Mulcsoltam a kertben. Ígértek nagy esőket, de itt még egy csepp víz se esett le, nemhogy nagy zivatar.
Annyira száraz a talaj, hogy valahogy az öntözés vizét legalább egy kicsit meg akarom védeni a sima elpárolgásról,  jobb, ha minden cseppjét a növény használja fel, illetve a talaj felforrósodását is visszafogja kicsit. 
Szalmával mulcsoltam, nem a legjobb, mert azt olvastam, hogy nitrogént von el a bomlásához, ezért majd lehet, hogy pótolnom kell, bár van a talajban egyelőre bőven, ezt mutatta a tavaszi tyúkhúr mennyisége a kertben. 
A paprika és a padlizsán ágyását mulcsoltam le vele, a többin (zömében) van még a fűnyesedékből, ami a fűnyíróból jött ki, de a múltkor még a borsó kifejtett héját is a talajra szórtam vissza. 
Mivel nem nedves a talaj, így szárazon kellett leraknom, de kora reggel csináltam egy nagyszabású, bőséges öntözést, így a víz már alatta folyt le és szét is a növények körül és már nem engedi olyan gyorsan elpárologni. 
Remélem most már nőni is fognak, mert nem nagyon haladnak sehová. Ilyenkor már sokkal nagyobbnak kellene lenniük. 
Lenn a kert végében a kis oregoni hamiscipruson szoktam látni, hogy mennyire jól nedvesen tartja körülötte a mulcs a talajt. 

Kivittem két nagy szénabálát is a fedett részből. A veteményesbe azért nem viszem, mert magot szór, van így is elég gyom, nem akarom még szaporítani is. 
A szénát a kapu előtt terítettem szét a tavasszal átültetett mocsári hibiszkusz köré és a külső, kerítés melletti virágcsík szélébe, hadd irtsa maga alatt a füvet. 
Egy másik bálát a datolyaszilva és a kínai álbirs köré terítettem és az új sziklakert fölött lévő kartonpapírra, ami szintén gyomtalanítani hivatott és még jutott az egyik jujuba köré is, az már eléggé megette a tavasszal kirakott szénát. A másik jujuba körül még vastag, levágott fűtakaró van. 
Majd ezeket is belocsolom, hogy ellegyenek egy darabig, mert az igazat megvallva még csak most kezdjük a nyarat, de a puttonyom már kezd tele lenni az öntözéssel. 

Már napok óta szemezek itt a közeli városban egy rózsával. Hatalmas bokor van a temető előtt és a rózsa nagyon szép, de mindig elmentem mellette. Végül tegnap rászántam magam és hoztam belőle 3 hajtást. Csupa tetű volt az egész bokor, csöpögött a tetvekből kijövő mézharmattól, azon csodálkoztam, hogy nem volt tele hangyával, mert azok még tenyésztik is a tetveket a mézharmat miatt. 
Itthon jól lemostam, beleértve a levelek fonákját is, levágtam a fölösleges leveleket és vízbe tettem és lefedtem, hogy párában legyen. Orchidea kaspókat használtam hozzá, így nem kellett zacskózni. Remélem, hogy hamarosan gyökeret ereszt és lesz egy újabb rózsám, aminek nem tudom a nevét. 

Egyébként nem jó kinn lenni, nagyon meleg van, tegnap nem esett jól semmit csinálni.  
Nyílnak a virágok, de van egy kis pauza ebben is. Egyrészt ami nyílik se olyan szép, mint kellene, már nagyon nagy a szárazság, illetve az egynyáriak csak most indulnak, remélem lesz erejük kinyílni.
Írország harangjai. 

Évelő szarkalábak. 

Ez a szegény futórózsa a legszebb nyílásában is hervadt a vízhiánytól. 

A ligetszépe kapott némi vizet, de a másik telep nem, az ki se tudta nyitni a virágait. 

Mákkóró és Clematis, a mákkóró mögött viszont burjánzik a tűztövis... azt nem zavarja a szárazság. 

Égőszerelem, sajnos ezek sem szépek az idén. 

Macskafarkú veronika, kapott már inni kicsit, mert napok óta egyállapotban van. 

Sárga és piros cickafark.

 A kert lentről felfelé fotózva, lassan kinyílnak a liliomok és a bal oldalon lévő barátcserje is.