rózsaloncot is, totálisan... az elvirágzott ágait mind visszadaraboltam a talajra, lombostól fás részestől, saját maga köré. Minden, de tényleg minden megy vissza a talajra, nagyon kell a talajjavítás és a humuszképzés a kertemben. 
Csak az új hajtásokat hagytam meg rajta. 

Azon a részen, ahol tavaly óta takartam, szinte nincs is már gyom és sokkal jobb a talaj. Ez a rész a hólyagvessző környéke, egyrészt mert ott nagyon rázós volt és nem tudtam rendben tartani, másrészt az van a legközelebb a kert végéhez, ahonnan a lekaszált füvet összegyűjtöttem és azon a részen a talaj is nagyon tömör. 

Előjöttek a földibolhák is, valamelyik este annyi repkedett a kertben, hogy be kellett jönnöm... valószínűleg én csaltam be őket, mert kiszedtem a retket és pillanatok alatt vastagon elleptek mindent. 
Végül a retek leveleit kidobtam a kerten kívülre, a retkeket pedig gyorsan bevittem és a többségük is el ment... fura volt, ilyet még nem is láttam. Még a paprikát is belepték a dögök, be is szórtam mindent fahamuval. 

Sikerült RavaszdiKomát is lencsevégre kapni valamelyik kora reggel. Gyakran kinn van pockozni (néha többen is) a mellettem lévő mezőn, amióta  levágták a füvet, meg gondolom csigákat is eszik. 

 És akkor ismét a virágok. A szarkalábak is egyre szebbek. 

Lassan főszereplővé válnak az árvalányhajak a kertben. Tavaly magról neveltem őket és elég sok kelt ki, hirtelen azt se tudtam hová is ültessem ki őket, de jó helyeket találtam, mert  mind nagyon szép és illenek is oda, ahol vannak. 

Egynyári zsálya, így is szép színfoltot ad, bár nagy a szárazság. Ennél több virág szokott lenni rajtuk. 

Ezt a rózsát már mutattam, de még biztos fogom is mutatni, mert roskadásig van virággal. Még soha nem volt ennyire csodás, mint az idén. Nagyon megmetszettem őket és az összes rózsa csodaszép ezen a nyáron.