Böbike olyan, mint egy kis vámpír, este éled fel és ki is megy csavarogni. Télen mindig bejön, de az utóbbi napokban párszor kinn éjszakázott, aztán reggel meg itt tüsszög nekem. 
Mostanában rászokott arra, hogy hajnal fél ötkor akar kimenni. Szaladgál fel és alá, dobog a kis mancsa alatt a padló. Aztán odajön az ágyamhoz és nagyon diszkréten nyaffant egyet, de akkor persze már fel vagyok, mert felébresztett az őrült rohangászással, meg a szőnyeg-körmikézéssel. És akkor fel kell kelni és ki kell engedni. 

Elza ő rendületlenül lakik a verandán. Az igaz, hogy tegnap kinn maradt, általában van egy utolsó hívásom, aztán aki bújt, aki nem, zárom az ajtót. Na tegnap Elza így maradt kinn, reggel csak úgy rontott be, nem is ment ki ma még egy percre sem. Nyomakszik befelé a lakásba, minden nap, amikor nyitom az ajtót, akkor berohan. Már nem tiltom, mert akkor még erőszakosabban jön be, így csak megáll az előszobában és körülnéz. Nagyon szeretne ő is benn lenni, de a múltkor is bejött és azzal kezdte, hogy lekevert egy nyaklevest a Böbének. Ez a kis mafla meg hagyja magát.  :))))

Herkuló csodák-csodája nem jár a csajok után. Nem akarom elkiabálni, de rendületlenül itthon van, lenn alszik valamelyik dobozban. Azt nem tudom, hogy választ, mert hol a lenti, hol a fenti dobozban látom őt, sőt van olyan is, hogy a fenti doboz tetején trónol. Pontosabban gubbaszt. Minden reggel kell a simiszertartás, addig a reggeli se kell neki amíg nem volt meg a szeretet adag. Megtanult már úgy-ahogy dorombolni is, bár még nem az igazi, de kezd a torka bejáratódni. A reggeli simihez fel kell vennem a kinti dzsekit, mert egyrészt hideg van az ablakban, másrészt ha Herkuló szaga lesz a pulcsimnak, akkor a Böbe nem ül az ölembe. 

Elzában is nagy a szeretetigény, kell neki is a simi. Ő más, hozzá le kell guggolni és közben simizni és körbejár rajtam. Ezért néha a fémrácshoz érintem a kezem, hogy kisüljek, mert a teljesen feltöltődünk a CicaNénivel. Úgy hívom őt, hogy Elektronyos Cicanéni. :))))

Mindenkinek van még huszadik beceneve is, Böbikét néha CsókiFókinak hívom, Herkulót meg  Varancsának, vagy CicaÚrnak. 

Böbike, ő nem bújós. Ő olyan, mint egy kis kutyus, ha odamegyek hozzá, akkor a hasát mutatja viszont nem mindig szereti, ha megsimizem. Fel szokott mászni az ölembe, ott alszik. Látni kéne azt a behelyezkedést, amit véghezvisz. A fenekét általában a tenyerembe teszi, azt tartani kell, meg a másik karommal a fejét is. Általában akkor megy el, amikor már nem bírom tovább tartani őt. Mikor mozdulok, felijed és elszalad. 

És persze említést kell tennem a MosogatóCicáról is. Ő is jön, kitartóan, minden este a sötétség leple alatt (meg nappal is, amikor nagyon éhes) és megeszi a maradékokat, meg amit még kiteszek neki. Mindig tudom mikor van itt, olyan zörgést rendez kinn az alutálcákkal. 

Na, hát így él a bandám mostanában. :) 

Hosszúnak tűnik ez az idei tél, pedig nem is voltak (eddig)  olyan nagyon nagy hidegek. Csak a benti lét kezd már sok lenni és a sötétség is. Olyan lassan hosszabbodnak a napok az idén, a reggelek főleg nehezen világosodnak ki, de a délutánokat is sötétebbnek érzem, mint máskor. 
Viszont a napnak nagyobb az ereje az biztos és magasabban is jár, ezt a napelemes lámpámról tudom. Decemberben este 10-11-re már alig volt fénye, most meg reggel 6-kor, amikor felkeltem, még vígan nyomta. 7-kor már nem világított, mert addigra kikapcsolt a világosodás miatt. Nyáron fényárban lesz az udvar egész éjjel, mert később fog bekapcsolni és hamarabb ki. 
Veszek még pár ilyen lámpát, szeretem éjjel a fényeket az udvaron.

Megjöttek a növénytámaszaim is, nagy meglepetés volt elsőre ahogy megfogtam a csomagot. Olyan vékonynak tűnt, gondoltam ez nem lehet 14 darab támasz, de annyi. Hetet rendeltem, de egy pár az egy darab. Nem állítom, hogy nem bánnám, ha 10-15 centivel magasabb lenne, mert ha bedugom a földbe,akkor eléggé alacsony lesz, de az árát tekintve nagyon is örülök neki. 

Ezeket itt egymásba akasztottam, hogy megálljanak, és így a széle meg is emelkedik kicsit, szóval lehet, hogy alkalmazni fogom kinn is a virágok között. Sőt, így madzagot is tudok feszíteni és 4 részre osztani, akkor mégjobban tartani fogja. 
A Cosmos-okhoz pedig majd veszek hosszabb karókat, mert tavaly a legszebbeket döntötte ki egy nagy vihar. 

Még mindig fagyott a talaj... pedig napok óta jó időnek néz ki, de azért leginkább csak bentről, az ablaküvegen keresztül. 
Találtam pár tulipánhagymát a pincében és be akartam nyomkodni a talajba, de nem ment. A kiskapával kellett felkotorni, hogy bele tudjam tenni őket, de legalább így még megkapják azt a hidegsokkot, ami a virágzáshoz kell nekik. Remélem. 
A macskák is kidöntöttek pár jelölőpálcát, de nem tudom őket visszadugni, mert keményre van fagyva a föld, a tetején 1 centi engedett csak fel. 

Elültettem még pár hagymát is, amiket ősszel nem tettem ki, annak ellenére, hogy az őszi ültetésű hagymák között vettem. Csillaghagyma, de most nem ugrik be, hogy melyik fajta, ősszel utánaolvastam és nem az áttelelő volt. Most viszont megnéztem őket és eléggé ki voltak szikkadva, ezért cserépbe tettem őket és kitettem a verandára, remélem kihajtanak és fognak virágozni. 

Azon is elgondolkodtam, hogy kiteszem a Nerine tálat, de ki tudja mi jön még márciusban? Sőt, akár áprilisban is, tavaly még áprilisban is végig fagyok voltak. Vannak oldalak, ahol már azt javasolják, hogy le lehet vagdosni az évelő virágok elszáradt, tavalyi szárát, de még nem vágom le, mert az is védi a fagytól.
Tavaly megtapasztaltam az egyik krizantémnál, levágtam a szárát, aztán egész nyáron itt drukkoltam neki, a negyede hajtott ki, mint előtte volt. Szóval a szárak rajta maradnak, amíg erős fagyok is előfordulhatnak. Aztán majd levágom őket. Van persze ami magától el is dőlt, a sisakvirág ilyen, furának látom a tövét, remélem nem döglött ki, bár szedtem róla magot dögivel. 

Ilyenkor még elég lehangoló a kert, bár vannak már jelei az életnek. Nézem, hogy az ország déli, délnyugati részein már mennyi minden kinyílt, hóvirágok és téltemetők, itt meg éppen csak dugja a hegyét pár krókusz és nárcisz, de a hóvirágnak még alig látom a nyomát.